Rebeka — Egy istenfélő és tettre kész nő

TEGYÜK FEL, hogy feleséget kell választanod a fiadnak. Milyen nőt választanál? Milyen tulajdonságokat keresnél benne? Legyen vonzó külsejű, intelligens, kedves, szorgalmas? Vagy valami mást tartanál a legfontosabbnak?

Ábrahám ilyen döntés előtt állt. Jehova megígérte, hogy fián, Izsákon keresztül áldások áradnak majd a leszármazottaira. Ekkor Ábrahám már élemedett korú volt, fia azonban még mindig nőtlen (1Mózes 12:1–3, 7; 17:19; 22:17, 18; 24:1). Mivel Izsák egy jövendőbeli feleséggel és a születendő utódokkal együtt részesül majd az áldásokban, Ábrahám intézkedik, hogy alkalmas feleséget találjon Izsáknak. Mindenekelőtt ennek a nőnek Jehovát kell szolgálnia. De mivel Kánaánban, ahol Ábrahám él, nincs ilyen nő, máshol kell keresnie. A választás végül Rebekára esik. De hogyan is találták meg őt? Vajon szellemi gondolkodású volt? Mit tanulhatunk a példájából?

Alkalmas feleség keresése

Ábrahám a legidősebb szolgáját, valószínűleg Eliézert küldi el a távoli Mezopotámiába, hogy rokonai közül, Jehova imádóiból válasszon menyasszonyt Izsáknak. Az ügy annyira komoly, hogy megesketi Eliézert: nem fog kánaánita feleséget hozni Izsáknak. Figyelemre méltó, mennyire ragaszkodik ehhez Ábrahám (1Mózes 24:2–10).

Amikor Eliézer megérkezik Ábrahám rokonainak városába, tíz tevéjét egy kúthoz vezeti. Képzeld csak el! Már este van, és Eliézer így  imádkozik: „Most itt állok ennél a forrásnál, és a városban élő emberek lányai jönnek vizet meríteni. Legyen azért úgy, hogy az a leány, akinek azt mondom: »Engedd le, kérlek, a vizeskorsódat, hadd igyak«, és erre azt feleli: »Igyál, és még a tevéidet is megitatom«, legyen ő az, akit a te szolgádnak, Izsáknak rendelsz” (1Mózes 24:11–14).

Az itt élő nők valószínűleg tudták, hogy egy szomjas teve rengeteg vizet meg tud inni (akár 100 litert is) egyszerre. Arra a nőre tehát, aki felajánlja, hogy megitat tíz tevét, bizony nem kis munka vár! Azokkal ellentétben, akik csak figyelik őt, de nem ajánlják fel a segítségüket, egy ilyen nő kétségkívül a talpraesettségéről, türelméről, alázatosságáról és az emberek és állatok iránti jószívűségéről tesz bizonyságot tettével.

Nos, vajon mit történik ezután? „Még be sem fejezte szavait, jött Rebeka — aki Milkának, Náhor, vagyis Ábrahám testvére felesége fiának, Betuelnek a leánya volt —, éspedig vizeskorsójával a vállán. Ez a leány nagyon szép volt, és szűz . . . Lement tehát a forráshoz, megtöltötte korsóját, és utána feljött. A szolga azon nyomban odaszaladt hozzá, és ezt mondta: »Kérlek, adj egy korty vizet a korsódból!« Az pedig így felelt: »Igyál, uram.« Gyorsan le is eresztette a korsót a kezére, és inni adott neki” (1Mózes 24:15–18).

Vajon Rebeka lenne a megfelelő?

Rebeka Ábrahám testvérének az unokája, és amellett, hogy gyönyörű, ráadásul erényes is. Nem húzódozik attól, hogy egy idegennel beszélgessen, ugyanakkor nem is bizalmaskodó. Amikor Eliézer inni kér tőle, ő szívesen ad neki. Ez csak természetes, hiszen ez az udvariasság jele. De mi a helyzet a feltétel másik részével?

Rebeka ezt mondja: „Igyál, uram.” Ám ez még nem minden. Így folytatja: „A tevéidnek  is merítek vizet, míg eleget nem isznak.” Amit felkínál, az több mint pusztán udvariasság. Szaporán munkához lát, ’gyorsan kiüríti korsóját az itatóvályúba, és szalad a kúthoz újra meg újra vizet meríteni, és minden tevének merít’. Csak úgy ég a keze alatt a munka! ’Eközben a férfi csak csodálkozva nézi’ — olvashatjuk a beszámolóban (1Mózes 24:19–21).

Amikor Eliézer megtudja, hogy a lány Ábrahám rokona, leborul Jehova előtt, és köszönetet mond neki. Érdeklődik a lánytól, van-e az apja házában elég hely, hogy ő és a vele levők náluk töltsék az éjszakát. Rebeka igennel válaszol, és hazaszalad, hogy elújságolja a vendégek érkezésének hírét (1Mózes 24:22–28).

