Jehova gondoskodik a naponkénti szükségleteinkről

„Ne legyetek tovább feszültek az aggodalomtól, mert . . . a ti Atyátok . . . tudja, hogy szükségetek van ezekre” (LUKÁCS 12:29, 30).

1. Hogyan gondoskodik Jehova az állatokról?

LÁTTÁL már verebet vagy valamilyen más madarat, amely látszólag a porból szemezgetett? Alighanem elcsodálkoztál, hogy mit talál ott magának. Jézus a hegyi beszédben rámutatott, hogy mit tanulhatunk abból, ahogyan Jehova ellátja a madarakat. „Figyeljétek meg gondosan az ég madarait, mert nem vetnek, nem is aratnak, nem is gyűjtenek tárházakba, égi Atyátok mégis táplálja őket — mondta. — Hát nem értek ti többet náluk?” (Máté 6:26). Jehova csodálatosan gondoskodik minden teremtményéről (Zsoltárok 104:14, 21; 147:9).

2—3. Milyen tanulságokat vonhatunk le abból, hogy Jézus a naponkénti kenyerünkért tanított imádkozni minket?

² Akkor miért foglalta Jézus a mintaimába azt, hogy „add meg nekünk ma a mai napra való kenyerünket”? (Máté 6:11). Fontos tanulságokat vonhatunk le ebből az egyszerű kérésből. Először is arra emlékeztet minket, hogy Jehovának köszönhetünk mindent (Zsoltárok 145:15, 16). Az emberek vethetnek, művelhetik a földet, de csak Isten adhatja meg a növekedést; és így van ez mind szellemi, mind fizikai értelemben (1Korintusz 3:7). Amit eszünk és iszunk, az Isten ajándéka (Cselekedetek 14:17). Amikor azt kérjük tőle, hogy elégítse ki a naponkénti szükségleteinket, kimutatjuk, hogy nem vesszük a gondoskodását magától értetődőnek. Persze ez a kérés nem mentesít minket az alól a felelősség alól, hogy dolgozzunk, ha képesek vagyunk rá (Efézus 4:28; 2Tesszalonika 3:10).

³ Másodszor: minthogy „a mai napra való kenyerünket” kérjük, nem szabad túlzottan aggodalmaskodnunk a jövő miatt. Jézus ezt mondta: „Soha ne aggódjatok hát, és ne mondjátok: »Mit fogunk enni?«, vagy: »Mit fogunk inni?«, vagy: »Mit fogunk felvenni?« Mert mindezekért a nemzetek törik magukat. Hisz tudja a ti égi Atyátok, hogy szükségetek van mindezekre. Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként. Soha ne aggódjatok hát a következő nap miatt, mert a következő napnak meglesznek a maga aggodalmai” (Máté 6:31–34). ’A mai napra való kenyérért’ mondott ima mintát állít elénk, hogy egyszerű életet éljünk, ’Isten iránti odaadással járó megelégedettséggel’ (1Timóteusz 6:6–8).

Nap nap utáni szellemi táplálék

4. Jézus és az izraeliták életének mely eseménye emelte ki, hogy fontos szellemileg táplálkozni?

⁴ A naponkénti kenyerünkért mondott imának arra is emlékeztetnie kell minket, hogy nap mint nap szükségünk van szellemi táplálékra. Bár Jézus egy hosszú böjt után nagyon éhes volt, ellenállt Sátán azon kísértésének, hogy változtassa a köveket kenyérré. Ezt mondta: „Meg van írva: »Ne csak kenyérrel éljen az ember, hanem minden kijelentéssel,  amely Jehova szájából származik«” (Máté 4:4). Jézus itt Mózes prófétát idézte, aki így szólt Izrael népéhez: Jehova „alázatosságra nevelt, és hagyott éhezni, majd mannával táplált — amit sem te, sem atyáid nem ismertek —, hogy tudtodra adja, nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Jehova szájának minden kijelentésével él az ember” (5Mózes 8:3). Az a mód, ahogyan Jehova gondoskodott a mannáról, nemcsak fizikai táplálékot jelentett az izraelitáknak, hanem tanulságul is szolgált. Például ’naponta kellett szedniük maguknak’ mannát. Ha az egy napra való élelemnél többet gyűjtöttek, a maradék bűzleni kezdett, és tele lett féreggel (2Mózes 16:4, 20). De nem így történt a hatodik napon, amikor a napi adag kétszeresét kellett összeszedniük, hogy legyen mit enniük sabbaton (2Mózes 16:5, 23, 24). A manna tehát az elméjükbe véste, hogy engedelmesnek kell lenniük, és az életük nemcsak a kenyértől függ, hanem ’Jehova szájának minden kijelentésétől’.

