Gyakorolj önuralmat, hogy elnyerd a díjat!
Gyakorolj önuralmat, hogy elnyerd a díjat!
„Mindaz, aki küzdelemben vesz részt, önuralmat gyakorol mindenben” (1KORINTUSZ 9:25).
1. Hogyan mondtak milliók igent Jehovának az Efézus 4:22–24-gyel összhangban?
AMIKOR megkeresztelkedtél Jehova Tanújaként, tudattad másokkal, hogy kész vagy részt venni egy olyan küzdelemben, amelynek a díja az örök élet. Igent mondtál Jehova akaratának cselekvésére. Mielőtt átadtuk magunkat Jehovának, sokunknak nagy változtatásokat kellett tennünk, hogy az önátadásunk megalapozott és Isten előtt elfogadható legyen. Megfogadtuk a tanácsot, melyet Pál apostol adott a keresztényeknek: „le kell vetnetek a régi egyéniséget, amely korábbi viselkedésmódotokhoz igazodik, és amely megromlik megtévesztő kívánságai szerint . . . , és fel kell öltenetek az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint teremtetett igazi igazságosságban és lojalitásban” (Efézus 4:22–24). Más szavakkal, mielőtt átadnánk magunkat Istennek, nemet kell mondanunk korábbi, elfogadhatatlan életvitelünkre.
2—3. Hogyan mutat rá az 1Korintusz 6:9–12, hogy két csoportba sorolhatók azok a területek, amelyeken változtatásokat kell tennie annak, aki szeretné elnyerni Isten helyeslését?
2 A régi egyéniség vonásai között, melyeket Jehova leendő Tanúinak le kell vetniük, vannak olyanok, amelyeket Isten Szava kifejezetten elítél. Pál néhány ilyet sorolt fel a korintusziaknak írt levelében: „Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem természetellenes célokra tartott férfiak, sem férfiakkal háló férfiak, sem tolvajok, sem kapzsik, sem részegesek, sem szidalmazók, sem zsarolók nem fogják örökölni Isten királyságát.” Pál ezután rámutatott, hogy az első századi keresztények változtattak az egyéniségükön, ahol kellett. „Ilyenek voltak némelyek közületek” — mondta. Tehát ilyenek voltak, de megváltoztak (1Korintusz 6:9–11).
3 Pál szavaiból kitűnik, hogy valószínűleg további változtatásokra is szükség van, hiszen így folytatta: „Mindent szabad nekem, de nem minden hasznos” (1Korintusz 6:12). Ennélfogva ma sokan, akik Jehova Tanúi szeretnének lenni, érzik, hogy még olyasmikre is nemet kell mondaniuk, amiket megtehetnének ugyan, de nem hasznosak, illetve nemigen van maradandó értékük. Ezek időigényes tevékenységek lehetnek, amelyek elvonják a figyelmüket a fontosabb dolgokról.
4. Miben értenek egyet az önátadott keresztények Pállal?
4 Amikor valaki átadja magát Istennek, azt szívesen teszi, nem kelletlenül, mintha óriási áldozatot hozna. Az önátadott keresztények egyetértenek Pállal, aki így nyilatkozott, miután Krisztus követője lett: Jézus miatt „mindent kárba veszni hagytam, és egy halom szemétnek tekintek, hogy megnyerjem Krisztust” (Filippi 3:8). Pál boldogan nemet mondott a kevésbé értékes dolgokra, hogy igent mondhasson Istennek.
5. Milyen versenyben vett részt Pál sikeresen, és hogyan tehetjük meg ezt mi is?
5 Pál önuralmat gyakorolt, miközben szellemi versenyfutásban vett részt, és végül elmondhatta: „A kiváló harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Mostantól fogva fenn van tartva számomra az igazságosság koronája, melyet az Úr, az igazságos bíró, jutalmul ad nekem azon a napon, de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik szerették az ő nyilvánvalóvá válását” (2Timóteusz 4:7, 8). Vajon mi is tehetünk majd ilyen kijelentést egy napon? Tehetünk, ha hittel önuralmat gyakorolunk, miközben megállás nélkül folytatjuk keresztényi versenyfutásunkat a befejezésig.
