Olvasók kérdései

Milyen körülmények vitték rá Júdát, hogy szexuális kapcsolatot létesítsen egy olyan nővel, akit szajhának nézett, ahogy arról az 1Mózes 38:15, 16-ban olvashatunk?

Júda csakugyan szexuális kapcsolatot létesített egy olyan nővel, akit szajhának nézett, de a nő valójában nem volt szajha. A Mózes első könyve 38. fejezete szerint a következő történt:

Mielőtt Júda elsőszülött fiának fiai születtek volna a feleségétől, Támártól, meg kellett halnia, mert „gonosz volt Jehova szemében” (1Mózes 38:7). Abban az időben bevett szokás volt a sógorházasság. Ez azt jelentette, hogy amikor egy férfi örökös nélkül halt meg, a fivére köteles volt megadni a lehetőséget az özvegynek, hogy örököst szüljön. Júda második fia, Onán azonban nem teljesítette kötelességét, ezért Isten halállal sújtotta. Júda ezután visszaküldte a menyét, Támárt az apjához, míg Júda harmadik fia, Séla elég idős nem lesz ahhoz, hogy feleségül vegye. De az évek csak múltak, és Júda nem engedte, hogy Séla elvegye Támárt. Így hát amikor Júda felesége meghalt, Támár kieszelt valamit, hogy Júdától legyen örököse, attól az izraelita férfitól, aki korábban az apósa volt. Templomi prostituáltnak álcázva magát, leült az út szélére, mert tudta, hogy Júda arra fog menni.

Júda nem ismerte fel Támárt, és vele hált. Támár okosan zálogokat kért Júdától a szolgálataiért, és később ezekkel bizonyította, hogy ő ejtette teherbe. Mikor napvilágra került az igazság, Júda nem hibáztatta Támárt, hanem alázatosan elismerte: „Igazságosabb ő, mint én, mert én nem adtam neki Sélát, a fiamat.” És ahogy illik, „többé nem hált vele” (1Mózes 38:26).

Júda rosszul tette, hogy az ígéretét megszegve nem adta Támárt feleségül a fiához, Sélához. Ezenkívül egy olyan asszonnyal hált, akit templomi prostituáltnak gondolt, ami ellentétben volt Isten azon szándékával, hogy a férfi csak a házasság elrendezésén belül éljen nemi életet (1Mózes 2:24). De a valóságban Júda nem szajhával hált, hanem tudtán kívül a fia, Séla helyett valósította meg a sógorházasságot, és így törvényes utódot nemzett.

Támár nem követett el erkölcstelenséget. Ikerfiait nem tekintették paráznaságból születetteknek. Amikor a betlehemi Boáz sógorházasságot kötve feleségül vette a moábita Ruthot, a betlehemi vének jó fényben tüntették fel Támár fiát, Pérecet, amikor ezt mondták Boáznak: „legyen házad olyan, mint Pérec háza — akit Támár szült Júdának — az utód révén, kit Jehova ad majd neked e fiatalasszonytól!” (Ruth 4:12). Pérecet Jézus Krisztus ősei között is megemlítik (Máté 1:1–3; Lukács 3:23–33).