Támaszkodjunk Isten szellemére a változó körülmények között!

„Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy helyeselten mutasd be magadat az Istennek” (2TIMÓTEUSZ 2:15).

1. Milyenfajta változások teszik próbára a szellemiségünket?

A KÖRÜLÖTTÜNK lévő világ állandóan változik. A tudomány és a technika lélegzetelállítóan fejlődik, az erkölcsi értékek ellenben erősen hanyatlanak. Az előző cikkben megtárgyaltuk, hogy a keresztényeknek ellen kell állniuk a világ szellemének, mely Isten ellen dolgozik. De amint a világ változik, mi magunk is sokféleképpen változunk. Gyermekekből felnőttekké válunk. Szert tehetünk vagyonra, lehet egészségünk és élhetnek a szeretteink, de mindezeket el is veszíthetjük. Sok ilyesfajta változást nem tudunk befolyásolni, és ezek új, nehéz próbák elé állíthatják a szellemiségünket.

2. Milyen változásokban volt része Dávidnak az élete során?

² Nem sok ember él át olyan gyökeres változásokat az élete során, amilyenekben Dávidnak,  Isai fiának volt része. Ő rövid idő leforgása alatt ismeretlen pásztorfiúból híres nemzeti hőssé lett. Később menekülni kényszerült, amikor egy féltékeny király úgy üldözte, akár egy vadat. Ezután király és hódító vált belőle. Súlyos bűnök szomorú következményeivel kellett együtt élnie. Családját tragédia és megosztottság sújtotta. Vagyonos emberként öregedett meg, és időskorában már elerőtlenedett. Az általa tapasztalt sok-sok változás ellenére egész életén át bízott Jehovában és a szellemében. Minden tőle telhetőt megtett, hogy ’helyeselten mutassa be magát Istennek’, és Isten megáldotta őt (2Timóteusz 2:15). Bár nem olyanok a körülményeink, mint Dávidéi voltak, tanulhatunk abból, ahogyan helytállt a különböző helyzetekben. Példája által megérthetjük, hogyan segíthet nekünk Isten szelleme a változások közepette.

Dávid alázatossága jó példa

3—4. Hogyan lett Dávid ismeretlen pásztorfiúból híres nemzeti hőssé?

³ Gyermekként Dávid még a saját családjában sem volt kiemelkedő személyiség. Amikor Sámuel próféta Betlehembe ment, Dávid apja a nyolc fia közül hetet mutatott be neki. Dávid, a legkisebb, a nyájra vigyázott. Jehova mégis őt választotta, hogy később Izrael királya legyen. Hazahívták hát a mezőről, és a Biblia így számol be az ezután történtekről: „Sámuel . . . fogta az olajosszarut, és felkente őt a testvérei között. Attól a naptól fogva Jehova szelleme működni kezdett Dávidon” (1Sámuel 16:12, 13). Dávid élete végéig erre a szellemre támaszkodott.

⁴ A pásztorfiú hamarosan országszerte ismertté vált. Meghívták, hogy szolgáljon a királynak, és zenéljen neki. Dávid megölte Góliátot, azt az óriás termetű harcost, aki ellen a kegyetlensége miatt még a harcedzett izraelita katonák sem mertek kiállni. Miután Dávidot kinevezték hadvezérnek, győzelmet aratott a filiszteusok felett. Az emberek szerették. Énekeket szereztek a dicséretére. Korábban Saul király egyik tanácsadója úgy jellemezte az ifjú Dávidot, mint aki nemcsak „ügyesen játszik” a hárfán, hanem „vitéz és erős férfi, harcra termett, értelmes beszédű és szép termetű ember” (1Sámuel 16:18; 17:23, 24, 45–51; 18:5–7).