Önuralom kell ahhoz, hogy jót tegyünk
6. Mi az önuralom, és milyen kétféle módon kell gyakorolnunk?
6 A héber és görög szavak, amelyeket a Bibliában „önuralomnak” fordítanak, betű szerint azt jelentik, hogy ’valaki tud magán uralkodni’. Gyakran azt a gondolatot hordozzák ezek a szavak, hogy valaki visszatartja magát valami rossznak az elkövetésétől. De nyilvánvaló, hogy ahhoz is kell némi önuralom, hogy jó dolgokat tegyünk. A tökéletlen ember a természeténél fogva a rosszra hajlik, ezért kétszeresen is meg kell vívnunk a harcunkat (Prédikátor 7:29; 8:11). Tartózkodnunk kell a rossztól, s közben kényszerítenünk kell magunkat, hogy jót tegyünk. A rossz elkerülésének egyik legjobb módja az, ha megzabolázzuk a testünket azzal a céllal, hogy jót tegyünk.
7. a) Dávidhoz hasonlóan mit kérjünk imában? b) Min elmélkedjünk, hogy növelni tudjuk az önuralmunkat?
7 Világos, hogy az önuralom nélkülözhetetlen ahhoz, hogy eleget tegyünk az Istennek tett önátadási fogadalmunknak. Azt kell kérnünk imában, amit Dávid kért: „Tiszta szívet teremts bennem, ó, Isten, és adj bensőmbe új szellemet, rendíthetetlent” (Zsoltárok 51:10). Elmélkedhetünk azon, hogy milyen haszna van, ha kerüljük mindazt, ami erkölcsileg helytelen vagy fizikailag legyengít minket. Gondoljuk át, hogy milyen ártalmas lenne, ha nem tartózkodnánk az ilyen dolgoktól: súlyos egészségkárosodáshoz, megromlott kapcsolatokhoz, sőt korai halálhoz vezethetne. Az is jusson eszünkbe, hogy milyen sok előnye van annak, ha ragaszkodunk a Jehova által előírt életúthoz. De ne rugaszkodjunk el a valóságtól, és ne felejtsük el, hogy a szívünk csalárd (Jeremiás 17:9). El kell határoznunk, hogy ellen fogunk állni, amikor a szívünk megpróbálja kisebbíteni annak fontosságát, hogy támogassuk Jehova irányadó mértékeit.
8. Mit tudunk tapasztalatból? Szemléltesd!
8 A legtöbben tapasztalatból tudjuk, hogy a vonakodó test gyakran igyekszik kioltani a készséges szellem tüzét. Vegyük például a Királyság prédikálását. Jehova örömét leli abban, amikor az emberek készségesen részt vesznek ebben az életmentő munkában (Zsoltárok 110:3; Máté 24:14). A többségünknek nem volt könnyű megtanulnia nyilvánosan prédikálni. Arra volt — és talán még van is — szükség, hogy féken tartsuk a testünket, ’megöklözzük, és rabszolgává tegyük’, nem engedve annak a hajlamunknak, hogy a könnyebb utat válasszuk (1Korintusz 9:16, 27; 1Tesszalonika 2:2).
„Mindenben”?
9—10. Egyebek között mit jelent ’mindenben önuralmat gyakorolni’?
