Olvasók kérdései

Miért kérte Elizeus, hogy „kétszeres rész” legyen rajta Illés szelleméből?

Közvetlenül azelőtt, hogy befejeződött Illés prófétai megbízatása Izraelben, a fiatalabb próféta, Elizeus így szólt hozzá: „Azt kérem, hogy kétszeres rész legyen rajtam szellemedből” (2Királyok 2:9). Elizeus nyilván szellemi értelemben kért két részt ahhoz hasonlóan, ami az elsőszülött fiúnak járt (5Mózes 21:17). Ez világosan kiderül, ha röviden megvizsgáljuk a történetet, és néhány tanulságot is levonhatunk belőle.

Jehova utasításának eleget téve Illés próféta felkente Elizeust az utódául (1Királyok 19:19–21). Elizeus körülbelül hat évig hűségesen szolgálta Illést, és szilárd elhatározása volt, hogy ebben mindvégig kitart. Még azon a napon is a tanítója mellett volt, amikor az utoljára tevékenykedett prófétaként Izraelben. Illés azt mondta Elizeusnak, hogy már ne kövesse, de a fiatalabb próféta háromszor is kijelentette: „nem hagylak el!” (2Királyok 2:2, 4, 6; 3:11). Elizeus valójában szellemi atyjának tekintette az idősebb prófétát (2Királyok 2:12).

Illésnek azonban nem Elizeus volt az egyetlen szellemi fia. Illés és Elizeus kapcsolatban volt egy csoporttal, amelynek a tagjait ’a próféták fiaiként’ ismerték (2Királyok 2:3). A Királyok második könyvében olvasható beszámolóból kiderül, hogy ezeket a ’fiakat’ szintén szoros kötelék fűzte szellemi atyjukhoz, Illéshez (2Királyok 2:3, 5, 7, 15–17). Felkent utódként azonban Elizeus volt a legkiemelkedőbb köztük; olyan volt, mint az elsőszülött. Az ókori Izraelben az elsőszülött fiú két részt kapott apja örökségéből, míg a többi fiú csak egy-egy részt. Ezért Elizeus két részt kért Illés szellemi örökségéből.

Miért éppen akkor adta elő a kérését Elizeus? Azért, mert nehéz feladat várt rá, hiszen Illés utódjaként neki kellett prófétaként szolgálnia Izraelben. Tudta, hogy ennek a félelmet keltő megbízatásnak az ellátásához a saját képességeinél sokkal nagyobb szellemi erőre van szüksége, olyanra, amelyet csak Jehovától kaphat meg. Ugyanolyan félelem nélkülinek kellett lennie, mint amilyen Illés volt (2Királyok 1:3, 4, 15, 16). Ennélfogva két részt kért Illés szelleméből, azaz a bátorság szelleméből és abból, hogy „féltékeny [volt] Jehováért”. Ezeket a jó tulajdonságokat Isten szelleme termi meg (1Királyok 19:10, 14). Hogyan fogadta Illés Elizeus kérését?

Illés tudta, hogy Elizeus olyasmit kér, amit ő nem adhat meg, csak Isten. Ezért szerényen így felelt: „Nehezet kértél. Ha látsz majd engem, amint elvitetem tőled, akkor meglesz az neked” (2Királyok 2:10). Jehova megengedte Elizeusnak, hogy lássa Illést, amint felemelkedik egy szélviharban (2Királyok 2:11, 12). Elizeus kérése tehát teljesült. Jehova megadta neki a szellemet, amelyre szüksége volt új feladata ellátásához és a későbbi próbák elviseléséhez.

A felkent keresztényeknek (akikre néha Elizeus-osztályként utalunk) és Isten többi szolgájának ma nagyon bátorító ez a bibliai történet. Időnként talán túl nehéznek érzünk egy új megbízatást, nem érezzük magunkat alkalmasnak az ellátására, illetve bátortalanabbakká válunk a Királyság-prédikáló munkában, mivel egyre közönyösebbek vagy ellenségesebbek a területünkön élő emberek. De ha kérjük Jehova támogatását, a szükségletünk szerint ad nekünk a szent szelleméből, hogy meg tudjunk birkózni a nehéz feladatokkal és a változó körülményekkel (Lukács 11:13; 2Korintusz 4:7; Filippi 4:13). Igen, ahogy Jehova Elizeust megerősítette a súlyosabb felelősségek viselésére, mindannyiunknak — fiataloknak és időseknek egyaránt — segíteni fog, hogy el tudjuk látni szolgálatunkat (2Timóteusz 4:5).