Az Úr Vacsorája — Hogyan emlékezzünk meg róla?

AZ Úr Vacsorájának megtartását részletezve a keresztény Pál apostol ezt írta: „én az Úrtól kaptam, amit tovább is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen át is adták, vett egy kenyeret, és miután hálát adott, megtörte, és ezt mondta: »Ez jelenti a testemet, amely értetek van. Ezentúl ezt cselekedjétek a rólam való megemlékezésül.« Hasonlóképpen tett a pohárral is, miután megvacsorázott, ezt mondva: »Ez a pohár jelenti a véremen alapuló új szövetséget. Ezentúl ezt cselekedjétek, valahányszor isszátok, a rólam való megemlékezésül.« Mert valahányszor eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, mindegyre az Úr halálát hirdetitek, míg meg nem érkezik” (1Korintusz 11:23–26).

Ahogyan Pál mondja, Jézus bevezette az Úr Vacsoráját ’azon az éjszakán, amelyen át is adta’ őt Iskariót Júdás a zsidó vallási vezetőknek, akik nyomást gyakoroltak a rómaiakra, hogy feszítsék oszlopra Krisztust. Ez az étkezés i. sz. 33. március 31-én, csütörtökön késő este történt. Jézus április 1-jén, péntek délután meghalt egy kínoszlopon. Mivel a zsidó naptár szerint egy nap az egyik estétől a következő estéig tartott, az Úr Vacsorája és Jézus Krisztus halála ugyanazon a napon történt: i. sz. 33. niszán hó 14-én.

Azoknak, akik fogyasztottak a kenyérből és a borból, ’azontúl ezt kellett cselekedniük’ a Jézusról való „megemlékezésül” (1Korintusz 11:24). Az Úr Vacsorájára Krisztus halálának emlékünnepeként is szoktak utalni.

Miért kell megemlékeznünk Jézus haláláról?

A válasz Jézus halálának a jelentőségében rejlik. Jézus Jehova szuverenitásának elsődleges védelmezőjeként halt meg. Ezzel hazugnak bizonyította Sátánt, aki azzal vádolta az embereket, hogy csupán önző érdekekből szolgálják Istent (Jób 2:1–5; Példabeszédek 27:11). Ezenkívül azáltal, hogy tökéletes emberként halt meg, ’lelkét váltságul adta cserébe sokakért’ (Máté 20:28). Amikor Ádám vétkezett Isten ellen, elveszítette tökéletes emberi életét, és az ezzel járó kilátásokat is. De „az Isten annyira szerette [az emberi] világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet  gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Továbbá „a bűn zsoldja a halál, az ajándék pedig, amelyet az Isten ad, örök élet Krisztus Jézus, a mi Urunk által” (Róma 6:23).

Éppen ezért Jézus Krisztus halála a szeretet két legnagyobb megnyilvánulásával van kapcsolatban: azzal a hatalmas szeretettel, melyet Jehova mutatott ki az emberiség iránt azáltal, hogy a Fiát adta, és azzal az önfeláldozó szeretettel, melyet Jézus nyilvánított ki az emberek iránt, amikor kész volt feláldozni emberi életét. Jézus halálának az emlékünnepe a szeretetnek ezt a két megnyilvánulását emeli ki. Mivel mi is részesülünk ebből a szeretetből, vajon nem kellene kimutatni a hálánkat ezért? Az egyik mód, ahogyan ezt megtehetjük, ha részt veszünk az Úr Vacsorájának ünnepén.

A kenyér és a bor jelentősége

Amikor Jézus bevezette az Úr Vacsoráját, egy kenyeret és egy pohár vörösbort használt emlékjegyekként vagy jelképekként. Jézus vett egy kenyeret, „és miután hálát adott, megtörte, és ezt mondta: »Ez jelenti a testemet, amely értetek van«” (1Korintusz 11:24). Ahhoz, hogy szétoszthassák, és megegyék, el kellett törni a kenyeret. Ez egy viszonylag könnyen törhető kenyér volt, mely kovász vagy élesztő nélkül, lisztből és vízből készült. A Szentírásban a kovász a bűnt jelképezi (Máté 16:11, 12; 1Korintusz 5:6, 7). Jézus nem volt bűnös. Ezért tökéletes emberi teste megfelelő váltságáldozatként szolgált az emberiségért (1János 2:1, 2). Mennyire helyénvaló, hogy a kenyér, mely Krisztus bűntelen testét jelképezi, kovásztalan legyen!

