Ápold az adakozás szellemét!

SENKI sem születik az adakozás szellemével. Egy csecsemőt arra indít a veleszületett hajlama, hogy kielégítse saját vágyait és szükségleteit, nem törődve még azoknak az érdekeivel sem, akik gondoskodnak róla. Idővel azonban a gyermek megtanulja, hogy nem körülötte forog a világ. Másokat is figyelembe kell venni, és a gyermeknek meg kell tanulnia nemcsak azt, hogy elfogadja, ha kap valamit, hanem azt is, hogy ő adjon másoknak és osztozzon másokkal. Az adakozás szellemét tehát ápolni kell.

De nem minden adakozóban van meg a jótékonyság szelleme, még akkor sem, ha bőkezű. Lehet, hogy egyesek azért adakoznak egy ügyért, mert a saját érdekeiket akarják vele előmozdítani. Mások talán azért, mert babérokra pályáznak. Ám az, ahogyan az őszinte keresztények adakoznak, más. Mi jellemzi akkor azt a fajta adakozást, amelyre Isten Szava buzdít?  Ha röviden megvizsgáljuk, hogyan adakoztak az első századi keresztények, választ kapunk erre a kérdésre.

A keresztényi adakozás példái

A keresztényi adakozás a Biblia leírása szerint általában ’a javak másokkal való megosztása’, és azok hasznára volt, akik valóban szükséget szenvedtek (Héberek 13:16; Róma 15:26). Nem volt szabad kényszerűségből adni. Pál apostol ugyanis ezt írta: „Mindenki úgy cselekedjen, ahogy eltökélte szívében, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert a vidám adakozót szereti az Isten” (2Korintusz 9:7). Akkor sem volt helyénvaló az adakozás, ha valaki azért tette, hogy felhívja magára mások figyelmét. Anániás és Szafira a látszat kedvéért adakozott, és meglakolt érte (Cselekedetek 5:1–10).

Akkor került előtérbe az adakozás szükségessége, amikor i. sz. 33-ban pünkösd alkalmából messzi helyekről sok zsidó és prozelita gyűlt össze Jeruzsálemben. Ekkor teltek be Jézus követői „szent szellemmel, és különböző nyelveken kezdtek szólni”. Nagy sereg ember gyűlt köréjük, és fültanúi voltak Péter lelkesítő beszédének, melyet Jézus Krisztusról tartott. Később látták, hogy Péter és János miként gyógyít meg a templomajtónál egy sántát, valamint hallották, hogy Péter megint Jézusról és a megbánás szükségességéről beszél. Ezrek tanúsítottak megbánást és keresztelkedtek meg Krisztus követőjeként (Cselekedetek könyve 2. és 3. fejezet).

Az újonnan megtértek Jeruzsálemben akartak maradni, és szerettek volna még többet tanulni Jézus apostolaitól. De hogyan tudtak az apostolok gondoskodni az összes látogató szükségleteiről? A bibliai beszámoló elmondja nekünk: „mindazok, akik földek vagy házak birtokosai voltak, eladták azokat, és elhozták az eladott javak értékét, és letették az apostolok lábához. Azután kinek-kinek a szükséglete szerint lett szétosztva” (Cselekedetek 4:33–35). Az újonnan megalakult jeruzsálemi gyülekezet igazán adakozó szellemű volt!

Később más gyülekezetek is hasonló szellemet mutattak. A makedóniai keresztények például, bár maguk is szegények voltak, tényleges képességükön felül adtak hozzájárulásokat júdeai szűkölködő testvéreik számára (Róma 15:26; 2Korintusz 8:1–7). A filippibeli gyülekezet kiemelkedő módon támogatta Pált a szolgálatban (Filippi 4:15, 16). A jeruzsálemi gyülekezet pedig naponta osztott eledelt a szűkölködő özvegyeknek. Az apostolok hét képesített férfit választottak ki, hogy intézkedjenek, nehogy egy olyan özvegy is kimaradjon, aki méltó a gondoskodásra (Cselekedetek 6:1–6).

