Adj az ismeretedhez önuralmat!
Adj az ismeretedhez önuralmat!
„Adjatok . . . ismeretetekhez önuralmat” (2PÉTER 1:5–8).
1. Mire nem képesek sokan, ami miatt aztán számtalan gondjuk van?
EGY kábítószerezés elleni, nagyszabású kampány során felszólították az amerikai fiatalokat: „Egyszerűen mondj nemet!” Mennyivel jobb lenne a helyzet, ha mindenki egyszerűen nemet mondana a kábítószerrel való visszaélésre, az alkoholizmusra, az ostoba vagy erkölcstelen életvitelre, a becstelen üzleti gyakorlatokra és ’a test kívánságaira’! (Róma 13:14). De ki tagadná, hogy néha bizony nehéz nemet mondani?
2. a) Mely bibliai példák mutatják, hogy nemcsak mostanában nehéz nemet mondani? b) Mire ösztönözzenek minket ezek a példák?
2 Mivel minden tökéletlen embernek nehéz önuralmat gyakorolnia, indíttatást kellene éreznünk arra, hogy megtanuljuk, miként győzhetünk a saját hibáink elleni küzdelemben. A Bibliában olvashatunk olyan, múltban élt emberekről, akik igyekeztek Istent szolgálni, mégis néha nehéznek találták, hogy nemet mondjanak. Gondoljunk csak arra, hogy Dávid a házasságtörés bűnébe esett Betsabéval. Emiatt végül két ártatlan embernek kellett meghalnia: házasságtörő kapcsolatukból született gyermeküknek és Betsabé férjének (2Sámuel 11:1–27; 12:15–18). Vagy jusson eszünkbe Pál apostol, aki őszintén bevallotta: „Mert a jót, melyet akarok, nem teszem, hanem a rosszat cselekszem, melyet nem akarok” (Róma 7:19). Veled is előfordul, hogy ilyen tehetetlennek érzed magad? Pál így folytatta: „Gyönyörködöm én az Isten törvényében a szerint az ember szerint, ami belsőleg vagyok, de látok egy másik törvényt a tagjaimban, amely hadakozik az elmém törvénye ellen, és a bűn tagjaimban levő törvényének foglyaként vezet. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg engem a testből, mely alá van vetve e halálnak?” (Róma 7:22–24). A bibliai példáknak meg kell szilárdítaniuk az elhatározásunkat, hogy soha nem adjuk fel az azért vívott harcunkat, hogy növeljük az önuralmunkat.
Az önuralmat tanulni kell
3. Magyarázd el, miért nem várhatjuk, hogy könnyű legyen kinyilvánítanunk az önuralmat!
3 A 2Péter 1:5–7-ben az önuralmat — melyhez az is hozzátartozik, hogy az ember tud nemet mondani — együtt említik a hittel, az erénnyel, az ismerettel, a kitartással, az Isten iránti odaadással, a testvéri vonzalommal és a szeretettel. Ezek közül a kívánatos tulajdonságok közül egyik sem született velünk teljes mértékben, magyarán ki kell őket fejlesztenünk. Ahhoz pedig, hogy jelentős mértékben ki tudjuk őket nyilvánítani, eltökéltségre és erőfeszítésre van szükség. Akkor miért várnánk, hogy az önuralommal könnyebb dolgunk lesz?
4. Miért érzik úgy sokan, hogy semmi gondjuk sincs az önuralommal, és minek a jele ez?
4 Igaz, emberek milliói úgy érzik, hogy semmi gondjuk sincs az önuralommal. Kedvük szerint élik az életüket, tudatosan vagy tudtukon kívül a tökéletlen testük parancsainak engedelmeskednek, és nemigen törődnek azzal, hogy ez milyen következményekkel jár rájuk és másokra nézve (Júdás 10). Manapság sokkal nyilvánvalóbb, mint korábban bármikor, hogy az emberek nem tudnak és nem is akarnak nemet mondani. Ez is jelzi, hogy csakugyan „az utolsó napokban” élünk, amelyekről Pál azt jövendölte, hogy „nehezen elviselhető, válságos idők lesznek. Mert az emberek önmagukat szeretők lesznek, pénzszeretők, önteltek, gőgösek, káromlók . . . , önuralom nélküliek” (2Timóteusz 3:1–3).
