Istennek adjunk dicsőséget, ne embereknek!

AKIK szeretik az igazságosságot, az elmúlt néhány hónapban világszerte arról tanulhattak, hogy miként adhatnak dicsőséget Istennek, amint egybegyűltek Jehova Tanúi „Adjunk dicsőséget Istennek!” jeligéjű kerületkongresszusain. Tekintsük most át a kongresszus tartalmas programját.

A Biblián alapuló programot a legtöbb résztvevő három egymást követő napon élvezhette, azok pedig, akik különleges, nemzetközi kongresszuson voltak jelen, négynapos programot hallhattak. Több mint 30 bibliai témájú programrészre figyelhettek, köztük előadásokra, melyek által jobban megértettek szellemi igazságokat, hiterősítő tapasztalatokra, bemutatókra, melyek bibliai alapelvek gyakorlati alkalmazására világítottak rá, valamint egy jelmezes drámára, amely az első századi keresztények nehézségeiről szólt. Ha részt vettél valamelyik kongresszuson, a cikk olvasása közben átnézhetnéd a jegyzeteidet. Biztosak vagyunk benne, hogy ez kedves emlékeket juttat majd eszedbe erről a szellemi lakomáról, és tanulságos is lesz.

Az első nap témája: „Méltó vagy, Jehova . . . , hogy tiéd legyen a dicsőség”

A bevezető ének és ima után az első szónok szívélyesen üdvözölt minden jelenlévőt. Előadása a kongresszus fő céljára összpontosított: „Összegyűltünk, hogy dicsőítsük Istent”. Az előadó a Jelenések 4:11-ből idézve kiemelte az egész kongresszus témáját. Gyorsan rátért annak fejtegetésére, hogy mit jelent dicsőséget adni Istennek. A Zsoltárok könyve alapján elmondta, hogy Isten dicsőítése magában foglalja az ’imádatot’, a ’hálaadást’ és a ’dicséretet’ (Zsoltárok 95:6; 100:4, 5; 111:1, 2).

A következő programrész címe így hangzott: „Áldottak, akik dicsőséget adnak Istennek”. Az előadó érdekes megjegyzést tett. Minthogy Jehova Tanúi több mint hatmillióan vannak, és 234 országban élnek a világ különböző részein, elmondhatjuk, hogy a nap sosem nyugszik le azok fölött, akik dicsőséget szereznek Jehovának (Jelenések 7:15). Ebben a szívet melengető programrészben interjút készítettek néhány testvérrel és testvérnővel, aki a különleges teljes idejű szolgálat valamelyik ágában tevékenykedik. A hallgatók nagyra értékelték az interjúkat.

„A teremtésmű hirdeti Isten dicsőségét” — ez volt a címe a következő előadásnak. A fizikai egek szavak nélkül bár, de magasztalják Isten nagyságát, és elmélyítik bennünk az ő szeretetteljes törődéséért érzett hálánkat. Minderről apró részletekbe menően beszélt az előadó (Ézsaiás 40:26).

 Az igaz keresztények feddhetetlenségét próbára teszi az üldözés, mások ellenállása, a világ befolyása és a bűnös hajlamok. Ezért méltán tarthatott igényt a hallgatók feszült figyelmére a „Járj a feddhetetlenség útján!” című előadás. Miután az előadó versről versre elemezte a 26. zsoltárt, interjút készített egy iskoláskorú Tanúval, aki ragaszkodott az erkölcsösségéhez, majd egy másikkal, aki túl sok időt töltött vitatható kikapcsolódással, de aztán változtatott a szokásán.

A délelőtti program befejezéseként „A dicsőséges prófétai látomások fellelkesítenek bennünket!” című kulcselőadás hangzott el. A szónok Dániel prófétát, valamint János és Péter apostolt hozta fel példaként arra, hogy az ő hitüket megerősítették azok a dicsőséges prófétai látomások, melyek Isten messiási Királyságának a létrejöttével és uralmával kapcsolatosak. Azokról, akik esetleg szem elől tévesztették annak egyértelmű bizonyítékát, hogy a vég idején élünk, az előadó ezt mondta: „őszintén reméljük, hogy az ilyen személyek megint arra fognak összpontosítani, hogy Krisztus Királyság-dicsőségben való jelenléte már valóság, és ez segít nekik visszanyerni szellemi erejüket.”

