Főbb gondolatok Mózes második könyvéből
Jehova Szava élő
Főbb gondolatok Mózes második könyvéből
IGAZ történet ez azoknak a szabadulásáról, akiket rabszolgákká tettek, és akik felett zsarnokoskodtak (2Mózes 1:13). Egyszersmind lebilincselő beszámoló egy nemzet születéséről. Olvashatunk benne lenyűgöző csodákról, egy nagyszerű törvény megalkotásáról, a hajlék építéséről és egyéb megragadó részletekről. Így foglalhatnánk össze röviden Mózes második könyvének a tartalmát.
A könyv, melyet a héber próféta, Mózes írt, az izraeliták történetének 145 éves szakaszáról számol be, József i. e. 1657-ben bekövetkezett halálától a hajlék elkészültéig, vagyis i. e. 1512-ig. Ám nem csupán történelemről van itt szó. A beszámoló része Isten szavának vagy üzenetének, melyet az emberekhez intézett, s mint ilyen, „élő, és erőt fejt ki” (Héberek 4:12). Mózes második könyvének tehát sok mondanivalója van számunkra.
„ISTEN . . . MEGHALLGATTA SÓHAJUKAT”
Jákob leszármazottainak a száma Egyiptomban olyan gyorsan növekszik, hogy a fáraó utasítására rabszolgasorba döntik őket. Sőt, a fáraó elrendeli, hogy öljenek meg minden izraelita fiú újszülöttet. Egy három hónapos csecsemő, Mózes megmenekül, és a fáraó lánya örökbe fogadja. Noha Mózes a királyi házban nő fel, negyvenéves korában a népe mellé áll, és megöl egy egyiptomit (Cselekedetek 7:23, 24). Mivel kénytelen elmenekülni, Midián földjére megy. Ott megnősül, és pásztorként él. Egy természetfölötti módon égő bokornál Jehova megbízza Mózest, hogy térjen vissza Egyiptomba, és vezesse ki az izraelitákat a rabszolgaságból. A testvérét, Áront kinevezi Mózes szószólójának.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
3:1 — Milyen pap volt Jetró? A patriarchák korában a családfő a család papjaként szolgált. Jetró nyilvánvalóan egy midiánita törzsnek volt a patriarchája. Minthogy a midiániták Ábrahám leszármazottai voltak Ketura vonalán, lehetséges, hogy volt némi ismeretük Jehova imádatáról (1Mózes 25:1, 2).
4:11 — Milyen értelemben ’tesz Jehova némává, süketté és vakká’? Noha Jehova olykor vakká vagy némává tett bizonyos embereket, nem ő felelős minden esetben az emberek fogyatékosságaiért (1Mózes 19:11; Lukács 1:20–22, 62–64). Ezek a betegségek az öröklött bűn következményei (Jób 14:4; Róma 5:12). De mivel Isten megengedi, hogy ez a helyzet fennálljon, elmondhatja magáról, hogy ő „tesz” némává, süketté és vakká.
4:16 — Mit jelent az, hogy Mózes „Isten gyanánt” lett Áronnak? Mózes Isten képviselője volt, így „Isten gyanánt” lett Áronnak, aki Mózes képviselőjeként beszélt.
Tanulságok nekünk:
1:7, 14 Jehova támogatta népét, amikor az elnyomás alatt élt Egyiptomban. Ugyanígy fenntartja ma a Tanúit, még heves üldözés idején is.
1:17–21 Jehova megemlékezik rólunk ’a javunkra’ (Nehémiás 13:31).
3:7–10 Jehova meghallja népe kiáltását.
3:14 Biztos, hogy Jehova megvalósítja szándékait. Ezért bízhatunk abban, hogy valóra váltja Biblián alapuló reményeinket.
4:10, 13 Mózes annyira nem bízott a saját beszédképességében, hogy miután Isten biztosította őt a támogatásáról, még akkor is azt kérte tőle, hogy valaki mást küldjön a fáraóhoz. Jehova mégis őt használta fel, és megadta neki a feladat elvégzéséhez szükséges bölcsességet és erőt. Mi se az alkalmatlanságunkra összpontosítsunk, hanem támaszkodjunk Jehovára, és hűségesen tegyünk eleget a prédikálásra és tanításra vonatkozó megbízatásunknak (Máté 24:14; 28:19, 20).
