Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Nem lesz többé háború

Nem lesz többé háború

Nem lesz többé háború

„Még csak 12 évesek vagyunk. Nem tudjuk befolyásolni a politikusokat, és nem szólhatunk bele a háborúba, de élni akarunk! Békére várunk. Megérjük azt a napot, amikor eljön?” (ötödik osztályos iskolások).

„Szeretnénk iskolába járni, és szeretnénk meglátogatni a barátainkat és a családunkat úgy, hogy közben nem kell félnünk, hogy elrabolnak. Remélem, hogy a kormány meg fog hallgatni minket. Jobb életre vágyunk. Békét akarunk” (Alhaji, 14 éves).

EZEK a megrendítő szavak olyan fiatalok szívből jövő reménységét tükrözik, akik évekig szenvedtek polgári összecsapások miatt. Semmi mást nem akarnak, mint azt, hogy normális életet élhessenek. Ám az effajta reményeket nem könnyű valóra váltani. Megérjük még azt az időt, amikor nem lesznek háborúk?

Az utóbbi években nemzetközi erőfeszítésekkel próbáltak meg véget vetni néhány polgárháborúnak úgy, hogy a szemben álló feleket békeegyezmény aláírására kényszerítették. Egyes országok békefenntartó erőket küldtek a háborús övezetbe, hogy betartassák az egyezményben foglaltakat. Ám nem sok nemzetnek van rá pénze, vagy csak kevés tartja fontosnak, hogy távoli országokat felügyeljen, ahol a mélyen gyökerező gyűlölködés és a gyanakvás miatt csak idő kérdése, hogy mikor szegik meg a harcoló felek az egyezményt. Nem ritka, hogy csupán néhány héttel vagy hónappal a tűzszünet megkötése után újabb összecsapásra kerül sor. Ahogyan a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet kijelentette, „nehéz békét teremteni, ha a felek folytatni akarják a harcot, és az eszközeik is megvannak hozzá”.

Ugyanakkor ezek a megfékezhetetlen konfliktusok, melyek a világ oly sok részén mérgezik meg az életet, egy bibliai próféciára emlékeztetik a keresztényeket. A Jelenések könyve egy fontos történelmi időszakra irányítja a figyelmünket, melynek folyamán egy jelképes lovas ’elveszi a békét a földről’ (Jelenések 6:4). Ez a szakadatlan háborúskodásról szóló jövendölés egy összetett jel része, amely azt mutatja, hogy abban az időben élünk, amelyre a Biblia ’az utolsó napok’ * kifejezéssel utal (2Timóteusz 3:1). Isten Szava azonban arról biztosít minket, hogy ezek az utolsó napok a béke korszakát előzik meg.

A Biblia a Zsoltárok 46:9-ben rámutat, hogy az igazi békéhez az kell, hogy ne csak a föld egy-egy részén szűnjenek meg a háborúk, hanem mindenhol. Ugyanez a zsoltár emellett külön említést tesz a bibliai időkben használt fegyverek — az íj, a dárda és a szekerek — megsemmisítéséről. Ha tehát az emberiség valaha is békében akar élni, meg kell semmisítenie azt a rengeteg fegyvert, melyet felhalmozott.

De mindent egybevetve nem a golyók és a fegyverek hibáztathatók. A gyűlölet és a kapzsiság miatt vívnak háborúkat szakadatlanul az emberek. A mohóság vagy kapzsiság elválaszthatatlanul összefonódik a háborúkkal, a gyűlölet pedig gyakran erőszakot szül. Ahhoz, hogy az emberek megszabaduljanak ezektől a romboló érzésektől, meg kell változtatniuk a gondolkodásmódjukat. Meg kell tanulniuk, hogyan élhetnek békében. Ezért az ókorban élt prófétának, Ézsaiásnak reális az a kijelentése, hogy a háborúknak csak akkor lesz vége, ha az emberek „hadakozást többé nem tanulnak” (Ézsaiás 2:4).

Most azonban olyan világ vesz körül minket, mely nem azt tanítja a felnőtteknek és a gyermekeknek, hogy értékeljék a békét, hanem azt, hogy a háború dicsőséges. Sajnos még a gyermekeket is öldöklésre nevelik.