9 Az a bibliai tanács, hogy ’mindenben gyakoroljunk önuralmat’, jelzi, hogy nem elég csupán kordában tartanunk az indulatainkat, és tartózkodnunk az erkölcstelenségtől. Úgy érezhetjük, hogy ezeken a területeken már sikerül önuralmat gyakorolnunk, és ezért hálásak lehetünk. De mi a helyzet az élet egyéb területeivel, ahol nem annyira nyilvánvaló, hogy szükség van önuralomra? Szemléltetésül: tegyük fel, hogy viszonylag gazdag országban élünk, ahol magas az életszínvonal. Vajon nem lenne bölcs, ha megtanulnánk nemet mondani a szükségtelen költekezésre? Jó lenne, ha a szülők megtanítanák a gyermekeiknek, hogy ne vegyenek meg mindent, amit meglátnak, csak mert lehet kapni, tetszik nekik, vagy mert megengedhetik maguknak. Persze az effajta nevelés csak úgy lesz hatásos, ha a szülők jó példával járnak elöl (Lukács 10:38–42).
10 Ha megtanuljuk, hogy meglegyünk bizonyos dolgok nélkül, az növelheti az akaraterőnket, elmélyítheti a meglevő javainkért érzett értékelésünket, és együtt érzőbbé tehet azok iránt, akik nem önszántukból mondanak le valamiről, hanem a körülményeik miatt. Igaz, a szerény életvitel ellentétben áll azzal a népszerű gondolkodásmóddal, hogy „légy jó önmagadhoz” vagy „a legjobbat érdemled”. A reklámipar az azonnali kielégülés utáni vágyat táplálja, miközben csak a saját hasznát igyekszik növelni. Ezzel azon erőfeszítéseink ellen dolgozik, hogy önuralmat mutassunk ki. Egy jómódú európai országban megjelenő magazin nemrégiben ezt írta: „Ha azoknak belső harcot jelent a nemkívánatos ösztöneik féken tartása, akik a határtalan szegénység miatt gyötrelmes körülmények között élnek, akkor mennyivel inkább így van ez azokkal, akik a tejjel és mézzel folyó földön élnek a mai gazdag társadalomban!”
11. Miért hasznos megtanulni, hogy meglegyünk bizonyos dolgok nélkül, és mi nehezíti meg ezt?
11 Ha nehezen tudunk különbséget tenni aközött, amire vágyunk, és aközött, amire igazán szükségünk van, akkor hasznunkra válna, ha arra törekednénk, hogy ne legyünk meggondolatlanok. Ha például szeretnénk megfékezni a korlátlan költekezésre való hajlamunkat, elhatározhatnánk, hogy nem veszünk semmit hitelre, vagy hogy kevesebb pénzt viszünk magunkkal, amikor vásárolni megyünk. Ne feledjük, amit Pál mondott: „az Isten iránti odaadás megelégedettséggel nagy nyereség eszköze.” Így érvelt: „semmit sem hoztunk a világba, és ki sem vihetünk semmit. Így hát, ha van élelmünk és ruházatunk meg hajlékunk, elégedettek leszünk ezekkel” (1Timóteusz 6:6–8). Valóban elégedettek vagyunk? Akaraterőre és önuralomra van szükség ahhoz, hogy megtanuljunk egyszerű életet élni, az önkényeztetés bármely formájának a pluszterhe nélkül. De érdemes megtanulni!
12—13. a) Milyen kapcsolat van a keresztény összejövetelek és az önuralom között? b) Említs meg néhány olyan területet, ahol önuralmat kell ápolnunk!
12 A keresztény összejöveteleken és kongresszusokon is önuralmat tanúsítunk. Erre a tulajdonságra van szükség például ahhoz, hogy ne engedjük elkalandozni a gondolatainkat a programok alatt (Példabeszédek 1:5). Ahhoz is önuralom kell, hogy ne zavarjunk másokat azzal, hogy a mellettünk ülőkkel sugdolózunk, ahelyett hogy osztatlan figyelmet szentelnénk az előadónak. Önuralmat igényel, hogy úgy osszuk be az időnket, hogy pontosan érkezzünk, és az is, hogy szánjunk időt az összejövetelekre való felkészülésre, aztán működjünk is közre rajtuk.