SZABADULÁS LENYŰGÖZŐ CSODÁK ÁLTAL
Mózes és Áron megjelenik a fáraó előtt, és engedélyt kérnek tőle arra, hogy az izraeliták ünnepet tarthassanak Jehovának a pusztában. Az egyiptomi uralkodó dacosan megtagadja kérésüket. Jehova Mózes által súlyos csapások sorozatát idézi elő. A fáraó csak a tizedik csapás után engedi el az izraelitákat. Kisvártatva azonban utánuk iramodik a hadseregével. Ámde Jehova megnyitja a menekülés útját a népe előtt a Vörös-tengeren át, és megszabadítja őket. A nyomukban járó egyiptomiak belefulladnak a rájuk zúduló vízbe.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
6:3 — Milyen értelemben nem ismertette meg Isten a nevét Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal? Ezek a patriarchák használták az isteni nevet, és ígéreteket kaptak Jehovától. De nem ismerték Jehovát abban az értelemben, hogy még nem tapasztalhatták, amint beteljesíti ezeket az ígéreteket (1Mózes 12:1, 2; 15:7, 13–16; 26:24; 28:10–15).
7:1 — Hogyan tétetett ’Istenné’ Mózes „a fáraó előtt”? Mózes isteni erőt és hatalmat kapott a fáraó felett. Ennélfogva nem kellett félnie tőle.
7:22 — Honnan vettek az egyiptomi papok olyan vizet, amely még nem vált vérré? Talán olyan vizet használtak, amelyet még a csapás előtt kimertek a Nílusból. Valószínűleg a Nílus környéki nedves talajban ásott kutakból is lehetett iható vízhez jutni (2Mózes 7:24).
8:26, 27 — Miért mondta Mózes, hogy Izrael áldozatai ’utálatosak az egyiptomiaknak’? Egyiptomban sokféle állatot imádtak. Az áldozatok említésével Mózes még meggyőzőbben indokolta, hogy miért ragaszkodik hozzá, hogy Izrael máshol mutathasson be áldozatokat Jehovának.
12:29 — Kit tekintettek elsőszülöttnek? Csak a férfinemhez tartozókat tekintették elsőszülöttnek (4Mózes 3:40–51). A fáraó, aki maga is elsőszülött volt, nem halt meg. Neki már saját családja volt. Nem a családfő, hanem a családban az elsőszülött fiú halt meg a tizedik csapásban.
12:40 — Mennyi ideig laktak az izraeliták Egyiptom földjén? Az itt említett 430 év azt az időt foglalja magában, amelyet Izrael fiai Egyiptom földjén és Kánaán földjén töltöttek. Ábrahám 75 éves korában, i. e. 1943-ban kelt át az Eufráteszen, amikor Kánaánba ment (1Mózes 12:4). Innen számítva 215 év telt el addig, hogy a 130 éves Jákob Egyiptomba költözött (1Mózes 21:5; 25:26; 47:9). Ez azt jelenti, hogy ezután az izraeliták ugyanennyi időt, vagyis 215 évet töltöttek Egyiptomban.
15:8 — Vajon a Vörös-tenger „megmerevedett” vize meg volt fagyva? A „megmerevedett” szóval visszaadott héber ige összezsugorodást vagy besűrűsödést jelent. A Jób 10:10-ben a tej alvadására használják ugyanezt a kifejezést. A megmerevedett víz tehát nem feltétlenül megfagyott vízre, azaz jégre utal. Ha a 2Mózes 14:21-ben említett ’erős keleti szél’ elég hideg lett volna ahhoz, hogy megfagyjon tőle a víz, akkor bizonyára utaltak volna a nagy hidegre. Mivel szemmel láthatóan semmi sem tartotta vissza a vizet, úgy nézett ki, mintha besűrűsödött, megmerevedett volna.
Tanulságok nekünk:
7:14—12:30 A tíz csapás nem csupán véletlenek sorozata volt. Meg lettek jövendölve, és pontosan a jövendölés szerint következtek be. Milyen élénken szemléltetik azt, hogy a Teremtőnek van hatalma a víz, a napfény, a rovarok és egyéb állatok, valamint az emberek fölött! Azt is bizonyítják, hogy Isten képes arra, hogy csapással sújtsa az ellenségeit, s egyúttal megvédje az imádóit.
11:2; 12:36 Jehova megáldja népét. Nyilván ő gondoskodott róla, hogy az izraeliták kárpótolva legyenek az Egyiptomban végzett munkájukért. Ők szabad népként érkeztek Egyiptomba, nem pedig hadifoglyokként, akiket rabszolgasorba lehet dönteni.
14:30 Biztosak lehetünk benne, hogy Jehova megszabadítja az imádóit a közelgő ’nagy nyomorúságban’ (Máté 24:20–22; Jelenések 7:9, 14).
