Bárák, aki hit által szétszalasztott egy hatalmas sereget

KÉPZELD EL, hogy szemtől szemben állsz egy ellenséges hadsereggel. Katonai felszerelésük korszerű, és készen állnak, hogy használják azt. Te és a társaid szinte védtelennek tűntök velük szemben.

Az izraeli bírák idején Bárák, Debóra és 10 000 izraelita társuk valami hasonlót élt át. Az ellenségeik a kánaániták voltak, élükön Sisera hadvezérrel. Ennek a seregnek olyan harci szekerei voltak, melyeknek kerekeire irtózatos vaspengék voltak szerelve. Az események a Tábor-hegyen és a Kison völgyénél játszódtak, s a történtekből Bárákot mint a hit példaképét ismerjük meg. Figyeljük meg, milyen események vezettek az összecsapáshoz.

Izrael Jehovához kiált

A Bírák könyve beszél arról, hogy Izrael ismételten elhagyta az igaz imádatot, és arról, hogy ennek milyen katasztrofális következményei lettek. Minden esetben, amikor őszintén Isten irgalmáért imádkoztak, ő kijelölt egy megmentőt, és megszabadította őket, ezután azonban újabb lázadás következett. Ugyanígy, „amikor . . . Ehud [aki felszabadította őket a moábita elnyomás alól] meghalt, Izrael fiai újra kezdték azt tenni, ami rossz Jehova szemében”. Mi több, „új isteneket választottak”. Mi lett ennek a következménye? „Jehova . . . eladta őket Jábinnak, Kánaán királyának a kezébe, aki Hácorban uralkodott. Az ő seregének a vezére Sisera volt . . . És Izrael fiai kezdtek Jehovához kiáltani, mert [Siserának] kilencszáz, vaspengével ellátott harci szekere volt, és húsz éven át keményen sanyargatta Izrael fiait” (Bírák 4:1–3; 5:8).

Az Izraelben kialakult helyzetről ezt mondja a Szentírás: Azokban a napokban „nem jártak az ösvényeken, s akik úton voltak, kerülő utakon mentek. Eltűntek a nyílt vidéken lakók” (Bírák 5:6, 7). Az embereket rémületbe ejtették a szekereken érkezett fosztogatók. „Mindenkin úrrá lett a félelem Izraelben — mondja egy tudós. — Az egész közösség megbénult, és elhagyatottnak tűnt.” Ezért éppen úgy, ahogy sokszor tették a múltban, az elcsüggedt izraeliták most is Jehovához kiáltottak segítségért.

Jehova kijelöl egy vezetőt

A kánaániták elnyomták az izraelitákat, ezért a nemzet válságba jutott. Isten Debóra prófétanőt használta fel, hogy közölje ítéletüzeneteit és utasításait. Jehova ily módon abban a kegyben részesítette őt, hogy jelképes értelemben úgy cselekedhetett, mint egy anya Izraelben (Bírák 4:4; 5:7).

Debóra Bárákért küldött, és ezt mondta neki: „Hát nem parancsolta meg Jehova, Izrael Istene: »Menjetek, szóródjatok szét a  Tábor-hegyen, és vigyél magaddal tízezer férfit Naftali fiai és Zebulon fiai közül! Én pedig kihozom neked Kison völgyéhez Siserát, Jábin hadseregének a vezérét, harci szekereit és seregét, és a kezedbe fogom adni őt«” (Bírák 4:6, 7). Amikor azt kérdezte, hogy „hát nem parancsolta meg Jehova”, Debóra határozottan arra utalt, hogy nem akar Bárák fölött uralkodni. Ő csak közvetítette Isten parancsát. Mit válaszolt neki Bárák?

„Ha velem jössz, elmegyek, de ha nem jössz velem, én sem megyek” — mondta (Bírák 4:8). Miért habozott elfogadni az Istentől jövő megbízatást? Gyáva volt? Nem bízott Isten ígéreteiben? Nem, nem erről volt szó. Bárák nem utasította vissza a feladatot, és nem is volt engedetlen Jehovával szemben. Szavai inkább arra engednek következtetni, hogy nem érezte magát alkalmasnak arra, hogy egymaga teljesítse Isten parancsát. Isten képviselőjének a jelenléte biztosította volna őt Isten irányításáról, valamint bátorságot öntött volna belé és az embereibe. Tehát az, amit Bárák kért, nem a gyengeség jele volt, hanem az erős hité.