5. Hogyan gondoskodik Jehova a naponkénti szellemi táplálékunkról?

⁵ Nekünk is naponta magunkhoz kell vennünk a Jehovától jövő szellemi táplálékot, melyet Fián keresztül ad. Jézus erre a célra kijelölt egy ’hű és értelmes rabszolgát’, hogy a hit háznépét „a kellő időben” ellássa eledellel (Máté 24:45). Ez a hűséges rabszolga osztály nem csupán bőséges szellemi táplálékról gondoskodik bibliatanulmányozási segédeszközök formájában, hanem arra is buzdít minket, hogy naponta olvassuk a Bibliát (Józsué 1:8; Zsoltárok 1:1–3). Jézushoz hasonlóan mi is szellemi erőt nyerhetünk, ha naponta erőfeszítést teszünk, hogy tanuljunk Jehova akaratáról, és cselekedjük is azt (János 4:34).

Bűneink megbocsátása

6. Mi az az adósság, melynek elengedését kérjük, és milyen feltételek mellett kész Jehova eltörölni azt?

⁶ A mintaimában ez a következő kérés: „bocsásd meg bűneinket [adósságainkat, lábjegyzet], miként mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek” (Máté 6:12; Lukács 11:4). Amikor bűnt követünk el, az olyan, mintha Jehova adósaivá válnánk. De szerető Istenünk kész arra, hogy ’eltörölje’, vagy elengedje ezt az adósságot, ha őszintén megbánást tanúsítunk, ’megtérünk’, és Krisztus váltságáldozatába vetett hitünk alapján kérjük megbocsátását (Cselekedetek 3:19; 10:43; 1Timóteusz 2:5, 6).

7. Miért kell mindennap megbocsátásért imádkoznunk?

⁷ Más szemszögből nézve bűnt követünk el, amikor Jehova igazságos irányadó mértékét tekintve elvétjük a célt. Az öröklött bűn miatt mindannyian vétkezünk szavainkkal, tetteinkkel és gondolatainkkal, vagy ha elmulasztjuk megtenni azt, amit meg kellene tennünk (Prédikátor 7:20; Róma 3:23; Jakab 3:2; 4:17). Így hát akár tudatában vagyunk annak, hogy bűnt követtünk el a nap folyamán, akár nem, bele kell foglalnunk a mindennapi imáinkba azt, hogy kérjük bűneink bocsánatát (Zsoltárok 19:12; 40:12).

8. Mire kell indítania minket a megbocsátásért mondott imánknak, és milyen jótékony hatásra számíthatunk?

⁸ A megbocsátásért mondott imánkat őszinte önvizsgálatnak, megbánásnak és bűneink megvallásának kell megelőznie, amihez Krisztus kiontott vérének a megváltó erejében való hit társul (1János 1:7–9). Úgy bizonyíthatjuk imánk őszinteségét, hogy ’megbánáshoz illő cselekedeteket viszünk véghez’ (Cselekedetek 26:20). Ebben az esetben bízhatunk benne, hogy Jehova kész megbocsátani a bűneinket (Zsoltárok 86:5; 103:8–14). Ennek eredményeként olyan elmebeli békét fogunk élvezni, amihez semmi sem fogható; ez „Isten békéje, amely felette áll minden gondolkodásnak”, és amely ’megőrzi szívünket és gondolkodóképességünket Krisztus Jézus által’ (Filippi 4:7). De Jézus mintaimája még többet is tanít arról, hogy mit kell tennünk a bűnbocsánat elnyeréséhez.

