Olvasók kérdései

Kikre utalt Jehova, amikor az 1Mózes 3:22-ben feljegyzettek szerint azt mondta, hogy „közülünk egy”?

Jehova Isten nyilvánvalóan önmagára és az egyszülött Fiára utalt, amikor kijelentette: „az ember olyan lett, mint közülünk egy: tudja, mi a jó és mi a rossz” (1Mózes 3:22). Vizsgáljuk meg, hogy miért mondhatjuk ezt.

E szavak azután hangzottak el Jehova szájából, hogy kimondta az ítéletet az első emberpárra. Némelyek fejedelmi többesként értelmezik a „közülünk egy” kifejezést, ahogy egy király mondaná önmagára utalva, hogy „nem örülünk ennek”. Donald E. Gowan bibliatudós azonban ezt írja az 1Mózes 1:26-ról és 3:22-ről: „A legtöbb felvetődött értelmezést nem lehet alátámasztani az Ósz[övetség]ből: sem a fejedelmi többest, sem a fontolgatás vagy nyomatékosítás miatt használt többes számot, sem azt, hogy a többes szám az istenségen belüli több személyre utalna . . . , egyik magyarázatnak sincs sok értelme a 3. fejezet 22. versében, ahol a »közülünk egy« kifejezés áll.”

Elképzelhető-e, hogy Jehova Sátánra, az Ördögre utalt, aki maga döntötte el, hogy „mi a jó és mi a rossz”, és ugyanerre ösztönözte az első emberpárt is? Ez nem lenne ésszerű. Jehova azt mondta, hogy „közülünk egy”. Sátán már nem tartozott Jehova hűséges angyalai közé, ezért nem lehetett azok között említeni őt, akik Jehova oldalán vannak.

Vajon a hűséges angyalokra gondolt Isten? Nem állíthatjuk biztosan sem azt, hogy igen, sem azt, hogy nem. De az 1Mózes 1:26 és a 3:22 szóhasználata közötti hasonlóság sejteti a helyes magyarázatot. Az 1Mózes 1:26 szerint Jehova így szólt: „Alkossunk embert a mi képmásunkra és hasonlatosságunkra.” Kihez intézte szavait? Pál apostol ezt mondta arról a szellemteremtményről, aki Jézussá, a tökéletes emberré lett: „Ő a láthatatlan Isten képmása, az egész teremtés elsőszülötte; mert általa teremtetett minden más az egekben és a földön” (Kolosszé 1:15, 16). Ennek alapján logikusnak tűnik, hogy az 1Mózes 1:26-ban Jehova az egyszülött Fiához, a ’mestermunkáshoz’ beszélt, aki vele volt az ég és a föld megteremtésekor (Példabeszédek 8:22–31). Az 1Mózes 3:22-ben lévő hasonló megfogalmazás arra enged következtetni, hogy Jehova szintén ahhoz szólt, aki a legközelebb állt hozzá, vagyis az egyszülött Fiához.

Isten egyszülött Fia kétségtelenül tudta, hogy „mi a jó és mi a rossz”. Mivel hosszú időt töltött Jehova közelségében, bizonyára jól megismerte Atyja gondolkodásmódját, elveit és irányadó mértékeit. Jehova meg volt győződve arról, hogy a Fia tisztában van ezekkel, és ragaszkodik hozzájuk, így talán valamekkora mértékben szabad kezet adott neki, hogy eljárjon bizonyos ügyekben, anélkül hogy közvetlenül kikérné a tanácsát. A Fiú tehát ebben az értelemben képes és jogosult volt eldönteni, hogy mi jó és mi rossz. Sátántól, Ádámtól és Évától eltérően azonban nem állított fel olyan értékrendet, amely ellentétben lett volna Jehováéval.