Bárák érzései Mózeséhez, Gedeonéhoz és Jeremiáséhoz hasonlíthatók. Ezek a férfiak sem voltak biztosak benne, hogy képesek eleget tenni Isten parancsainak, de emiatt nem estek olyan elbírálás alá, hogy kevésbé hűségesek (2Mózes 3:11—4:17; 33:12–17; Bírák 6:11–22, 36–40; Jeremiás 1:4–10). És mit mondhatunk Debóráról? Nem próbált meg uralkodni, hanem Jehova szerény szolgája maradt. „Elmegyek veled” — mondta Báráknak (Bírák 4:9). Kész volt elhagyni otthonát — mely biztonságos hely volt —, hogy Bárák mellett legyen a küszöbön álló csatában. Debóra is a hit és a bátorság példaképe.

Hittel követik Bárákot

Az izraeli csapatok gyülekezőhelye a szembetűnő Tábor-hegynél volt. Ez ideális helynek számított, mivel a közelben élő törzsek — Naftali és Zebulon — területének találkozási pontja volt. Ahogy Isten megparancsolta, tízezer önkéntes — és Debóra — követte Bárákot erre a hegyre.

Hitre volt szükségük azoknak, akik csatlakoztak Bárákhoz. Jehova ugyan győzelmet ígért neki a kánaániták fölött, de milyen fegyvereik voltak az izraelitáknak? A Bírák 5:8 ezt mondja: „Nem lehetett látni pajzsot és lándzsát még negyvenezernél sem Izraelben.” Tehát nem voltak túlzottan fölfegyverkezve. Pajzsokkal és lándzsákkal amúgy is egyenlőtlen lett volna a küzdelem a vaspengékkel ellátott harci szekerek ellen. Amikor Sisera hallotta, hogy Bárák felment a Tábor-hegyre, azon nyomban összehívta egész szekérhadát és a csapatait a Kison völgyéhez (Bírák 4:12, 13). Sisera nem ismerte föl, hogy a mindenható Isten ellen fog harcolni.

Bárák szétszalasztja Sisera seregét

Amikor eljött az ütközet pillanata, Debóra ezt mondta Báráknak: „Kelj fel, mert ez az a nap, amelyen Jehova a kezedbe adja Siserát. Hát nem Jehova vonul előtted?” Bárák és a csapata lement a Tábor-hegy magaslatairól a sík vidékre, ott viszont Sisera szekerei helyzeti előnyben voltak. Hogyan érezted volna magad Bárák seregében? Készségesen eleget tettél volna a parancsnak, elmédben tartva, hogy Jehovától jött? Bárák és tízezer harcosa  engedelmeskedett. „Jehova pedig összezavarta Siserát, annak összes harci szekerét és az egész tábort kard élével Bárák előtt” (Bírák 4:14, 15).

Jehova segítségével Bárák szétszalasztotta Sisera seregét. A harci beszámolóból nem ismerjük meg az összes részletet, ám Bárák és Debóra a győzelmi dalukban utaltak rá, hogy ’az ég és a fellegek víztől csepegtek’. Valószínűleg egy vihar miatt Sisera szekerei a sárban rekedtek. Fordult a kocka, méghozzá Bárák javára. A kánaánitákat pontosan a fő támadóeszközük hátráltatta. Sisera embereinek a holttesteiről így szól az ének: „Kison patakja elmosta őket” (Bírák 5:4, 21).

Hihető ez? A Kison patakmedrében rendszerint kevés víz folyik. Sokszor megtörténik, hogy viharok vagy hosszas esőzések után az ilyen patakok hirtelenjében gyors és veszélyes vizekké duzzadnak. Az I. világháború alatt ugyanezen a területen az agyagos földre zúduló, mindössze 15 perces eső állítólag az összes lovassági hadművelet sikerét veszélybe sodorta. A beszámolók szerint abban az összecsapásban, mely Napóleon és a törökök között 1799. április 16-án zajlott le a Tábor-hegynél, „az utóbbiak közül sokan megfulladtak, amikor megpróbáltak elmenekülni a síkságnak azon a részén, melyet elárasztott a Kison”.

A zsidó történetíró, Josephus Flavius azt állítja, hogy mielőtt Sisera és Bárák serege egymásra rontott, „hatalmas vihar támadt, zápor és jégeső zuhogott. De a szél az esőt a kánaániak arcába vágta, homályt borított szemükre, úgy hogy sem dárdáikat, sem parittyáikat nem tudták használni.”

