„Az egész földre kiment a hangjuk”

„Tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében” (MÁTÉ 28:19).

1—2. a) Mivel bízta meg Jézus a tanítványait? b) Hogyan tudtak olyan szép eredményeket elérni az első századi keresztények?

JÉZUS röviddel a mennybemenetele előtt a következőkkel bízta meg a tanítványait: „tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében” (Máté 28:19). Ez bizony hatalmas feladat volt!

² Gondoljunk csak bele! I. sz. 33 pünkösdjén körülbelül 120 tanítványra töltetett ki a szent szellem, és ezek a tanítványok kezdtek eleget tenni a megbízatásuknak, elmondva másoknak, hogy Jézus a régóta várt Messiás, aki által megmentést lehet nyerni (Cselekedetek 2:1–36). Hogyan tudna egy ilyen kicsiny csoport elérni „minden nemzetből való embereket”? Emberi szemszögből ez lehetetlennek tűnt, de „Istennél minden lehetséges” (Máté 19:26). A korai keresztények Jehova szent szellemének a támogatását élvezték, és a sürgősség érzetével munkálkodtak (Zakariás 4:6; 2Timóteusz 4:2). Ennélfogva csupán néhány évtizeddel később Pál apostol elmondhatta, hogy a jó hírt „az ég alatt levő egész teremtésben” hirdetik (Kolosszé 1:23).

3. Mi takarta el a tiszta keresztényi „búzát”?

³ Az első század nagy részében az igaz imádat folytatta térhódítását. Jézus azonban megjövendölte, hogy eljön az idő, amikor Sátán „gyomot” vet, amely aztán évszázadokra benövi az igaz keresztényi „búzát”, egészen az aratásig. Szavai beteljesedtek az apostolok halála után (Máté 13:24–39).

Gyors növekedés napjainkban

4—5. Milyen munkába fogtak a felkent keresztények 1919-ben, és miért volt ez nagy feladat?

⁴ 1919-ben eljött az ideje, hogy a tiszta keresztényi búzát elválasszák a gyomtól. A felkent keresztények tudták, hogy a Jézustól kapott fontos megbízatás még mindig érvényben van. Szilárdan hitték, hogy „az utolsó napokban” élnek, és ismerték Jézus azon próféciáját, hogy „a királyságnak ezt a jó hírét prédikálni fogják az egész lakott földön tanúságul minden nemzetnek, és akkor jön el a vég” (2Timóteusz 3:1; Máté 24:14). Igen, tudták, hogy még sok a tennivaló.

⁵ Ámde ezek a felkent keresztények óriási feladattal néztek szembe, csakúgy, mint a tanítványok i. sz. 33-ban. Mindössze pár ezren voltak, és csak néhány országban éltek. Hogyan is lenne lehetséges, hogy „az egész lakott földön” prédikálják a jó hírt? Hiszen a föld lakossága a császárok korától az első világháború utáni időre úgy 300 millióról közel  2 milliárdra nőtt, és a XX. században gyorsan gyarapodott tovább.

6. Mennyire haladt előre a jó hír terjesztése az 1930-as évekre?

⁶ Mindenesetre Jehova felkent szolgái az első századi testvéreik példáját követve nekiláttak az előttük álló feladatnak. Feltétel nélkül hittek Jehovában, és az ő szelleme velük volt. Az 1930-as évek közepére mintegy 56 000 evangéliumhirdető terjesztette a bibliai igazságot 115 országban. Rengeteg munkát elvégeztek addigra, de még több volt hátra.

7. a) Milyen újabb feladat várt a felkent keresztényekre? b) Mennyire haladt előre a begyűjtőmunka napjainkig a ’más juhok’ támogatásával?

⁷ Aztán a Jelenések 7:9-ben említett „nagy sokaság” kilétének a jobb megértése újabb feladat elé állította a szorgalmas keresztényeket, de egyúttal segítséggel is kecsegtette őket. „Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből” be kellett gyűjteni a ’más juhoknak’, vagyis a földi reménységű hívőknek egy meghatározatlan számú sokaságát (János 10:16). Ők majd „éjjel-nappal szent szolgálatot végeznek” Jehovának (Jelenések 7:15). Ez azt jelenti, hogy támogatni fogják a prédikáló- és tanítómunkát (Ézsaiás 61:5). A felkent keresztények izgatottan figyelték, amint az evangéliumhirdetők száma tízezrekkel, majd milliókkal több lett. 2003-ban új csúcs született a prédikálók számában 6 429 351 fővel *, akik közül a legtöbben a nagy sokasághoz tartoznak. A felkent keresztények hálásak a támogatásért, a más juhok pedig hálásak a kiváltságért, hogy segíthetnek felkent testvéreiknek (Máté 25:34–40).