Megtanulták, hogyan kell ölni

Alhaji 14 éves volt, amikor leszerelték. Még csak a tizedik életévében járt, amikor a felkelők elfogták, és megtanították neki, hogyan kell harcolni egy kalasnyikovval. Erőszakos besorozása után élelmiszert rabolt, házakat gyújtott fel, embereket ölt és csonkított meg. Ma Alhajinak nagyon nehéz száműznie gondolataiból a háborús emlékeket, és hozzászoknia a civil élethez. Egy másik gyerekkatona, Abraham is megtanulta, hogyan kell ölni, és nem akart megválni a fegyverétől. „Ha azt mondják, hogy tegyem le a fegyveremet, és menjek, nem tudom, mihez fogok kezdeni, hogyan fogok ennivalóhoz jutni” — mondta.

Még mindig több mint 300 000 gyerekkatona — fiú és lány egyaránt — harcol életre-halálra a földünkön dúló, véget nem érő polgárháborúkban. Egy lázadó csoport vezére a következőképpen beszélt róluk: „Teljesítik a parancsokat. Nem az foglalkoztatja őket, hogy visszatérjenek a feleségükhöz vagy családjukhoz, és nem ismernek félelmet.” Ennek ellenére ezek a gyermekek jobb életre vágynak, és jobb életet is érdemelnek.

A fejlett országokban élők úgy érezhetik, egy világ választja el őket a gyerekkatonáktól és szörnyű sorsuktól. Mindamellett a nyugati kultúrákban sok gyermek a saját otthona falai közt tanulja meg, mi a háború. Hogyan?

Nézzünk egy példát Spanyolország délkeleti részéről. José, egy tizenéves, harcművészetet tanult. Legféltettebb kincse egy szamurájkard volt, melyet az édesapjától kapott karácsonyra. Na és a videojátékokat is nagyon szerette, különösképpen azokat, melyek erőszakosak. 2000. április 1-én úgy döntött, a valós életben fogja utánozni a képernyőn villódzó erőszakos hősét. Hatalmas vérontásba kezdett: megölte az édesapját, az édesanyját és a húgát is, méghozzá azzal a karddal, melyet az édesapjától kapott. „Egyedül akartam maradni a világban; nem akartam, hogy a szüleim keressenek” — mondta később a rendőröknek.

Az erőszakos szórakozási formák hatásairól szólva Dave Grossman író és katonatiszt megjegyezte: „Lassan elérjük az érzéketlenségnek azt a pontját, amikor szórakozunk azon, ha valakit bántanak, ha valaki szenved. Nem érezzük visszataszítónak, inkább élvezettel képzeljük bele magunkat a jelenetekbe. Megtanulunk ölni, és megtanuljuk élvezni az öldöklést.”

Alhaji és José is megtanultak ölni. Egyikük sem akart gyilkossá válni, de ilyen vagy olyan nevelés következményeként eltorzult a gondolkodásmódjuk. Akár gyermekekről, akár felnőttekről van szó, az erőszak és a háborúzás a neveléssel kezdődik.

Háborús képzés helyett békére való nevelés

Addig, amíg az emberek gyilkolni tanulnak, nem lehet tartós békét teremteni. Évszázadokkal ezelőtt Ézsaiás próféta a következőket írta: „Ó, bárcsak odafigyelnél [Isten parancsolataira]! Akkor olyan lenne békéd, mint egy folyó” (Ézsaiás 48:17, 18). Amikor az emberek pontos ismeretet szereznek Isten Szavából, és megtanulják szeretni Isten törvényét, az erőszak és a háború visszataszítóvá válik számukra. A szülők már azzal is tehetnek valamit, hogy nem engedik olyan játékokkal játszani a gyermekeiket, melyek erőszakot mozdítanak elő. De a felnőttek is megtanulhatják legyőzni magukban a gyűlöletet és a kapzsiságot. Jehova Tanúi sokszor tapasztalták már, hogy Isten Szavában olyan erő rejlik, amely képes megváltoztatni az emberek személyiségét (Héberek 4:12).