A korai keresztény gyülekezetek tagjai azonnal kedvezően reagáltak még akkor is, amikor tudták, hogy nehéz idők elé néznek. Amikor például Agabusz próféta megjövendölte, hogy nagy éhínség jön, a szíriai Antiókiában lévő gyülekezethez tartozó tanítványok „elhatározták . . . , mindegyikük, amint módjában állt, hogy szolgálatot végeznek úgy, hogy segélyt küldenek a Júdeában lakó testvéreknek” (Cselekedetek 11:28, 29). Milyen dicséretes szellemet mutattak fel azzal, hogy előre gondoskodtak mások szükségleteiről!

Mi ösztönözte a korai keresztényeket arra, hogy ilyen bőkezűek és szeretetteljesek legyenek? Valójában hogyan tehetünk szert ilyen adakozó szellemre? Sokat tanulhatunk abból, ha röviden áttekintjük Dávid király példáját.

Dávid nagylelkűen támogatta az igaz imádatot

Majdnem ötszáz éven át a szövetségládának — a Jehova jelenlétét jelképező szent ládának — nem volt állandó helye. Egy sátorban,  azaz hajlékban tartották, amelyet Izrael pusztai vándorlása során egyik helyről a másikra, majd végül az Ígéret földjére vittek. Dávid király nagyon vágyott rá, hogy megfelelő házat építsen Jehovának, és a sátorból áthelyezhesse oda a szent ládát. Nátán prófétához szólva Dávid kijelentette: „Íme, én cédrusból készült házban lakom, de Jehova szövetségének ládája sátorlapok alatt van” (1Krónikák 17:1).

Dávid azonban harcos férfi volt. Így hát Jehova elrendelte, hogy Dávid fia, Salamon legyen az, aki békés uralma idején megépíti a templomot a szövetségláda helyéül (1Krónikák 22:7–10). Ez mégsem vette el Dávid adakozókedvét. Sok-sok embert munkára fogott, és hozzálátott az építkezésnél szükséges anyagok összegyűjtéséhez. Később ezt mondta Salamonnak: „előkészítettem Jehova házához százezer talentum aranyat és egymillió talentum ezüstöt; a réz és a vas meg sem mérhető, mert oly sok van belőle; fát és követ is készítettem elő” (1Krónikák 22:14). Ezzel azonban még  mindig nem elégedett meg, ezért személyes vagyonából annyi arannyal és ezüsttel járult hozzá az építkezéshez, amelynek mai értéke meghaladná a 284 milliárd forintot. Rajta kívül a fejedelmek is bőkezűek voltak (1Krónikák 29:3–9). Dávid tehát minden kétséget kizáróan nagylelkű, adakozó szellemet mutatott!

Mi indította Dávidot arra, hogy ennyire nagylelkű legyen? Az, hogy felismerte, hogy mindene, amije csak van, és minden, amit csak véghezvitt, Jehova áldásának köszönhető. Imájában megvallotta: „Ó, Jehova Istenünk! Ez az egész bőség, melyet előkészítettünk, hogy házat építsünk neked és szent nevednek, a te kezedből van, és mind a tiéd! Jól tudom, ó, Istenem, hogy te a szívek vizsgálója vagy, és a feddhetetlenségben gyönyörködsz. Én szívem egyenességében, önként ajánlottam fel mindezeket, és most örömmel látom, hogy itt levő néped önként ad neked felajánlásokat” (1Krónikák 29:16, 17). Dávid nagyra becsülte a Jehovával ápolt kapcsolatát. Tudta, hogy Istent „teljes szívvel és örömteli lélekkel” kell szolgálni, és kedve telt ebben (1Krónikák 28:9). Ugyanezek a tulajdonságok indították a korai keresztényeket is az adakozó szellem kimutatására.

Jehova a legnagyobb adakozó

Jehova a legkiválóbb példa az adakozásban. Ő annyira szeretetteljes és gondoskodó, hogy „felhozza a napját gonoszokra is, jókra is, és esőt ad igazságosaknak is, és igazságtalanoknak is” (Máté 5:45). Az egész emberiségnek ő ad „életet, leheletet és mindent” (Cselekedetek 17:25). Sőt, ahogy arra Jakab tanítvány is rámutat, „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, mert az égi világosság Atyjától jön alá” (Jakab 1:17).