5. Miért érdekli Jehova Tanúit az önuralom kérdése, és milyen tanács érvényes még ma is?
5 Jehova Tanúi nagyon is tisztában vannak azzal, hogy milyen erőpróba elé állítja őket az, hogy önuralmat kell gyakorolniuk. Pálhoz hasonlóan tudják, hogy küzdelem dúl azon vágyuk között, hogy Istennek tetszően, az ő irányadó mértékei szerint éljenek, és aközött, amire a tökéletlen testük sarkallja őket. Ezért régóta foglalkoznak azzal, hogy miként győzhetnek ebben a harcban. Ennek a folyóiratnak egy korai száma még 1916-ban beszélt „a helyes útról, amelyen járnunk kell ahhoz, hogy uralkodjunk magunkon, a gondolatainkon, szavainkon és viselkedésünkön”. Azt javasolta, hogy ne feledkezzünk meg a Filippi 4:8-ban feljegyzett gondolatokról. Az ott olvasható, Istentől származó tanács még ma is érvényes, noha közel kétezer évvel ezelőtt íródott, és napjainkban valószínűleg még nehezebb megfogadni, mint akkor vagy akár 1916-ban. A keresztények keményen küzdenek, hogy nemet mondjanak a világias kívánságokra, tudva azt, hogy ezáltal igent mondanak a Teremtőjüknek.
6. Miért nem kell kétségbeesnünk, miközben az önuralom gyakorlásán dolgozunk?
6 A Galácia 5:22, 23 a szent szellem gyümölcsének a részeként említi az önuralmat. Ha kimutatjuk ezt a tulajdonságot a ’szeretettel, örömmel, békével, hosszútűréssel, kedvességgel, jósággal, hittel és szelídséggel’ együtt, abból nagy hasznunk származik. Péter fejtegetése szerint így nem leszünk „tétlenek vagy gyümölcstelenek” az Istennek végzett szolgálatunkban (2Péter 1:8). De ne essünk kétségbe, és ne ítéljük el magunkat, ha nem tudjuk olyan gyorsan és akkora mértékben kinyilvánítani ezeket a tulajdonságokat, ahogy szeretnénk. Biztosan megfigyeltük, hogy az iskolában az egyik diák gyorsabban tanul, mint a másik, vagy a munkahelyen valaki hamarabb megtanulja egy új feladat ellátását, mint a kollégái. Ugyanígy némelyek másoknál gyorsabban sajátítanak el és nyilvánítanak ki bizonyos keresztényi tulajdonságokat. A lényeg az, hogy folyamatosan és a tőlünk telhető legteljesebb mértékben gyakoroljuk az Istennek tetsző tulajdonságokat. Ezt úgy tehetjük meg, ha mindenestül a javunkra fordítjuk azt a segítséget, amelyet Jehovától kapunk a Szava és a gyülekezet által. Nem annyira az számít, hogy milyen gyorsan érjük el a célunkat, hanem inkább az, hogy tegyünk határozott erőfeszítéseket a folyamatos fejlődésért.
7. Mi mutatja, hogy fontos az önuralom?
7 Bár az önuralom a szellem által termett tulajdonságok felsorolásában utolsóként van megemlítve, semmiféleképpen sem kevésbé fontos, mint a többi. Éppen ellenkezőleg. Ne feledjük, hogy ha tökéletesen tudnánk magunkon uralkodni, akkor a test összes cselekedetét elkerülhetnénk. Ámde a tökéletlen ember hajlik rá, hogy valamilyen formában gyakorolja ’a test cselekedeteit’, melyek közé tartozik a „paráznaság, tisztátalanság, gátlástalan viselkedés, bálványimádás, spiritizmus gyakorlása, ellenségeskedések, viszálykodás, féltékenység, haragkitörések, perlekedések, meghasonlások, szekták” (Galácia 5:19, 20). Ezért állandóan küzdenünk kell, elhatározva, hogy kiirtjuk elménkből és szívünkből a káros hajlamokat.