13 Ha kisebb dolgokban önuralmat gyakorolunk, könnyebb lesz ugyanezt tenni nagyobbakban (Lukács 16:10). Jól tesszük hát, ha ráneveljük magunkat, hogy rendszeresen olvassuk és tanulmányozzuk Isten Szavát és a bibliai kiadványokat, valamint hogy elmélkedjünk a tanultakon. Az is bölcs, ha önfegyelmet tanúsítunk a nem megfelelő munkával, barátokkal, magatartásformákkal és személyes szokásokkal kapcsolatban, vagy azért fegyelmezzük magunkat, hogy nemet tudjunk mondani az olyan elfoglaltságokra, amelyek értékes időt rabolhatnak el Isten szolgálatától. Ha mindig van tennivalónk Jehova szolgálatában, az kiválóan megvéd mindennel szemben, ami elvonhatna bennünket Jehova nemzetközi gyülekezetének a szellemi paradicsomától.
Váljunk felnőtté az önuralom gyakorlása által!
14. a) Hogyan tanulnak meg a gyermekek önuralmat gyakorolni? b) Milyen előnyökkel jár, ha a gyermekek már kicsi korukban elsajátítják ezt a tulajdonságot?
14 Egy újszülöttre nem jellemző az önuralom. Egy értekezés, melyet gyermekek viselkedésével foglalkozó szakemberek írtak, kifejti: „Az önuralom nem jön magától, és nem hirtelen jelenik meg. A csecsemőknek és a kisgyermekeknek szülői vezetésre és támogatásra van szükségük ahhoz, hogy elinduljon náluk az önuralom tanulásának folyamata . . . Miközben a szülők odafigyelnek erre a folyamatra, az iskolaévek alatt egyre nő a gyermek önuralma.” Egy négyéves gyermekekről készült tanulmány rámutatott, hogy azokból, akik megtanultak bizonyos fokú önuralmat gyakorolni, „általában alkalmazkodóbb, népszerűbb, magabiztosabb, megbízhatóbb és vállalkozó szellemű tizenévesek lettek”. Akiket nem neveltek önuralomra, azok „nagyobb valószínűséggel váltak magányossá, könnyen csalódtak, és önfejűek voltak. Stresszhelyzetekben összeroskadtak, és megriadtak a nehéz feladatoktól.” Nyilvánvaló, hogy a gyermekek csak úgy válnak kiegyensúlyozott felnőttekké, ha megtanulnak önuralmat gyakorolni.
15. Minek a jele az önuralom hiánya, és ezzel ellentétben milyen célt tűz elénk a Biblia?
15 Ehhez hasonlóan csak úgy válhatunk érett keresztényekké, ha megtanulunk önuralmat gyakorolni. Az önuralom hiánya annak a jele, hogy szellemileg még kisgyermekek vagyunk. A Biblia így int minket: „a felfogóképességben . . . felnőtté legyetek” (1Korintusz 14:20). Célunk az, hogy eljussunk „az egységre a hitben és az Isten Fiának pontos ismeretében, a felnőtt férfi szintjére, a termetnek arra a mértékére, amely a Krisztus teljessége szerint való”. Miért? „Hogy ne legyünk többé kisgyermekek, akiket mintha hullámok hánynának-vetnének, és akik ide-oda sodródnak a tanítás minden szelében az emberek ármánykodása által, tévelygés kigondolásában való ravaszság által” (Efézus 4:13, 14). Tehát ahhoz, hogy jó legyen a szellemiségünk, feltétlenül szükség van arra, hogy megtanuljunk önuralmat gyakorolni.
