Óvd meg a szíved, és maradj erkölcsös!
Óvd meg a szíved, és maradj erkölcsös!
„Minden megőrzendő dolognál jobban óvd szívedet, mert abból erednek az élet forrásai” (PÉLDABESZÉDEK 4:23).
1—3. a) Gyakran mivel fejezik ki az emberek, hogy nem értékelik az erkölcsösségüket? Szemléltesd! b) Miért fontos felmérnünk az erkölcsi tisztaság értékét?
A FESTMÉNY divatjamúltnak látszott. Talán nem is illett a szoba stílusához. Akárhogy volt is, a tulajdonosa nem sok hasznát vette. A kép végül egy jótékony célú kiárusításon végezte, és huszonkilenc dollárért kelt el. Ám néhány évvel később kiderült róla, hogy csaknem egymillió dollárt érő ritkaság! Képzelheted, hogyan érezhette magát az előző tulajdonosa, aki lebecsülte ezt a kincset!
2 Gyakran történik valami hasonló az erkölcsi tisztasággal. Manapság rengeteg ember van, aki kevésre értékeli a saját erkölcsösségét. Némelyek divatjamúltnak tartják, olyasminek, ami nem illik a modern életstílushoz. Ezért könnyen lemondanak róla, pedig alig kapnak érte cserébe valamit. Némelyek a szexuális kielégülés néhány pillanatáért képesek odaadni a tisztaságukat. Mások annak reményében áldozzák fel, hogy a társaik vagy a másik nem egy képviselőjének a szemében nagyot nőhetnek (Példabeszédek 13:20).
3 Sokan túl későn eszmélnek rá, hogy milyen értékes volt a tisztaságuk. Sokszor tragikus veszteséget élnek át. A Biblia úgy fogalmaz, hogy az erkölcstelenség következményei olyanok lehetnek, mint a méreg, ’keserűek, mint az üröm’ (Példabeszédek 5:3, 4). A mai világ romlott erkölcsi légkörében hogyan tarthatjuk becsben és hogyan őrizhetjük meg a tisztaságunkat? Három, egymással összefüggő lépést fogunk megvizsgálni.
Óvjuk a szívünket!
4. Mi a jelképes szívünk, és miért kell óvnunk?
4 A tisztaság megőrzéséhez elengedhetetlen, hogy óvjuk a szívünket. A Biblia így int: „Minden megőrzendő dolognál jobban óvd szívedet, mert abból erednek az élet forrásai” (Példabeszédek 4:23). Milyen ’szívre’ utal ez a szövegrész? Nem a fizikaira, hanem a jelképes szívünkre, arra, akik belül vagyunk, beleértve a gondolatainkat, érzéseinket és indítékainkat. „Szeresd Jehovát, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes életerődből” — szólít fel minket a Biblia (5Mózes 6:5). Jézus azt mondta, hogy ez a legnagyobb parancsolat (Márk 12:29, 30). Nem vitás, hogy a szívünk óriási értéket képvisel, ezért érdemes óvni.
5. Miért mondhatjuk, hogy a szív értékes, de veszélyes is lehet?
5 A Biblia azonban azt is kijelenti, hogy „csalárdabb a szív mindennél, és veszedelmes” (Jeremiás 17:9). Hogyan lehet csalárd a szív, azaz hogyan jelenthet veszélyt ránk nézve? Vegyünk egy példát. Az autó értékes eszköz, vészhelyzetben akár életet is menthet. De ha a vezetője nem irányítja, és a keze nincs állandóan a kormányon, az autó könnyen halált okozhat. Ugyanígy, aki nem óvja a szívét, az ki van szolgáltatva a vágyainak és ösztöneinek, és lehet, hogy katasztrófa felé tart. Isten Szava kijelenti: „Aki a saját szívében bízik, az ostoba, aki viszont bölcsességben jár, megmenekül” (Példabeszédek 28:26). Igen, bölcsességben járhatunk, és elkerülhetjük a katasztrófát, ha Isten Szavának vezetését követjük, éppúgy, ahogy utazás előtt megnéznénk egy térképet (Zsoltárok 119:105).
