Fiatalok, járjatok Jehovához méltón!

NÉHÁNY keresztény fiatal átmenetileg arra kényszerül, hogy távol legyen a családjától és a gyülekezetétől. Vannak, akik a szolgálatukat terjesztik ki, és olyanok is, akiknek a világ ügyeiben képviselt semleges álláspontjuk miatt kell elhagyniuk az otthonukat (Ézsaiás 2:4; János 17:16). Bizonyos országokban a ’császár’ börtönbüntetésre vagy közmunkára ítéli a feddhetetlen fiatalokat * (Márk 12:17; Titusz 3:1, 2).

Miközben ezek a fiatalok a semlegességükért kiszabott börtönbüntetésüket töltik, hosszú időre össze lehetnek zárva bűnözőkkel. A fiatalok más okok miatt is kénytelenek lehetnek az otthonuktól távol, lealacsonyító környezetben dolgozni. Hogyan tudnak az ilyen helyzetbe kényszerült fiatal keresztények vagy mások szembenézni a rájuk nehezedő nyomással, és eleget tenni az elvárásoknak, miközben azon igyekeznek, hogy ’méltón járjanak az Istenhez’? (1Tesszalonika 2:12). Hogyan segíthetnek nekik a szüleik felkészülni a lehetséges kellemetlen körülményekre? (Példabeszédek 22:3).

Sajátos nehézségek

„Nehéz és félelmetes volt, amikor kikerültem szüleim védőszárnya alól, és nem voltak mellettem a szerető vének, akik jól ismernek — mondja a 21 éves Takisz *, aki a kötelezettségei miatt 37 hónapot töltött távol az otthonától. — Időnként rettentő sebezhetőnek éreztem magam.” A 20 éves Petrosznak több mint két évig kellett távol lennie az otthonától. „Életemben először voltam kénytelen teljesen egyedül dönteni arról, hogy milyen kikapcsolódási formát válasszak, kik legyenek a barátaim, és nem mindig a legbölcsebben jártam el — ismeri be. — Olykor nyomasztólag hatott rám a nagyobb felelősség, melyet a megnövekedett szabadság hozott magával.” Tasszosz, egy keresztény vén, aki rendszeresen kapcsolatba kerül ilyen helyzetben lévő keresztény fiatalokkal, megjegyezte: „Az elővigyázatlan, sebezhető fiatalokra hatással lehet a nem hívő társak trágár beszéde, valamint lázadó és erőszakos viselkedése.”

A bibliai alapelvek iránt tiszteletlen emberek között élve és dolgozva ezeknek a keresztény fiataloknak harcot kell vívniuk a kísértés ellen, nehogy erkölcstelen társaikat utánozzák, és azok Írás-ellenes útjaira térjenek (Zsoltárok 1:1; 26:4; 119:9). Nehéz lehet, hogy megőrizve jó szokásaikat továbbra is személyes tanulmányozást folytassanak, és részt vegyenek az összejöveteleken meg a szántóföldi szolgálatban (Filippi 3:16). Talán az sem könnyű, hogy szellemi célokat tűzzenek ki, és dolgozzanak azok elérésén.

A hűséges keresztény fiatalok a viselkedésükkel és a beszédükkel biztosan szeretnék elnyerni Jehova helyeslését. Lojálisan próbálnak eleget tenni égi Atyjuk szívre ható kérésének: „Légy bölcs, fiam, és örvendeztesd meg szívemet, hogy megfelelhessek annak, aki gúnyol engem”  (Példabeszédek 27:11). Felismerik, hogy méltóságteljes magatartásuk hatással van arra, hogy mások miként tekintenek Jehovára és a népére (1Péter 2:12).

Dicséretes módon a legtöbb ilyen fiatal minden tőle telhetőt megtesz, hogy hasonlítson az első században élt testvéreihez, akikért Pál apostol így imádkozott: „Jehovához méltón járjatok, avégett hogy teljesen kedvére legyetek, amint továbbra is gyümölcsöt teremtek minden jó cselekedetben . . . , hogy teljesen kitartsatok és hosszútűrők legyetek örömmel” (Kolosszé 1:9–11). A Biblia több beszámolót is tartalmaz istenfélő fiatalokról, akiknek idegen, ellenséges és bálványimádó környezetben sikerült Istenhez méltón járniuk (Filippi 2:15).

„Jehova Józseffel volt”

Jákob és Ráhel szeretett fia, József már korán távol került istenfélő atyja otthonának biztos menedékétől, hiszen testvérei eladták őt Egyiptomba rabszolgának. József kiváló példa, mivel szorgalmas, megbízható és erkölcsös fiatalember maradt. Bár Potifárnak szolgált, aki nem tartozott Jehova imádói közé, lelkiismeretesen és szorgalmasan végezte feladatait, ezért az ura végül mindenestül rábízta a házának ügyeit (1Mózes 39:2–6). József megőrizte feddhetetlenségét Jehova iránt, és amikor ez oda vezetett, hogy börtönbe került, nem okoskodott úgy, hogy hiábavaló volt a helyes viselkedés. A börtönben is kiváló tulajdonságairól vált ismertté, és hamarosan az ott folyó tevékenységek közül sokat ő irányított (1Mózes 39:17–22). Isten megáldotta őt, és ahogy az 1Mózes 39:23 kijelenti: „Jehova Józseffel volt.”