A délutáni program a „Jehova az alázatosaknak nyilatkoztatja ki a dicsőségét” című előadással kezdődött. Az előadó rávilágított, hogy miként mutat példát Jehova az alázatosságban, jóllehet ő a leghatalmasabb az egész világegyetemben (Zsoltárok 18:35). Jehova kedveli azokat, akik igazán alázatosak, de ellenáll azoknak, akik alázatot színlelnek, amikor a velük egyenrangúakkal vagy a feletteseikkel van dolguk, ám a beosztottjaikkal durván bánnak (Zsoltárok 138:6).

Ezután egy bibliai próféciát elemeztek egy szimpóziumban, mely a következő témát vizsgálta több oldalról: „Ámós próféciájának jelentősége napjainkban”. Az első előadó Ámós példájára hivatkozva arra a felelősségünkre emlékeztetett, hogy figyelmeztetnünk kell az embereket Jehova közelgő ítéletére. „Bátorsággal szóljuk Isten szavát!” — ez volt a címe az előadásának. A második előadó feltette a kérdést: „Vajon véget vet Jehova valamikor a gonoszságnak és a szenvedésnek a földön?” Az „Isten ítélete a gonoszok ellen” című programrészben elmondta az Istentől jövő ítéletről, hogy akire eljön, az mindig megérdemelten kapja; elkerülhetetlen, de nem pusztít válogatás nélkül. A szimpózium harmadik előadója a „Jehova a szívek vizsgálója” témának szentelt figyelmet. Akik szeretnének Jehova kedvében járni, azok megfogadják az Ámós 5:15-ben feljegyzett szavakat: „Gyűlöljétek a rosszat, és szeressétek a jót.”

Az alkohollal — például a borral, mely megvidámítja a szívet — vissza is lehet élni. A „Kerüld az alkohollal való visszaélés csapdáját!” című előadásban a szónok felsorolta a mértéktelen alkoholfogyasztással járó fizikai és szellemi veszélyeket, melyek már akkor is jelentkezhetnek, ha valaki még nem részegedett le. A következő vezérelvet fogalmazta meg: mivel minden embernél más annak az alkoholnak a mennyisége, amennyitől még józan marad, ezért azt mondhatjuk, hogy bármennyi legyen is az alkohol mennyisége, ha ’gyakorlati bölcsességed és a gondolkodóképességed’ veszít erejéből, az személy szerint neked már túl sok (Példabeszédek 3:21, 22).

Mivel válságos időkben élünk, vigasztaló volt a következő téma: „Jehova ’erődünk a nyomorúság idején’”. Az ima, a szent szellem és keresztény hittársaink segíthetnek nekünk megküzdeni a nehézségekkel.

Izgalmas meglepetéssel zárult a nap befejező előadása, melynek a témája ez volt: „A jó föld — Ízelítő abból, hogy milyen lesz a Paradicsom”. Közreadtak egy új kiadványt, melyben számos bibliai térkép található. A címe: „Hadd lássam azt a jó földet”.

A második nap témája: „Hirdessétek a nemzetek között dicsőségét”

A napiszöveg megvizsgálása után a kongresszus második szimpóziuma következett, ezzel a címmel: ’Tükrözzük vissza Jehova dicsőségét’. Az első előadó a „’Tükrözzük vissza Jehova dicsőségét’ azzal, hogy mindenhol hirdetjük a jó hírt” témát fejtette ki, és a programjában eljátszottak néhány esetet, mely a szántóföldön a valóságban is megtörtént. A második előadásban  bemutattak egy újralátogatást, miközben az előadó a „’Tükrözzük vissza Jehova dicsőségét’, eltávolítva a leplet a megvakított emberekről” témáról beszélt. Az utolsó programrészt, mely a „’Tükrözzük vissza Jehova dicsőségét’ még teljesebb mértékben a szolgálatban” címet viselte, szántóföldi tapasztalatokról szóló, lebilincselő interjúk tették még értékesebbé.

