Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Kötetlen formájú tanúskodás angolul Mexikóban

Kötetlen formájú tanúskodás angolul Mexikóban

Kötetlen formájú tanúskodás angolul Mexikóban

PÁL APOSTOL, miközben útitársaira várakozott Athénban, kihasználta az időt, és kötetlen formában tanúskodott. A Biblia így számol be erről: „Érvelni kezdett . . . a piactéren mindennap azoknak, akik éppen ott voltak” (Cselekedetek 17:17). Jézus kötetlen formában tanúskodott egy kút mellett egy szamáriai asszonynak, amikor Júdeából Galileába tartott (János 4:3–26). Megragadsz te is minden alkalmat arra, hogy Isten Királyságának a jó híréről beszélj?

Mexikóban számtalan lehetőség adódik, hogy kötetlen formában tanúskodjanak angolul. Az üdülőhelyek turistákkal vannak tele, az egyetemeken pedig szép számban megfordulnak más országból érkezett diákok. Vannak olyan külföldiek is, akik Mexikóban vonultak nyugdíjba; ők szívesen töltik az idejüket helyi parkokban és éttermekben. Jehova Tanúi közül sokan, akik beszélnek angolul, nagy jártasságra tettek szert abban, hogyan kezdeményezzenek beszélgetéseket az ilyen személyekkel. Nyitott szemmel járnak, hogy bárkivel, aki külföldinek tűnik, vagy angolul beszél, szót váltsanak. Lássuk, hogyan teszik ezt!

Gyakran az angol területen szolgáló külföldi Tanúk egyszerűen csak bemutatkoznak más, nyilvánvalóan külföldi személyeknek, és megkérdezik őket, hova valósiak. Ebből már adódik is a következő kérdés, hogy mit csinál a Tanú Mexikóban, és ez lehetőséget kínál neki arra, hogy megossza a keresztény hitnézeteit. Gloria például, aki az oaxacai angol területen szolgál, ahol nagy a szükség, igen könnyűnek találja, hogy így kezdjen beszélgetéseket. Egy alkalommal, miután kötetlen formájú prédikálásban vett részt a város főterén, útban hazafelé megállította őt egy angliai házaspár. A feleség így kiáltott fel: „Nem hiszek a szememnek, hogy Oaxaca utcáin egy fekete nőt látok!” Gloria ahelyett, hogy megsértődött volna, nevetett, majd beszélgetni kezdtek arról, hogy miért van Mexikóban. A hölgy meghívta Gloriát az otthonába egy csésze kávéra. Miután időpontot egyeztettek, Gloria felajánlotta Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokat. A hölgy azonban elutasította ezeket, mondván, hogy ő ateista. Gloria azt válaszolta, hogy ő szívesen beszélget ateistákkal, és kíváncsi lenne arra, mi a véleménye a hölgynek az „Imádati helyek — Szükségünk van rájuk?” című cikkről. A hölgy elfogadta a folyóiratot, és ezt mondta: „Ha meg tud győzni, az már valami!” Többszöri érdekes, kávé melletti beszélgetés követte ezt. A házaspár később visszatért Angliába, de a kapcsolatot e-mail útján tartották.

Gloria beszélgetést kezdeményezett egy washingtoni diáklánnyal, Saronnal is, aki azért utazott Oaxacába, hogy magiszteri oklevele megszerzéséhez önkéntes munkát végezzen a helyi nők körében. Miután megdicsérte Saront a munkájáért, Gloria elmagyarázta neki, hogy ő miért van Mexikóban. Nagyszerű beszélgetés kerekedett a Bibliáról és arról, hogy Isten mit fog tenni nemcsak a szegényekért, hanem mindenkiért. Saron szerint a sors fintora, hogy az Egyesült Államokban sohasem beszélt a Tanúkkal, itt Mexikóban pedig az elsők között Jehova egyik Tanújával találkozik. Beleegyezett a bibliatanulmányozásba, és azonnal el is kezdett járni a keresztény összejövetelekre.

Sok külföldi, a paradicsomi környezet utáni vágyódásában, Mexikó tengerparti üdülőhelyein telepedett le. Laurel kihasználva ezt, beszélgetésekbe elegyedik az Acapulcóban élőkkel. Megkérdezi tőlük, vajon Acapulco jobban hasonlít-e a paradicsomra, mint ahonnan jöttek, és mi tetszik nekik a városban. Majd elmagyarázza, hogy rövidesen az egész föld igazi paradicsom lesz. Laurelnek ez a kezdeményezése bibliatanulmányozáshoz vezetett egy kanadai hölggyel, akivel egy állatorvosi rendelőben találkozott. Ott, ahol te élsz, eredményes lenne, ha hasonlóan közelítenéd meg az embereket?

’Az utcákon és köztereken’

A beszélgetések nemegyszer az utcákon vagy a köztereken kezdődnek úgy, hogy megkérdezik: „Beszél ön angolul?” Sok mexikói beszél angolul a foglalkozása révén, vagy amiatt, hogy élt korábban az Egyesült Államokban.