Jézus egy pohár tiszta vörösbor felett is hálát adott, majd ezt mondta: „Ez a pohár jelenti a véremen alapuló új szövetséget” (1Korintusz 11:25). A pohárban lévő vörösbor Jézus vérét jelképezi. Éppen úgy, ahogy i. e. 1513-ban a feláldozott bikák és kecskék vére érvényesítette a Törvényszövetséget Isten és Izrael nemzete között, Jézus vére, mely a halálakor kiontatott, érvényesítette az új szövetséget.

Kik fogyaszthatnak az emlékjegyekből?

Ahhoz, hogy meghatározzuk, kik fogyaszthatnak jogosan az emlékjegyekből, meg kell értenünk, hogy mit is jelent az új szövetség, és kik a tagjai. A Biblia kijelenti: „Íme! Jönnek napok — ez Jehova kijelentése —, és új szövetséget kötök Izrael házával és Júda házával . . . : törvényemet bensőjükbe helyezem, és a szívükbe írom. Én Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek . . . megbocsátom vétküket, és bűnükről nem emlékezem meg többé” (Jeremiás 31:31–34).

Az új szövetség egy különleges kapcsolatot tesz lehetővé Jehova Istennel. Ezen szövetség által egy bizonyos embercsoport az ő népévé lesz, ő pedig az Istenükké. Jehova törvénye a bensőjükbe, a szívükbe van írva, és még azok is, akik nem körülmetélt zsidók, új szövetségi kapcsolatba kerülhetnek Istennel (Róma 2:29). A bibliaíró Lukács beszél Isten szándékáról, mely szerint ’figyelmét a nemzetekre fordítja, hogy népet szerezzen közülük a nevének’ (Cselekedetek 15:14). Az 1Péter 2:10-ben azt olvashatjuk, hogy ’egykor nem voltak nép, most azonban ők Isten népe’. A Szentírás úgy utal rájuk, mint ’Isten Izraelére’, mely nem más, mint a szellemi Izrael (Galácia 6:16; 2Korintusz 1:21). Az új szövetség tehát Jehova Isten és a szellemi Izrael közötti szövetség.

 A tanítványaival töltött utolsó estén maga Jézus is kötött velük egy másik szövetséget. „Szövetséget kötök veletek — mondta —, mint ahogy az én Atyám szövetséget kötött velem, egy királyságra” (Lukács 22:29). Ez a Királyság-szövetség. Azon tökéletlen emberek száma, akik felvétettek a Királyság-szövetségbe, 144 000. Miután égi életre támadnak fel, királyokként és papokként fognak uralkodni Krisztussal (Jelenések 5:9, 10; 14:1–4). Ezért akik részesei az új szövetségnek Jehova Istennel, részesei a Királyság-szövetségnek is Jézus Krisztussal. Egyedül ők fogyasztanak jogosan az Úr Vacsoráján felkínált emlékjegyekből.

Azok, akik fogyaszthatnak az emlékjegyekből, honnan tudják, hogy különleges kapcsolatban vannak Istennel, és társörökösök Krisztussal? Pál megmagyarázza: „Maga a [szent] szellem tanúskodik a mi szellemünkkel [gondolkodásmódunkkal] együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha tehát gyermekek vagyunk, akkor örökösök is: igen, örökösei Istennek, társörökösök pedig Krisztussal, feltéve, hogy vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk” (Róma 8:16, 17).

Isten a szent szelleme, vagyis tevékeny ereje által felkeni Krisztus társörököseit. Ezáltal ők biztosak benne, hogy Királyság-örökösök. Ez táplálja a felkent keresztényekben az égi reménységet. Mindent, amit a Biblia az égi életről ír, úgy tekintenek, mint ami nekik szól. Továbbá készek feláldozni minden földi köteléket, beleértve a földi életet és minden emberi kapcsolatot. Bár a szellemmel felkent keresztények felismerik, hogy csodálatos lenne a földön Paradicsomban élni, ez nem az ő reménységük (Lukács 23:43). Nem valamilyen hamis vallásos elképzelés miatt, hanem Isten szellemének a működése miatt szilárd égi reménységük van, és ezért jogosan fogyasztanak az emlékjegyekből.

Tegyük fel, hogy egy személy nem teljesen biztos benne, hogy részese-e az új szövetségnek és a Királyság-szövetségnek. Mi a helyzet, ha nem érzi, hogy Isten szelleme tanúságot tenne arról, hogy társörökös Krisztussal? Ez esetben helytelen lenne, ha fogyasztana az emlékjegyekből. Sőt, Isten megharagudna, ha valaki tudatosan úgy tüntetné fel magát, mint akit égi királynak és papnak hívtak el, miközben igazából nincs is ilyen elhívása (Róma 9:16; Jelenések 22:5).

Milyen gyakran kell megtartani?