Mennyire könnyű lett volna az istenfélő családjától elválasztott Józsefnek átvennie a körülötte élő pogány emberek szokásait, és eltanulnia az erkölcstelen egyiptomi életformát! Ő inkább ragaszkodott Isten alapelveihez, és az óriási kísértés ellenére megőrizte tisztaságát. Amikor Potifár felesége ismételten arra kérte, hogy háljon vele, határozottan így válaszolt: „Hogyan követhetném el ezt a nagy gonoszságot, vétkezve Isten ellen?” (1Mózes 39:7–9).

Manapság a fiatal Tanúknak a romboló társaság, erkölcstelen kikapcsolódási formák, pornográfia és lealacsonyító zene veszélyeire figyelmeztető, Biblián alapuló tanácsokat kell megszívlelniük. Felismerik, hogy „Jehova szeme minden helyen ott van: figyelemmel kíséri a rosszakat és a jókat” (Példabeszédek 15:3).

Mózes nem akarta ’élvezni a bűnt’

Mózes a fáraó udvarának bálványimádó, kéjsóvár légkörében nőtt fel. A Biblia így beszél  Mózesről: „Hit által utasította vissza Mózes . . . , hogy a fáraó leánya fiának hívják, inkább választva, hogy az Isten népével együtt durva bánásmódban részesüljön, semmint hogy ideig-óráig élvezze a bűnt” (Héberek 11:24, 25).

A világgal való barátságnak lehetnek előnyei, de ez a kapcsolat csakis tiszavirág-életű lehet. Legfeljebb addig tarthat, amíg e világ fennmarad (1János 2:15–17). Nem lenne jobb Mózes példáját követni? A Biblia azt mondja, hogy „rendíthetetlen maradt, mintha látná a Láthatatlant” (Héberek 11:27). Istenfélő ősei szellemi örökségére összpontosított, Jehova célját tette a saját életcéljává, elhatározva, hogy Isten akaratát cselekszi (2Mózes 2:11; Cselekedetek 7:23, 25).

Amikor istenfélő fiatalok hitetlen, ellenséges környezetbe kerülnek, személyes tanulmányozással erősíthetik meg a Jehovával ápolt kapcsolatukat, jobban megismerve „a Láthatatlant”. Ha maradéktalanul kiveszik a részüket a keresztény tevékenységekből, például rendszeresen eljárnak az összejövetelekre és a szántóföldi szolgálatba, az segíthet nekik, hogy a szellemi dolgokra összpontosítsanak (Zsoltárok 63:6; 77:12). Meg kell próbálniuk olyan erős hitet és reménységet kifejleszteni, mint amilyen Mózesé volt. Jehovának kell a gondolataik és tetteik középpontjában lennie, és értékelniük kell, hogy ő a barátjuk.

Egy kislány, aki ajkával dicsérte Istent

Egy másik fiatal, aki példamutatónak bizonyult az otthonától távol, egy izraelita kislány volt. Őt Elizeusnak, Isten egyik prófétájának az idejében ejtették foglyul a szírek, és a leprás szír hadvezér, Naámán feleségének lett a szolgálója. Ezt mondta az úrnőjének: „Bárcsak a Szamáriában levő próféta előtt lenne az én uram! Az kigyógyítaná a leprájából.” Tanúskodása hatására Naámán elment Elizeushoz Izraelbe, és megtisztult a leprától, sőt, Jehova imádója lett (2Királyok 5:1–3, 13–19).

A kislánnyal történtek rávilágítanak, hogy jó, ha a fiatalok ajkukkal dicsérik Istent, még akkor is, amikor nincsenek mellettük a szüleik. Ha a kislány ’bolond beszédről’ vagy ’ocsmány tréfálkozásról’ lett volna ismert, vajon tudott  volna hatásosan beszélni, amikor lehetőség kínálkozott rá? (Efézus 5:4; Példabeszédek 15:2). Nikosz, aki a 20-as éveinek elején jár, és akit semleges álláspontja miatt börtönöztek be, így emlékszik vissza: „Amikor fiatal testvérekkel voltam együtt a börtönben, távol a szülői és a gyülekezeti vezetéstől, észrevettem, hogy a beszédünket tekintve lejjebb adtuk a mércét. Ez biztosan nem vált Jehova dicséretére.” Szerencsére Nikosz és a társai segítséget kaptak, hogy meg tudják szívlelni Pál tanácsát: „Paráznaság és bármiféle tisztátalanság vagy kapzsiság még csak ne is említtessék közöttetek, mint ahogy szent emberekhez illik” (Efézus 5:3).

