„Végezd az evangéliumhirdető munkáját”
„Végezd az evangéliumhirdető munkáját”
„Maradj meggondolt mindenben . . . , végezd az evangéliumhirdető munkáját” (2TIMÓTEUSZ 4:5).
1. Mivel bízta meg Jézus a követőit?
JEHOVA nevéről és szándékairól az egész földön hallhatnak az emberek. Ez azért van így, mert Isten népének önátadott tagjai eleget tesznek annak a megbízatásnak, amelyet Jézus Krisztus adott a követőinek ezekkel a szavakkal: „Menjetek . . . , és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20).
2. Milyen utasítást kapott a felvigyázóként szolgáló Timóteusz, és egyebek között hogyan láthatják el szolgálatukat a keresztény felvigyázók?
2 Jézus első századi tanítványai komolyan vették ezt a megbízatást. Pál apostol például így buzdította keresztény felvigyázótársát, Timóteuszt: „végezd az evangéliumhirdető munkáját, teljesen lásd el szolgálatodat” (2Timóteusz 4:5). Ma a felvigyázók feladatainak ellátásához hozzátartozik, hogy buzgón hirdetik a Királyságot, azáltal hogy rendszeresen részt vesznek a szántóföldi szolgálatban. A gyülekezeti könyvtanulmányozás felvigyázójának például abban a megelégedést nyújtó kiváltságban van része, hogy élenjárhat a prédikálómunkában, és képezhet másokat. Pál eleget tett annak a kötelességének, hogy hirdesse a jó hírt, és másokat is képzett a szolgálatra (Cselekedetek 20:20; 1Korintusz 9:16, 17).
Buzgó evangéliumhirdetők régen
3—4. Milyen élményei voltak Fülöpnek az evangélium hirdetése közben?
3 A korai keresztényeket buzgó evangéliumhirdetőkként ismerték. Gondoljunk csak Fülöp evangéliumhirdetőre. Ő egyike volt annak a ’hét, jó bizonyságot szerzett férfinak, akik telve voltak szellemmel és bölcsességgel’, és akiket kiválasztottak, hogy részrehajlás nélkül osszák szét naponként az eledelt a görögül beszélő és a héberül beszélő keresztény özvegyek között Jeruzsálemben (Cselekedetek 6:1–6). Miután ez a különleges szolgálat véget ért, és az üldözés miatt az apostolokon kívül mindenki szétszóródott, Fülöp Szamáriába ment. Ott hirdette a jó hírt, és a szent szellem erejével démonokat űzött ki, továbbá meggyógyított sántákat és bénákat. Sok szamáriai ember elfogadta a Királyság-üzenetet és megkeresztelkedett. Amikor a Jeruzsálemben levő apostolok hallottak erről, elküldték Péter és János apostolt Szamáriába, hogy az újonnan megkeresztelt hívők is kaphassanak szent szellemet (Cselekedetek 8:4–17).
4 Isten szelleme ezután elvezette Fülöpöt az etióp eunuchhoz, a gázai útra. Miután Fülöp világosan megmagyarázta Ézsaiás próféciáját, ez a „hatalommal bíró ember . . . , [aki] az etiópok királynőjének, a kandakénak szolgálatában” állt, hinni kezdett Jézus Krisztusban, és megkeresztelkedett (Cselekedetek 8:26–38). Fülöp ezt követően Asdódba ment, onnan pedig Cezáreába, és útközben „továbbra is hirdette a jó hírt minden városnak” (Cselekedetek 8:39, 40). Valóban remek példát mutatott azzal, hogy az evangéliumhirdető munkáját végezte!