A program az „Akiket ok nélkül gyűlölnek” című előadással folytatódott. Buzdító interjúkat tartalmazott, melyeket olyan hűséges személyekkel készítettek, akik Isten ereje által megőrizték feddhetetlenségüket a gyűlölködés ellenére.

A kongresszusokon mindig nagy várakozás előzi meg a keresztelkedési beszédet, melyet az alkalmasnak talált jelöltek vízben való teljes alámerítése követ. Amikor valaki megkeresztelkedik, az azt jelképezi, hogy feltétel nélkül átadta  magát Jehovának. Találó volt tehát az előadás témája: „Dicsőséget szerez Istennek, ha az önátadásunknak megfelelően élünk”.

A délutáni program egy önvizsgálatra ösztönző előadással kezdődött. Ez volt a címe: „Sajátítsuk el Krisztus gondolkodásmódját arról, hogy ki a »nagy«”. Az előadó a következő érdekes gondolatot fogalmazta meg: Attól lesz valaki nagy, hogy utánozza Krisztus alázatosságát. A keresztények tehát ne azért törekedjenek felelős állásra, hogy kielégítsék a saját becsvágyukat. Kérdezzék meg maguktól: „Készségesen elvégzek olyan hasznos feladatokat, amelyek nem látványosak?”

El szoktál fáradni? Ez nem is kérdés. Mindenki értékelte a „Fizikailag fáradtak vagyunk, szellemileg azonban nem” című előadást. Olyan Tanúkkal készítettek interjút, akik már régóta az igazságban vannak. Szavaikból kitűnt, hogy Jehova képes megerősíteni minket „az ő szelleme által” (Efézus 3:16).

Nem születünk bőkezűnek; ezt a tulajdonságot el kell sajátítanunk. Ezt a fontos gondolatot hangsúlyozta a ’Legyünk bőkezűek, készek arra, hogy osztozzunk’ című előadás. Elhangzott egy elgondolkodtató kérdés: „Készségesen megosztunk-e a napunkból néhány percet olyan testvérekkel, akik idősek, betegek, lehangoltak vagy magányosak?”

Az „Óvakodjunk az ’idegenek hangjától’!” című előadás nagyon lekötötte a hallgatóság figyelmét. Az előadó Jézus követőit olyan juhokhoz hasonlította, amelyek csak „a jó pásztor” hangjára figyelnek, és óvakodnak az ’idegenek hangjától’, mely az Ördög befolyása alatt lévő, sokféle forrásból származhat (János 10:5, 14, 27).

Egy kórusnak egybehangzóan kell énekelnie, hogy érteni lehessen a szöveget. Az igaz imádóknak szintén világszerte egységesnek kell lenniük, ha szeretnék dicsőíteni Istent. A „Dicsőítsük Istent »e g y szájjal«!” című előadás hasznos útmutatással szolgált azt illetően, hogy miként beszélhetjük mindnyájan a ’tiszta nyelvet’, és hogyan szolgálhatjuk „vállvetve” Jehovát (Sofóniás 3:9).

A szülők, különösen azok, akiknek még kicsik a gyermekeik, nagy örömmel hallgatták a nap befejező előadását „Gyermekünk értékes örökség” címmel. A hallgatóságot kellemes meglepetés érte, amikor közreadtak egy új, 256 oldalas kiadványt. A Tanulj a nagy Tanítótól! című könyv segítségére lesz a szülőknek abban, hogy szellemileg építő beszélgetéseket folytassanak gyermekeikkel, akik Istentől kapott ajándékok.

A harmadik nap témája: „Mindent Isten dicsőségére tegyetek”

A napiszöveg emlékeztetői szellemi témával indították a kongresszus utolsó napját. A program első részében a családok külön figyelmet kaptak. Az első előadás „Szülők, építsétek  családotokat!” címmel segített a hallgatóknak ráhangolódni a témára. Az előadó emlékeztette a szülőket arra a felelősségükre, hogy anyagilag gondoskodjanak a családjukról, majd bebizonyította, hogy az elsődleges felelősségük a gyermekek szellemi szükségleteinek kielégítése.