6—7. a) Mi a szentség, és miért fontos Jehova szolgáinak? b) Honnan tudjuk, hogy tökéletlen emberek képesek visszatükrözni Jehova szentségét?
6 A szívünk természettől fogva nem hajlik az erkölcsösségre. Vezetnünk kell ebbe az irányba. Ezt egyebek között úgy tehetjük meg, hogy elmélkedünk az erkölcsösség valódi értékén. Ez a tulajdonság szorosan összefügg a szentséggel, mely tisztaságot, bűntől való elkülönítettséget foglal magában. A szentség értékes tulajdonság, és elválaszthatatlanul hozzátartozik Jehova Isten jelleméhez. Bibliaversek százai említik Jehovával együtt. Sőt, a Biblia egyenesen azt mondja, hogy „a szentség Jehováé” (2Mózes 28:36). De vajon milyen kapcsolatban van ez a magasztos tulajdonság velünk, tökéletlen emberekkel?
7 Jehova a Szavában így szól hozzánk: „Legyetek szentek, mert én szent vagyok” (1Péter 1:16). Ezek szerint képesek vagyunk utánozni Jehova szentségét; tisztán állhatunk előtte, megőrizve az erkölcsösségünket. Amikor tehát tartózkodunk a tisztátalan, beszennyező tettektől, akkor egy magasztos és izgalmas lehetőségre törekszünk, mégpedig arra, hogy visszatükrözzük a legfelségesebb Isten egyik gyönyörű vonását (Efézus 5:1). Ne gondoljuk, hogy ez elérhetetlen számunkra, hiszen Jehova bölcs és ésszerű Úr, aki soha nem kíván meg tőlünk többet, mint amire képesek vagyunk (Zsoltárok 103:13, 14; Jakab 3:17). El kell ismerni, hogy a szellemi és erkölcsi tisztaság megőrzéséhez erőfeszítésre van szükség. De Pál apostol megjegyezte, hogy az ’őszinteség és tisztaság’ megilleti Krisztust (2Korintusz 11:3). És csakugyan, nemde tartozunk Krisztusnak és az Atyjának azzal, hogy mindent megteszünk az erkölcsi tisztaságunk megőrzéséért? Elvégre ők annyira sok szeretetet mutattak már irántunk, hogy azt soha nem leszünk képesek viszonozni (János 3:16; 15:13). Nagyon is helyénvaló, hogy tiszta, erkölcsös életünkkel fejezzük ki a hálánkat. Ha így gondolunk az erkölcsösségünkre, akkor értékelni fogjuk, és óvni fogjuk a szívünket.
8. a) Hogyan táplálhatjuk a jelképes szívünket? b) Mit árulnak el rólunk a beszélgetéseink?
8 Azáltal is óvhatjuk szívünket, hogy odafigyelünk arra, hogy mivel táplálkozunk. Rendszeresen jó szellemi táplálékkal kell ellátnunk az elménket és a szívünket, miközben az Isten Királyságáról szóló jó hírre összpontosítunk (Kolosszé 3:2). A beszélgetéseinkből is ki kell tűnnie, hogy nekünk ez a legfontosabb. Ha úgy ismernek minket, mint akik testies, erkölcstelen témákról szoktunk társalogni, az sokat elárul a szívünk állapotáról (Lukács 6:45). Inkább arról legyünk ismertek, hogy építő, szellemi témákról szeretünk beszélgetni (Efézus 5:3). Ha szeretnénk óvni a szívünket, el kell kerülnünk néhány jelentős veszélyforrást. Beszéljünk most két ilyenről.
Meneküljünk a paráznaságtól!
9—11. a) Miért mondhatjuk, hogy akik figyelmen kívül hagyják az 1Korintusz 6:18-ban olvasható tanácsot, azok nagyobb valószínűséggel keverednek súlyos erkölcstelenségbe? Szemléltesd! b) Mit kerülünk el, ha menekülünk a paráznaságtól? c) Mivel mutatott jó példát nekünk a hűséges Jób?