5. Mi minden miatt válhatott volna önteltté Dávid, és honnan tudjuk, hogy mégsem fuvalkodott fel?

⁵ Hírnév, előnyös külső, fiatalság, ékesszólás, zenei tudás, jártasság a hadviselésben, isteni kegy — úgy tűnik, Dávidnak minden megadatott. Ezek közül bármelyik miatt önteltté válhatott volna, Dávid mégsem fuvalkodott fel. Figyeljük meg, mit válaszolt Saul királynak, aki hozzá akarta adni a lányát. Szavai őszinte alázatot tükröznek: „Ki vagyok én, és micsoda az én rokonságom, apám családja Izraelben, hogy veje legyek a királynak?” (1Sámuel 18:18). Egy tudós a következő magyarázatot fűzte ehhez a vershez: „Úgy kell értenünk Dávid szavait, hogy ő sem a saját érdemei, sem a társadalmi helyzete, sem pedig a származása alapján nem mondhatja magát méltónak arra a megtiszteltetésre, hogy a király veje legyen.”

6. Miért kell kimunkálnunk magunkban az alázatot?

⁶ Dávid azért tudott alázatos lenni, mert felismerte, hogy Jehova minden tekintetben sokkal kiválóbb a tökéletlen embereknél. Csodálkozott, hogy Isten egyáltalán figyel az emberre (Zsoltárok 144:3). Azzal is tisztában volt, hogy saját nagyságát csakis annak  köszönheti, hogy Jehova alázatos, és önmagát megalázva fenntartja, védelmezi, és törődik vele (Zsoltárok 18:35). Milyen jó tanulság ez nekünk! Soha ne váljunk gőgössé az adottságaink, eredményeink és kiváltságaink miatt. „Igen, mid van, amit nem kaptál? — írta Pál apostol. — Ha meg úgy kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Korintusz 4:7). Ha szeretnénk megkapni Isten szent szellemét és elnyerni a tetszését, akkor ki kell munkálnunk magunkban és meg kell őriznünk az alázatot (Jakab 4:6).

„Ne álljatok bosszút magatokért”

7. Mikor lett volna lehetősége Dávidnak megölni Saul királyt?

⁷ Dávidot nem tette büszkévé a hírneve, Saul királyban viszont, akitől eltávozott Isten szelleme, gyilkos szándékú féltékenység ébredt miatta. Dávid semmi rosszat sem tett, mégis a pusztában volt kénytelen bujdosni, hogy mentse az életét. Egyszer a mindenre elszánt Saul király Dávid nyomában járva bement egy barlangba. Nem tudta, hogy Dávid és a vele levők éppen ott rejtőztek el. Dávidot biztatták az emberei, hogy használja ki a látszólag Istentől kapott lehetőséget, és ölje meg Sault. Szinte halljuk, amint a sötétben ezt suttogják neki: „Ez az a nap, amelyen azt mondja neked Jehova: »Íme, kezedbe adom ellenségedet. Úgy cselekedj vele, ahogy jónak látszik szemedben«” (1Sámuel 24:2–6).

8. Miért tartotta vissza magát Dávid a bosszútól?

⁸ Dávid nem volt hajlandó ártani Saulnak. Hitet és türelmet gyakorolva Jehovára bízta a dolgokat. Miután a király elment a barlangból, Dávid utána kiáltott: „Jehova ítéljen közöttem és közötted, és Jehova álljon rajtad bosszút értem, de én nem emelem rád kezemet” (1Sámuel 24:12). Bár tudta, hogy Saulnak nincs igaza, mégsem állt rajta bosszút, és nem is becsmérelte őt sem a szemébe, sem a háta mögött. Más alkalmakkor is lett volna lehetősége a saját kezébe venni az ügyeket, de ő fékezte magát. Inkább Jehovára hagyta, hogy majd ő igazítsa helyre a dolgokat (1Sámuel 25:32–34; 26:10, 11).

