Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Olvasók kérdései

Olvasók kérdései

Olvasók kérdései

Milyen értelemben lett Ezékiel „néma” Jeruzsálem ostroma és pusztulása idején?

Alapvetően abban az értelemben, hogy nem volt mit hozzátennie Jehova prófétai üzenetéhez, melyet akkorra már átadott.

Ezékiel próféta a Babilonba száműzött izraeliták hűséges őrállójaként kezdte a szolgálatát „Joákin király száműzetésének ötödik évében”, vagyis i. e. 613-ban (Ezékiel 1:2, 3). I. e. 609. tizedik holdhónapjának tizedik napján Ezékiel isteni ihletés által értesült arról, hogy a babiloniak megkezdték Jeruzsálem ostromát (Ezékiel 24:1, 2). Mi lesz az ostrom kimenetele? Vajon Jeruzsálem és hűtlen lakói megmenekülnek? Őrállóként Ezékiel már átadta Jehova félreérthetetlen ítéletüzenetét, így nem volt szükség arra, hogy ahhoz bármit hozzátegyen, és ezáltal próbálja azt még meggyőzőbbé tenni. Ezékiel néma lett a Jeruzsálem ostromával kapcsolatos bármilyen további felvilágosítást illetően (Ezékiel 24:25–27).

Jeruzsálem i. e. 607-ben bekövetkezett pusztulása után körülbelül hat hónappal, egy menekült hírt hozott Babilonba Ezékielnek a szent város elpusztításáról. A menekült érkezése előtti estén Jehova megnyitotta Ezékiel száját, és nem volt többé néma (Ezékiel 33:22). Ezzel véget ért némasága.

Vajon a próféta szó szerint néma volt abban az időszakban? Nyilvánvalóan nem, hiszen még némasága idején is próféciákat jelentett ki, főleg a környező országokra vonatkozóan, melyek örvendeztek Jeruzsálem bukásán (Ezékiel 25—32. fejezet). Korábban ezt mondta Jehova Ezékielnek, aki őrállója és prófétája volt: „Nyelvedet a szájpadlásodhoz tapasztom, és megnémulsz, és nem leszel számukra feddő ember, mert lázadó ház ez. És amikor beszélek veled, megnyitom a szádat” (Ezékiel 3:26, 27). Amikor Jehova nem üzent Izraelnek, Ezékielnek a nemzetet illetően némának kellett maradnia. Azt kellett mondania, amit Jehova akart, és akkor, amikor Jehova akarta. Némasága azt jelentette, hogy nem tett több olyan kijelentést az izraelitákra vonatkozóan, melynek prófétai jelentése volt.

A modern kori őrálló osztály, tehát a felkent keresztények folyamatosan figyelmeztetnek az ellenképi Jeruzsálem, vagyis a kereszténység pusztulására. Amikor kitör a „nagy nyomorúság”, és „Nagy Babilon”, a hamis vallás világbirodalma elpusztul, a felkent Ezékiel-osztálynak nem kell többé beszélnie a kereszténység végéről, amely az említett világbirodalomnak jelentős részét alkotja (Máté 24:21; Jelenések 17:1, 2, 5).

Igen, eljön az a nap, amikor a felkent maradék és társaik némák lesznek, mert nem lesz több mondanivalójuk a kereszténységnek. Erre akkor kerül sor, amikor „a tíz szarv” és „a vadállat” elhagyottá és mezítelenné teszi Nagy Babilont (Jelenések 17:16). Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a keresztények a szó szoros értelmében meg fognak némulni. Inkább, ahogy most is teszik, Jehovát dicsőítik majd, és emlegetni fogják őt mindennap és „minden eljövendő nemzedéken át” (Zsoltárok 45:17; 145:2).