Miután Rebeka fivére, Lábán és az apja, Betuel meghallgatták Eliézer történetét, megértik, hogy Isten irányította az eseményeket. Kétség sem fér hozzá: Rebeka Izsáknak lett szánva. Ezt mondják: „Vidd őt, és menj; legyen a te urad fiának a felesége, ahogyan Jehova mondta.” De hogyan érez Rebeka? Amikor megkérdezik, hogy szeretne-e rögtön útnak indulni, Rebeka egyetlen héber szóval felel, amit így lehetne lefordítani: „Kész vagyok elmenni vele.” Nem kényszerítik rá, hogy elfogadja ezt a házassági ajánlatot. Ábrahám éppen erről beszélt, amikor azt mondta, hogy felmenti Eliézert az eskü alól, „ha a leány nem akar” eljönni vele. De Rebeka is látja, hogy Isten keze van a dologban. Így hát késlekedés nélkül elhagyja a családját, hogy férjhez menjen egy férfihoz, akivel még csak nem is találkozott. Ez a bátor lépés rendkívüli hitről tesz bizonyságot. Rebeka valóban a legjobb választás! (1Mózes 24:29–59).

 Izsákkal való találkozásakor Rebeka egy fátyollal eltakarja az arcát, ami az alárendeltség jele. Izsák feleségül veszi őt, és — nyilván nagyszerű tulajdonságai láttán — beleszeret (1Mózes 24:62–67).

Ikrek

Rebeka mintegy 19 évig gyermektelen marad. Végül ikreket fogan, de rendkívül nehéz a terhessége, mivel a magzatok küzdenek egymással a méhében. Rebeka Istenhez kiált. Mi is így tehetünk, amikor gyötrelmes időszakokat élünk át. Jehova meghallja Rebeka kiáltását, és megnyugtatja őt. Két nemzet édesanyja lesz, és „az idősebb fogja szolgálni a fiatalabbikat” (1Mózes 25:20–26).

Talán nem csupán e szavak miatt, de Rebeka jobban szereti a kisebbik fiát, Jákobot. A fiúk nem egyformák. Jákob „feddhetetlen”, Ézsau viszont nem törődik a szellemi dolgokkal, olyannyira, hogy egyetlen tál ételért eladja Jákobnak az elsőszülöttségi jogát, mely lehetőséget biztosított volna számára, hogy örökölje Isten ígéreteit. Ézsau két hettita nőt vesz feleségül, és ezzel semmibe veszi, sőt egyenesen megveti a szellemi értékeket, és mérhetetlen fájdalmat okoz a szüleinek (1Mózes 25:27–34; 26:34, 35).

Megszerzi az áldást Jákobnak

A bibliai beszámolóból nem derül ki, hogy Izsák vajon tud-e arról, hogy Ézsaunak kell szolgálnia Jákobot. Bárhogyan van is, mind Rebeka, mind Jákob tudja, hogy az áldás az övé. Rebeka meghallja, hogy Izsák Ézsaut akarja megáldani, miután az vadhúsból ételt készít majd neki, ezért azonnal intézkedni kezd. Még most is ugyanazzal a hévvel és határozottsággal cselekszik, mint amely fiatal korában jellemezte. ’Megparancsolja’ Jákobnak, hogy hozzon két kecskegidát. Ebből fogja elkészíteni férje kedvenc ételét. Azután Jákobnak el kell majd játszania Ézsaut, hogy megszerezze az áldást. Jákob tiltakozik: Izsák biztosan észre fogja venni a cselt, és akkor megátkozza őt! De Rebeka erősködik. „Szálljon rám a neked szánt átok, fiam” — mondja. Majd elkészíti az ételt, beöltözteti Jákobot, és beküldi a férjéhez (1Mózes 27:1–17).

Hogy miért teszi mindezt Rebeka, arról nem esik szó. Sokan elítélik ezt a tettét, a Biblia viszont nem, még Izsák sem, amikor rájön, hogy Jákob kapta az áldást. Sőt inkább további áldást mond rá (1Mózes 27:29; 28:3, 4). Rebeka tudja, mit jövendölt Jehova a fiairól. Cselekszik hát, hogy biztosítsa Jákob számára az áldást, mely jog szerint őt illeti meg. Ez kétségkívül összhangban van Jehova akaratával (Róma 9:6–13).

Jákobot Háránba küldik

Rebeka ekkor meghiúsítja Ézsau terveit azáltal, hogy arra sürgeti Jákobot, meneküljön el, míg el nem múlik fivére haragja. Tervéhez Izsák beleegyezését kéri, de tapintatosan elhallgatja Ézsau dühét. Inkább ügyesen azzal hat férje szívére, hogy beszél arról az aggodalmáról, hogy esetleg Jákob is kánaánita nőt vesz majd feleségül. Ennek már a puszta gondolata is elég meggyőző Izsáknak ahhoz, hogy arra utasítsa Jákobot, ne kössön ilyen házasságot, és inkább elküldi Rebeka családjához, ahol istenfélő feleséget találhat magának. A feljegyzések nem számolnak be arról, hogy Rebeka valaha is újra látta volna Jákobot; tettei azonban gazdag áldásokat hoztak Izrael jövőbeli nemzetére (1Mózes 27:43—28:2).

Mindaz, amit Rebekáról megtudhatunk, elismerést ébreszt bennünk iránta. Bár vonzó külsejű volt, igazi szépsége belülről fakadt, Isten iránti odaadásából. És ez volt az, amit Ábrahám a jövendőbeli menyében keresett. A többi jó tulajdonsága nyilván messze felülmúlta Ábrahám minden várakozását. Hite és bátorsága, mely az isteni vezetés követésében megmutatkozott, valamint buzgalma, szerénysége és nagylelkű vendégszeretete valamennyi keresztény nő számára utánzásra méltó. Ezek azok a tulajdonságok, melyeket maga Jehova is keres egy igazán példaadó nőben.