8. Milyen hatással volt Jehova Tanúira a második világháborúban tapasztalt roppant nyomás?

⁸ Amikor ismét nyilvánvalóvá vált a búzaosztály, Sátán elkeseredett háborút indított ellene (Jelenések 12:17). Mit tett, amikor feltűnt a nagy sokaság? Kegyetlen erőszakkal felelt! Lehet-e bármi kétségünk afelől, hogy ő állt az igaz imádat elleni nemzetközi támadás mögött a második világháború idején? A keresztények mindkét oldalon nagy nyomásnak voltak kitéve. Számos kedves testvér és testvérnő borzalmas próbákat állt ki, némelyek közülük meg is haltak a hitükért. Mégis a zsoltáríró szavait visszhangozták: „Istennel egységben dicsérem az ő szavát. Istenben bízom, nem félek. Hús-vér ember mit árthat nekem?” (Zsoltárok 56:4; Máté 10:28). A felkent keresztények és a más juhok szilárdan álltak együttesen, és erőt kaptak Jehova szelleme által (2Korintusz 4:7). Ennek eredményeként „Isten szava tovább növekedett” (Cselekedetek 6:7). Amikor 1939-ben kitört a háború, 72 475 hűséges keresztény adott le jelentést a prédikálómunkában való részvételéről. 1945-ben, vagyis a háború befejezésének évében pedig a hiányos jelentés szerint 156 299 tevékeny Tanú terjesztette a jó hírt. Micsoda vereség volt ez Sátánnak!

9. Milyen új iskolák létrehozását jelentették be a második világháború alatt?

⁹ Nyilvánvaló, hogy a második világháború okozta zűrzavar nem ébresztett kétséget Jehova szolgáiban azt illetően, hogy el lesz-e végezve a prédikálómunka. Ellenkezőleg, 1943-ban, amikor még javában dúlt a háború, két új iskola létrehozását jelentették be. Az egyiket ma teokratikus szolgálati iskolaként ismerjük, és ezt minden gyülekezetben bevezették, hogy a Tanúkat a prédikálásra és a tanítványképzésre oktassák. A másik az Őrtorony Gileád  Bibliaiskola, ahol misszionáriusokat képeznek ki, hogy fellendítsék a prédikálómunkát külföldön. Mire elült a háború zaja, az igaz keresztények készen álltak a fokozott tevékenységre.

10. Hogyan mutatkozott meg Jehova népének buzgalma 2003-ban?

¹⁰ És valóban ragyogó munkát végeztek! A teokratikus szolgálati iskolán kapott képzést felhasználva fiatalok és idősek, szülők és gyermekek, sőt még a betegek is részt vettek, és még most is részt vesznek a Jézustól kapott fontos megbízatás teljesítésében (Zsoltárok 148:12, 13; Jóel 2:28, 29). 2003 folyamán havonta átlagosan 825 185-en mutatták ki sürgősségérzetüket azzal, hogy egy bizonyos ideig vagy folyamatosan végezték az úttörőszolgálatot. Ugyanebben az évben Jehova Tanúi 1 234 796 477 órát töltöttek azzal, hogy beszéltek másoknak a Királyság jó híréről. Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova elégedett a népe buzgalmával!

Szolgálat külföldön

11—12. Milyen példák mutatják a misszionáriusok eredményességét?

¹¹ Az évek során a Gileádot elvégző keresztények látványos eredményeket értek el, és az utóbbi időben csatlakoztak hozzájuk azok is, akik a szolgálati kiképzőiskolán vettek részt. Például Brazíliában kevesebb mint 400 hírnök volt, amikor 1945-ben megérkeztek az első misszionáriusok. Ők és az utánuk jövő misszionáriusok keményen dolgoztak buzgó brazil testvéreik oldalán, és Jehova nagyon megáldotta a fáradozásukat. 2003-ban Brazíliában új csúcs született 607 362 fővel. Milyen lelkesítő ez annak, aki még emlékszik azokra a korai napokra!

