A Complutumi Poliglott Biblia — Történelmi segédeszköz a fordításhoz

A BIBLIA kiadásában 1455 körül forradalmi változás történt. Johannes Gutenberg nyomdagépen elkészítette az első, mozgatható betűkkel nyomtatott Bibliát. Az a kor, mely a ritka, kézzel írt példányok sorába kényszerítette a Bibliát, véget ért. Nagy számban is előállíthatták végre, és viszonylag kevés pénzért. Nem sokkal később a Biblia lett a legelterjedtebb könyv a világon.

Gutenberg Bibliája latin nyelvű volt. Ám az európai tudósok hamar felismerték, hogy szükségük van a Biblia eredeti nyelvű (héber és görög), megbízható szövegére. A katolikus egyház a latin Vulgatát tartotta az egyetlen elfogadható bibliafordításnak, de ennek két árnyoldala is volt. A XVI. században a legtöbb ember nem tudott latinul. Ezenkívül az évszázadok során a másolók hibájából meglehetősen sok hiba került a Vulgata szövegébe.

Mind a fordítóknak, mind a tudósoknak szükségük volt Bibliára az eredeti nyelveken, valamint egy javított latin változatra. 1502-ben Jiménez de Cisneros bíboros, I. Izabella spanyol királynő politikai és vallási tanácsadója úgy döntött, hogy egyetlen műben kielégíti mindezt a szükségletet. Ez a történelmi jelentőségű segédeszköz Complutumi Poliglott Bibliaként vált ismertté. Cisneros célja az volt, hogy legyen egy poliglott, vagyis egy többnyelvű Biblia, amely tartalmazza a legjobb héber, görög és latin szöveget néhány arám résszel egyetemben. A nyomtatás akkoriban még mindig gyerekcipőben járt, így hát ez a nyomtatás történetében is mérföldkőnek bizonyult.

Cisneros úgy fogott hozzá ehhez a rendkívül nehéz feladathoz, hogy felvásárolt ókori héber kéziratokat, amelyekből sok volt Spanyolországban. Különféle görög és latin kéziratokat is gyűjtött. Ezek alkották végül a Poliglott szövegének az alapját. Cisneros a műnek az összeállítását egy tudósokból álló csoportra bízta, amelyet a spanyolországi Alcalá de Henares akkortájt alapított egyetemén szervezett meg. A munkára felkért tudósok között volt Rotterdami Erasmus is, ám ez a híres nyelvész nem fogadta el a meghívást.

A tudósoknak tíz évükbe tellett e monumentális mű összeállítása, s utána a nyomtatás is eltartott még négy évig. Rengeteg technikai akadály merült fel, ugyanis a spanyolországi nyomdászoknak nem volt héber, görög és arám betűkészletük. Éppen ezért Cisneros igénybe vette egy nyomdászmesternek, Arnaldo Guillermo Brocariónak a szolgálatait, hogy készítse el a szükséges karaktereket. Végül 1514-ben beindult a nyomdagép. A hat kötettel 1517. július 10-ére végeztek, mindössze négy hónappal a bíboros halála előtt. Mintegy 600 példányban * jelent meg a teljes mű, és ironikus módon pont abban az időben, amikor a spanyol  inkvizíció a legkegyetlenebb volt.

Az összeállítás

A Poliglott Bibliának minden egyes oldalán rengeteg anyag volt. A Héber Iratokat képező négy kötetben minden oldalon a Vulgata szövege volt a középső hasábban, a héber szöveg volt a külsőben, a görög szöveg a latin sorközi fordítással pedig a belső hasábban. A lapszélen sok héber kifejezésnek a szógyöke volt látható. Ezenkívül a Pentateuchusszal megegyezően mindegyik oldal alsó részébe a kiadók betették az Onkelosz Targumot is (ez a Biblia első öt könyvének az arám nyelvű átírása) egy latin fordítással együtt.

A Poliglott ötödik kötete a Görög Iratokat tartalmazta két hasábban. Az egyikben a görög szöveg volt, a másikban pedig a latin megfelelője a Vulgatából. A megegyező szöveget mindkét nyelvben egy kis betűvel jelezték, amely az olvasót a megfelelő szóhoz vezette mindkét oszlopban. A Poliglott görög szövege volt a Görög Iratok vagy „Újtestamentum” első teljes gyűjteménye, amit valaha is nyomtattak; nem sokkal ezután készült el az, amit Erasmus adott ki.

A tudósok oly nagy gonddal végezték az ötödik kötet szövegének átolvasását, hogy mindössze ötven nyomtatási hiba található benne. Mivel ennyire lelkiismeretesen végezték a munkájukat, a modern kritikusok úgy ítélik meg, hogy még Erasmus híres görög szövegét is felülmúlja. A kecses görög karakterek vetekedtek a kéziratok régi, egyszerű unciális betűinek szépségével. R. Proctor a könyvében kijelenti: „Spanyolországé a dicsőség, mert az általuk elkészített első görög betűkészlet a legjobb, amit valaha is előállítottak” (The Printing of Greek in the Fifteenth Century).

A Poliglott hatodik kötete számos bibliatanulmányozási segédletet is tartalmazott: egy héber és arám szótárat, a görög, héber és arám nevek magyarázatát, héber nyelvtant, és egy latin szójegyzéket a szótárhoz. Nem csoda, ha a Complutumi Poliglott Bibliáról azt tartják, hogy „a tipográfiai művészet és a Szentírással foglalkozó tudomány emlékműve”.