 Meg kell bocsátanunk, hogy megbocsátást nyerjünk

9—10. a) Milyen megjegyzést fűzött Jézus a mintaimához, és mit emel ez ki? b) Milyen szemléltetéssel érzékeltette Jézus, hogy meg kell bocsátanunk?

⁹ Érdekes módon a „bocsásd meg bűneinket, miként mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek” kérés az egyetlen a mintaimában, amelyhez Jézus megjegyzést fűzött. Az ima befejezése után kijelentette: „Mert ha megbocsátjátok az embereknek a vétségeiket, égi Atyátok is megbocsát tinektek; míg ha nem bocsátjátok meg az embereknek a vétségeiket, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétségeiteket” (Máté 6:14, 15). Jézus tehát nyilvánvalóvá tette, hogy Jehova megbocsátása attól függ, hogy mi készek vagyunk-e megbocsátani másoknak (Márk 11:25).

¹⁰ Egy másik alkalommal Jézus elmondott egy szemléltetést, amelyből kiderült, hogy megbocsátónak kell lennünk, ha szeretnénk elnyerni Jehova bocsánatát. Beszélt egy királyról, aki nagylelkűen elengedte egy rabszolgája hatalmas adósságát. A király később kíméletlenül megbüntette ugyanezt a férfit, amikor az nem volt hajlandó egy rabszolgatársa jóval kisebb tartozását elengedni. Jézus a következő szavakkal zárta ezt a szemléltetést: „Hasonlóképpen fog bánni az én égi Atyám is veletek, ha ki-ki közületek meg nem bocsát szívéből a testvérének” (Máté 18:23–35). A tanulság egyértelmű: a bűn miatti adósságunk, melyet Jehova mindannyiunknak elenged, összehasonlíthatatlanul nagyobb bármekkora vétségnél, amelyet netán ellenünk követnek el. Ráadásul Jehova naponta megbocsát nekünk. Ennélfogva biztos, hogy meg tudjuk bocsátani azt a néhány sérelmet, melyet el kell szenvednünk másoktól.

11. Ha azt szeretnénk, hogy Jehova megbocsásson nekünk, Pál apostol mely tanácsait szívleljük meg, és milyen kívánatos eredményre számíthatunk?

¹¹ Pál apostol ezt írta: „Legyetek . . . egymás iránt kedvessé, gyöngéden könyörületessé, készséggel megbocsátva egymásnak, mint ahogy az Isten is készséggel megbocsátott nektek Krisztus által” (Efézus 4:32). A kölcsönös megbocsátás előmozdítja a békét a keresztények között. Pál továbbá erre buzdított:  „mint az Isten választottai, szentek és szeretettek, öltsétek magatokra a könyörület gyöngéd vonzalmát, a kedvességet, az alázatosságot, a szelídséget és a hosszútűrést. Továbbra is viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak készséggel, ha valakinek panaszra van oka a másik ellen. Mint ahogy Jehova is készséggel megbocsátott nektek, úgy ti is. Mindezek mellett pedig öltsétek magatokra a szeretetet, mert az az egység tökéletes köteléke” (Kolosszé 3:12–14). Mindezt magában foglalja az az ima, melyre Jézus tanított minket: „bocsásd meg bűneinket, miként mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek.”

Védelem kísértés idején

12—13. a) Mit nem jelent a mintaima utolsó előtti kérése? b) Ki a nagy Kísértő, és mit takar az a kérés, hogy „ne vigyél minket kísértésbe”?

