Olvasók kérdései

Miért mondja az 1Korintusz 10:8, hogy huszonháromezer izraelita esett el egy nap paráznaság miatt, amikor a 4Mózes 25:9 huszonnégyezer halottról beszél?

Többféle magyarázat is létezhet a két versben megadott számok közötti eltérésre. A legegyszerűbb az, hogy a halottak száma huszonháromezer és huszonnégyezer között volt, így mindkét irányba lehet kerekíteni.

Vegyünk egy másik lehetőséget. Ami az izraelitákkal Sittimben történt, azt Pál apostol intő példaként hozta fel az ókori Korintuszban élő keresztényeknek, ugyanis városuk lakói a feslett életmódjukról voltak ismertek. Pál ezt írta: „És ne is paráználkodjunk, mint ahogy egyesek azok közül paráznaságot követtek el, csak hogy elessenek, e g y nap huszonháromezren.” Ő kifejezetten azokról beszélt, akiket Jehova paráznaság elkövetéséért ölt meg, ezért adta meg a huszonháromezres számot (1Korintusz 10:8).

Mózes negyedik könyvének a 25. fejezete azonban azt írja, hogy „Izrael . . . a peóri Baálhoz szegődött, Jehova pedig haragra gerjedt Izrael ellen”. Ezután Jehova megparancsolta Mózesnek, hogy ölje meg „a nép valamennyi főemberét”. Mózes erre utasítást adott a bíráknak, hogy hajtsák végre Jehova parancsát. Végül, amikor Fineás habozás nélkül végzett egy izraelitával, aki egy midiánita nőt vitt a táborba, „a csapás . . . megszűnt”. A beszámoló ezzel a kijelentéssel zárul: „Huszonnégyezren haltak meg a csapás miatt” (4Mózes 25:1–9).

A Mózes negyedik könyvében megadott szám nyilván magában foglalja ’a nép főembereit’, akiket a bírák végeztek ki, és azokat is, akikre maga Jehova sújtott le. Lehetséges, hogy a főemberek, akiket a bírák megöltek, akár ezren is lehettek, és így jön ki a huszonnégyezres szám. Akár paráznaságot követtek el ezek a főemberek, vagyis vezetők, akár az ünneplésben vettek részt, vagy csak beleegyezésüket adták azoknak, akik így tettek, vétkesek voltak abban, hogy „a peóri Baálhoz szegődtek”.

A „szegődik” igéről egy bibliai forrásmű elmondja, hogy azt is jelentheti, hogy „az ember hozzáköti magát valakihez”. Az izraeliták Jehovának átadott népet alkottak, de azzal, hogy „a peóri Baálhoz szegődtek”, megszakították ezt a kapcsolatukat Istennel. Mintegy 700 évvel később Jehova ezt mondta az izraelitákról Hóseás próféta által: „bementek a peóri Baálhoz, és a gyalázatosságnak szentelték magukat; olyan utálatossá lettek, mint az, amit szerettek” (Hóseás 9:10). Mindazok, akik így tettek, megérdemelték az elmarasztaló isteni ítéletet. Mózes ezért így emlékeztette Izrael fiait: „Saját szemetekkel láttátok, mit tett Jehova a peóri Baál ügyében, hogy minden embert, aki a peóri Baál után járt, kiirtott Jehova, a te Istened teközüled” (5Mózes 4:3).