„Az égből harcoltak a csillagok, pályájukról harcoltak Sisera ellen” — jelenti ki a Bírák 5:20. Hogyan harcoltak a csillagok Sisera ellen? Némelyek úgy vélik, hogy ez a megállapítás az isteni segítségre utal. Mások angyali segítségnyújtásról, illetve meteoritzáporról beszélnek, vagy arról, hogy Siserának csalatkoznia kellett az asztrológiai jövendölésekben. Mivel a Biblia nem fejti ki, hogyan harcoltak a csillagok ebben a csatában, be kell érnünk annyival, hogy ez a kijelentés arra enged következtetni, hogy Isten valamilyen formában közbelépett Izrael hadseregének az érdekében. Akármi történt is, az izraeliták teljesen kihasználták a helyzetet. Bárák „üldözte a harci szekereket . . . , és Siserának egész táborát kardélre hányták. Egy sem maradt meg közülük” (Bírák 4:16). Mi lett a sorsa a hadsereg parancsnokának, Siserának?

Az elnyomó „egy nő kezébe” kerül

„Sisera pedig gyalog menekült [a csatamezőről] Jáhelnek, a kenita Héver feleségének a sátráig, mert béke volt Jábin, Hácor királya, és a kenita Héver háznépe között” — írja a Biblia. Jáhel behívta a sátrába az elcsigázott Siserát, tejet itatott vele, betakarta, aztán a férfi elaludt. Jáhel ekkor „fogott egy sátorcöveket, és kezébe vette a kalapácsot”. Ezek olyan eszközök, melyeket a sátorban lakók rendszeresen használnak. „Majd belopódzott, és miközben az a fáradtságtól mélyen aludt, ő beverte a cöveket annak halántékába, a földhöz szegezve őt, és az meghalt” (Bírák 4:17–21).

 Jáhel ezután kiment Bárák elé, és ezt mondta neki: „Jöjj, megmutatom neked a férfit, akit keresel.” A beszámoló így folytatódik: „Az pedig bement hozzá, és íme, Sisera ott feküdt holtan, a cövekkel a halántékában.” Mennyire hiterősítő lehetett ez Báráknak! Korábban Debóra prófétanő ezt mondta neki: „a dicsőség nem a tied lesz az úton, amelyen mész, mert egy nő kezébe adja Jehova Siserát” (Bírák 4:9, 22).

Vajon Jáhel áruló volt? Jehova nem tekintette annak. „Az asszonyok közt a sátorban felettébb áldott” — énekelte Bárák és Debóra a győzelmi dalban. Ez a dal segít Sisera halálát helyes megvilágításban látni. Az anyjáról úgy beszél, mint aki nyugtalanul várja haza fiát a csatából. „Miért késlekedik harci szekere?” — kérdezi. „Előkelő udvarhölgyei közül a bölcsek” próbálják elhessegetni a félelmeit, mondván, hogy a fia biztosan a zsákmányt osztja szét, csodálatosan hímzett ruhákat, és lányokat ad a férfiaknak. „Vajon nem zsákmányra találtak, és most azon osztozkodnak? — kérdezik az udvarhölgyek. — Egy anyaméh, két anyaméh minden életerős férfinak [ami katonai kifejezés az elrabolt, ágyasokká tett nőkre], festett kelmék zsákmánya Siserának . . . , egy hímzett ruha, festett kelme, két hímzett ruha a zsákmányolók nyakára” (Bírák 5:24, 28–30).

Tanulságok

A Bárákról szóló beszámolónak fontos tanulságai vannak. Mindazokat, akik kirekesztik Jehovát az életükből, nehézségek fogják sújtani, és sok csalódásban lesz részük. Az elnyomás különböző formái alól azok szabadulhatnak meg, akik bűnbánóan Istenhez fordulnak, és hitet gyakorolnak benne. És vajon nem kellene engedelmesnek is lennünk? Még ha Isten követelményei látszólag ellentmondanak is az emberi érveknek, biztosak lehetünk benne, hogy a tőle jövő útmutatás hosszú távon mindig a javunkra válik (Ézsaiás 48:17, 18). Bárák csakis annak köszönhetően tudta ’szétszalasztani az idegenek seregeit’, hogy Jehovába vetette a hitét és betartotta az Ő parancsait (Héberek 11:32–34).

Debóra és Bárák énekének felpezsdítő befejezése így szól: „vesszen el minden ellenséged, ó, Jehova, de akik szeretnek, olyanok legyenek, mint a nap, mikor teljes fényében tündököl!” (Bírák 5:31). Mennyire igaz lesz majd ez, amikor Jehova véget vet Sátán gonosz világának!

[Kép a 29. oldalon]

Jehova Debóra által bátorította Bárákot

[Kép a 31. oldalon]

A Kison átlépi a medrét

[Forrásjelzés]

Pictorial Archive (Near Eastern History) Est.

[Kép a 31. oldalon]

A Tábor-hegy