Egy megemlékezés, amely téged is érint

AMIKOR Jézus Krisztus a földön volt, bevezetett egy megemlékezést, amely Istent dicsőíti. Ez az egyetlen vallásos szertartás, melyről a követőinek nyíltan megparancsolta, hogy tartsák meg. Ez az Úr Vacsorája, vagyis az utolsó vacsora.

Képzeld el, hogy láthatatlan szemlélője vagy azoknak az eseményeknek, melyek elvezettek ehhez az alkalomhoz. Jézus és az apostolai Jeruzsálemben, egy felső szobában gyűltek össze, hogy megünnepeljék a zsidó pászkát. Befejezik a szokásos pászkavacsorát, mely sült bárányból, keserű füvekből, kovásztalan kenyérből és vörösborból áll. Jézus elküldi a hűtlen Iskariót Júdás apostolt, aki hamarosan elárulja Urát (Máté 26:17–25; János 13:21, 26–30). Csak Jézus és 11 hűséges apostola marad a szobában. Köztük van Máté is.

Máté szemtanú lévén beszámol róla, hogy Jézus eképpen vezette be az Úr Vacsoráját: „Jézus vett egy [kovásztalan] kenyeret, és miután áldást mondott, megtörte, és odaadva azt a tanítványoknak, ezt mondta: »Vegyétek, egyétek. Ez jelenti a testemet.« Vett egy poharat is [melyben bor volt], és miután hálát adott, odaadta nekik, és ezt mondta: »Igyatok belőle mindnyájan, mert ez jelenti a véremet, ,a szövetség vérét’, amely kiontatik sokakért a bűnök megbocsátása végett«” (Máté 26:26–28).

Miért vezette be Jézus az Úr Vacsoráját? És miért kovásztalan kenyeret, valamint vörösbort használt ekkor? Krisztus minden követőjének fogyasztania kellett ezekből az emlékjegyekből? Milyen gyakran kellett megemlékezni erről az alkalomról? És csakugyan van ennek jelentősége a te életedben is?