9. Miért ne vágjunk vissza, ha ellenségesen viselkednek velünk, vagy üldöznek minket?

⁹ Talán te is szorongatott helyzetben vagy, mint Dávid. Lehet, hogy az iskolatársaid, munkatársaid, családtagjaid vagy mások, akik nem osztják a hitedet, ellenségesen viselkednek veled, vagy üldöznek. Ne vágj vissza nekik! Várj Jehovára, és kérd a szent szelleme segítségét! Megtörténhet, hogy a nem hívőkre olyan nagy hatással lesz a jó viselkedésed, hogy hívőkké  válnak (1Péter 3:1). Még ha ez nem következne is be, biztos lehetsz abban, hogy Jehova látja a helyzetedet, és a maga idejében tenni fog valamit. Pál apostol ezt tanácsolta: „Ne álljatok bosszút magatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet a haragnak; mert meg van írva: »Enyém a bosszú; én visszafizetek, ezt mondja Jehova«” (Róma 12:19).

„Hallgassatok a fegyelmezésre”

10. Milyen bűnt követett el Dávid, és hogyan próbálta elleplezni?

¹⁰ Évek teltek el. Dávid közkedvelt király lett, nagyon fontos személyiség. Az életére jellemző kimagasló hűségének és az általa írt, Jehovát dicsérő gyönyörű zsoltároknak köszönhetően könnyen olyan ember benyomását kelthette, aki soha nem követne el súlyos bűnt. És lám, mégis megtette. Egy napon a háza tetejéről meglátott egy szép asszonyt, aki éppen fürdőzött. Tudakozódott felőle, és amikor kiderült, hogy az asszony Betsabé, akinek a férje, Uriás háborúban van, Dávid elküldött érte, és vele hált. Később Dávid tudomására jutott, hogy Betsabé teherbe esett. Micsoda botrány lenne abból, ha kitudódna a dolog! A Mózesi Törvény értelmében a házasságtörés főbenjáró bűn volt. A király azt gondolhatta, hogy talán sikerül ellepleznie a bűnét, ezért üzenetet küldött a hadsereghez, és visszarendelte Uriást Jeruzsálembe. Remélte, hogy a férfi Betsabéval tölti majd az éjszakát, de tévedett. Dávid erre kétségbeesetten visszaküldte Uriást a háborúba egy levéllel, mely Joábnak, a hadvezérnek szólt. A levélben az az utasítás állt, hogy Uriást olyan helyre kell állítani a csatában, ahol biztosan megölik. Joáb eleget tett a parancsnak, és Uriás valóban elesett. Miután letelt a szokásos gyász ideje, Dávid feleségül vette Betsabét (2Sámuel 11:1–27).

11. Milyen történetet mondott el Nátán Dávidnak, és mit tett erre Dávid?

¹¹ Úgy látszott, hogy a terv bevált, jóllehet Dávidnak tudnia kellett volna, hogy Jehova az ügy minden részletével tisztában van (Héberek 4:13). Teltek a hónapok, és megszületett a gyermek. Ezután Isten utasítására Nátán próféta elment Dávidhoz. Elmondott neki egy történetet egy gazdag emberről, akinek sok juha volt, mégis elvette és levágta egy szegény ember egyetlen, szeretett báránykáját. Dávid felháborodott az igazságtalanságon, de nem értette a történet rejtett üzenetét. Azon nyomban kimondta az ítéletet a gazdag ember fölött. Feldühödve így szólt Nátánhoz: „halált érdemel, aki ilyet tesz!” (2Sámuel 12:1–6).

12. Milyen ítéletet hozott Jehova Dávidra?

¹² „Te vagy az az ember!” — felelte a próféta. Dávid tehát önmaga fölött ítélkezett. Felháborodása kétségkívül hamar mélységes szégyenkezésre és bűnbánatra váltott. Döbbenten hallgatta végig, amint Nátán kimondta rá Jehova elkerülhetetlen ítéletét. Szavaiban nem volt semmi vigasztaló. Dávid megvetette Jehova szavát azzal, hogy rosszat tett. Mivel megölette Uriást az ellenség kardjával, nem fog eltávozni a házából a kard, és mivel titokban együtt volt Uriás feleségével, ővele is így bánnak  majd, csak nem titokban, hanem nyilvánosan (2Sámuel 12:7–12).

