A helyénvaló ok a hitre

EGY koreai nyelvű könyv, mely a 31 érv arra, hogy miért hagyják el a fiatalok az egyházat címet viseli, azt állítja, hogy sokan azért hagynak fel a templomba járással, mert nem kapnak kielégítő válaszokat a kérdéseikre. Egyebek között ezek a kérdések merülnek fel bennük: Miért szenvednek azok is, akik hisznek Istenben? Miért kell elfogadnunk mindent, amit az egyház tanít, ha sok tanítása zavaros és ellentmondásos?

Számtalan ember, amikor csalódik a papságtól kapott magyarázatok miatt, azt a következtetést vonja le, hogy a Biblia nem ad választ a kérdésére. Amikor egy lelkész kizárólag a személyes véleménye alapján fejt ki valamit, akkor a következmény sokszor az, hogy az emberek félreértik, sőt elutasítják Istent és a Bibliát.

Ez történt Abellel is, aki evangélikusként nőtt fel a Dél-afrikai Köztársaságban. „Az egyház azt tanítja, hogy amikor valaki meghal, Isten »veszi magához« — emlékszik vissza. — De én nem tudtam megérteni, hogy a szeretet Istene miért »venné magához« a szülőket, megfosztva a gyermekeket tőlük. Afrika vidéki területén, ahol én nőttem fel, nem vágtuk le a tyúkot addig, amíg meg nem nőttek a csibéi. Ha észrevettük, hogy egy tehén vemhes, elhalasztottuk a levágását addig, míg a borja meg nem született, és le nem telt a szoptatás ideje. Nem tudtam felfogni, hogy a szeretet Istene miért nem mutat ugyanilyen figyelmességet az emberek iránt.”

Aramot, egy kanadai férfit, hasonló kétségek gyötörtek. „Tizenhárom éves voltam, amikor meghalt az édesapám — meséli. — A temetésen egy tekintélyes pap azt mondta a szertartás közben, hogy Isten akarta, hogy meghaljon az édesapám, mert így közelebb lehet Hozzá az égben. Mint mondta, »Isten azért szólítja magához  a jó embereket, mert szereti az igazságosakat«. Nem értettem, hogy Isten hogy lehet ilyen önző.”

Idővel Abel is, és Aram is kapcsolatba került Jehova Tanúival, a segítségükkel tanulmányozták a Bibliát, és végre választ kaptak a kérdéseikre. Megszerették Istent, és erős hitet fejlesztettek ki benne. Majd átadták életüket Jehovának, és lojális szolgáivá váltak.

Pontos ismeret, kulcs az Istenbe vetett hithez

Mi a tanulság ezekből az esetekből? Arról árulkodnak, hogy az Istenbe vetett hithez létfontosságú a pontos bibliai ismeret. Pál apostol a következőket mondta az ókori városban, Filippiben élő keresztényeknek: „azért imádkozom továbbra is, hogy szeretetetek még jobban és jobban bővelkedjen pontos ismerettel és teljes tisztánlátással” (Filippi 1:9). Pál itt arról a kapcsolatról beszél, amely az Isten és a hívőtársak iránti szeretet, valamint az Istenről szerzett pontos ismeret és akaratának megértése között van.

Ez ésszerű is, hiszen ahhoz, hogy valakiben meg tudjunk bízni, először meg kell ismernünk őt; minél jobban és pontosabban tesszük ezt, annál inkább nő a belé vetett bizalmunk. Ehhez hasonlóan pontos ismeretre kell szert tennünk ahhoz, hogy indíttatásunk legyen hinni Istenben. „A hit a remélt dolgok biztosítékon alapuló várása, a nem látható valóságok nyilvánvaló bizonyítása” — jelentette ki Pál (Héberek 11:1). A Biblia pontos ismerete nélkül az Istenbe vetett hit olyan, mint egy kártyavár. Elég egy kis fuvallat, máris összedől.

A Biblia tanulmányozása során választ kaphatunk olyan kérdésekre, mint mondjuk az, amely Abelt és Aramot is oly hosszú ideig gyötörte: Miért halnak meg az emberek? A Biblia kifejti, hogy „e g y ember által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek” (Róma 5:12). Az emberek nem azért öregszenek és halnak meg, mert Isten magához veszi őket, hanem azért, mert Ádám bűnt követett el (1Mózes 2:16, 17; 3:6, 17–19). Továbbá a Biblia azt a valódi reményt is feltárja, amelyet Jehova Isten felkínál. A Fia, Jézus Krisztus által gondoskodik a bűnös emberiség számára a feltámadás reménységéről (János 5:28, 29; Cselekedetek 24:15).