5. Főként miről volt ismert Fülöp négy leánya?
5 Körülbelül húsz évvel később Fülöp még mindig tevékenyen végezte a szolgálatot Cezáreában. Pál és Lukács nála szállt meg, és a beszámoló szerint „volt neki négy leánya, szüzek, akik prófétáltak” (Cselekedetek 21:8–10). Ezek a lányok minden bizonnyal jó szellemi nevelést kaptak, buzgók voltak a szolgálatban, sőt, megadatott nekik, hogy prófétáljanak. Ma is jó hatással lehet a gyermekekre a szüleik buzgósága a szolgálatban, és arra ösztönözheti őket, hogy egy életre elkötelezzék magukat a buzgó evangéliumhirdetés mellett.
Buzgó evangéliumhirdetők ma
6. Milyen eredményeket értek el az első századi evangéliumhirdetők?
6 Jézus Krisztus a napjainkról és a végidőről szóló, nagy horderejű próféciájában kijelentette: „a jó hírt előbb minden nemzetben prédikálni kell” (Márk 13:10). A vég azután jön el, hogy a jó hírt „az egész lakott földön” prédikálták (Máté 24:14). Pál és más első századi evangéliumhirdetők munkája nyomán sokan hívőkké lettek, és rendre alakultak új gyülekezetek a Római Birodalom egész területén. A vének, akiket ezekben a gyülekezetekben végzendő szolgálatra neveztek ki, részt vettek testvéreikkel és testvérnőikkel az evangéliumhirdetésben, és mindenhová elmentek prédikálni. Jehova szava továbbra is növekedett és tért hódított azokban a napokban, és ma is ugyanez a helyzet, hiszen több millió Jehova Tanúja végzi az evangéliumhirdetők munkáját (Cselekedetek 19:20). Állást foglaltál már mint Jehova boldog dicsérője?
7. Mit tesznek ma a Királyság-hirdetők?
7 Számos mai Királyság-hirdető kihasználja a lehetőségeket, és fokozottan vesz részt az evangéliumhirdető munkában. Ezrek vállaltak misszionáriusi szolgálatot, és százezrek végzik teljes időben az evangéliumhirdetést mint általános vagy kisegítő úttörők. És nagyon dicséretes a buzgó Királyság-hírnökökként szolgáló férfiak, nők és gyermekek munkája is. Elmondhatjuk, hogy Jehova népének minden tagja az ő gazdag áldását élvezi, miközben vállvetve szolgálja őt mint keresztény evangéliumhirdető (Sofóniás 3:9).
8. Milyen megjelölő munka van folyamatban, és kik végzik azt?
8 Jézus felkent követőire bízta Isten azt a felelősséget, hogy hirdessék a jó hírt szerte a földön. Evangéliumhirdető munkájukban támogatják őket Krisztus ’más juhai’, akiknek a száma nőttön-nő (János 10:16). Egy próféciában ezt az életmentő munkát ahhoz hasonlították, mintha jel kerülne azoknak a homlokára, akik sóhajtoznak és nyögnek a most folyó utálatosságok miatt. A gonoszok nemsokára el lesznek pusztítva. Micsoda kiváltság, hogy addig is életmentő igazságokat mondhatunk el a föld lakóinak! (Ezékiel 9:4–6, 11).
9. Hogyan lehet segíteni az újaknak a szolgálatban?
9 Ha már egy ideje végezzük az evangéliumhirdető munkát, valószínűleg tudunk segíteni az újaknak a gyülekezetben. Időnként meghívhatnánk őket, hogy jöjjenek el velünk a szolgálatba. Akik vénekként szolgálnak, azoknak minden tőlük telhetőt meg kell tenniük hívőtársaik szellemi építéséért. Az alázatos felvigyázók dicséretes erőfeszítései nagyban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy mások buzgó és eredményes evangéliumhirdetők legyenek (2Péter 1:5–8).
Tanúskodás házról házra
10. Milyen példát mutatott Krisztus és a korai követői a szolgálatban?
10 Jézus Krisztus kiváló példát mutatott követőinek mint evangéliumhirdető. Krisztus és az apostolai szolgálatáról Isten Szava így ír: „elkezdett városról városra és faluról falura járni, prédikálva és hirdetve az Isten királyságának jó hírét. És vele volt a tizenkettő” (Lukács 8:1). Mit mondhatunk magukról az apostolokról? Miután i. sz. 33 pünkösdjén kitöltetett a szent szellem, „a templomban és házról házra mindennap szakadatlanul folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését a Krisztusról, vagyis Jézusról” (Cselekedetek 5:42).