Vannak, akiknek nehezebb a dolguk
8. Milyen okai lehetnek annak, hogy némelyeknek különösen nehéz önuralmat gyakorolniuk?
8 Némely kereszténynek nehezebb önuralmat gyakorolnia, mint másoknak. Mi ennek az oka? A nevelés és a múltbeli tapasztalatok szerepet játszhatnak. Örülhetünk, ha nekünk nem okoz gondot az önuralom ápolása és kimutatása. De feltétlenül legyünk könyörületesek és megértők azokkal, akiknek nehezebb a dolguk ezen a téren, még akkor is, ha az önuralmuk hiánya nekünk is kellemetlenséget okoz. Saját tökéletlenségünk tudatában ki az közülünk, akinek bármi oka lenne önelégülten gondolkodni? (Róma 3:23; Efézus 4:2).
9. Milyen gyengeségekkel harcolnak némelyek, és mikor fogják teljesen leküzdeni ezeket?
9 Szemléltetésül nézzünk néhány példát: Talán tudomásunk van róla, hogy keresztény hittársaink között vannak olyanok, akik leszoktak a dohányzásról vagy az úgynevezett szórakozásra használt kábítószerekről, de időnként még mindig erősen kívánják ezeket. Mások nehezen tudnak határt szabni, amikor ételről vagy szeszes italokról van szó. Megint másoknak nehezükre esik, hogy vigyázzanak a nyelvükre, így hát gyakran megbotlanak szóban. Az ilyen gyengeségekkel csak úgy lehet megbirkózni, ha az ember azon iparkodik, hogy önuralmat gyakoroljon. Miért mondhatjuk ezt? A Jakab 3:2-ben az író őszintén elismeri: „mindannyian sokszor megbotlunk. Ha valaki nem botlik meg szóban, az tökéletes ember, és képes az egész testét is megzabolázni.” Olyanok is vannak, akik erőteljes késztetést éreznek arra, hogy szerencsejátékot űzzenek, mások pedig nehezen tudják féken tartani a haragjukat. Nyilván idő kell ahhoz, hogy felülkerekedjünk az ilyen vagy ezekhez hasonló gyengeségeken. És bár már most is látványos fejlődést érhetünk el, a helytelen kívánságok csak akkor szűnnek meg végleg, amikor elérjük a tökéletességet. Addig pedig az önuralom gyakorlására törekedve elkerülhetjük, hogy visszaessünk a bűnbe. Támogassuk egymást a folyamatos küzdelemben, hogy egyikünk se adja fel (Cselekedetek 14:21, 22).
10. a) Egyeseknek miért kifejezetten nehéz önuralmat gyakorolniuk a nemiséggel kapcsolatban? b) Milyen nagy változtatást tett egy testvér? (Lásd a 16. oldalon lévő kiemelt részt.)
10 Egy másik terület, ahol némelyeknek nehéz önuralmat gyakorolniuk, a nemiség. A szexualitás hozzátartozik ahhoz, ahogyan Jehova Isten megalkotott minket. De vannak, akiknek kifejezetten nehezükre esik a maga helyén tartani a nemiséget, Isten irányadó mértékeivel összhangban. Talán az nehezíti a dolgukat, hogy szokatlanul erős bennük a szexuális vágy. Szexőrült világban élünk, amely sokféleképpen igyekszik felkorbácsolni az emberekben a szenvedélyt. Ez bizony nem kis gondot okozhat azoknak a keresztényeknek, akik szeretnének — legalább egy ideig — egyedül maradni, hogy a házasság ne terelje el a figyelmüket Isten szolgálatáról (1Korintusz 7:32, 33, 37, 38). Lehetséges, hogy azzal a bibliai rendelkezéssel összhangban, hogy „jobb házasságot kötni, mint szenvedélytől lángolni”, úgy döntenek, hogy megnősülnek, illetve férjhez mennek, és ez természetesen tiszteletre méltó. De eltökéltek abban, hogy „csak az Úrban” kötnek házasságot, mert a Szentírás ezt tanácsolja (1Korintusz 7:9, 39). Biztosak lehetünk abban, hogy Jehova örömmel látja, hogy igyekeznek ragaszkodni igazságos alapelveihez. Keresztény hittársaik is értékelik, hogy ilyen magas irányadó mértékek szerint élő, feddhetetlenségüket megőrző igaz imádók társaságát élvezhetik.
11. Hogyan segíthetünk azoknak a testvéreknek és testvérnőknek, akik szeretnének megnősülni, illetve férjhez menni, de még nem sikerült nekik?
