Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Hogyan mutathatjuk ki, hogy szeretjük Istent?

Hogyan mutathatjuk ki, hogy szeretjük Istent?

Hogyan mutathatjuk ki, hogy szeretjük Istent?

AZ Isten iránti szeretet ápolása nem tudás kérdése. Ahogyan Isten szolgái azt világszerte tanúsíthatják, az Isten iránti valódi szeretet akkor növekszik, amikor az ember egyre inkább megismeri az ő személyiségét, és ez a szeretet még odaadóbbá válik, amint valaki jobban és jobban átlátja, hogy Isten mit szeret, mit gyűlöl, mit részesít előnyben, és mik az elvárásai.

Jehova szeretettel gondoskodott számunkra a Szaváról, vagyis a Bibliáról, melyben feltárja, milyen is ő. Ebből a könyvből megtudhatjuk, hogy Jehova mit tett különféle helyzetekben. Éppen úgy, ahogy egy szeretett személy levele sok örömet szerez nekünk, a Biblia is felvidít bennünket, amint látjuk Jehova személyiségének új oldalait.

De miként olykor a nyilvános szolgálatban tapasztaljuk, az Istenről való ismeretszerzés nem mindig ébreszt szeretetet valakiben iránta. Jézus ezt mondta bizonyos zsidóknak, akik akkoriban éltek, és nem mutattak értékelést: „Az Írásokat kutatjátok, mert azt gondoljátok, hogy általuk örök életetek lesz . . . de azt jól tudom, hogy az Isten szeretete nincs meg bennetek” (János 5:39, 42). Vannak, akik éveket töltenek azzal, hogy Jehova szeretetteljes tetteiről tanulnak, mégsem szeretik őt túlságosan. Miért van ez? Azért, mert nem veszik fontolóra azt, ami a tanultak mögött rejlik. Ezzel ellentétben több millió őszinte személy, akivel tanulmányozzuk a Bibliát, azt tapasztalja, hogy folyton növekszik az Isten iránti szeretete. Hogy lehet ez? Úgy, hogy miként mi, úgy ők is követik Asáf példáját. Hogyan?

Elmélkedj értékeléssel a szívedben!

Asáf elhatározta, hogy ápolni fogja szívében a Jehova iránti szeretetet. Ezt írta: „töprengek majd szívemben . . . Megemlékezem Jah cselekedeteiről, bizony megemlékezem hajdani csodáidról. Elmélkedni fogok minden munkádon, és tetteiddel foglalkozom” (Zsoltárok 77:6, 11, 12). Annak fog növekedni a szívében az Isten iránti szeretet, aki elmélkedik Jehova útjairól, akárcsak a zsoltáríró.

Emellett az is elmélyíti a Jehovával ápolt kapcsolatunkat, ha felidézzük, mit tapasztaltunk a neki végzett szolgálatunk során. Pál apostol azt mondta, hogy Isten „munkatársai” vagyunk, márpedig a munkatársak között szövődő barátság páratlan lehet a maga nemében (1Korintusz 3:9). Amikor kimutatjuk a Jehova iránti szeretetünket, ő értékeli azt, és szívből örül neki (Példabeszédek 27:11). Ha pedig segítséget kérünk Jehovától, és ő vezet minket valamilyen nehéz helyzetben, akkor tudjuk, hogy mellettünk van, s ettől elmélyül a szeretetünk iránta.

Akkor fűződik szorosabbra egy barátság két ember között, ha kifejezik az érzéseiket egymás iránt. Ehhez hasonlóan, amikor elmondjuk Jehovának, hogy miért vonzódunk hozzá, odaadóbbá válik az iránta érzett szeretetünk. Akaratlanul is eszünkbe jutnak Jézus szavai: „szeresd Jehovát, a te Istenedet egész szíveddel, egész lelkeddel, egész elméddel és egész erőddel” (Márk 12:30). Mit tehetünk, hogy továbbra is egész szívünkkel, egész lelkünkkel, egész elménkkel és egész erőnkkel szeressük Jehovát?

Szeresd Jehovát egész szíveddel!

A Szentírás a jelképes szívre utal, amely a belső emberünk, vagyis a vágyaink, a magatartásunk és az érzéseink. Tehát akkor szeretjük Jehovát egész szívünkkel, ha mindennél jobban vágyunk arra, hogy megörvendeztessük őt (Zsoltárok 86:11). Azzal mutatjuk ki, hogy ilyen szeretet van bennünk iránta, hogy elfogadhatóvá tesszük előtte az egyéniségünket. Igyekszünk utánozni Istent azáltal, hogy ’irtózunk a gonosztól, és ragaszkodunk a jóhoz’ (Róma 12:9).

Az Isten iránti szeretetünk hatással van az érzéseinkre, bármivel legyen is kapcsolatban. Például lehet, hogy fellelkesít minket a munkánk, és minden figyelmünket leköti. De vajon a szívünket is beleadjuk? Nem. Mivel egész szívünkkel szeretjük Jehovát, ezért elsősorban az ő szolgái vagyunk. Ehhez hasonlóan, bár szeretnénk örömet szerezni a szüleinknek, házastársunknak és a főnökünknek, a Jehova iránti egész szívű szeretetünk bizonyítékaként mindenekelőtt neki szeretnénk tetszeni. Megérdemli, hogy a szívünkben övé legyen az első hely (Máté 6:24; 10:37).