11. Mit tett Pál apostol a szolgálata végzése közben a Cselekedetek 20:20, 21 szerint?
11 Pál apostol buzgó evangéliumhirdető lévén elmondhatta az efézusi keresztény véneknek: „nem tartottam vissza magam attól, hogy elmondjak nektek mindent abból, ami hasznos, és attól sem, hogy nyilvánosan és házról házra tanítsalak benneteket.” Vajon Pál olyanokat keresett fel, akik vele együtt imádták Jehovát, vagyis pásztori látogatást tett hívőknél, amikor ’házról házra tanított’? Nem, mivel magyarázatként hozzáfűzi: „alaposan tanúskodtam zsidóknak is, görögöknek is az Isten iránti megbánásról és a Jézusban, a mi Urunkban való hitről” (Cselekedetek 20:20, 21). Azok, akik már átadták magukat Jehovának, általában már nem szorultak oktatásra „az Isten iránti megbánásról és a Jézusban, a mi Urunkban való hitről”. Pál képezte az Efézusban élő keresztény véneket a házról házra végzett szolgálatban, miközben nem hívőket tanított a megbánásról és a hitről. Ezzel azt a módszert követte, amelyet Jézus vezetett be.
12—13. Mit tett Jehova népe a prédikálás jogáért a Filippi 1:7-tel összhangban?
12 A házról házra végzett szolgálatnak megvannak a maga nehézségei. Vannak például olyan emberek, akiket bosszant az, hogy elmegyünk hozzájuk a Biblia üzenetével. Nem akarjuk megbántani őket. Mindamellett a házról házra végzett szolgálat összhangban van a Bibliával, és minket az Isten és felebarátaink iránti szeretet indít arra, hogy ilyen módon tanúskodjunk (Márk 12:28–31). Mivel igyekszünk ’védelmezni és törvényesen megerősíteni’ a házról házra végzett prédikáláshoz való jogunkat, már többször is bíróságra vittük az ügyünket, többek között az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságára (Filippi 1:7). Ez a bíróság szinte kivétel nélkül a mi javunkra döntött. Íme egy jellegzetes ítélet szövege:
13 „A vallásos traktátusok közvetlen terjesztése a misszionáriusi evangéliumhirdetés ősrégi formája, mely egyidős a nyomtatás feltalálásával. Az évek során hatékony módszernek bizonyult különböző vallási mozgalmakban. Az evangéliumhirdetésnek ezt a formáját alkalmazzák ma hatalmas méretekben különféle szekták, melyeknek az igehirdetői otthonok ezreibe viszik el az evangéliumot, és személyes látogatásaik által igyekeznek követőket szerezni hitüknek . . . A vallásos tevékenységnek ez a formája ugyanazt a megbecsült helyet foglalja el az [Egyesült Államok alkotmányának] 1. számú módosításában, mint a templomokban bemutatott imádat és a szószékekről történő prédikálás” (Murdock kontra Pennsylvania per, 1943).
Miért folytassuk a prédikálást?
14. Hogyan lehet egyre erősebb hatással a házigazdára a szolgálatunk?
14 Sok minden indokolja, hogy miért kell házról házra tanúskodnunk. Minden alkalommal, amikor felkeresünk egy házigazdát, megpróbáljuk elültetni a bibliai igazság magvát. Az újralátogatásokkal az a célunk, hogy öntözzük ezt a magot. Mindez egyre erősebb hatással lehet a házigazdára, hiszen Pál ezt írta: „Én ültettem, Apollós öntözött, de az Isten adta folyamatosan a növekedést” (1Korintusz 3:6). Folytassuk hát az ’ültetést és öntözést’, bízva abban, hogy Jehova ’növekedést fog adni’.