Egy Tanú-házaspár megszólított egy idős, tolószékben ülő hölgyet, akit egy ápolónő tolt. Megkérdezték a hölgyet, hogy beszél-e angolul. Azt válaszolta, hogy igen, mivel több éven át az Egyesült Államokban élt. Elfogadta Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokat, amelyeket még sohasem olvasott azelőtt. Majd megadta a nevét — Consuelónak hívták — és a címét. Négy nappal később, amikor felkeresték az adott címen, kiderült, hogy az nem más, mint egy katolikus apácák által működtetett idősek otthona. Először nehéz volt újra találkozni Consuelóval, mert az apácák gyanakvóak voltak, és azt mondták, hogy Consuelo nem fogadhatja őket. A házaspár ragaszkodott hozzá, hogy az apácák tudassák Consuelóval, hogy ott vannak, és szeretnék őt üdvözölni. Consuelo rögvest behívatta a házaspárt. Azóta ez a nyolcvanhat éves hölgy örömmel vesz részt a rendszeres bibliatanulmányozáson az apácák bántó megjegyzései ellenére. Elment néhányszor a keresztény összejövetelekre is.

A Példabeszédek 1:20 kijelenti: „Az igazi bölcsesség az utcán kiált, a köztereken hallatja hangját.” Figyeljük meg, hogyan történt ez San Miguel de Allende közterén. Egy kora reggelen Ralph megszólított egy padon ülő, középkorú férfit. A férfi igencsak meglepődött, amikor Ralph felajánlotta neki Az Őrtorony és az Ébredjetek! folyóiratokat, majd mesélt Ralphnak az életéről.

A férfi vietnami veterán, aki a katonai szolgálata idején a tömérdek haláleset láttán az érzelmi stressz alatt idegösszeroppanást kapott. A frontvonalról egy támaszpontra küldték, ahol azt a megbízást kapta, hogy mossa le az elesett katonák holttestét, mielőtt azokat az Egyesült Államokba szállítják. Most, harminc év távlatában még mindig szűnni nem akaró rémálmai vannak, és állandóan retteg. Azon a reggelen, miközben a köztéren üldögélt a padon, magában segítségért imádkozott.

A veterán elfogadta az irodalmat és a meghívást is a Királyság-terembe. Az összejövetel után azt mondta, hogy a Királyság-teremben eltöltött két óra alatt olyan béke szállta meg, amilyet már harminc éve nem érzett. A férfi csak néhány hetet töltött San Miguel de Allendében, mégis ez idő alatt többször örömmel vett részt bibliatanulmányozáson és valamennyi összejövetelen, míg haza nem utazott. Lépéseket tettek annak érdekében, hogy folytatni tudja a tanulmányozást.

Kötetlen formájú tanúskodás a munkahelyen és az iskolában

A munkahelyeden úgy ismernek mint Jehova Tanúját? Adriánt, aki Cape San Lucasban apartmanok bérbeadásával foglalkozik, úgy ismerik. Ennek köszönhetően az egyik munkatársnője, Judy ezt mondja: „Ha három évvel ezelőtt valaki azt mondja nekem, hogy Jehova Tanúja leszek, azt válaszoltam volna: »Majd ha piros hó esik!« Azt viszont elhatároztam, hogy elolvasom a Bibliát. Gondoltam, nem lesz nehéz feladat, hiszen szeretek olvasni. Azt hiszem, úgy hat oldalig jutottam, amikor rájöttem, hogy segítségre van szükségem. Az egyetlen személy, aki szóba jöhetett, a munkatársam, Adrián volt. Szívesen beszélgettem vele, mert a munkahelyen ő volt az egyedüli rendes ember.” Adrián azonnal felajánlotta, hogy felkeresi Judyt a menyasszonyával, Katie-vel, és válaszolnak valamennyi kérdésére. Katie bibliatanulmányozást kezdett Judyval, s nem sokkal később Judy megkeresztelt Tanú lett.

Vajon tudnál kötetlen formában tanúskodni az iskolában is? Két Tanú spanyol nyelvórákra járt az egyetemen, de egy ízben keresztény kongresszus miatt hiányoztak egy napot. A kongresszust követő órán megkérték őket, hogy meséljék el spanyolul, mivel töltötték azt a napot. Megragadták az alkalmat, hogy amennyire csak tőlük telik, spanyolul tanúskodjanak. A tanárnőjüket, Silviát nagyon érdekelték a bibliai próféciák. Beleegyezett egy angol nyelven folyó bibliatanulmányozásba, és ma már a jó hír hirdetője. Családtagjai közül többen tanulmányoznak. „Megtaláltam, ami után egész életemben kutattam” — mondja Silvia. A kötetlen formájú tanúskodás valóban nagyszerű gyümölcsöt teremhet.

Kihasználva más alkalmakat

A vendégszeretet szintén tanúskodás alapjául szolgálhat. Ez Jim és Gail esetében is igaznak bizonyult, akik Sonora szövetségi állam San Carlos nevű városában szolgálnak. Egyszer egy hölgy a kutyáit sétáltatva reggel hatkor megállt gyönyörködni a kertjükben, mire Jim és Gail meghívták őt egy kávéra. A hatvanéves hölgy akkor hallott életében először Jehováról és az örök élet kilátásáról. Bibliatanulmányozás kezdődött vele.

