Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Találkozó „a világ köldökénél”

Találkozó „a világ köldökénél”

Találkozó „a világ köldökénél”

Hallottad már azokat a szavakat, hogy „te pito o te henua”? A Húsvét-szigeten eredetileg beszélt rapanui nyelven azt jelenti, hogy ’a világ köldöke’. Miért volt olyan különleges egy itt megtartott kongresszus?

MAGÁNYOS, titokzatos, egzotikus. Ilyesféle jelzőkkel szokták lefesteni a Csendes-óceán déli részén egymagában álló Húsvét-szigetet, melyet a lakói Rapa Nuinak neveznek. A chilei Santiagótól 3790 kilométer választja el. 1888. szeptember 9-én a szigetet közigazgatásilag Chiléhez csatolták.

A közel 170 négyzetkilométert elfoglaló, háromszög alakú sziget voltaképpen három, már nem működő vulkáni kúpból áll. A Csendes-óceánban lévő megannyi szigethez hasonlóan a Húsvét-szigetet is víz alatti, óriási hegyeknek a csúcsai alkotják. Az egész szigetet történelmi emlékhellyé nyilvánították. Leginkább rejtélyes kőszobrairól, a moaikról ismert. *

A gyönyörű tájak és történelmet idéző helyek mellett a Húsvét-szigeten sokféle csemege található. Megterem itt az ananász, avokádó, papaja és kilencféle banán. A tenger pedig különböző halak és más vízi élőlények sokaságával szolgál.

A Húsvét-szigeten enyhe éghajlat uralkodik; a gyakori esőket általában szivárvány kíséri. Az idelátogatók ilyenkor élvezhetik a tiszta levegőt és a fenséges látványt. Most megközelítőleg 3800-an lakják a szigetet. Ők azoknak az első betelepülőknek a leszármazottai, akik európaiakkal, chileiekkel és más nemzetiségű emberekkel keveredtek. Európából és Ázsiából turisták százai látogatnak el ide, ezért a turizmus fontos gazdasági ágazat.

Az első Királyság-magok elvetése

Jehova Tanúi 1982-es évkönyve a következő beszámolót közölte: „Egy ideig élt egy hírnök a Húsvét-szigeten, akinek egy misszionárius testvérnő a [chilei] fiókhivatalból levélben nyújtott szellemi segítséget. Azóta az a hírnök visszatért a kontinensre, de vannak Őrtorony-előfizetők a szigeten. 1980 áprilisában meglepődve fogadtuk egy érdeklődő távolsági hívását, aki arra volt kíváncsi, hogy mikor kell megtartani az Emlékünnepet. Még abban az évben egy valparaísói házaspár költözött oda, és azóta bibliatanulmányozásokat folytat érdeklődőkkel. Először 1981 áprilisában tartották meg az Emlékünnepet a szigeten 13 jelenlévővel. Nagyon örülünk, hogy a »jó hír« erre a távoli helyre is eljutott!”

Később, 1991. január 30-án a fiókhivatal egy különleges úttörő házaspárt küldött a szigetre, Dario és Winny Fernandezt. A testvér így idézi fel az emlékeit: „Ötórás repülőút után érkeztünk meg a bolygó legelszigeteltebb helyére, egy kultúrába, melyet rejtélyek öveznek.” Haladéktalanul megszervezték az összejöveteleket és a prédikálómunkát egy helyi testvér és egy olyan testvérnő támogatásával, aki ugyancsak nemrég érkezett két gyermekével. A családtagoktól jövő nyomás, a buzgó vallásosság és a polinéziai kultúrák bizonyos szokásai ellenére a Tanúk érezték Jehova áldását a munkájukon. Fernandezék már nem különleges úttörők, de még mindig a szigeten élnek, és a fiukat nevelik, aki ott született. Ma harminckét boldog Királyság-hírnök tevékenykedik. Vannak közöttük őslakosok, betelepülők és olyanok, akik kifejezetten azért költöztek ide, mert nagyobb szükség volt Királyság-hirdetőkre.

Egy körzetkongresszus előkészületei

Mivel a sziget nagyon messze van a kontinenstől, a gyülekezet évente háromszor kap videofelvételeket a különleges kongresszusi nap, a körzetkongresszus és a kerületkongresszus programjáról. 2000 végén azonban a chilei fiókbizottság megvitatta azt a lehetőséget, hogy a szigeten tarthatnának egy kongresszust, mely az első ilyen találkozó lenne ott. Végül az a döntés született, hogy 2001 novemberében körzetkongresszust rendeznek a Húsvét-szigeten, és erre a különleges eseményre meghatározott számú testvért és testvérnőt hívtak meg Chile különböző részeiről. A repülőgépek menetrendjét figyelembe véve vasárnapra és hétfőre tűzték ki a kongresszus időpontját.