Vajon hetente, vagy akár naponta meg kell emlékeznünk Jézus haláláról? Nos, Krisztus a pászka napján vezette be az Úr Vacsoráját, és ezen a napon ölték meg igazságtalanul. A pászkát évente egyszer ünnepelték meg, niszán hó 14-én. Ez emlékeztette az izraelitákat az egyiptomi fogságból történő kiszabadulásukra (2Mózes 12:6, 14; 3Mózes 23:5). Tehát „Krisztus, a pászkaáldozatunk” haláláról évente csak egyszer kell megemlékeznünk, nem pedig hetente vagy naponta (1Korintusz 5:7). A keresztények, amikor megtartják az Úr Vacsoráját, ugyanazt az eljárást követik, amelyet Jézus alkalmazott, amikor bevezette ezt az ünnepet.

De mit értsünk Pál szavain: „valahányszor eszitek e kenyeret és isszátok e poharat, mindegyre az Úr halálát hirdetitek, míg meg nem érkezik” (1Korintusz 11:26). Itt Pál egy olyan szót használt, melynek jelentése ’minden alkalommal’ vagy ’ahányszor csak’. Tehát arra gondolt, hogy a felkent keresztények ahányszor csak fogyasztanak az emlékjegyekből, kifejezik a Jézus váltságáldozatába vetett hitüket.

 A felkent keresztényeknek addig kell megemlékezniük Krisztus haláláról, „míg meg nem érkezik”. Ezt az ünnepet addig kell megtartaniuk, amíg Jézus meg nem érkezik, hogy magához fogadja felkent követőit az égbe azáltal, hogy szellemi életre támadnak fel a ’jelenléte’ idején (1Tesszalonika 4:14–17). Ez összhangban van azzal, amit Krisztus a tizenegy lojális apostolnak mondott: „ha elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz fogadlak titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek” (János 14:3).

Milyen jelentősége van számodra?

Vajon ahhoz, hogy valaki hasznot merítsen Jézus váltságáldozatából, és megkapja a földi örök életet, fogyasztania kell az emlékjegyekből? Nem. A Bibliában sehol nem találunk arra utalást, hogy az olyan istenfélő személyek, mint például Noé, Ábrahám, Sára, Izsák, Rebeka, József, Mózes vagy Dávid miután feltámadnak a földre, valaha is fogyasztanak majd ezekből az emlékjegyekből. Ennek ellenére nekik és mindenki másnak, aki a földön vég nélküli életre vágyik, hitet kell majd gyakorolnia Istenben, Krisztusban, valamint Jehova gondoskodásában, amely Jézus váltságáldozatában nyilvánult meg (János 3:36; 14:1). Neked is ilyen hitet kell gyakorolnod, ha szeretnéd elnyerni az örök életet. Az, ha jelen vagy Krisztus halálának évenkénti emlékünnepén, emlékeztet téged Jézus nagyszerű áldozatára, és még inkább elmélyíti az eziránt érzett háládat.

János apostol a következőképpen hangsúlyozta Jézus áldozatának a fontosságát: „ezeket azért írom nektek [felkent társaknak], hogy ne kövessetek el bűnt. És ha valaki mégis bűnt követ el, van segítőnk az Atyánál: Jézus Krisztus, aki igazságos. És ő engesztelő áldozat a bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is” (1János 2:1, 2). A felkent keresztények elmondhatják, hogy Jézus áldozata engesztelési fedél a bűneikért. Ám az ő áldozata az egész világ bűneit is elfedezi, lehetővé téve az örök életet az engedelmes emberiség számára!

Jelen leszel 2004. április 4-én, hogy megemlékezz Jézus haláláról? Jehova Tanúi világszerte az összejöveteli helyeiken fognak erről megemlékezni. Ha részt veszel, hasznot meríthetsz egy nagyon fontos bibliai előadásból. Arra fog emlékeztetni, hogy milyen sokat tett értünk Jehova Isten és Jézus Krisztus. Szellemileg abból is hasznot meríthetünk, hogy olyanokkal lehetünk együtt, akik mély tiszteletet éreznek Isten, valamint Krisztus és az ő váltságáldozata iránt. Ez az alkalom bizony megerősítheti azon vágyadat, hogy te is részesülj Isten ki nem érdemelt kedvességéből, amely örök élethez vezet. Ne engedd, hogy bármi megakadályozzon. Légy ott ezen a szívmelengető megemlékezésen, amely tiszteletet és örömet szerez égi Atyánknak, Jehova Istennek.

[Kép az 5. oldalon]

Jézus halála a szeretet két legnagyobb megnyilvánulásával van kapcsolatban

[Kép a 6. oldalon]

A kovásztalan kenyér és a bor jól szemlélteti Jézus bűntelen testét és kiontott vérét