Olvasók kérdései

Mit jelent a halottakért való megkeresztelkedés?

Az égi feltámadásról írva Pál apostol egy fölöttébb érdekfeszítő részletet közölt. A Károli-fordításban ezt olvassuk: „Különben mit cselekesznek azok, a kik a halottakért keresztelkednek meg, ha halottak teljességgel nem támadnak fel? Miért is keresztelkednek meg a halottakért?” Az Újfordítású revideált Biblia pedig így adja vissza ezt a részt: „Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?” (1Korintusz 15:29).

Vajon Pál arra utal itt, hogy élő emberek megkeresztelkednek olyanokért, akik kereszteletlenül haltak meg? Ezekből és néhány más bibliafordításból úgy tűnik, igen. De ha közelebbről szemügyre vesszük a Szentírást, valamint a Pál által eredetileg leírt görög szöveget, más következtetésre jutunk. Pál arra gondolt, hogy a felkent keresztények olyan életútra keresztelkednek meg, vagyis merítkeznek alá, amely halálig tartó feddhetetlenséget jelent, ahogy Krisztus esetében is történt. Ezután őhozzá hasonlóan feltámadnak szellemi életre.

A Szentírás megerősíti ezt a magyarázatot. Pál a rómaiaknak címzett levelében ezt írta: „nem tudjátok, hogy mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, a halálába keresztelkedtünk meg?” (Róma 6:3). A filippieknek írt levelében pedig úgy beszélt önmagáról, mint aki részes Krisztus ’szenvedéseiben, alávetve magát az övéhez hasonló halálnak, hogy lássa, vajon eljuthat-e valamiképpen a halottak közül való koraibb feltámadásra’ (Filippi 3:10, 11). Pál rámutatott, hogy Krisztus felkent követőinek az élete magában foglalja, hogy a próbák alatt megőrzik feddhetetlenségüket, naponként szembenéznek a halállal, s végül feddhetetlenségben halnak meg, utána pedig feltámadnak az égben.

Érdemes megjegyezni, hogy ezek és más olyan írásszövegek, melyek közvetlenül említik a halált megkeresztelkedett személyekkel kapcsolatban, nem halottakra utalnak, hanem élőkre, akik már megkeresztelkedtek. Pál ezt is mondta felkent keresztény hittársainak: „eltemettek titeket vele az ő keresztségében, és a vele való kapcsolat által fel is támadtatok együtt az Isten munkálkodásába vetett hitetek révén, aki feltámasztotta őt a halottak közül” (Kolosszé 2:12).

A görög hü·perʹ elöljárószó, melyet különböző fordítások az „-ért” raggal adnak vissza az 1Korintusz 15:29-ben, azt is jelentheti, hogy ’valaminek a céljából’. Ezért A Szentírás új világ fordítása más bibliaversekkel összhangban helyesen így adja vissza ezt a verset: „mit tesznek majd azok, akik abból a célból keresztelkednek meg, hogy halottak legyenek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, ők miért is keresztelkednek meg abból a célból, hogy ilyenek legyenek?”