9 Jehova arra ihlette Pál apostolt, hogy írjon le néhány tanácsot, amely sokaknak segített már megóvni a szívüket, és erkölcsösnek maradniuk. „Meneküljetek a paráznaságtól” — mondta Pál (1Korintusz 6:18). Figyelemre méltó módon nem csupán annyit mondott, hogy „kerüljétek a paráznaságot”. A keresztényeknek ennél többet kell tenniük. Menekülniük kell az ilyen erkölcstelen tettektől, éppúgy, ahogy életveszélyben cselekednének. Ha figyelmen kívül hagyjuk ezt a tanácsot, azzal növeljük annak valószínűségét, hogy súlyos erkölcstelenségbe keveredünk, és elveszítjük Isten kegyét.
10 Ezt a következő helyzettel szemléltethetnénk: Az anyuka megmosdatja és felöltözteti a kisfiát egy fontos alkalomra. A fiúcska megkérdezi, hogy játszhat-e odakint az indulásig. Az anyukája beleegyezik, azzal a feltétellel, hogy a pocsolya közelébe sem megy, mert ha összesározza magát, büntetést fog kapni. Néhány perc múlva azonban azt látja, hogy a fia lábujjhegyen imbolyog a pocsolya szélén. Igaz, még nem lett sáros, de nem hallgatott a szóra, hogy a víz közelébe se menjen. Szinte biztos, hogy bekövetkezik a baj (Példabeszédek 22:15). Sok fiatal, sőt felnőtt is, akinek már komolyabbnak kellene lennie, hasonló hibát követ el. Hogyan?
11 Most, amikor annyian engednek a „gyalázatos nemi vágyakozásoknak”, egész iparág fejlődött ki a tiltott szexuális kapcsolatok népszerűsítésére (Róma 1:26, 27). A pornográfia ellepi a folyóiratokat, könyveket, videofilmeket és az internetet. Akik ilyen képeket engednek be az elméjükbe, azokról nem mondható el, hogy menekülnének a paráznaságtól. Játszanak vele, a szélén imbolyognak, és ezzel semmibe veszik a Biblia figyelmeztetését. Nemhogy óvnák a szívüket, hanem inkább megmérgezik olyan élénk képekkel, amelyeknek az elfelejtéséhez akár évekre is szükség lehet (Példabeszédek 6:27). Tanuljunk a hűséges Jóbtól, aki szövetséget kötött a szemeivel, mert nem akart olyasmit látni, ami helytelenség elkövetésére csábította volna (Jób 31:1). Igazán követésre méltó példa!
12. Hogyan ’menekülhetnek a paráznaságtól’ a keresztény párok az udvarlás alatt?
12 Különösen fontos ’menekülni a paráznaságtól’ az udvarlás alatt. Az udvarlásnak vidám időszaknak kellene lennie, tele reménnyel és várakozással, de némelyik fiatal pár tönkreteszi azáltal, hogy az erkölcstelenséggel játszik. Eközben megfosztják egymást attól, ami a legjobban megalapozna egy sikeres házasságot, és ami nem más, mint egy olyan kapcsolat, amely önzetlen szeretetre, önuralomra és a Jehova Isten iránti engedelmességre épül. Egy keresztény pár erkölcstelenséget követett el az udvarlás idején. Miután összeházasodtak, a feleség beismerte, hogy gyötörte őt a lelkiismerete, és az esküvő napján sem tudott felhőtlenül örülni. Bevallotta: „Már sokszor kértem Jehova bocsánatát, de még mindig bánt a lelkiismeret, pedig hét év telt el azóta.” Létfontosságú, hogy akik ilyen bűnöket követnek el, kérjenek segítséget a keresztény vénektől (Jakab 5:14, 15). Számos keresztény pár azonban bölcsen elkerüli ezeket a veszélyeket az udvarlás alatt (Példabeszédek 22:3). Visszafogják magukat a vonzalmuk kimutatásában. Úgy szervezik, hogy legyen velük kísérő, és gondosan ügyelnek arra, hogy ne legyenek kettesben félreeső helyeken.