Jehova valóságos volt nekik

Az, ami az ókori Babilonban Dániel három héber társával történt, bizonyítja, hogy mennyire helytálló az az alapelv, melyet később Jézus mondott: aki hű a kevesen, az a sokon is hű lesz (Lukács 16:10). Amikor azt parancsolták a héber fiataloknak, hogy olyan ételeket egyenek, melyeknek a fogyasztását a Mózesi Törvény megtiltotta, érvelhettek volna úgy, hogy ők foglyok egy idegen országban, és nincs választási lehetőségük. De milyen nagy áldásban részesültek, hogy komolyan vették azt, ami apróságnak tűnt! Egészségesebbekké és bölcsebbekké váltak, mint a többi fogoly, akik a király ízletes étkét ették. A kevesen való hűség kétségkívül megerősítette őket, ezért amikor nagyobb próbával néztek szembe — hogy leboruljanak-e egy bálványszobor előtt, vagy sem —, nem alkudtak meg (Dániel 1:3–21; 3:1–30).

Jehova valóságos volt ennek a három fiatalembernek. Bár messze voltak az otthonuktól és Isten imádatának a központjától, határozottak voltak abban, hogy szennyfolt nélkül megőrzik magukat a világtól (2Péter 3:14). Annyira nagyra becsülték a Jehovával ápolt kapcsolatukat, hogy készek voltak feláldozni érte az életüket.

Jehova nem hagy el

Amikor a fiatalok nincsenek együtt azokkal, akiket szeretnek és akikben bíznak, érthető, hogy nem érzik magukat biztonságban, bizonytalanok és nyugtalanok. De a próbáik közben teljesen bízhatnak abban, hogy „Jehova  nem hagyja el” őket (Zsoltárok 94:14). Ha az ilyen fiatalok ’az igazságosságért szenvednek’, Jehova kész segíteni, hogy továbbra is „az igazságosság ösvényén” járhassanak (1Péter 3:14; Példabeszédek 8:20).

Jehova mindig megerősítette és gazdagon megáldotta Józsefet, Mózest, az izraelita rabszolgalányt és a három hűséges héber ifjút. Ma a szent szellemét, Szavát és szervezetét használja, hogy támogassa azokat, akik ’a hit kiváló harcát harcolják’, és jutalmul tűzi ki eléjük „az örök életet” (1Timóteusz 6:11, 12). Lehetséges Jehovához méltón járni, és bölcsességre vall így tenni (Példabeszédek 23:15, 19).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 25. oldalon]

SZÜLŐK, KÉSZÍTSÉTEK FÖL A GYERMEKEITEKET!

„Mint a nyilak a hős kezében, olyanok az ifjúkor fiai” (Zsoltárok 127:4). Egy nyíllal nem lehet véletlenül célba találni, gondosan kell célozni vele. Ugyanígy a szülőknek is megfelelő irányítást kell nyújtaniuk a gyermekeiknek, ha szeretnék felkészíteni őket arra az életre, mely az otthonukon kívül vár rájuk (Példabeszédek 22:6).

A fiatalok hajlamosak ösztönösen cselekedni, vagy megadni magukat ’a fiatalkorral járó kívánságoknak’ (2Timóteusz 2:22). A Biblia erre figyelmeztet: „A vessző és a feddés ad bölcsességet, a szabadjára engedett fiú azonban megszégyeníti anyját” (Példabeszédek 29:15). Ha a gyermekeknek nem szabnak határokat, akkor felkészületlenül érik majd őket azok a követelmények és az a nyomás, mellyel az otthonukon kívül találhatják szembe magukat.

A keresztény szülőknek világos és felelősségteljes módon vázolniuk kell a gyermekeik előtt, hogy ebben a rendszerben milyen nehézségekre és nyomásra számíthatnak. Tudomásukra kell hozniuk, hogy milyen is a valódi élet. Anélkül, hogy rombolóak lennének, ecsetelhetik, hogy milyen kellemetlenségek érhetik a fiatalokat, ha nem otthon élnek. Ez a nevelés az Istentől kapott bölcsességgel párosulva ’a tapasztalatlanoknak eszességet ad, az ifjúnak pedig ismeretet és gondolkodóképességet’ (Példabeszédek 1:4).

Azok a szülők, akik Istennek tetsző értékrendet és erkölcsi alapelveket plántálnak a gyermekeik szívébe, felvértezik őket arra, hogy megbirkózzanak az életben adódó nehézségekkel. A siker azon múlhat, hogy a családnak van-e rendszeres bibliatanulmányozása, van-e köztük őszinte gondolatcsere, és a szülők őszintén érdeklődnek-e a gyermekek sorsa iránt. A szülőknek Isten útmutatásai szerint, kiegyensúlyozott, ugyanakkor építő és ésszerű irányelvek alapján kell nevelniük a gyermekeiket, felkészítve őket arra, hogy az életben meg tudjanak állni a saját lábukon. Példamutatással megtaníthatják a gyermekeiknek, hogy bár a világban vannak, mégis lehetséges, hogy ne legyenek a világ részei (János 17:15, 16).

[Kép a 23. oldalon]

Néhány keresztény fiatalnak el kell hagynia az otthonát

[Képek a 24. oldalon]

Józsefet utánozva a fiatalok ellenállhatnak a kísértésnek, és erkölcsileg tiszták maradhatnak

[Képek a 26. oldalon]

Utánozd az izraelita rabszolgalányt, aki ajkával dicsérte Jehovát