15—16. Miért megyünk el újra meg újra az emberekhez?
15 Azért végezzük az evangéliumhirdetők munkáját, mert életek forognak kockán. Prédikálásunkkal megmenthetjük magunkat, és azokat, akik figyelnek ránk (1Timóteusz 4:16). Ha tudnánk, hogy valakinek az élete veszélyben van, vajon beérnénk egyetlen erőtlen próbálkozással, hogy segítsünk neki? Biztosan nem! Mivel az emberek megmentéséről van szó, újra meg újra elmegyünk hozzájuk. A körülmények állandóan változnak. Lehet, hogy valaki az egyik alkalommal nem ér rá, hogy meghallgasson, de egy másik időpontban hajlandó odafigyelni a Biblia üzenetére. Az is előfordulhat, hogy másik családtag nyit ajtót, és vele tudunk beszélgetni a Szentírásról.
16 A házigazdáknak nemcsak a körülményeik változhatnak, hanem a gondolkodásmódjuk is. Egy szeretett hozzátartozó fájdalmas elvesztése például arra indíthat valakit, hogy meghallgassa a Királyság-üzenetet. Szeretnénk megvigasztalni az ilyen embereket, tudatára ébreszteni őket a szellemi szükségletüknek, és elmondani nekik, hogy miként elégíthetik ki azt (Máté 5:3, 4).
17. Legfőképpen miért prédikálunk?
17 Legfőképpen azért tanúskodunk házról házra, és azért végezzük más formákban is a keresztény szolgálatot, mert szeretnénk részt vállalni Jehova nevének az ismertté tételéből (2Mózes 9:16; Zsoltárok 83:18). Micsoda áldás az, amikor az evangéliumhirdető munkánkkal hozzásegíthetjük az igazságot és igazságosságot szerető embereket, hogy Jehova dicsérőivé váljanak! „Ifjak és szüzek is, idősek és gyermekek egyaránt — énekelte a zsoltáríró. — Dicsérjék Jehova nevét, mert egyedül az ő neve páratlanul magasztos. Méltósága felette áll égnek és földnek” (Zsoltárok 148:12, 13).
Az evangéliumhirdetés nekünk is a javunkra válik
18. Hogyan válik a javunkra az evangéliumhirdető munkánk végzése?
18 Az evangéliumhirdető munkánk végzése többféle módon is a javunkra válik. Házról házra járva a jó hírrel fejlődhetünk az alázatosságban, kivált amikor nem fogadnak minket barátságosan. Ha szeretnénk eredményes evangéliumhirdetők lenni, akkor követnünk kell Pál példáját, aki ’mindenfajta embernek mindenné lett, hogy minden módon megmentsen némelyeket’ (1Korintusz 9:19–23). A szolgálatban való jártasság segít, hogy tapintatosak legyünk. Jehovára támaszkodva, és megválogatva szavainkat, alkalmazhatjuk Pál tanácsát, mely így szól: „Beszédetek mindig kellemes, sóval ízesített legyen, hogy tudjátok, miként kell kinek-kinek választ adnotok” (Kolosszé 4:6).
19. Hogyan segít a szent szellem az evangéliumhirdetőknek?
19 Az evangéliumhirdetés ezenkívül arra ösztönöz bennünket, hogy Isten szent szellemére bízzuk magunkat (Zakariás 4:6). Így a szellem gyümölcse — a „szeretet, öröm, béke, hosszútűrés, kedvesség, jóság, hit, szelídség, önuralom” — egyértelműen megmutatkozik a szolgálatunkban (Galácia 5:22, 23). Hatással lesz arra, hogy miként bánunk az emberekkel, mivel a szellem irányításának a követése segít abban, hogy szeretetet tanúsítsunk, örömteliek, békések, hosszútűrők és kedvesek legyünk, valamint hogy jóságot, hitet, szelídséget és önuralmat nyilvánítsunk ki a jó hír hirdetése közben.