13. Miért ne kezdjen udvarlásba egy keresztény olyan valakivel, aki nem szolgálja Jehovát?
13 Nagy valószínűséggel roppant nehézségek elé néznek azok a keresztények, akik olyanokkal kezdenek udvarlásba, akik nem szolgálják Jehovát. Hiszen hogyan is választhatnának olyan házastársat, aki nem szereti Jehova Istent? Létfontosságú, hogy a keresztények kizárólag olyan valakivel hajtsák magukat egy igába, aki szereti Jehovát, és tiszteletben tartja az ő erkölcsi irányadó mértékeit. Isten Szava felszólít bennünket: „Ne kerüljetek felemás igába nem hívőkkel. Mert mi közössége van az igazságosságnak és a törvénytelenségnek? Vagy mi részessége van a világosságnak a sötétséggel?” (2Korintusz 6:14).
14—15. a) Milyen téves nézetet vallanak némelyek a „paráznaság” szó jelentéséről? b) Milyenfajta tetteket foglal magában a „paráznaság” szó, és hogyan menekülhetnek a keresztények a paráznaságtól?
14 Az ismeret is elengedhetetlen. Nem tudunk igazán menekülni a paráznaságtól, ha nem tudjuk pontosan, hogy mit is foglal magában. A mai világban némelyeknek téves elképzelésük van a „paráznaság” fogalmáról. Úgy gondolják, hogy a házasság kötelékén kívül is nyugodtan kielégíthetik nemi vágyaikat, ha kerülik magát a közösülést. Még némelyik jó hírű egészségügyi intézmény is, amely igyekszik csökkenteni a tizenévesek nem kívánt terhességeinek a számát, olyan, a megszokottól eltérő szexuális magatartásra biztatja a fiatalokat, amely nem vezet terhességhez. Az effajta tanácsok sajnos igen megfontolatlanok. A házasságon kívüli terhesség elkerülése nem egyenlő az erkölcsösség megőrzésével, és a „paráznaság” nem ennyire szűk értelmű kifejezés.
15 A „paráznaságnak” fordított görög por·neiʹa szónak meglehetősen tág a jelentéstartalma. Olyan emberek szexuális kapcsolatára utal, akik nem házastársak, és a lényege a nemi szervek helytelen célú használata. A por·neiʹa fogalomkörébe tartozik a szájon és a végbélen át történő közösülés, valamint egy másik személy nemi szervének az izgatása, vagyis olyan tettek, amelyeket általában a bordélyházakkal hoznak összefüggésbe. Aki azt gondolja, hogy az ilyesmi nem számít paráznaságnak, az becsapja magát, és Sátán egyik csapdájába esett (2Timóteusz 2:26). Az erkölcsösség megőrzése azonkívül nem csupán annyit jelent, hogy tartózkodunk mindattól, ami paráznaságnak minősül. Ha szeretnénk ’menekülni a paráznaságtól’, akkor kerülnünk kell mindenfajta szexuális tisztátalanságot és gátlástalan viselkedést, amely a por·neiʹa súlyos bűnéhez vezethet (Efézus 4:19). Így megőrizhetjük erkölcsösségünket.
Óvakodjunk a flörtöléssel járó veszélyektől!
16. Milyen körülmények között helyénvaló a gyengédség kifejezése, és milyen példát tudnál felhozni erre a Szentírásból?
16 Ha szeretnénk megőrizni az erkölcsösségünket, egy másik veszélyforrástól, a flörtöléstől is őrizkednünk kell. Egyesek talán azt bizonygatják, hogy a flörtölés csupán ártalmatlan játék férfi és nő között. Az igaz, hogy a gyengédség kifejezésének megvan a maga ideje és helye. Izsákot és Rebekát meglátták, amint ’enyelegtek’, és ebből nyilvánvaló volt, hogy nem testvérek (1Mózes 26:7–9). Csakhogy ők férj és feleség voltak, így helyénvaló volt, hogy kifejezték a vonzalmukat egymás iránt. A flörtölés azonban más lapra tartozik.
17. Mit nevezünk flörtölésnek, és hogyan tarthatjuk féken ezt a hajlamot?
17 A flörtölést úgy határozhatnánk meg, mint ami romantikus érdeklődés kifejezése komoly házasodási szándék nélkül. Az ember bonyolult lény, amiből adódóan kétségtelenül számtalan módja van a flörtölésnek, és némelyiket alig lehet felismerni (Példabeszédek 30:18, 19). Éppen ezért nem lenne célravezető merev szabályokat felállítani ebben a kérdésben. Egy lépéssel tovább kell mennünk: becsületes önvizsgálatra és a bibliai alapelvek lelkiismeretes alkalmazására van szükség.