¹² Vagy vegyük Japán példáját. A második világháború előtt körülbelül száz Királyság-prédikáló volt ebben az országban. A háború alatti kegyetlen üldözés miatt erősen megcsappant a számuk, és a háború végén már csak néhány Tanú volt életben szellemi és fizikai értelemben (Példabeszédek 14:32). Ezek a feddhetetlenségüket példás módon megőrző testvérek biztosan nagyon örültek, amikor 1949-ben üdvözölhették az első, Gileádot végzett 13 misszionáriust, és a misszionáriusok is hamar a szívükbe zárták lelkes, vendégszerető japán testvéreiket. Több mint 50 évvel később, 2003-ban Japánban 217 508 volt a hírnökök csúcslétszáma! Jehova bizony gazdagon megáldotta ott a népét. Sok más országból is hasonló beszámolók érkeznek. Azok, akik külföldön tudnak prédikálni, nagyban hozzájárulnak a jó hír terjedéséhez, így azt 2003-ban világszerte 235 országban, szigeten és más közigazgatási területen hallhatták az emberek. A nagy sokaság valóban „minden nemzetből” származik.

„Minden . . . törzsből, népből és nyelvből”

13—14. Hogyan mutatott rá Jehova, hogy milyen értékes ’minden nyelven’ prédikálni a jó hírt?

¹³ A feljegyzések szerint, miután a tanítványok i. sz. 33 pünkösdjén felkenettek szent szellemmel, az volt az első csoda, hogy nyelveken szóltak az egybegyűlt sokasághoz. Hallgatóik valószínűleg mindannyian beszéltek valamilyen világnyelvet, talán a görögöt. És mivel „istentisztelő férfiak” voltak, vélhetően értették a héber nyelvű szövegeket is a templomban. De igazán az ragadta meg a figyelmüket, amikor a saját anyanyelvükön hallották a jó hírt (Cselekedetek 2:5, 7–12).

 ¹⁴ A prédikálás ma is sokféle nyelven folyik. A nagy sokaság a jövendölés szerint nemcsak minden nemzetből származik, hanem minden „törzsből, népből és nyelvből” is. Hasonló gondolatot jövendöltetett Jehova Zakariással: „mindenféle nyelvű nemzetek közül tíz ember ragadja meg, igen, megragadja egy zsidó férfi ruhájának szárnyát, és ezt mondja: »Veletek megyünk, mert hallottuk, hogy veletek van az Isten!«” (Zakariás 8:23). Jehova Tanúinak már nem adatott meg a nyelveken szólás ajándéka, de tudják, milyen értékes az, ha az embereket a saját nyelvükön tanítják.

15—16. Hogyan vállalták a misszionáriusok és mások a helyi nyelveken történő prédikálás nehéz feladatát?

¹⁵ Néhány nyelvet nagyon sokan beszélnek ma, például az angolt, a franciát és a spanyolt. Azok azonban, akik elhagyták szülőföldjüket, hogy más országokban szolgáljanak, igyekeznek elsajátítani a helyi nyelveket, hogy még jobban hozzáférhetővé tegyék a jó hírt azoknak, akik ’helyesen viszonyulnak az örök élethez’ (Cselekedetek 13:48). Ez olykor akadályokba ütközhet. Amikor például a Csendes-óceán déli részén fekvő Tuvalun a testvéreknek szükségük volt a saját nyelvükön készült kiadványokra, az egyik misszionárius vállalta a fordítás nehéz feladatát. Minthogy nem létezett szótár, elkezdett összeállítani egy szójegyzéket a tuvalu nyelv szavaiból. Idővel megjelent az Örökké élhetsz Paradicsomban a földön * című könyv tuvalu nyelven. Amikor misszionáriusok mentek Curaçaóra, semmilyen bibliai témájú kiadvány, sem szótár nem volt az ott beszélt papiamentu nyelven. Ráadásul sok vita folyt a nyelv írásmódjáról. Ennek ellenére az első misszionáriusok érkezésétől számított két éven belül kiadták azon a nyelven az első bibliai traktátust. Ma a papiamentu is a közé a 133 nyelv közé tartozik, amelyen Az Őrtorony egy időben jelenik meg az angollal.

¹⁶ Namíbiában az első misszionáriusok nem találtak olyan helyi Tanúkat, akik segíthettek volna nekik a fordításban. Ezenkívül az egyik helyi nyelvnek, a namának nem volt szava sok olyan fogalomra, melyet gyakran használunk, mint például a „tökéletesség”. Egy misszionárius ezt meséli: „Általában olyan tanárokat kértem meg a fordításra, akik tanulmányozták a Bibliát. Mivel még kevés ismeretük volt az igazságról, ott kellett ülnöm velük, hogy biztosan minden mondat pontos legyen.” Az Élet egy új világban (Life in a New World) című traktátust végül mégis lefordították négy namíbiai nyelvre. Ma Az Őrtorony rendszeresen megjelenik kvanyama és ndonga nyelven.