A harminchárom meghívott izgatottan várta, hogy részt vehessen az első körzetkongresszuson ezen a távoli helyen. A Csendes-óceán fölött megtett hosszú út végén felüdítő volt találkozniuk a helyi testvérekkel, akik a repülőtéren fogadták őket. A küldötteket gyönyörű virágfüzérrel üdvözölték, mely jellegzetes ajándék a szigeten. Majd elkísérték őket a szálláshelyükre, és a sziget gyors megtekintése után a kongresszus programjában részt vevők összejöttek a Királyság-teremben.

Hírverés váratlan forrásból

Néhány küldött a kongresszusra igyekezve meglepetten hallotta, hogy a helyi pap a rádióban az ő látogatásukról beszél. Azt mondta, hogy turisták érkeztek a kontinensről, akik majd elmennek a házakhoz, és a közelgő világvégéről fognak beszélni. Bár a híveit óva intette attól, hogy meghallgassák a látogatókat, sikerült széles körben felhívnia a figyelmet arra, hogy sok Jehova Tanúja tartózkodik a szigeten. A lakosság már várta, hogy mi fog történni. A következő napokban a küldöttek tapintatosan megosztották velük a jó hír bátorító üzenetét.

Elkezdődik a kongresszus

Vasárnap reggel a helyi testvérek a Királyság-terem bejáratánál várták a küldötteket, hogy üdvözöljék őket a kongresszus első napján. „Iorana Koe! Iorana Koe!” „Szervusztok!” Néhány testvérnő népviseletben jelent meg, és pompás virágokkal díszítette a haját, hamisítatlan polinéziai stílusban.

A kellemes bevezető zene után százan énekelték együtt a „Legyetek állhatatosak, rendíthetetlenek!” című éneket — ekkora kórus még sohasem énekelte ott ezt a dalt. A helyi testvérek könnyekre fakadtak, amikor az elnöklő barátságos szavakkal az ő nyelvükön, rapanui nyelven üdvözölte az egybegyűlteket. Az ebédszünetben három új Tanú szemléltette vízben való megkeresztelkedéssel, hogy átadta magát Istennek. Az első nap végén mindenki közelebb érezte magát Jehovához és az egész testvériséghez (1Péter 5:9).

Délelőtti tanúskodás

A szigeten uralkodó sajátos körülmények miatt a körzetkongresszus második napjának programja csak ebéd után kezdődött el. A küldöttek kihasználták a délelőtti órákat, és részt vettek a szántóföldi szolgálatban. Milyen élményekben volt részük?

Egy idős hölgy, akinek nyolc gyermeke van, azt mondta a Tanúknak, hogy nem beszélhet velük, mert katolikus. Miután tisztázták, hogy olyan nehézségekről szeretnének beszélgetni, amelyek mindenkit érintenek, például a kábítószer-fogyasztásról és a családi bajokról, mégiscsak meghallgatta őket.

Egy koros hölgy barátságtalanul fogadta az egyik Tanú-házaspárt. Azt mondta, hogy menjenek a kontinensre, és azokkal beszéljenek, akik annyira elnyomnak másokat. A házaspár azt felelte, hogy ’a királyság jó hírét’ mindenkinek hallania kell, és azért jöttek a szigetre, hogy részt vegyenek egy kongresszuson, mely mindenkinek segít abban, hogy elmélyüljön az Isten iránti szeretete (Máté 24:14). Megkérdezték a hölgyet, hogy szeretne-e sokáig paradicsomi környezetben élni, mint amilyen ez a sziget is, csak betegség és halál nélkül. Miután azzal érveltek neki, hogy hány éve léteznek a sziget vulkáni kráterei, az asszony eltűnődött az élet rövidségén, és megkérdezte: „Miért ilyen rövid az életünk?” Csodálkozva olvasta el a Zsoltárok 90:10-et.

Ekkor a Tanúk váratlanul kiabálást hallottak a szomszédból. Nem értették a szavakat, mire az asszony, akivel beszéltek, tudatta velük, hogy sértő szavaikkal a szomszédok azt akarják értésükre adni, hogy a Tanúk nemkívánatosak a házukban. Ámde ez a hölgy volt a nua, vagyis a legidősebb leány a családban. Mivel az apja meghalt, neki kellett eldöntenie, hogy mi válik a család javára. A rokonai előtt megvédte a testvéreket az anyanyelvén, és szívesen elfogadta a felkínált kiadványokat. Később, azon a héten, amikor elmentek a Tanúk mellett autóval, megkérte az öccsét, hogy álljon meg. Bár az szemmel láthatóan bosszús volt emiatt, az asszony elbúcsúzott a testvérektől, és sok sikert kívánt a szolgálatukhoz.

Noha némelyik szigetlakó először látszólag visszautasította az üzenetet, melyet a kontinensről érkezett Tanúk prédikáltak, a látogatók előtt mégis nyilvánvalóvá vált, hogy a rapanuik természetüknél fogva kedves, barátságos emberek. A legtöbben boldogan meghallgatták a jó hírt. Érdekes, hogy abból a húsz Tanúból, akik a szigeten keresztelkedtek meg, hatan helyi lakosok. Az egyikük úgy hallott először a bibliai igazságról, hogy belehallgatott a bibliatanulmányozásba, mely a szomszéd szobában a feleségével folyt. Most mindketten megkeresztelt Tanúk, és a testvér kisegítőszolga a gyülekezetben.