18. Mi ösztönöz flörtölésre némelyeket, és miért ártalmas a flörtölés?
18 Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz, feltehetően a legtöbbünknek be kellene ismernünk, hogy hízelgőnek érezzük, amikor a másik nem egyik képviselője romantikus érdeklődést mutat irántunk. Ez természetes érzés. De vajon igyekszünk-e flörtöléssel felkelteni valakinek az érdeklődését, csak hogy fokozzuk az önbecsülésünket, vagy hogy a másikból váltsuk ki ugyanezt a reakciót? Felmértük-e, hogy micsoda fájdalmat okozhatunk ezzel? A Példabeszédek 13:12 például ezt mondja: „Az elhúzódó várakozás beteggé teszi a szívet.” Ha tudatosan flörtölünk valakivel, valószínűleg nem vagyunk tisztában azzal, hogy mit is érez ez a személy. Lehetséges, hogy reménykedni kezd abban, hogy udvarlás, majd végül házasság lesz a dologból. A csalódás összetörheti a szívét (Példabeszédek 18:14). Kegyetlenség szándékosan játszani mások érzéseivel.
19. Milyen veszélynek teheti ki a keresztény házasságokat a flörtölés?
19 Különösen fontos óvakodni attól, hogy házasságban élő személlyel flörtöljünk. Helytelen, ha valaki egy nős férfi, illetve egy férjes asszony iránt fejez ki romantikus érdeklődést, és az is, ha egy házasságban élő személy a házastársán kívül más iránt mutat ilyen érzéseket. Sajnos néhány keresztény tévesen úgy gondolja, hogy elfogadható romantikus érzéseket táplálnia a házastársán kívül más iránt is. Vannak, akik egy ilyen „baráttal” osztják meg legbensőbb gondolataikat, talán olyanokat, amelyeket még a házastársuknak sem mondanak el. Ez oda vezet, hogy a romantikus érzések érzelmi függéssé érnek, és ez megmérgezheti, sőt akár tönkre is teheti a házasságot. A házasságban élő keresztényeknek észben kell tartaniuk Jézus bölcs intését, mely szerint a házasságtörés a szívben kezdődik (Máté 5:28). Óvjuk hát a szívünket, és kerüljük azokat a helyzeteket, amelyek ilyen végzetes következményekhez vezethetnek.
20. Mit határozzunk el, hogy miként fogunk gondolkodni az erkölcsösségünkről?
20 Mi tagadás, nem könnyű erkölcsösnek maradni a mai erkölcstelen világban. De ne feledjük, hogy mennyivel könnyebb megőrizni az erkölcsösségünket, mint visszanyerni, ha már elveszítettük. Jehova természetesen „bővelkedik a megbocsátásban”, és meg tudja tisztítani azokat, akik valóban megbánják bűneiket (Ézsaiás 55:7). Ámde nem védi meg tetteik következményeitől az erkölcstelenséget elkövetőket. Az utóhatások évekig, sőt akár egy életen át is tarthatnak (2Sámuel 12:9–12). Feltétlenül óvjuk meg a szívünket, és maradjunk erkölcsösek! Tartsuk értékes kincsnek a Jehova Isten előtti tiszta, erkölcsös állapotunkat, és soha ne mondjunk le róla!
Hogyan válaszolnál?
• Mi az erkölcsösség, és miért olyan fontos?
• Hogyan óvhatjuk szívünket?
• Mit jelent menekülni a paráznaságtól?
• Miért kerüljük a flörtölést?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kép a 11. oldalon]
Az autó veszélyessé válhat, ha nem jól irányítják
[Képek a 12. oldalon]
Mi történhet, ha figyelmen kívül hagyjuk a figyelmeztetéseket?
[Kép a 13. oldalon]
Az erkölcsös udvarlás vidám időszak, és tiszteletet szerez Istennek