¹² Jézus mintaimájában az utolsó előtti kérés az, hogy „ne vigyél minket kísértésbe” (Máté 6:13). Vajon azt értette ezalatt Jézus, hogy arra kell kérnünk Jehovát, hogy ne kísértsen minket? Nem, valami másra gondolt, hiszen Jakab tanítvány ihletés alatt ezt írta: „Senki ne mondja, amikor próba alatt áll: »Isten tesz próbára.« Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit” (Jakab 1:13). Ezenkívül a zsoltáríró ezt kérdezte: „Ha a vétkeket néznéd, ó, Jah, ó, Jehova, kicsoda állhatna meg?” (Zsoltárok 130:3). Jehova nem kémleli a hibáinkat, és bizonyára nem próbál csapdába csalni minket. Mit jelent akkor a mintaimának ez a része?

¹³ Igazából Sátán, az Ördög az, aki megpróbál csapdába ejteni minket, hogy a mesterkedései miatt elessünk, sőt, az a célja, hogy felfaljon bennünket (Efézus 6:11). Ő a nagy Kísértő (1Tesszalonika 3:5). Amikor úgy imádkozunk, hogy „ne vigyél minket kísértésbe”, azt kérjük, hogy Jehova ne engedje, hogy a kísértés idején elbukjunk. Ahhoz kérjük a segítségét, hogy „túl ne járjon az eszünkön Sátán”, és ellen tudjunk állni a kísértéseinek (2Korintusz 2:11). Azért imádkozunk, hogy „a Legfelségesebb rejtekében” maradhassunk, vagyis hogy szellemi védelmet élvezzünk, amit azok kapnak, akiknek minden tettük azt mutatja, hogy elismerik Jehova mindenek fölött való hatalmát (Zsoltárok 91:1–3).

14. Hogyan biztosít minket Pál apostol arról, hogy Jehova nem fog elhagyni minket, ha a kísértések idején Rá tekintünk?

¹⁴ Ha ez az őszinte vágyunk, és ez tükröződik az imáinkból és a tetteinkből is, nincs okunk kételkedni abban, hogy Jehova sohasem fog elhagyni minket. Pál apostol erről biztosít: „Nem ért benneteket más kísértés, csak ami általános az embereknél. De hű az Isten, és nem hagy titeket azon felül kísérteni, amit el tudtok viselni, hanem a kísértéssel együtt a kivezető utat is elkészíti, hogy kitartóan tudjátok tűrni” (1Korintusz 10:13).

„Szabadíts meg a gonosztól”

15. Miért fontosabb most, mint bármikor korábban azért imádkozni, hogy megszabaduljunk a gonosztól?

¹⁵ A Keresztény Görög Iratok legmegbízhatóbb kéziratai alapján Jézus mintaimája így zárul: „szabadíts meg a gonosztól” * (Máté 6:13). Most, a vég idején különösen fontos, hogy védve legyünk az Ördögtől. Sátán és a démonai háborút viselnek a felkent maradék ellen, „akik megtartják az Isten parancsolatait, és . . . ragaszkodnak a Jézus melletti tanúskodás munkájához”, valamint a társaik, a ’nagy sokaság’ ellen (Jelenések 7:9; 12:9, 17). Péter apostol ezt tanácsolta a keresztényeknek: „Maradjatok meggondoltak, legyetek éberek. Ellenségetek, az Ördög, fel-alá jár, mint egy ordító oroszlán, és azon igyekszik, hogy felfaljon valakit. De ti szálljatok szembe vele, a hitben  szilárdan” (1Péter 5:8, 9). Sátán szeretné leállítani a tanúskodómunkánkat, és földi ügynökei által — legyenek azok a vallás, a kereskedelem vagy a politika képviselői — megpróbál megfélemlíteni minket. Ha azonban szilárdak maradunk, Jehova megment bennünket. Jakab tanítvány ezt írta: „Rendeljétek hát alá magatokat az Istennek, de álljatok ellen az Ördögnek, és elmenekül tőletek” (Jakab 4:7).