Hogy megértsük a feltámadással kapcsolatos igazságot, a bibliai feljegyzés több olyan személyről is említést tesz, akit Jézus visszahozott az élők sorába (Lukács 7:11–17; 8:40–56; János 11:17–45). Ezeknek a beszámolóknak az olvasása közben figyeljük meg, mennyire örültek, és hogy fellelkesültek a feltámasztottak barátai és családtagjai. Azt is vegyük észre, hogy indíttatást éreztek arra, hogy dicsérjék Istent, és higgyenek Jézusban.

Az Istenről és a szándékairól szerzett pontos ismeret ugyanilyen hatással lehet a ma emberére is. Sokan egykor össze voltak zavarodva, meg voltak terhelve, sőt megbotránkoztak azok miatt a fontos kérdések miatt, amelyekre nem találtak kielégítő választ. Ám a Biblia tanulmányozásával válaszra leltek, és ettől teljesen megváltozott az életük.

Isten iránti szeretet — Az elsődleges ok, amiért szolgáljuk őt

Bár a pontos ismeret létfontosságú, hogy higgyünk Istenben, ennél többre van szükség ahhoz, hogy indíttatást érezzünk arra, hogy engedelmeskedjünk neki, és szolgáljuk őt. Amikor megkérdezték Jézustól, hogy melyik Isten legnagyobb parancsolata, ő ezt válaszolta: „szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész elméddel és egész erőddel” (Márk 12:30). Ha valakiben olyan szeretet van Isten iránt, amilyenről Jézus beszélt, akkor erős késztetést érez arra, hogy engedelmeskedjen Istennek, és szolgálja őt. Ez vajon rólunk elmondható?

Rachel, aki évtizedek óta misszionáriusként szolgál Koreában, a következő szavakkal indokolja, hogy miért hisz: „Arra gondolok, milyen nagylelkű Jehova a teremtményeivel, mennyire megbocsátóan bánik a népével, és hogy ő a javunkat akarja, azért engedi, hogy megismerjük, mit vár el tőlünk. Ezek mind növelik az Isten iránti szeretetemet. Ez a szeretet pedig vágyat ébreszt bennem arra, hogy szolgáljam őt.”

 Martha — egy Németországban élő özvegyasszony — 48 éve szolgálja Jehovát. Így nyilatkozik: „Hogy miért szolgálom Jehovát? Azért, mert szeretem őt. Minden este imádkozom Jehovához, és elmondom neki, hogy végtelenül hálás vagyok az összes tőle jövő áldásért, különösen a váltságáldozatért.”

Tehát az Isten iránti szeretetünk fog vágyat ébreszteni bennünk arra, hogy szívből szolgáljuk őt. De hogyan lehet kifejleszteni ezt a szeretetet? Az Isten iránti szeretetre a legnagyobb indítóerő az a mélységes értékelés, amelyet az irántunk mutatott szeretetéért érzünk. Figyeljük csak meg ezt a szívmelengető emlékeztetőt a Bibliában: „Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet. Az Isten szeretete azáltal vált nyilvánvalóvá az esetünkben, hogy az Isten elküldte az ő egyszülött Fiát a világba, hogy életet nyerjünk általa. A szeretet nem abban áll, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul a bűneinkért” (1János 4:8–10).

Tisztában vagyunk azzal, hogy milyen nagyfokú ez a szeretet? Képzeljük csak el, hogy egy sebes folyóban fuldoklunk, és egy ember az élete kockáztatása árán megment minket. Elfelejtkeznénk róla? Vagy inkább rendkívül hálásak lennénk neki, nemde? Nem lennénk készek mindent megtenni érte, amit csak tudunk? Az a szeretet, amelyet Isten tanúsított azzal, hogy váltságáldozatként odaadta a Fiát, Jézus Krisztust, össze sem hasonlítható ezzel (János 3:16; Róma 8:38, 39). Ha a szívünket megérinti Istennek az irántunk érzett szeretete, ösztönözve érezzük magunkat arra, hogy teljes szívből viszontszeressük és szolgáljuk őt.

Áldások már most, és a jövőben

Jóllehet az elsődleges ok, amiért Isten akaratát cselekedjük, az, hogy szeretjük őt, megható az a tudat, hogy Isten megjutalmazza azokat, akik neki szolgálnak. Pál apostol így mutat rá erre: „Hit nélkül pedig lehetetlen Isten kedvére lenni, mert aki elébe járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és hogy megjutalmazója lesz azoknak,  akik komoly igyekezettel keresik őt” (Héberek 11:6).

