Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

A háború új arca

A háború új arca

A háború új arca

A HÁBORÚK mindig is borzalmasak voltak. Minden háború tönkreteszi a katonák életét, és szenvedéssel sújtja a polgári lakosságot. Ám az utóbbi években a háború más arcot öltött. Milyen arcot?

Napjainkban főleg polgárháborúk dúlnak, vagyis olyan konfliktusok, melyek ugyanazon ország polgárainak egymással szemben álló csoportjai között alakulnak ki. És bizony a polgárháborúk gyakran hosszabb ideig tartanak, mélyebb sebeket ejtenek az emberekben, és nagyobb pusztítást hagynak maguk mögött, mint a nemzetek egymás ellen vívott harcai. „A polgárháborúk kegyetlen, véres műveletek, melyek ezrek életét követelik; másokat szexuális bántalmazás ér, illetve menekülniük kell az országból; a legrosszabb esetben a konfliktus népirtásba torkollik” — jegyzi meg Julián Casanova spanyol történész. Kétségtelen, hogy amikor az embertelenséget szomszédok követik el egymás ellen, évszázadok telhetnek el, mire a sebek begyógyulnak.

A hidegháború befejezése óta viszonylag kevés olyan háború dúlt, melyben nemzetek harcoltak egymás ellen. „Az 1990 és 2000 között vívott jelentősebb fegyveres konfliktusok három kivételével mind belső viszályok voltak” — jelenti a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI).

Az igaz, hogy a belső harcok talán kevésbé tűnnek veszélyesnek, és ritkán szerepelnek a nemzetközi hírek között, de akkor is gyötrő fájdalommal és hatalmas pusztítással járnak. Több millió ember halt már meg ilyen konfliktusokban. Ha csak az elmúlt két évtizedre gondolunk, mindössze három háború sújtotta országban — Afganisztánban, a Kongói Demokratikus Köztársaságban és Szudánban — közel ötmillióan veszítették életüket. A Balkán-félszigeten az ádáz etnikai harcok majdnem 250 000 ember életébe kerültek, Kolumbiában pedig 100 000 halottja volt az elhúzódó gerillaháborúnak.

Semmi más nem tükrözi olyan hűen a polgárháborúk borzalmait, mint a viszályoknak a gyermekekre gyakorolt hatása. Az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztossága szerint az elmúlt tíz év során több mint kétmillió gyermek halt meg polgári összetűzésekben, hatmillió pedig megsebesült. A katonának kiképzett gyermekek száma nőttön-nő. A következő szavak az egyik gyerekkatona szájából hangzottak el: „Kiképeztek. Fegyvert kaptam. Drogoztam. Civileket öltem. Rengeteget. Háború volt, semmi más . . . Csak parancsot teljesítettem. Tudtam, hogy rossz, amit teszek. Nem én akartam.”

Azokban az országokban, ahol a polgárháború a mindennapok részévé vált, sok gyermek úgy nő fel, hogy fogalma sincs róla, milyen békében élni. Az ő világukban nincsenek iskolák, mert le lettek rombolva, és párbeszéd helyett csak fegyverropogást hallani. „Olyan sok embert megöltek . . . Nem hallani többé a madarak énekét, csak a gyermekek jajveszékelését, akik eltűnt anyjuk, apjuk vagy testvéreik után sírnak” — mondja a 14 éves Dunja.

A polgárháborúk okai

Milyen okokra vezethetők vissza a kegyetlen viszályok? Az etnikai és törzsi gyűlölködés, a vallási különbözőségek, az igazságtalanság és a politikai zűrzavar mind nagymértékben hozzájárulnak. Egy másik alapvető ok a kapzsiság: sóvárgás a hatalom és a pénz után. A politikusok — gyakran kapzsiságtól hajtva — gyűlölködést szítanak, ami harcokat idéz elő. A SIPRI egyik jelentése rámutat, hogy a fegyveres konfliktusok résztvevőit sokszor csak „a személyes haszonszerzés lehetősége motiválja”. A jelentés hozzáteszi: „A kapzsiság sokféleképpen nyilvánul meg, kezdve a katonai tisztviselők és politikusok által folytatott nagyszabású gyémántkereskedelemtől a falusi fiatalok fegyveres rablótámadásáig.”

Az olcsón és könnyen beszerezhető gyilkos fegyverek rengeteg emberéletet kioltanak. Évente körülbelül 500 000 embert, többnyire nőt és gyermeket ölnek meg kézifegyverekkel. Egy afrikai országban ugyanannyi pénzért árulják a kalasnyikovokat, mint a csirkéket. Sajnos néhány helyen a számuk is annyi, mint a csirkéké. Világszerte jelenleg körülbelül 500 millió kézi- és könnyűfegyver van forgalomban, ami azt jelenti, hogy minden tizenkettedik embernek jut egy.

Vajon a XXI. századot haragtól fűtött polgárháborúk fogják jellemezni? Meg lehet fékezni a konfliktusokat? Abbahagyják-e valaha az emberek a gyilkolást? A következő cikk ezekkel a kérdésekkel foglalkozik.

[Kiemelt rész a 4. oldalon]

A polgárháborúk tragikus velejárói

Az egyszerű fegyverekkel vívott, ám annál véresebb polgárháborúkban az áldozatok 90 százaléka nem katona, hanem civil. „Tagadhatatlan, hogy egyre több fegyveres konfliktusban a gyermekek inkább célpontok, semmint véletlenszerű áldozatok” — jegyzi meg Graça Machel, az ENSZ főtitkárának munkatársa a fegyveres konfliktusok gyermekekre gyakorolt hatásairól.

A nemi erőszakot most már taktikaként alkalmazzák a harcokban. Néhány háború sújtotta térségben, amikor a lázadók betörnek egy faluba, majdnem minden serdülő lányt megerőszakolnak. Céljuk az, hogy pánikot keltsenek, vagy hogy tönkretegyék a családi kapcsolatokat.

A háborúkat követően nagy az éhezés, és betegségek ütik fel a fejüket. Ha kirobban egy polgárháború, szűkösen vetnek, és a termés is kevés, csaknem teljes egészében megszűnik az egészségügyi ellátás, és a nemzetközi segélyszállítmányokból alig kapnak valamit a rászorulók. Egy afrikai polgárháborúról készült vizsgálatból kiderült, hogy a háború áldozatainak 20 százaléka betegségben halt meg, 78 százaléka pedig éhen halt, és csak 2 százaléka vesztette életét a harcokban.

Átlagosan minden 22. percben valakit megcsonkít vagy megöl egy taposóakna. A becslések szerint 60-70 millió akna hever a föld alatt több mint 60 országban.

Az embereket arra kényszerítik, hogy elhagyják az otthonaikat. Világszerte 50 millióra növekedett a menekültek és kitelepítettek száma, akiknek több mint a fele gyermek.

[Kép forrásának jelzése a 2. oldalon]

CÍMLAP: fiú: Photo by Chris Hondros/Getty Images

[Kép forrásának jelzése a 3. oldalon]

Photo by Chris Hondros/Getty Images