Vegyük például Hortênciót. Még fiatal volt, amikor akarata ellenére besorozták. Azt mondta, hogy a katonai kiképzésük célja az volt, hogy vágyat ébresszen bennük mások legyilkolására, és hogy kiölje belőlük az ettől való félelmet. Hortêncio részt vett egy afrikai polgárháborúban, mely sokáig elhúzódott. „A háború átformálta a személyiségemet — ismeri be. — A mai napig emlékszem mindenre, amit tettem. Nagyon bántanak azok a dolgok, melyeket kénytelen voltam véghezvinni.”

Aztán egy másik katona beszélt neki a Bibliáról, és amit Hortêncio hallott, az megérintette a szívét. Nagy hatással volt rá a Zsoltárok 46:9, ahol Isten azt ígéri, hogy a háború minden formáját eltörli. Minél többet tanulmányozta a Bibliát, annál kevésbé akart harcolni. Nem sokkal később Hortêncio és két katonatársa, miután elküldték őket a hadseregből, átadták az életüket Jehova Istennek. „A bibliai igazság szeretetet ébresztett bennem az ellenségeim iránt — mondja Hortêncio. — Megértettem, hogy a háborúban való részvétellel valójában Jehova ellen vétkezem, mivel Isten azt mondja, hogy nem szabad megölnünk az embertársainkat. Ahhoz, hogy ilyenfajta szeretetet tudjak kimutatni, változtatnom kellett a gondolkodásmódomon, hogy ne tekintsek senkit az ellenségemnek.”

Az ilyen, életből vett történetek azt mutatják, hogy a bibliai oktatás csakugyan előmozdítja a békét. Ez nem meglepő, hiszen Ézsaiás próféta rámutatott, hogy az Istentől jövő oktatás közvetlen kapcsolatban van a békével. Így jövendölt: „Fiaid mindannyian Jehovától tanítottak lesznek, és bőséges lesz fiaid békéje” (Ézsaiás 54:13). Ugyancsak Ézsaiás beszélt arról az időszakról, amikor az emberek minden nemzetből özönleni fognak Jehova Isten tiszta imádatához, hogy megismerjék az ő útjait. Milyen eredménnyel? „Kardjaikat ekevasakká kovácsolják, és lándzsáikat metszőkésekké. Nemzet nemzet ellen kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanulnak” (Ézsaiás 2:2–4).

Ezzel a próféciával összhangban Jehova Tanúi egy olyan világméretű oktatási programban vesznek részt, mely már millióknak segített legyőzni az emberek közötti háborúk okát, a gyűlöletet.

Garancia a világbékére

Amellett, hogy Isten oktatásban részesíti az embereket, egy kormányzatot vagy ’királyságot’ is felállított, amely képes békét teremteni az egész földön. Figyelemre méltó módon a Biblia úgy utal Isten választott Uralkodójára, Jézus Krisztusra mint a ’Béke Fejedelmére’. Majd arról biztosít minket, hogy „fejedelmi uralma bőségének és a békének nem lesz vége” (Ézsaiás 9:6, 7).

Mi a garancia arra, hogy Krisztus az uralkodása által mindenfajta háborút sikeresen meg fog szüntetni? Ézsaiás próféta ezt a kijelentést fűzi szavaihoz: „A seregek Jehovájának buzgalma cselekszi ezt” (Ézsaiás 9:7). Isten tartós békét akar, és meg is tudja ezt valósítani. Jézus maradéktalanul megbízik ebben az ígéretben. Emiatt tanította követőit azért imádkozni, hogy jöjjön el Isten Királysága, és legyen meg a földön Isten akarata (Máté 6:9, 10). Amikor ez az őszinte kérés végül teljesítve lesz, soha többé nem fog háború dúlni a földön.

[Lábjegyzet]

^ 6. bek. Annak bizonyítékait, hogy az utolsó napokban élünk, az Ismeret, amely örök élethez vezet című könyv 11. fejezete tárgyalja; Jehova Tanúi kiadványa.

[Kép a 7. oldalon]

A bibliai oktatás előmozdítja az igazi békét