A legnagyobb ajándék, amelyet Jehovától kaptunk, az, hogy elküldte „az ő egyszülött Fiát . . . , hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Senki sem állíthatja, hogy megérdemli ezt az ajándékot, „hiszen mindnyájan vétkeztek, és elmaradnak az Isten dicsőségétől” (Róma 3:23, 24; 1János 4:9, 10). Krisztus váltsága az alap és az eszköz, amely által Isten ’leírhatatlan ajándéka’, vagyis az ő „kimagasló ki nem érdemelt kedvessége” kiárad ránk (2Korintusz 9:14, 15). Pál nagyra értékelte Isten ajándékát, ezért élete  legfontosabb teendőjének tartotta azt, hogy ’alaposan tanúskodjon az Isten ki nem érdemelt kedvességének jó híre mellett’ (Cselekedetek 20:24). Felismerte, hogy az az Isten akarata, „hogy mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson” (1Timóteusz 2:4).

Ez napjainkban egy számottevő prédikáló- és tanítómunka révén valósul meg, amely a föld 234 országára kiterjed. Jézus erről a növekedésről beszélt, amikor megjövendölte: „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (Máté 24:14). „A jó hírt előbb minden nemzetben prédikálni kell” (Márk 13:10). Tavaly a jó hírnek több mint hatmillió hirdetője 1 202 381 302 órát szentelt ennek a munkának a végzésére, valamint 5 300 000-nél is több bibliatanulmányozást vezetett. Mivel életek forognak kockán, ezért ez az oktatás rendkívül fontos (Róma 10:13–15; 1Korintusz 1:21).

Évente milliókra tehető azoknak a kiadványoknak — például Bibliáknak, könyveknek és füzeteknek — a száma, melyeket azért nyomtatnak, hogy segítsenek a Biblia igazságára éhező személyeknek. Emellett Az Őrtorony és az Ébredjetek! című folyóiratokból jóval több mint egymilliárd példányt készítenek. Amint az emberek kedvezően reagálnak a jó hírre, sorra épülnek fel Jehova Tanúi Királyság-termei és kongresszusi termei, melyek a bibliai oktatás központjai. Évente szerveznek körzet- és kerületkongresszusokat, valamint különleges kongresszusi napokat. Folyamatosan képeznek misszionáriusokat, valamint az utazófelvigyázók, vének és kisegítőszolgák is szüntelen útmutatást kapnak. Hálásak vagyunk Jehovának azért, hogy „a hű és értelmes rabszolga” által hozzáférhetővé teszi mindezt (Máté 24:45–47). Mennyire, de mennyire szeretünk hálát adni Neki ezért!

Jehova iránti hálánk kifejezése

A templomépítés és a korai keresztény gyülekezetekben lévők szükségleteinek a kielégítése teljes mértékben önkéntes adományokból valósult meg, s ma sincs ez másként. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy senki sem tudja gazdaggá tenni Jehovát, mivel minden az Övé (1Krónikák 29:14; Aggeus 2:8). A hozzájárulások ennélfogva a Jehova iránti szeretetünkről, valamint arról a vágyunkról tanúskodnak, hogy szeretnénk előrébb vinni az igaz imádat ügyét. A nagylelkűségnek ez a kifejeződése Pál szavai szerint ’az Isten iránti hála kinyilvánítása’ (2Korintusz 9:8–13). Jehova ilyen adakozásra buzdít bennünket, mert ebből megmutatkozik a helyes hozzáállásunk, valamint az, hogy szívből szeretjük őt. Jehova megáldja és szellemileg gazdaggá teszi azokat, akik nagylelkűek és rá támaszkodnak (5Mózes 11:13–15; Példabeszédek 3:9, 10; 11:25). Jézus biztosított minket afelől, hogy ennek boldogság lesz az eredménye, amikor kijelentette: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35).