20—21. Milyen áldásokkal jár az, ha elfoglaljuk magunkat az evangéliumhirdetéssel?
20 Egy újabb áldás, melyet evangéliumhirdetőkként tapasztalhatunk az, hogy együtt érzőbbek leszünk. Amikor az emberek a nehézségeikről beszélnek — például betegségről, munkanélküliségről, családi gondokról —, nem tanáccsal állunk elő, hanem buzdító és vigasztaló bibliaverseket mutatunk nekik. Aggódunk azokért az emberekért, akik szellemileg meg vannak vakítva, de akikről úgy látjuk, hogy szeretik az igazságosságot (2Korintusz 4:4). Milyen öröm szellemi segítséget nyújtani azoknak, akik ’helyesen viszonyulnak az örök élethez’! (Cselekedetek 13:48).
21 Az evangéliumhirdető munkában való rendszeres részvétel segít abban, hogy szellemi dolgok körül forogjanak a gondolataink (Lukács 11:34). Ez tagadhatatlanul hasznos, mivel máskülönben talán engednénk a világban oly megszokott anyagias csábításoknak. János apostol így intette a keresztényeket: „Ne szeressétek a világot, se a világban levő dolgokat. Ha valaki a világot szereti, nincs meg benne az Atya szeretete; mert mindaz, ami a világban van — a test kívánsága, a szem kívánsága és az életben birtokolt javak látványos fitogtatása —, nem az Atyától származik, hanem a világtól származik. Azonkívül a világ elmúlóban van, s ugyanígy a kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké” (1János 2:15–17). Ha elfoglaljuk magunkat az evangéliumhirdetéssel, és bőven van tennivalónk az Úr munkájában, az hozzásegít minket, hogy ne szeressük a világot (1Korintusz 15:58).
Gyűjtsünk égi kincseket!
22—23. a) Milyen kincseket gyűjtenek a keresztény evangéliumhirdetők? b) Miben segít majd a következő cikk?
22 A buzgó Királyság-prédikálás hosszú távon is hasznos. Jézus így fogalmazta ezt meg: „Ne gyűjtsetek tovább kincseket magatoknak a földön, ahol moly és rozsda emészt, és ahol tolvajok törnek be és lopnak. Inkább az égben gyűjtsetek magatoknak kincseket, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol nem törnek be és nem lopnak tolvajok. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is” (Máté 6:19–21).
23 Gyűjtsünk tehát kincseket az égben, tudván, hogy nincs nagyobb kiváltság annál, hogy a legfőbb Urat, Jehovát képviselhetjük az ő Tanúiként (Ézsaiás 43:10–12). Miközben teljesítjük a megbízatásunkat mint Isten szolgái, kétségkívül osztjuk egy 90-es éveiben járó keresztény asszony érzéseit, aki ezt mondta az Isten szolgálatával telt hosszú életéről: „Ezáltal köszönöm meg Jehovának, hogy az évek során elviselte a hiányosságaimat, és buzgón imádkozom azért, hogy örökké legyen az én szerető Atyám.” Ha mi is ilyen nagy becsben tartjuk az Istennel ápolt kapcsolatunkat, akkor biztosan hiánytalanul szeretnénk ellátni az evangéliumhirdető munkánkat. A következő cikk rámutat, hogyan láthatjuk el teljesen a szolgálatunkat.
Hogyan válaszolnál?
• Miért kell végeznünk az evangéliumhirdető munkáját?
• Mit tudunk elmondani a régen élt és a mai evangéliumhirdetőkről?
• Miért tanúskodunk házról házra?
• Hogyan válik a javadra az, hogy végzed az evangéliumhirdető munkáját?
[Tanulmányozási kérdések]
[Képek a 10. oldalon]
Fülöphöz és a lányaihoz hasonlóan ma sokan örömmel hirdetik az evangéliumot
[Kép a 14. oldalon]
Hogyan válik a javadra az, hogy megosztod másokkal a jó hírt?