A következő szónok a gyermekekhez szólt, miközben kifejtette a „Hogyan dicsérhetik a fiatalok Jehovát?” témát. A harmathoz hasonlította a fiatalokat, hiszen nagyon sokan vannak, és fiatalos buzgalmuk felüdítő. A felnőttek boldogok, hogy velük együtt tevékenykedhetnek Jehova szolgálatában (Zsoltárok 110:3). Ebben a programrészben néhány példás fiatallal készült interjú is elhangzott.

A jelmezes bibliai drámák mindig izgalmas részei a kerületkongresszusoknak, és ez most sem volt másképp. A „Tanúskodjunk bátran a gyűlölködés ellenére!” című dráma Jézus első századi követőiről szólt. Mindenki élvezte, de ami még fontosabb, sokat lehetett tanulni belőle. A drámát követő „»Szakadatlanul« hirdessük a jó hírt!” című előadás a dráma kiemelkedő pontjait hangsúlyozta.

A hallgatóság már alig várta a vasárnapi program egyik csúcspontját, a „Kik adnak ma dicsőséget Istennek?” című nyilvános előadást. Az előadó tényekkel igazolta, hogy a tudóstársadalom és a vallások általában nem szereznek dicsőséget Istennek. Csak az ő nevének népéről mondható el, hogy az igazságot prédikálva és tanítva Jehováról, igazán dicsőíti a nevét.

A nyilvános előadás után összefoglalták Az Őrtorony folyóiratnak az adott hétre kijelölt tanulmányozási cikkét. Ezután következett a „’Folyton teremjünk sok gyümölcsöt’ Jehova dicsőségére!” című befejező előadás. Az előadó felolvasott egy tíz pontból álló határozatot arról, hogy milyen módokon adhatunk dicsőséget Jehovának, a Teremtőnek. Amikor felszólította a hallgatóságot a határozat elfogadására, harsogó „igen” hangzott el a föld különböző pontjain megtartott kongresszusokon.

A kongresszus végeztével tehát minden jelenlévőben mély nyomot hagyott az „Adjunk dicsőséget Istennek!” téma. Jehova szellemének és szervezete látható részének a segítségével törekedjünk hát mindig arra, hogy Istennek adjunk dicsőséget, ne embereknek!

[Kiemelt rész/képek a 23. oldalon]

Nemzetközi kongresszusok

Afrikában, Ausztráliában, Ázsiában, Észak- és Dél-Amerikában, valamint Európa különböző részein négynapos nemzetközi kongresszusokat tartottak. A világ minden részéről jelöltek ki Tanúkat, hogy küldöttként részt vegyenek ezeken az összejöveteleken. Ez lehetővé tette, hogy a vendégek és vendéglátóik ’kölcsönösen bátorítsák egymást’ (Róma 1:12). Régi ismeretségeket elevenítettek fel, és új barátságokat kötöttek. A nemzetközi kongresszusok különleges jellegzetességei voltak a „Beszámolók más országokból”.

[Kiemelt rész/képek a 25. oldalon]

Új kiadványok, melyek dicsőséget adnak Istennek

Az „Adjunk dicsőséget Istennek!” jeligéjű kerületkongresszusokon két új kiadványt adtak közre. A „Hadd lássam azt a jó földet” című bibliai atlasz 36 oldalnyi térképet és fényképet tartalmaz bibliai tájakról. Minden oldal színes, és a füzetben térképek találhatók az Asszír, a Babiloni, a Méd-Perzsa, a Görög és a Római Birodalomról. Külön térképek foglalkoznak Jézus szolgálatával és a keresztényiség térhódításával.

A Tanulj a nagy Tanítótól! című könyv 256 oldalas, és körülbelül 230 kép van benne. Sok kellemes alkalmat tölthetünk el gyermekeinkkel, pusztán a képeket nézegetve, és a hozzájuk tartozó, gondolatébresztő kérdésekre válaszolva. Ennek az új kiadványnak az a célja, hogy ellensúlyozza Sátán támadását, mellyel meg akarja rontani a gyermekeinket erkölcsileg.

[Kép a 23. oldalon]

A misszionáriusok hiterősítő tapasztalatokat meséltek

[Képek a 24. oldalon]

A keresztelkedés fontos része volt az „Adjunk dicsőséget Istennek!” jeligéjű kongresszusoknak

[Képek a 24. oldalon]

A bibliai drámákat az idősek és a fiatalok egyaránt kedvelik