13. Hogyan fogadta Dávid a Jehovától jövő fegyelmezést?

¹³ Dávid mellett szól, hogy nem tagadta bűnösségét. Nem kelt ki Nátán próféta ellen. Nem hibáztatott másokat, és nem próbálta igazolni tettét. Miután a próféta szembesítette bűneivel, vállalta a felelősséget, és elismerte: „Vétkeztem Jehova ellen” (2Sámuel 12:13). Az 51. zsoltár feltárja, hogy mennyire gyötrődött Dávid a vétke miatt, és milyen mélységesen megbánta azt. Így könyörgött Jehovához: „Ne vess el engem arcod elől! Szent szellemedet, ó, ne vond meg tőlem!” Hitte, hogy Jehova — irgalmas lévén — nem veti meg a bűn miatt „megtört, összetört szívet” (Zsoltárok 51:11, 17). Dávid tehát nem szűnt meg Isten szellemére támaszkodni. Jehova pedig megbocsátott neki, noha nem óvta meg őt bűnének keserű következményeitől.

14. Hogyan kell fogadnunk a Jehovától jövő fegyelmezést?

¹⁴ Mindannyian tökéletlenek vagyunk, és mindannyian vétkezünk (Róma 3:23). Néha talán súlyos bűnöket is elkövetünk, akárcsak Dávid. Jehova egy szerető apához hasonlóan, aki megfegyelmezi gyermekeit, helyreigazítja azokat, akik szeretnék őt szolgálni. Ámde nem könnyű elfogadni a fegyelmezést, még ha jótékony hatása van is. Időnként bizony „elszomorítónak” érezhetjük (Héberek 12:6, 11). De ha ’hallgatunk a fegyelmezésre’, helyreállhat a békénk Jehovával (Példabeszédek 8:33). Ha folyamatosan szeretnénk érezni Jehova szellemének az áldását, akkor el kell fogadnunk a helyreigazítást, és törekednünk kell Isten tetszésének az elnyerésére.

Ne reménykedjünk a bizonytalan gazdagságban!

15. a) Hogyan használják fel némelyek a gazdagságukat? b) Mire akarta fordítani Dávid a vagyonát?

¹⁵ Semmi sem utal arra, hogy Dávid családja magas társadalmi rangot töltött volna be, vagy jómódú lett volna. Királysága idején azonban Dávid mesés vagyonra tett szert. Tudvalevő, hogy sokan halomra gyűjtik a pénzt, kapzsi módon igyekeznek növelni a vagyonukat, illetve önző célokra költik. Mások önmaguk dicsőítésére használják a pénzüket (Máté 6:2). Dávid másként járt el; ő égett a vágytól, hogy tiszteletet szerezzen Jehovának. Elmondta Nátánnak, hogy szeretne templomot építeni Jehovának, hogy legyen helye a szövetségládának, amely akkor Jeruzsálemben, ’sátorlapok között lakott’. Jehova örült Dávid szándékának, de Nátán által azt mondta neki, hogy majd a fia, Salamon fogja felépíteni a templomot (2Sámuel 7:1, 2, 12, 13).

16. Milyen előkészületeket tett Dávid a templom építésére?

¹⁶ Dávid különféle anyagokat gyűjtött a nagyszabású építkezéshez. Ezt mondta Salamonnak: „előkészítettem Jehova házához százezer talentum aranyat és egymillió talentum  ezüstöt; a réz és a vas meg sem mérhető, mert oly sok van belőle; fát és követ is készítettem elő, de azokhoz még hozzá fogsz tenni.” A saját vagyonából háromezer talentum aranyat és hétezer talentum ezüstöt adományozott * (1Krónikák 22:14; 29:3, 4). Bőkezűsége nem csupán magamutogatás volt, hanem a hit és a Jehova Isten iránti odaadás megnyilvánulása. Elismerve, hogy honnan származik a gazdagsága, így szólt Jehovához: „tőled van minden, és a te kezedből adunk neked” (1Krónikák 29:14). Dávid nagylelkűen minden tőle telhetőt megtett a tiszta imádat támogatásáért.