Az önuralom gyakorlása
16. Hogyan segít nekünk Jehova?
16 Az önuralom gyakorlásához Isten segítségére van szükségünk, és ő meg is adja azt. Szava, akárcsak egy tökéletes tükör, megmutatja, min kell változtatnunk, és tanácsot ad, hogy miként tehetjük ezt meg (Jakab 1:22–25). Szerető testvéreink is szívesen segítenek. A keresztény vének megértően ajánlják fel támogatásukat. Jehova pedig nagylelkűen ad a szent szelleméből, ha imában kérjük erre (Lukács 11:13; Róma 8:26). Örömmel éljünk hát ezekkel a lehetőségekkel! Segítségünkre lehetnek a 21. oldalon levő javaslatok.
17. Milyen biztató gondolatot tartalmaz a Példabeszédek 24:16?
17 Milyen vigasztaló tudni, hogy Jehova értékeli az erőfeszítéseinket, melyeket azért teszünk, hogy a kedvében járjunk! Indítson ez arra, hogy továbbra is igyekezzünk növelni az önuralmunkat. Bármennyiszer botlunk is meg, ne adjuk fel a küzdelmet! „Ha hétszer elesik is az igazságos, fel fog kelni” (Példabeszédek 24:16). Minden egyes győzelmünk alkalmával elégedettek lehetünk magunkkal, és biztosra vehetjük, hogy Jehova is elégedett velünk. Egy Tanú elmondja, hogy mielőtt átadta az életét Jehovának, mindig, amikor sikerült megállnia, hogy egy hétig ne gyújtson rá, megjutalmazta magát valami hasznos aprósággal, melyet azon a pénzen vásárolt, amit az önuralmának köszönhetően meg tudott takarítani.
18. a) Mit foglal magában az önuralomért folytatott küzdelmünk? b) Miről biztosít minket Jehova?
18 Ami a legfontosabb, ne felejtsük el, hogy az önuralom a gondolatoknál és az érzelmeknél kezdődik. Ez tűnik ki Jézus következő szavaiból: „mindaz, aki kitartóan néz asszonyra, hogy szenvedélyre gyúljon iránta, már házasságtörést követett el vele szívében” (Máté 5:28; Jakab 1:14, 15). Aki megtanul uralkodni a gondolatain és az érzésein, annak könnyebb lesz kordában tartania az egész testét. Ezért erősítsük meg az elhatározásunkat, hogy nemcsak hogy nem teszünk rosszat, de nem is gondolkodunk rajta. Ha helytelen gondolataink támadnának, azonnal hessegessük el őket. Úgy menekülhetünk el a csábítás elől, ha imádkozunk, és Jézusra szegezzük a tekintetünket (1Timóteusz 6:11; 2Timóteusz 2:22; Héberek 4:15, 16). Miközben megteszünk minden tőlünk telhetőt, a Zsoltárok 55:22 tanácsát követjük: „Vesd a terhed Jehovára, és ő fenntart téged. Sosem engedi, hogy ingadozzon az igazságos.”
Emlékszel?
• Milyen kétféle módon kell önuralmat gyakorolnunk?
• Mit jelent ’mindenben önuralmat gyakorolni’?
• Az önuralom gyakorlására vonatkozó melyik gyakorlatias javaslatra figyeltél fel a tanulmányozásunk alatt?
• Hol kezdődik az önuralom?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kiemelt rész/képek a 21. oldalon]
Hogyan növelhetjük az önuralmunkat?
• Kis dolgokban is gyakoroljuk
• Elmélkedjünk a gyakorlásából származó jelenlegi és jövőbeli áldásokon
• Azok helyett, amiket Isten megtilt, olyasmiket tegyünk, amikre buzdít
• Azonnal hessegessük el a helytelen gondolatokat
• Szellemileg építő gondolatokkal töltsük meg az elménket
• Fogadjuk el érett keresztény hittársaink segítségét
• Kerüljük a kísértést jelentő helyzeteket
• Amikor csábít valami, imádkozzunk Isten segítségéért
[Képek a 18., 19. oldalon]
Az önuralom arra sarkall, hogy jót tegyünk