11 Mi a helyzet akkor, ha valaki nem talál magához illő társat? Képzeld csak el, milyen csalódott lehet az, aki szeretne megnősülni, illetve férjhez menni, de még nem sikerült neki! Előfordulhat, hogy a barátai már házasságban élnek, és boldogok, ő pedig még mindig megfelelő társat keres. Ilyen helyzetben némelyeknek gondot okoz az önkielégítés tisztátalan szokása. Mindenesetre egyetlen keresztény sem szeretne figyelmetlenségből elkeseríteni valakit, aki a tisztasága megőrzéséért küzd. Akaratlanul is elcsüggeszthetünk másokat, ha ilyen tapintatlan kérdéseket teszünk fel: „Mikor mész már férjhez?” Vagy: „Mikor nősülsz meg?” Talán semmi rossz szándék sincs bennünk, de mennyivel jobb lenne, ha önuralmat gyakorolnánk, és ügyelnénk a nyelvünkre! (Zsoltárok 39:1). Azok az egyedülálló testvérek és testvérnők, akik megőrzik tisztaságukat, megérdemlik, hogy szívből megdicsérjük őket. Ne mondjunk nekik olyanokat, amikkel elkedvetlenítenénk őket, hanem próbáljunk buzdítóan beszélni! Például törekedhetnénk arra, hogy egyedülálló személyeket is meghívjunk, amikor néhány érett kereszténnyel összejövünk egy étkezésre, vagy más formában élvezzük az egészséges keresztényi társaságot.
Önuralom a házasságban
12. Miért mondhatjuk, hogy azoknak is szükségük van bizonyos mértékű önuralomra, akiknek van házastársuk?
12 A házasság önmagában nem jelenti azt, hogy már nem kell önuralmat gyakorolni a szexualitást illetően. Például megeshet, hogy a férj és a feleség szexuális szükségletei nagyban különböznek. Az is lehet, hogy az egyikük fizikai állapota olykor nehézzé, sőt egyenesen lehetetlenné teszi, hogy házaséletet éljenek. Talán a korábbi tapasztalatai miatt az egyik házasfélnek nehéz engedelmeskednie a következő parancsnak: „A férj adja meg a feleségének, ami megilleti őt, de hasonlóképpen a feleség is a férjének.” Ilyen helyzetben a másik félnek nagyobb önuralomra van szüksége. De mindketten észben tarthatják Pál szeretetteljes tanácsát, amelyet házasságban élő keresztényeknek adott: „Ne fosszátok meg egymást attól, csak kölcsönös megegyezésből egy meghatározott időre; hogy időt szentelhessetek az imának, és ismét egymáshoz térhessetek, hogy ne kísértsen benneteket folyton Sátán az önfegyelmetek hiánya miatt” (1Korintusz 7:3, 5).
13. Mit tehetünk azokért, akiknek küzdelmet jelent az önuralom kimutatása?
13 Milyen hálásak lehetnek a házaspárok, ha mind a férj, mind a feleség megtanult kellő önuralmat gyakorolni ebben az igen meghitt kapcsolatban! De azért megértően kell bánniuk azokkal a hívőtársaikkal, akiknek még mindig küzdelmet jelent az önuralom kimutatása ezen a területen. Soha ne felejtsünk el azért imádkozni, hogy Jehova éleslátást, bátorságot és eltökéltséget adjon szellemi testvéreinknek, hogy folytathassák az önuralom kinyilvánításáért vívott harcukat, és törekedhessenek helytelen vágyaik leküzdésére (Filippi 4:6, 7).
Folyton segítsünk egymásnak!
14. Miért bánjunk könyörületesen és megértően keresztény hittársainkkal?
14 Lehet, hogy néha nehezünkre esik megértően bánni azokkal a keresztény hittársainkkal, akik olyan területen küzdenek az önuralom kimutatásáért, amely nekünk nem okoz gondot. De az emberek nem egyformák. Vannak, akiket erősen befolyásolnak az érzelmeik, míg másokat nem. Némelyek viszonylag könnyen türtőztetik magukat, nem jelent nekik nagy nehézséget az önuralom, másoknak viszont igen. Tartsuk azonban elménkben, hogy attól, hogy valaki küzd, még nem rossz ember. Keresztény hittársainknak szükségük van a megértésünkre és a könyörületünkre. A magunk boldogságára is hatással van az, hogy irgalmasan bánunk-e azokkal, akik még mindig harcolnak azért, hogy jobban ki tudják mutatni az önuralmukat. Ezt támasztják alá Jézusnak a Máté 5:7-ben feljegyzett szavai is.