17—18. Milyen kihívást vállalnak a testvérek Mexikóban és más országokban?

 ¹⁷ Mexikóban a legtöbben spanyolul beszélnek. De mielőtt a spanyolok letelepedtek ott, sok más nyelvet beszéltek a helyiek, és némelyik még ma is használatos. Jehova Tanúi irodalmát ezért jelenleg hét mexikói nyelven, valamint mexikói jelnyelven is kiadják. A maja Királyság-szolgálatunk volt az első, rendszeresen megjelenő kiadvány, amelyet valamelyik indián nyelven nyomtatnak. Megjegyzendő, hogy a Mexikóban tevékenykedő 572 530 Királyság-hírnök között több ezer maja, azték és más indián hírnök van.

¹⁸ Az utóbbi időben több millióan kerültek külföldre menekültként, illetve gazdasági okokból. Ennélfogva sok országban jókora idegen nyelvű terület jött létre, amire korábban nem volt példa. Jehova Tanúi vállalják az ezzel járó kihívást. Például Olaszországban az olasz mellett 22 más nyelven működnek gyülekezetek és csoportok. Nemrég egy tanfolyam keretén belül 16 különböző nyelvet oktattak — beleértve az olasz jelnyelvet is —, hogy a testvérek tudjanak prédikálni az idegen ajkú embereknek. Jehova Tanúi számos más országban hasonló erőfeszítéseket tesznek, hogy elérjék a rengeteg bevándorlót. Elmondhatjuk hát, hogy Jehova segítségével a nagy sokaság csakugyan sok-sok nyelvcsoportból tevődik össze.

„Az egész földre”

19—20. Pálnak mely szavai teljesednek ma figyelemre méltó módon? Fejtsd ki!

¹⁹ Pál apostol az első században ezt írta: „talán nem hallottak? Hisz valójában »az egész földre kiment a hangjuk, és a lakott föld végső határáig szózatuk«” (Róma 10:18). Ha ez akkor igaz volt, mennyivel inkább igaz most! Ma milliók, igen, talán többen, mint korábban bármikor, így nyilatkoznak: „Áldom Jehovát minden időben, dicsérete mindenkor számon van” (Zsoltárok 34:1).

²⁰ És a munka nem lassul. A Királyság-hírnökök száma növekszik. Egyre több időt töltünk a prédikálómunkával. Több millió újralátogatást végzünk, és több százezer bibliatanulmányozást vezetünk. Még mindig van érdeklődés. Tavaly 16 097 622-en vettek részt Jézus halálának az emlékünnepén, ami új csúcs. Semmi kétség, hogy még sok a tennivaló. Továbbra is utánozzuk azoknak a testvéreinknek a tántoríthatatlanságát, akik heves üldözést álltak ki. Továbbá legyünk olyan buzgók, mint azok a testvéreink, akik 1919 óta semmilyen áldozatot sem sajnáltak Jehova szolgálatában. Mindannyian fogadjuk meg a zsoltáríró felszólítását: „Minden, mi lélegzik, dicsérje Jahot! Dicsérjétek Jahot!” (Zsoltárok 150:6).

[Lábjegyzetek]

Meg tudod magyarázni?

• Milyen munkába fogtak a testvérek 1919-ben, és miért volt ez nagy feladat?

• Kiket gyűjtöttek be, hogy támogassák a prédikálómunkát?

• Milyen eredményeket értek el a misszionáriusok és mások, akik külföldön szolgálnak?

• Mivel bizonyítanád, hogy Jehova ma megáldja a népe munkáját?

[Tanulmányozási kérdések]

 [Táblázat a 18—21. oldalon]

JEHOVA TANÚINAK A 2003-AS SZOLGÁLATI ÉVRŐL SZÓLÓ JELENTÉSE AZ EGÉSZ VILÁGON

 (Lásd a kiadványban)

[Képek a 14–15. oldalon]

A második világháború okozta zűrzavar nem ébresztett kétséget a keresztényekben azt illetően, hogy a jó hírt továbbra is prédikálni fogják

[Forrásjelzés]

Robbanás: U.S. Navy photo; a többi kép: U.S. Coast Guard photo

[Képek a 16–17. oldalon]

A nagy sokaság minden törzsből és nyelvből származik