JEHOVA MEGSZERVEZ EGY TEOKRATIKUS NEMZETET
Az Egyiptomból való szabadulás utáni harmadik hónapban az izraeliták a Sínai-hegy lábánál táboroznak. Megkapják a tízparancsolatot és más törvényeket, szövetségre lépnek Jehovával, és teokratikus nemzetté válnak. Mózes 40 napot tölt a hegyen, utasításokat kap az igaz imádattal és Jehova hajlékának — egy hordozható templomnak — a megépítésével kapcsolatban. Eközben az izraeliták készítenek egy aranyborjút, és imádják. Mózes a hegyről lefelé jövet meglátja ezt, és annyira felbőszül, hogy összetöri a két kőtáblát, melyet Istentől kapott. Miután a vétkezők megkapják a nekik járó büntetést, Mózes ismét felmegy a hegyre, és kap két új táblát. Visszatérése után elkezdődik a hajlék építése. Mire véget ér Izrael első, szabadságban töltött éve, elkészül ez a bámulatos sátor a berendezéseivel együtt, és felállítják. Jehova betölti a sátrat dicsőségével.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
20:5 — Hogyan kell érteni azt, hogy Jehova „megbünteti az atyák vétkéért” a következő nemzedékeket? Minden embert a saját viselkedése és gondolkodásmódja alapján ítélnek meg, miután eléri azt a kort, amikor már felelősségre vonható. De amikor Izrael nemzete bálványimádást gyakorolt, ennek következményeit még több nemzedékkel később is el kellett szenvednie. Még a hűséges izraelitákat is érintették a következmények, hiszen a nemzet vallásos eltévelyedése megnehezítette nekik a feddhetetlenségük megőrzését.
23:19; 34:26 — Mi volt a jelentősége annak a parancsnak, hogy ne főzzenek gidát anyja tejében? A gidának (kecske vagy más állat kicsinyének) az anyja tejében történő megfőzése állítólag pogány szertartás volt, mellyel esőt akartak előidézni. És mivel az anyatej a gidát táplálta, kegyetlenség lett volna abban megfőzni. Ez a törvény megértette Isten népével, hogy könyörületesnek kell lenniük.
23:20–23 — Ki volt az itt említett angyal, és milyen értelemben volt ’őbenne’ Jehova neve? Ez az angyal valószínűleg Jézus volt az emberré válása előtt. Az volt a feladata, hogy vezesse az izraelitákat az Ígéret földje felé (1Korintusz 10:1–4). Jehova neve abban az értelemben van ’őbenne’, hogy Jézus a legfontosabb személyiség, aki védelmezi és megszenteli Atyja nevét.
32:1–8, 25–35 — Miért nem kapott büntetést Áron, amiért elkészítette az aranyborjút? Áron igazából nem értett egyet a bálványimádással. Később lévita társaival együtt bizonyára ő is Isten oldalán foglalt állást azokkal szemben, akik ellenálltak Mózesnek. Miután a vétkeseket megölték, Mózes emlékeztette a népet nagy bűnére, ami azt sejteti, hogy Jehova Áronon kívül másoknak is megkegyelmezett.
33:11, 20 — Mit jelent az, hogy Isten „szemtől szemben beszélt Mózessel”? Ez a kifejezés bizalmas, két irányban folyó beszélgetésre utal. Mózes Isten képviselőjével beszélt, és szóbeli utasításokat kapott általa Jehovától. Mózes azonban nem látta Jehovát, hiszen ’nem láthatja őt ember úgy, hogy életben maradjon’. Jehova nem is személyesen beszélt Mózessel. A Galácia 3:19 szerint a Törvényt „angyalok révén közvetítették, közvetítő keze által”.
Tanulságok nekünk:
15:25; 16:12 Jehova gondoskodik a népéről.
18:21 Azoknak, akiket felelős beosztásba jelölnek ki a keresztény gyülekezetben, szintén derék, istenfélő, megbízható és önzetlen férfiaknak kell lenniük.
20:1—23:33 Jehova a legfőbb törvényadó. Ha az izraeliták betartották a törvényeit, akkor képesek voltak rendezetten és örömmel imádni őt. Jehovának ma van egy teokratikus szervezete. Ezzel együttműködve boldogok lehetünk, és biztonságban érezhetjük magunkat.
A könyv üzenete számunkra
Mit tár fel Jehováról Mózes második könyve? Olyan valakinek mutatja be őt, aki szeretettel gondoskodik népéről, páratlan szabadító, aki megvalósítja szándékait, valamint megszervezi a népét mint legfőbb uralkodó.
Miközben a teokratikus szolgálati iskolára készülve az adott hétre kijelölt részt olvassuk a Bibliából, kétségtelenül nagy hatással lesz ránk az, amit Mózes második könyvéből megtudunk. A „Válasz néhány bibliai kérdésre” című részek által jobban megérthetünk bizonyos írásszövegeket. A „Tanulságok nekünk” alcímek alatt található gondolatok rámutatnak, hogyan meríthetünk hasznot a kijelölt bibliai részből.
[Kép a 24–25. oldalon]
Jehova a szelíd Mózest bízta meg azzal, hogy vezesse ki az izraelitákat a rabszolgaságból
[Kép a 25. oldalon]
A tíz csapás azt szemléltette, hogy a Teremtőnek hatalma van a víz, a napfény, a rovarok és egyéb állatok, valamint az emberek fölött
[Kép a 26–27. oldalon]
Mózes által Jehova teokratikus nemzetté szervezte az izraelitákat