Akik szeretik Istent, és engedelmeskednek neki, azokra valóban kiárad az áldása. Sokan egészségesebbek, mivel követik a Biblia alapelveit (Példabeszédek 23:20, 21; 2Korintusz 7:1). Akik a Bibliának a becsületességre és szorgalomra vonatkozó alapelveivel összhangban élnek, azokban többnyire megbíznak a munkaadók, s ennélfogva nagyobb anyagi biztonságban élnek (Kolosszé 3:23). Isten szolgái azáltal, hogy Jehovába vetik a bizalmukat, még próbateljes körülmények között is örvendhetnek az elmebeli béke áldásának (Példabeszédek 28:25; Filippi 4:6, 7). Mindenekelőtt pedig bizalommal tekintenek előre az eljövendő földi Paradicsomban megvalósuló örök élet áldására (Zsoltárok 37:11, 29).

Mit éreznek Jehova iránt azok, akik ilyen áldásokat kapnak tőle? Jacqueline — egy Kanadában élő keresztény — így beszél az Isten iránti értékeléséről: „Mindig annyira csodálatos ajándékokkal halmoz el, és gondoskodik az örök élet biztos reményéről.” Abel, akiről már korábban olvastunk, a következőképpen fejezi ki érzéseit: „Az újdonság erejével hatott rám az a kilátás, hogy örökké élhetünk majd egy paradicsomi földön. Már nagyon várom! De még ha nem lenne is a Paradicsom, akkor is örömömet lelném abban, hogy kifejezzem az Isten iránti szeretetemet a neki végzett szolgálat által.”

Nekünk is lehet valódi hitünk

„A seregek Jehovája igazságosan ítél. A veséket és a szívet vizsgálja ő” — írja a Biblia (Jeremiás 11:20). Igen, Jehova megvizsgálja, hogy mi van lényünk legrejtettebb zugaiban. Ezért mindannyian jól tesszük, ha átgondoljuk, hogy mi indít bennünket arra, hogy higgyünk Istenben. Az Istenre vonatkozó téves hitnézetek és gondolatok talán helytelen tettekre indítottak minket a múltban. Ám a Biblia pontos ismerete révén megfelelő kapcsolatba kerülhetünk a Teremtővel, Jehova Istennel (1Timóteusz 2:3, 4).

Jehova Tanúi ingyenes, házi bibliatanulmányozások által segítenek az embereknek pontos ismerethez jutni Istenről (Máté 28:20). Sokan azok közül, akik éltek ezzel a lehetőséggel, megszerették Istent, és őszinte hitet fejlesztettek ki benne. A Biblia tanulmányozása által megszerezték „a gyakorlati bölcsességet és a gondolkodóképességet”, és ennek köszönhetően képesek ’biztonságban járni’ ezekben a vészterhes időkben (Példabeszédek 3:21–23). Mindenekelőtt pedig olyan reményt táplálnak most, amely „biztos is, szilárd is” a jövőre nézve (Héberek 6:19). Nekünk is lehet valódi hitünk, és mi is élvezhetjük ezeket az áldásokat.

[Kiemelt rész a 6. oldalon]

Nyugtalanító kérdések, amelyek válaszra vártak

„Orvostanhallgatóként gyakorlati oktatáson vettem részt egy kórházban, és azt láttam, hogy a betegségek és katasztrófák miatt a jó emberek nyögnek fájdalmukban. Ha van Isten, miért történnek ilyesmik? Vajon csak arra való a vallás, hogy az ember elmebeli békére találjon?” (egy korábbi presbiteriánus Koreában).

„Az apám alkoholista volt, és folyton azon tűnődtem, hogy a pokolba vagy az égbe jutott-e? Rettegtem a halottaktól és a tüzes pokoltól. Képtelen voltam felfogni, hogy a szeretet Istene hogy küldhet valakit örökre a pokolba szenvedni” (egy korábbi katolikus Brazíliában).

„Mit tartogat a jövő a föld és az emberiség számára? Hogyan élhet örökké az ember? Miként lehet megvalósítani a valódi békét?” (egy korábbi katolikus Németországban).

„Úgy éreztem, hogy a reinkarnáció tanításának nincs értelme. Az állatok nem gyakorolnak imádatot, ha viszont valaki bizonyos okból egy állatba reinkarnálódik a bűneiért, hogyan tudná rendbe hozni a dolgait, és előrelépni abból az állapotából?” (egy korábbi hindu a Dél-afrikai Köztársaságban).

„Konfuciánus családban nőttem fel, és részt vettem az őseink nyugalmáért végzett szertartásokban. Amikor megterítettük az áldozati asztalt, és leborultunk, én azon tűnődtem, hogy vajon a halott ősök eljönnek-e enni az ételekből, és látják-e, hogy leborulunk előttük” (egy korábbi konfuciánus Koreában).

Ezek a személyek egytől-egyig választ kaptak a kérdéseikre, amikor Jehova Tanúi tanulmányozták velük a Bibliát.