16. Kiket használhat fel Jehova, hogy segítse a próbákat elszenvedő szolgáit?

¹⁶ Jehova megengedte a Fia megkísértését. Ám miután Jézus ellenállt az Ördögnek Isten Szavával védekezve, Jehova angyalokat küldött az erősítésére (Máté 4:1–11). Ha hittel imádkozunk, és Jehovát tesszük a menedékünkké, minket is segíteni fog az angyalaival (Zsoltárok 34:7; 91:9–11). Péter apostol ezt írta: „Jehova tudja, mi a módja annak, hogy az Isten iránti odaadásban élő embereket megszabadítsa a próbából, az igazságtalanokat ellenben fenntartsa az ítélet napjára, levágatásra” (2Péter 2:9).

Közel a teljes megszabadulás

17. Hogyan állít fel Jézus megfelelő fontossági sorrendet a mintaimában?

¹⁷ Jézus a mintaimában megfelelő fontossági sorrendet állít fel. Leginkább Jehova nagy és magasztos neve megszentelésének kell foglalkoztatnia minket. Mivel ez a messiási Királyság által válik lehetővé, imádkozunk, hogy jöjjön el a Királyság, és pusztítsa el az összes tökéletlen emberi királyságot, azaz kormányzatot, és biztosítsa, hogy Isten akarata teljes mértékben megvalósuljon, mint az égben, úgy a földön is. Akkor élhetünk örökké a paradicsomi földön, ha meg lesz szentelve Jehova neve, és az egész világegyetemben elismerik igazságos uralmát. Miután imádkoztunk ezekért a legfőbb dolgokért, imát mondhatunk a mindennapos szükségleteink kielégítéséért, bűneink bocsánatáért, és azért, hogy megszabaduljunk a kísértésektől, valamint a gonosz, Sátán, az Ördög mesterkedéseitől.

18—19. Hogyan fog segíteni Jézus mintaimája abban, hogy éberek maradjunk, és „mindvégig szilárdan” megőrizzük a reménységünket?

¹⁸ Egyre közelebb kerülünk ahhoz az időhöz, amikor teljesen megszabadulunk a gonosztól és romlott világrendszerétől. Sátán jól tudja, hogy csak „rövid ideje van”, hogy kimutassa ’nagy haragját’ a föld lakói, különösen Jehova hűséges szolgái ellen (Jelenések 12:12, 17). E ’világrendszer befejezéséről’ Jézus összetett jelet adott; izgalmas eseményeket jövendölt meg, melyek némelyike még nem teljesedett be (Máté 24:3, 29–31). Miközben látjuk majd megtörténni ezeket, a megszabadulás reménysége egyre ragyogóbbá válik számunkra. „Mikor . . . ezek kezdenek megtörténni, egyenesedjetek föl, és emeljétek föl fejeteket, mert közeledik a megszabadításotok” — mondta Jézus (Lukács 21:25–28).

¹⁹ Ez a tömör mintaima, melyet Jézus adott a tanítványainak, megbízható útmutatásul szolgál, hogy amint a vég közeleg, mit foglalhatunk az imáinkba. Mindvégig őrizzük meg az abba vetett bizalmunkat, hogy Jehova szüntelenül gondoskodni fog a naponkénti szellemi és fizikai szükségleteinkről. Ha nem hanyagoljuk el az imádkozást, akkor képesek leszünk ’a kezdeti bizalmunkat mindvégig szilárdan megtartani’ (Héberek 3:14; 1Péter 4:7).

[Lábjegyzet]

Ismétlésül

• Mi mindent foglal magában az, hogy „a mai napra való kenyerünket” kérjük?

• Magyarázd meg, hogy mi az értelme annak, hogy „bocsásd meg bűneinket, miként mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek”!

• Mit jelent az, amikor azt kérjük, hogy Jehova ne vigyen minket kísértésbe?

• Miért kell imába foglalnunk azt, hogy Isten ’szabadítson meg a gonosztól’?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 15. oldalon]

Meg kell bocsátanunk, hogy megbocsátást nyerjünk

[Kép forrásának jelzése a 13. oldalon]

Lydekker