Cisneros célja ezzel a művel az volt, „hogy felélessze a Szentírás akkoriban szunnyadó tanulmányozását”, a nagyközönség számára azonban nem akarta elérhetővé tenni a Bibliát. Azt gondolta, hogy „Isten Szavát gondosan homályba kell burkolni, elzárva a közemberek elől”. Ezenkívül úgy vélte, hogy „a Szentírás csakis azon a három nyelven * jelenhet meg, amelyet Isten jóváhagyott keresztre feszített Fiának a feje fölötti feliraton”. Éppen ezért a Complutumi Poliglott Bibliában nem volt spanyol fordítás.

Vulgata kontra eredeti nyelvű szövegek

A Poliglott természetéből adódóan véleménykülönbségek alakultak ki a művön dolgozó tudósok között. A híres spanyol tudóst, Antonio de Nebriját * bízták meg azzal  a feladattal, hogy revideálja a Poliglott Bibliában megjelenő Vulgata szövegét. Bár a katolikus egyház Jeromos Vulgatáját tartotta az egyetlen hiteles változatnak, Nebrija szükségesnek találta, hogy összevesse a Vulgatát az eredeti héber, arám és görög szöveggel. Ki akarta javítani a nyilvánvaló hibákat, amelyek beszivárogtak a Vulgata fennmaradt másolataiba.

A Vulgata és az eredeti nyelvű szövegek közti ellentmondások megszüntetésének érdekében Nebrija így buzdította Cisnerost: „Gyújtsa meg vallásunk két, kialudt fáklyáját, a héber és a görög nyelvet. Jutalmazza meg azokat, akik ennek a feladatnak szentelik magukat.” Még a következő javaslatot is tette: „Ha eltérést találunk a latin kéziratok között az Újtestamentumban, mindig nézzük meg a görög kéziratokat. Ha nem egyeznek a különböző latin kéziratok, illetve az Ótestamentum latin és görög kéziratai, akkor minden esetben meg kell keresnünk, mi lenne pontos a hiteles héber forrás alapján.”

Hogyan reagált erre Cisneros? A Poliglott Biblia előszavában nem hagyott kétséget afelől, hogy mi a véleménye. „Az áldott Jeromos latin fordítását a zsinagóga [a héber szöveg] és a keleti egyház [a görög szöveg] közé helyeztük, miképpen a tolvajok között ott függött Jézus, aki maga képviselte a latint, vagyis a római egyházat.” Cisneros tehát nem engedte, hogy Nebrija az eredeti nyelvű szövegekkel összhangban kijavítsa a latin Vulgatát. Nebrija végül úgy döntött, hogy otthagyja a munkát, nem adja a nevét egy pontatlan revideáláshoz.

Comma Johanneum

Bár az Alcalá de Henares-i Poliglott Biblia óriási lépés volt az eredeti nyelvű Biblia pontosított szövegének elkészítése felé, a hagyomány néha győzedelmeskedett a tudomány felett. Olyan nagyra tartották a Vulgatát, hogy a kiadók többször is kötelességüknek érezték, hogy az „Újtestamentum” görög szövegét javítsák ki a latinhoz igazítva, nem pedig fordítva. Erre példa a híres hamisított szöveg, amely comma Johanneumként (jánosi betoldásként) * ismeretes. Egyik korai görög kézirat sem tartalmazta ezt a kitételt, amelyet nyilvánvalóan több évszázaddal azután szúrtak be, hogy János megírta levelét, és a Vulgata legrégibb kézirataiban sincs benne. Erasmus éppen ezért kihagyta ezt a betoldást a görög „Újtestamentumából”.

 A Poliglott kiadói vonakodtak megválni egy olyan verstől, amely évszázadokon keresztül benne volt a hagyományos Vulgatában. Így hát meghagyták a hamisított olvasatot a latinban, és úgy döntöttek, hogy lefordítják, és betoldják a görög szövegbe, hogy a két oszlop összhangban legyen.

Alap új bibliafordításokhoz

A Complutumi Poliglott értéke nemcsak abban áll, hogy tartalmazza a teljes Görög Iratok, s egyben a Septuaginta első nyomtatott változatát. Ahogyan Erasmus görög „Újtestamentuma” lett a Görög Iratok „bevett szövege” (amely alapul szolgál sok fordítónak más nyelveken) *, a Poliglott héber szövege lett a Héber és Arám Iratok mintapéldánya. William Tyndale ezt a Poliglott Bibliát használta a héber szöveg alapjául, amikor angolra fordította a Bibliát.

A Complutumi Poliglott Bibliát készítő csoport tudományos munkája tehát nagyban hozzájárult a Szentírással foglalkozó tudomány fejlődéséhez. Olyan időben adták ki, amikor az Európa-szerte tapasztalható, Biblia iránti érdeklődés arra sarkallt egyeseket, hogy lefordítsák azt a köznép nyelvére. A Poliglott olyan láncszemnek bizonyult, amely hozzájárult a görög és héber szöveg pontosításához és fennmaradásához. Mindez összhangban van azzal az isteni szándékkal, hogy Jehova színtiszta beszéde, „Istenünk szava időtlen időkig fennmarad” (Zsoltárok 18:30; Ézsaiás 40:8; 1Péter 1:25).

[Lábjegyzetek]

[Kép a 29. oldalon]

Jiménez de Cisneros bíboros

[Forrásjelzés]

Biblioteca Histórica. Universidad Complutense de Madrid

[Kép a 30. oldalon]

Antonio de Nebrija

[Forrásjelzés]

Biblioteca Histórica. Universidad Complutense de Madrid

[Kép forrásának jelzése a 28. oldalon]

Biblioteca Histórica. Universidad Complutense de Madrid