Az adakozó szellemű keresztények nem várnak addig, míg felmerül egy szükséglet. Inkább keresik a lehetőséget arra, hogy ’jót tegyenek mindenkivel, de kiváltképp azokkal, akik hozzájuk tartoznak a hitben’ (Galácia 6:10). Az Istennek tetsző nagylelkűségre való ösztönzésként Pál ezt írta: „ne feledkezzetek meg a jónak cselekvéséről és a javak másokkal való megosztásáról, mert az ilyen áldozatok igen kedvére vannak az Istennek” (Héberek 13:16). Ha felhasználjuk azt, amink van — tehát az időnket, erőnket és anyagi lehetőségeinket — mások megsegítésére és a tiszta imádat előmozdítására, az nagyon tetszik Jehova Istennek. Igen, ő szereti az adakozó szellemet.

[Kiemelt rész/kép a 28., 29. oldalon]

Ahogyan néhányan a Királyság-prédikáló munka céljára adományoznak

HOZZÁJÁRULÁSOK A VILÁGMÉRETŰ MUNKÁHOZ

Sokan félretesznek vagy előirányoznak egy bizonyos összeget arra, hogy a következő felirattal ellátott ládába helyezzék: „Hozzájárulások a világméretű munkához — Máté 24:14”. A gyülekezetek minden hónapban továbbítják ezt az összeget a legközelebbi fiókhivatalba.

FELTÉTELHEZ KÖTÖTT ADOMÁNYELRENDEZÉS

Olyan módon is lehet pénzt adományozni a Magyarországi Jehova Tanúi Egyháznak, hogy a pénz letétben marad az egyháznál azzal a feltétellel, hogy szükség esetén visszakerül az adományozóhoz.

EGYÉB LEHETŐSÉGEK

Ajándékok: Az önkéntes pénzadományokat közvetlenül Jehova Tanúi országodat szolgáló fiókhivatalához lehet küldeni. Ha valaki az ékszereivel, értékpapírjaival vagy más értékekkel szeretné támogatni a prédikálómunkát, ne küldje el azokat a fiókhivatalhoz. Arra kérjük, hogy értékesítse őket, és a kapott összeget dobja be a helyi gyülekezet egyik adományládájába. Ha névre szóló köszönőlevelet szeretne kapni, kérjen egy csekket a Magyarországi Jehova Tanúi Egyháztól, és azon adja fel a kapott összeget.

Biztosítás: Életbiztosítási vagy nyugdíj-előtakarékossági kötvény kedvezményezettjeként is meg lehet nevezni a Magyarországi Jehova Tanúi Egyházat. Az ilyen elrendezésről értesíteni kell az egyházat.

Bankszámlák: Bankszámlák, letéti jegyek értéke elhalálozás esetén kifizethető a Magyarországi Jehova Tanúi Egyháznak a helyi bankelőírások szerint. Az ilyen elrendezésről értesíteni kell az egyházat.

Ingatlan: Ingatlant is lehet a Magyarországi Jehova Tanúi Egyháznak adományozni, akár oly módon, hogy ez az adományozó feltétel nélküli ajándéka, akár oly módon, hogy az adományozóé a holtig tartó haszonélvezeti jog, és az adományozó továbbra is az ingatlanban lakik élete hátralevő részében. Ingatlan átíratása előtt kérjük, az adományozó lépjen kapcsolatba az egyházzal.

Végrendeletek: Ingatlan és ingó vagyon is hagyható a Magyarországi Jehova Tanúi Egyházra törvényes végrendelet által. A végrendelet egy példányát kérjük az egyháznak elküldeni.

Ezekkel az elrendezésekkel kapcsolatban a Magyarországi Jehova Tanúi Egyház jogi osztályát kell értesíteni, a fontosabb dokumentumokból pedig egy példányt kell küldeni ennek az osztálynak.

Adóigazolást igénylő adományozás: Ha egy adózó magánszemély vagy társas vállalkozás közcélú adományt szeretne adományozni, amely később adókedvezmény igénybevételére jogosítja fel, kérjen egy erre vonatkozó különleges csekket a Magyarországi Jehova Tanúi Egyháztól. A csekken kívül egy tájékoztatót fog kapni az adóbevallását illetően.

Jogi osztály

Magyarországi Jehova Tanúi Egyház

1631 Budapest, Pf. 20

Telefon: (061) 401-1100

[Kép a 26. oldalon]

Mi ösztönözte a korai keresztényeket arra, hogy bőkezűek legyenek?