15. Miért vigasztalóak a Zsoltárok 130:3 szavai, ha az önuralomra gondolunk?
15 Semmi szín alatt nem szeretnénk tévesen ítélkezni egy keresztény hittársunk fölött, akinél elvétve talán nem a keresztényi egyéniség vonásai mutatkoznak meg. Milyen bátorító az a tudat, hogy Jehova nemcsak azt az egy alkalmat látja, amikor nem sikerült önuralmat gyakorolnunk, hanem azt a sok-sok alkalmat is, amikor sikerült, noha ezek közül keresztény hittársaink esetleg egyet sem vettek észre. Nagyon vigasztalóak a Zsoltárok 130:3 szavai: „Ha a vétkeket néznéd, ó, Jah, ó, Jehova, kicsoda állhatna meg?”
16—17. a) Hogyan alkalmazhatjuk a Galácia 6:2, 5-öt az önuralomra? b) Mit beszélünk meg legközelebb az önuralommal kapcsolatban?
16 Ha szeretnénk tetszeni Jehovának, akkor mindannyiunknak önuralmat kell gyakorolnunk. Biztosak lehetünk abban, hogy keresztény testvéreink segíteni fognak nekünk. Igaz, a saját felelősségünk terhét kell hordoznunk, de arra is buzdítást kapunk, hogy segítsünk egymásnak megbirkózni a gyengeségekkel (Galácia 6:2, 5). Becsüljük meg a szüleinket, a házastársunkat és a barátainkat, akik visszatartanak, hogy ne menjünk oda, ahová nem szabad, ne nézzünk és ne tegyünk olyasmit, amit nem szabad. Abban segítenek, hogy ki tudjuk nyilvánítani az önuralmat, vagyis hogy nemet tudjunk mondani, és ragaszkodni tudjunk az elhatározásunkhoz.
17 Bizonyára sok keresztény egyetért azzal, amit eddig megvizsgáltunk az önuralommal kapcsolatban, de úgy érezhetik, hogy személy szerint sok javítanivalójuk van. Szeretnék még teljesebb mértékben kimutatni az önuralmat, annyira, amennyire szerintük ésszerűen elvárható egy tökéletlen embertől. Neked is ez az érzésed? Akkor hát mit tehetsz, hogy ápold Isten szelleme gyümölcsének ezt a vonását? És hogyan segíthet ez abban, hogy elérd hosszú távú céljaidat mint keresztény? A következő cikkben választ kapunk ezekre a kérdésekre.
Emlékszel?
• Miért fontos a keresztényeknek önuralmat gyakorolniuk?
• Miért különösen nehéz némelyeknek kimutatniuk az önuralmat?
• Miért van szükség önuralomra a házasságban?
• Hogyan segíthetünk egymásnak az önuralom ápolásában?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kiemelt rész/kép a 16. oldalon]
Megtanult nemet mondani
Jehova egyik Tanúja, aki Németországban él, telekommunikációs szakemberként dolgozott. Hozzátartozott a munkájához, hogy körülbelül 30 televízió- és rádióműsort kellett figyelnie. Amikor zavar volt a vételben, a műsorra kellett összpontosítania, hogy megállapíthassa, hol a hiba. Ezt mondja: „Szinte mindig rosszkor volt vételzavar, olyankor, amikor erőszakos vagy szexjeleneteket mutattak. Ezekre az erkölcstelen képekre napokig, sőt hetekig emlékeztem, mintha csak beleégtek volna az agyamba.” Elismeri, hogy ez rossz hatással volt a szellemiségére: „Egyébként is lobbanékony vagyok, ezért az erőszakos jelenetek megnehezítették, hogy önuralmat gyakoroljak. A szexjelenetek feszültséget keltettek köztem és a feleségem között. Minden nap egy küzdelem volt. Nem akartam elveszíteni a harcot, ezért úgy döntöttem, hogy új állás után nézek, még ha kevesebbet keresek is. Nemrég találtam is munkát, így teljesült a kívánságom.”
[Képek a 15. oldalon]
A bibliatanulmányozás során szerzett ismeret segít az önuralom gyakorlásában