Adrienne ugyanígy kedves az idegenekkel. Egy nap Cancún egyik éttermében étkezett, amikor egy fiatal fiú odament hozzá és megkérdezte tőle, hogy Kanadából jött-e. Adrienne azt válaszolta, hogy igen. A fiú ekkor elmagyarázta, hogy az édesanyjával együtt a húgának próbál segíteni, akinek egy fogalmazást kell írnia a kanadaiakról az iskolában. Az anyuka tudott angolul és átült Adrienne mellé, aki miután türelmesen válaszolt a kanadaiakról feltett kérdéseire, ezt mondta: „Van azonban egy nagyon fontos oka annak, amiért idejöttem Kanadából. Azért, hogy segítsek az embereknek a Biblia megértésében. Érdekelné ez önt?” A hölgy azt felelte, hogy érdekelné. Már tíz évvel korábban kilépett az egyházából, és maga próbálta tanulmányozni a Bibliát. Megadta Adrienne-nek a címét, telefonszámát, és egy gyümölcsöző bibliatanulmányozás indult vele.

’Bocsásd kenyeredet a vízre’

Ha megragadunk minden adandó alkalmat arra, hogy beszéljünk a Biblia igazságáról, az gyakran odavezet, hogy olyan embereknek tanúskodunk, akiknek még egyáltalán nem, vagy csak kevés lehetőségük volt a Királyság-üzenetről hallani. Egy Tanú például Zihuatanejo kikötőváros egyik zsúfolt kávézójában meghívott egy külföldi házaspárt, hogy üljön az asztalához, mivel nem volt máshol hely. A házaspár már hét éve egyik helyről a másikra utazik a vitorlás hajójukon. Hangot adtak a Jehova Tanúival kapcsolatos kellemetlen benyomásaiknak. Ez után a kávéházi találkozás után a Tanú felkereste a házaspárt a hajójukon, és meghívta őket az otthonába. Több mint húsz folyóiratot, valamint öt könyvet fogadtak el, és megígérték, hogy útjuk legközelebbi kikötőjében megkeresik a Tanúkat.

Jeff és Deb észrevettek egy családot egy gyönyörűséges kisbabával Cancún egyik bevásárlóközpontjában, a gyorséttermek előtti asztaloknál. Megjegyezték, milyen szép a kislány, mire a szülők meghívták őket egy pizzára. Kiderült, hogy a család Indiából való, és még sohasem hallottak Jehova Tanúiról, és nem is találkoztak a kiadványaikkal. A bevásárlóközpontból távozva, vittek magukkal a Tanúk irodalmából.

Hasonló élményben volt része Jeffnek a Yucatán-félsziget partja mentén fekvő egyik szigeten. Egy kínai házaspár, akik nemrég házasodtak össze, megkérték Jeffet, hogy készítsen róluk fényképet, amit ő szívesen elvállalt. Miközben beszélgettek, Jeff megtudta, hogy bár az elmúlt tizenkét évben mindketten az Egyesült Államokban éltek, még egyikük sem hallott Jehova Tanúiról. Kellemes beszélgetés kezdődött, és Jeff biztatta őket, hogy keressék meg a Tanúkat, miután hazaérkeznek.

Talán valami különleges eseménynek ad otthont a terület, ahol élsz, és így alkalmad nyílhat a kötetlen formájú tanúskodásra. Amikor az Egyesült Államok elnöke meglátogatta a mexikói elnököt a vidéki kúriájában Guanajuato közelében, a világ minden részéből érkeztek riporterek, hogy hírt adjanak az eseményről. Az egyik Tanú-család úgy határozott, hogy élnek a lehetőséggel, és angolul prédikálnak. Kedvező fogadtatásra talált a kezdeményezésük például egy riporternél, aki már számos háborús hírműsort készített, többek között Koszovóban és Kuvaitban. Az egyik kollégája, akit lelőtt egy orvlövész, a karjaiban halt meg. Amikor a feltámadásról hallott, a riporter könnyes szemmel adott hálát Istennek, amiért megérthette, hogy az életnek van célja. Elmondta, hogy jóllehet nem fog újra találkozni a Tanú-házaspárral, mégis a szívébe zárva magával viszi ezt a bibliai jó hírt.

Ezek a tapasztalatok mutatják, hogy sokszor nem tudjuk, mi lesz a végeredménye az ilyenfajta tanúskodásnak. A bölcs Salamon király ennek ellenére ezt jelentette ki: „Bocsásd kenyeredet a víz színére, mert sok nap múlva megtalálod.” Majd hozzátette: „Reggel vesd el a magot, és ne pihentesd kezed estig, mert nem tudod, hol lesz az sikeres, itt, vagy ott, vagy mindkettő egyformán jó lesz-e” (Prédikátor 11:1, 6). Igen, buzgón „bocsásd kenyeredet a víz színére”, és bőkezűen „vesd el a magot”, miként Pál és Jézus tette, és ahogy ezt ma a mexikói Tanúk is teszik angolul.