17. Hogyan vonatkozik az 1Timóteusz 6:17–19-ben olvasható tanács gazdagra és szegényre egyaránt?

¹⁷ Mi is használjuk jó célra anyagi javainkat! Ne legyünk anyagiasak, hanem inkább igyekezzünk elnyerni Isten tetszését. Ez igazi bölcsességre vall, és valódi boldogságot eredményez. Pál így írt: „Utasítsd azokat, akik gazdagok a jelenlegi világrendszerben, hogy ne legyenek kevélyek, és reménységüket ne bizonytalan gazdagságba vessék, hanem Istenbe, aki gazdagon megad nekünk mindent az élvezetünkre; hogy a jóban munkálkodjanak, hogy jó cselekedetekben legyenek gazdagok, hogy bőkezűek legyenek, készek arra, hogy osztozzanak, biztonságban jó alapot gyűjtve maguknak kincsként a jövőre, hogy szilárdan megragadják a valódi életet” (1Timóteusz 6:17–19). Bármilyen az anyagi helyzetünk, támaszkodjunk Isten szellemére, és éljünk olyan életet, amely által gazdagok leszünk „Isten szemében” (Lukács 12:21). Nincs nagyobb érték annál, hogy szerető égi Atyánk helyesel bennünket.

Helyeselten mutassuk be magunkat Istennek!

18. Miben jó példa Dávid a keresztényeknek?

¹⁸ Dávid egész életében arra törekedett, hogy tetsszen Jehovának. Így énekelt: „Légy kegyes hozzám, ó, Isten, légy kegyes hozzám, hisz nálad keresett menedéket a lelkem” (Zsoltárok 57:1). Jehovába vetett bizalma nem volt hiábavaló. Megöregedve „betelt a napokkal” (1Krónikák 23:1). Igaz, súlyos hibákat követett el, mégis Isten sok más tanúja között említik, akik rendkívüli hitet tanúsítottak (Héberek 11:32).

19. Hogyan mutathatjuk be helyeselten magunkat Istennek?

¹⁹ Amikor változnak a körülményeid, ne feledd, hogy amiképpen Jehova fenntartotta, megerősítette és helyreigazította Dávidot, úgy érted is megteheti ugyanezt. Pál apostol Dávidhoz hasonlóan számtalan változást tapasztalt élete folyamán. Ezeknek ellenére ő is hűséges maradt, Isten szellemére támaszkodva. „Mindenre megvan az erőm annak köszönhetően, aki erőt ad nekem” — írta (Filippi 4:12, 13). Ha Jehovára támaszkodunk, ő sikerre segít minket. Azt szeretné, ha megállnánk a helyünket. Ha hallgatunk rá, és közeledünk hozzá, megadja majd az erőt, hogy cselekedhessük az akaratát. És ha nem szűnünk meg Isten szellemére támaszkodni, akkor ’helyeselten mutathatjuk be magunkat Istennek’ most és mindörökké (2Timóteusz 2:15).

[Lábjegyzet]

Hogyan válaszolnál?

• Hogyan őrizkedhetünk a büszkeségtől?

• Miért ne álljunk bosszút?

• Hogyan tekintsük a fegyelmezést?

• Miért bízzunk a gazdagság helyett Istenben?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 16–17. oldalon]

Dávid Isten szellemére támaszkodott, és igyekezett tetszeni neki. Te is ezt teszed?

[Kép a 18. oldalon]

„Tőled van minden, és a te kezedből adunk neked”