„Ne kerüljetek felemás igába”

AMINT látható, nagyon kényelmetlen a tevének és a bikának együtt szántani. Az őket összekötő iga — amely két hasonló méretű és erejű állatra van tervezve — mindkettőjüknek szenvedést okoz. Isten törődve az igavonó állatok jóllétével, ezt mondta az izraelitáknak: „Ne szánts bikával és szamárral egyszerre” (5Mózes 22:10). Ugyanez az alapelv érvényes a bikára és a tevére.

Normális körülmények között egy gazda nem tette ki ilyen megpróbáltatásnak a jószágait. De ha nem volt két bikája, akkor lehet, hogy két olyan állatot fogott egy igába, amilyen volt neki. Úgy tűnik, hogy ilyen döntést hozott az a XIX. századi gazda is, akit a kép ábrázol. A méretbeli és súlybeli különbség miatt a gyengébb állatnak erőlködnie kell, hogy lépést tartson a másikkal, és a súly nehezét az erősebbiknek kell vinnie.

Pál apostol a felemás igát használta szemléltetésként egy fontos lecke megtanításához. „Ne kerüljetek felemás igába nem hívőkkel — írta. — Mert mi közössége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek? Vagy mi részessége van a világosságnak a sötétséggel?” (2Korintusz 6:14). Hogyan kerülhet felemás igába egy keresztény?

Egyrészt úgy, ha olyan házastársat választ magának, akinek más hitnézetei vannak, mint neki. Egy ilyen egybekelés mindkét félnek kényelmetlen lesz, hiszen a házaspár alapvető kérdésekben nem fog egyetérteni.

Amikor Jehova létrehozta a házasságot, azt a szerepet szánta a feleségnek, hogy ’kiegészítője’, vagyis hozzáillő társa legyen a férjének (1Mózes 2:18). Malakiás próféta által Isten megint csak úgy utalt a feleségre, mint ’társra’ (Malakiás 2:14). Teremtőnk azt szeretné, ha a házaspárok összetartanának, ugyanabba a szellemi irányba haladnának megosztva a terheket, és egyenlőképpen örvendve az áldásoknak.

Ha egy keresztény „csak az Úrban” köt házasságot, azzal tiszteletet mutat égi Atyánk tanácsa iránt (1Korintusz 7:39). Ez alapként szolgál az egységes házassághoz, amely dicséretet és tiszteletet szerez Istennek, amint a házastársak különleges értelemben ’igazi igatársakként’ szolgálják őt (Filippi 4:3).

[Kép forrásának jelzése a 32. oldalon]

A teve és a szarvasmarha: From the book La Tierra Santa, Volume 1, 1830