Folytatódik a szellemi program

Ebéd után elkezdődött a második nap programja. A harminckét helyi testvér és a harminchárom küldött mellett ismét számos érdeklődő is jelen volt. Közel százan hallgatták a programokat, köztük „A szeretet és a hit legyőzi a világot” című nyilvános előadást. A jelenlevők élő bizonyítékát láthatták annak a szeretetnek, amely Jehova népét jellemzi, a kulturális háttértől függetlenül (János 13:35).

A körzetkongresszus egyik napján a körzetfelvigyázó és a kerületfelvigyázó tartott egy külön programot az úttörőknek. A szigeten szolgáló három általános úttörő mellett azok a küldöttek is jelen voltak, akik általános vagy különleges úttörőkként tevékenykednek, és mindenki nagyon fellelkesült.

Kedden néhány helyi testvér, aki egyébként is idegenvezetőként dolgozik, megmutatta a küldötteknek a sziget látnivalóit. Elmentek egy kőfejtőbe, ahol a moaikat faragták, megnéztek vulkánokat, ahol régen versenyeket rendeztek *, és természetesen a gyönyörű Anakena-öböl aranyhomokját is; itt kötöttek ki a sziget első betelepülői.

A küldöttek még utoljára a gyülekezeti könyvtanulmányozáson lehettek együtt a szigeten élő testvérekkel. Az összejövetel után az ottani Tanúk egy helyi étellel lepték meg vendégeiket. Később jellegzetes ruháikban nagyszerű néptáncbemutatóval kedveskedtek az egybegyűlteknek. A küldöttek a rapanui testvérekkel együtt úgy érezték, hogy érdemes volt a kongresszus előkészítésén fáradozni.

A vendégek szívükbe zárták a tőlük elszigetelten élő testvéreiket és testvérnőiket, akikkel varázslatos hetet töltöttek együtt. Nehéz szívvel búcsúztak el a szigettől. Mindig jó érzéssel gondolnak majd új barátaikra és a tőlük kapott szellemi buzdításra. A repülőtéren a helyi testvérek saját készítésű kagylóláncokat akasztottak a küldöttek nyakába.

A távozók megígérték: „Iorana! Iau he hoki mai e Rapa Nui ee”, vagyis: „Viszontlátásra! Visszajövök hozzád, Rapa Nui.” Igen, bármikor szívesen meglátogatnák ismét új barátaikat és szellemi családjuk tagjait az egzotikus, magányos, titokzatos és barátságos Húsvét-szigeten.

[Lábjegyzetek]

^ 4. bek. Lásd az Ébredjetek! 2000. június 22-ei számát; Jehova Tanúi kiadványa.

^ 27. bek. A Rano Raraku vulkán kráterében sok, sziklába vésett írás található. A Rano Kau vulkánról indult egy verseny, melyen azok vettek részt, akik uralkodni akartak a sziget fölött. A verseny abból állt, hogy le kellett mászni a sziklán, át kellett úszni az egyik kis szigetre, meg kellett szerezni egy helyi madár tojását, vissza kellett úszni a nagy szigetre, és épségben fel kellett vinni a tojást a szikla tetejére.

[Kiemelt rész a 24. oldalon]

Tanúskodás a Húsvét-szigeten

Körülbelül két évvel ez előtt az emlékezetes kongresszus előtt egy körzetfelvigyázó és a felesége ellátogatott a szigetre, és sok kellemes élményben volt részük. Képzelhetjük például, hogy mennyire meglepődtek, amikor az a testvérnő, aki a szálláshelyükre vitte őket, emlékeztette őket arra, hogy vagy 16 évvel azelőtt Chile déli részén ők tanulmányozták vele a Bibliát, amikor még csak tizenéves volt. Később ez a mag Rapa Nuin hozott gyümölcsöt.

Történt velük egy mulatságos eset is. Egy ajándékbolt tulajdonosa elfogadta A Szentírás új világ fordítását és az Ismeret, amely örök élethez vezet című bibliatanulmányozási segédeszközt (mindkettő Jehova Tanúi kiadványa). Amikor újra meglátogatták, a férfi azt mondta, hogy nem tudta elolvasni a Biblia szavait. Kiderült, hogy egy francia Bibliát hagytak ott neki, nem spanyolt. Gyorsan megoldották a gondot, és a helyi Tanúk segítségével, meg persze az anyanyelvén íródott Bibliát olvasva a férfi rájött, hogy nem is olyan nehéz megérteni a Bibliát.

[Térkép a 22. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

HÚSVÉT-SZIGET

CHILE

[Képek a 23. oldalon]

Ketten azok közül, akik a körzetkongresszuson keresztelkedtek meg

[Képek a 25. oldalon]

A Rano Raraku vulkán lejtője; kis kép: guájava, vadon termő gyümölcs a szigeten