Szeresd Jehovát egész lelkeddel!

A Szentírásban a „lélek” szó alapvetően az egész személyünkre és az életünkre utal. Tehát akkor szeretjük Jehovát egész lelkünkkel, ha arra használjuk fel az életünket, hogy dicsérjük őt, és bizonyítsuk az iránta érzett szeretetünket.

Persze más is érdekel minket az életben, mint mondjuk egy munka elsajátítása, egy üzlet vezetése vagy a gyermeknevelés. De mindeközben azzal bizonyítjuk a Jehova iránti egész lelkű szeretetünket, hogy az ő útjával összhangban tesszük, amit teszünk, és a többi dolgot a maga helyén tartjuk az életben, ezáltal ’először a királyságot és az Ő igazságosságát keresve’ (Máté 6:33). Az egész lelkű imádat azt is jelenti, hogy buzgók vagyunk. Azzal mutatjuk meg Jehovának, hogy szeretjük őt, ha buzgón prédikáljuk a Királyság-üzenetet, építő gondolatokat mondunk az összejöveteleken a hozzászólásainkban, vagy segítjük keresztény testvéreinket és testvérnőinket. Mindenben folyton ’egész lélekkel cselekedjük az Isten akaratát’ (Efézus 6:6).

Jézus azáltal mutatta ki, hogy egész lélekkel szereti Istent, hogy megtagadta magát. Isten akaratát tette első helyre, a személyes szükségletei pedig másodlagosak voltak. Jézus arra kért minket, hogy kövessük a példáját: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a kínoszlopát, és állandóan kövessen engem” (Máté 16:24, 25). Önmagunk megtagadása önátadást jelent. Azt is mondhatjuk, hogy annyira szeretjük Istent, hogy átadjuk neki önmagunk tulajdonjogát, mint amikor a bibliai időkben egy izraelita, ha nagyon szerette az urát, elkötelezte magát neki, és végleg a rabszolgája maradt (5Mózes 15:16, 17). Ha átadjuk az életünket Jehovának, az meggyőző bizonyíték arra, hogy szeretjük őt.

Szeresd Jehovát egész elméddel!

Akkor szeretjük Jehovát egész elménkkel, ha megteszünk mindent azért, hogy megértsük Jehova személyiségét, szándékait és követelményeit (János 17:3; Cselekedetek 17:11). Azzal fejezzük ki a Jehova iránti szeretetünket, ha teljes elmebeli képességünket felhasználjuk arra, hogy segítsünk másoknak is megszeretni Jehovát, valamint ha fejlődünk a tanítás művészetében. „Övezzétek fel . . . elméteket tevékenységre” — ösztönöz minket Péter apostol (1Péter 1:13). Ezenkívül erőfeszítéseket teszünk, hogy érdeklődjünk mások iránt, különösen szolgatársaink iránt. Tudatában vagyunk a körülményeiknek, és észrevesszük, mikor helyénvaló megdicsérnünk vagy szükség esetén vigasztalnunk őket.

Azzal mutatjuk meg Jehovának, hogy egész elménkkel szeretjük őt, ha gondolatainkat az övéi alá rendeljük. Törekszünk rá, hogy az ő nézőpontjából lássuk a dolgokat, minden döntésünkben figyelembe vegyük őt, és bízzunk abban, hogy az ő útja a legjobb (Példabeszédek 3:5, 6; Ézsaiás 55:9; Filippi 2:3–7). De miközben folyton szeretetet mutatunk Isten iránt, hogyan tudjuk felhasználni az erőnket?

Szeresd Jehovát egész erőddel!

A keresztény gyülekezetben sok fiatal Jehova dicséretére használja fel az erejét (Példabeszédek 20:29; Prédikátor 12:1). Az egyik mód, ahogyan számos fiatal keresztény kimutatja, hogy egész erejével szereti Jehovát, az, hogy úttörőszolgálatot, vagyis teljes idejű szolgálatot végez. Sok anyuka is részt vesz ebben a szolgálatban, amikor a gyermekei az iskolában vannak. A hűséges vének, akik gondoskodnak saját családjuk jólétéről, s emellett pásztori látogatásokat végeznek, szintén kimutatják, hogy egész erejükkel szeretik Jehovát (2Korintusz 12:15). Jehova erőt ad azoknak, akik reménykednek benne, hogy kimutathassák szeretetüket azáltal, hogy dicsőítik őt, és felhasználják erejüket, bármennyi is az (Ézsaiás 40:29; Héberek 6:11, 12).

A szeretet gyarapodik, ha megfelelően ápolják. Ezért továbbra is szakítsunk időt az elmélkedésre. Ne feledjük, mit tett már értünk Jehova, és hogy miért érdemli meg az odaadásunkat. Ádám tökéletlen leszármazottai lévén sohasem érdemelhetjük ki „azokat, amiket az Isten az őt szeretőknek készített”, de azt minden porcikánkkal kimutathatjuk, hogy szeretjük Jehovát. Tegyük hát ezt szüntelenül! (1Korintusz 2:9).

[Kép a 20. oldalon]

A tetteinkkel mutathatjuk ki az Isten iránt érzett szeretetünket