Akadályozza-e a semlegesség a keresztényi szeretet kimutatását?

KERESZTÉNYNEK lenni többet jelent annál, hogy valaki olvassa a Bibliát, imádkozik és vasárnaponként egyházi énekeket énekel. Azt is magában foglalja, hogy tesz bizonyos dolgokat másokért, mind Istenért, mind embertársaiért. A Biblia kijelenti: „ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal” (1János 3:18). Jézus őszintén törődött másokkal, és a keresztények szeretnék utánozni őt. Pál apostol arra ösztönözte hívőtársait, hogy ’mindig bőven legyen tennivalójuk az Úr munkájában’ (1Korintusz 15:58). De mi az Úr munkája? Abból is áll, hogy próbáljunk változtatni a kormányzat politikáján a szegények és elnyomottak javára? Jézus vajon ezt tette?

Bár Jézust ösztönözték, hogy avatkozzon bele a politikába, vagy foglaljon állást abban, ő nem volt hajlandó erre. Elutasította Sátán arra  vonatkozó ajánlatát, hogy a világ összes királysága feletti hatalmat megkaphatja. Nem engedett a nyomásnak, hogy belefolyjon egy adófizetésről folyó vitába, és visszavonult, amikor egy népszerű mozgalom hívei királlyá akarták tenni (Máté 4:8–10; 22:17–21; János 6:15). Semlegessége azonban nem akadályozta meg abban, hogy mások jólétén dolgozzon.

Jézus arra összpontosított, hogy mi eredményez tartósan jót másoknak. Bár azzal, hogy ötezer embert táplált, és meggyógyította a betegeket, ideiglenesen megkönnyebbülést hozott néhányaknak, de a tanítása révén örök áldásokat tárt az egész emberiség elé. Jézus nem úgy vált ismertté, mint segélyakciók szervezője, hanem egyszerűen úgy, mint „a Tanító” (Máté 26:18; Márk 5:35; János 11:28). Ezt mondta: „Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúskodjak az igazság mellett” (János 18:37).

Valami jobbnak a hirdetése, mint a politikáé

Az az igazság, amelyet Jézus tanított, nem politikai elmélet volt, hanem a köré a Királyság köré összpontosult, amelynek ő maga volt a leendő Királya (Lukács 4:43). Ez a Királyság egy égi kormányzat, amely felvált minden emberi igazgatást, és tartós békét hoz az emberiségnek (Ézsaiás 9:6, 7; 11:9; Dániel 2:44). Ezért ez az emberiség egyetlen valódi reménye. Nemde több szeretetet mutat, ha egy ilyen biztos reményről beszélünk másoknak a jövőt illetően, mintsem arra buzdítjuk az embereket, hogy emberektől várják a biztos jövőt? A Biblia ezt írja: „Ne bízzatok az előkelőkben, se földi ember fiában, akinél nincsen megmentés. Kimegy a szelleme, és ő visszatér földjébe, azon a napon elvesznek gondolatai. Boldog, akinek Jákob Istene a segítsége, akinek reménysége Jehovában, az ő Istenében van” (Zsoltárok 146:3–5). Így hát Jézus sem azért küldte ki a tanítványait, hogy a kormányzatok jobb igazgatási módjáról prédikáljanak, hanem arra tanította őket, hogy ’a királyság jó hírét’ prédikálják (Máté 10:6, 7; 24:14).

Ez tehát ’az Úr munkája’, amelyre a keresztény prédikálók megbízatást kapnak. Mivel Isten Királyságának alattvalóitól elvárják, hogy szeressék egymást, ezért a Királyság meg tudja szüntetni a szegénységet azáltal, hogy kiegyensúlyozottan osztja el az emberiség erőforrásait (Zsoltárok 72:8, 12, 13). Ez jó hír, és mindenképpen érdemes prédikálni.

Ma Jehova Tanúi 235 országban szervezetten végzik ’az Úrnak ezt a munkáját’. Jézus parancsával összhangban tisztelnek minden kormányzatot (Máté 22:21). Ámde azokat a szavakat is megtartják, amelyet Jézus így tárt fel a követőinek: „nem vagytok része a világnak, hanem kiválasztottalak titeket a világból” (János 15:19).

Egyesek, akik korábban a politikáról prédikáltak, megváltoztak, miután gondosan tanulmányozták a Bibliát. Egy olasz politikus, aki az Actio Catholica (’katolikus cselekvés’) elnevezésű, egyház által irányított szervezet tagja volt, így nyilatkozott: „Belemerültem a politikába, mert úgy éreztem, hogy az embernek tevékenyen hozzá kell járulnia a társadalom politikai és szociális fejlődéséhez.” Miután lemondott a városi polgármesteri tisztségről, hogy Jehova Tanújaként Isten Királyságáról prédikálhasson, elmondta, hogy miért vallanak kudarcot a politikában az őszinte emberek erőfeszítései:  „A világ olyan, amilyen, de nem azért, mert becsületes emberek nem próbálják meg jobbá tenni a társadalmi állapotokat, hanem azért, mert e kevesek őszinte erőfeszítéseit elnyomja sokak gonoszsága.”

Az, hogy az igaz keresztények távol tartják magukat a politikától, hogy az emberiség egyetlen valódi reményéről prédikálhassanak, nem akadályozza meg őket abban, hogy gyakorlatias módokon segítsenek másoknak. Akiknek segítenek Isten Királyságának alattvalóivá válni, azok megtanulnak változtatni romboló magatartásukon, javítani a családi életükön, kiegyensúlyozottan tekinteni az anyagi gazdagságot, valamint megtanulják tisztelni a hatalmat. És ami még ennél is fontosabb, Jehova Tanúi segítenek az embereknek, hogy meghitt kapcsolatnak örvendhessenek Istennel.

Akik Isten Királyságáról prédikálnak, javára válnak annak a társadalomnak, amelyben élnek. Sőt, ennél is többet tesznek: arra indítják az embereket, hogy egy olyan kormányzatba vessék a bizalmukat, amely valóságos, és amely tartós békét hoz mindazoknak, akik szeretik Istent. Ezek a keresztények a semlegességüknek köszönhetően ma szabadon nyújthatnak segítséget, méghozzá a lehető legmaradandóbb és leggyakorlatiasabb segítséget.

[Kiemelt rész/kép a 7. oldalon]

A politika helyett Isten Királyságát hirdetem

Átila kisfiúként a felszabadítás teológiáját tanulta egyházközsége papjaitól Belémben, Brazíliában. Örömmel hallotta, hogy az emberiség végül megszabadul az elnyomástól, ezért csatlakozott egy aktivista közösséghez, ahol megtanulta, hogyan kell tiltakozó tüntetéseket és polgári engedetlenségi mozgalmakat szervezni.

Átila azonban abban is örömét lelte, hogy a csoport gyermekeit tanította egy olyan könyvből, amelyet kapott valakitől, és azt a címet viselte, hogy Hallgass a Nagy Tanítóra! * Ez a könyv a jó viselkedésről és a hatalomnak való engedelmességről is ír. Átila ezért azon tűnődött, hogy a felszabadítás teológiájának hívei miért nem követik Jézus magas erkölcsi irányadó mértékeit, és hogy egyesek miért feledkeznek meg az elnyomottakról, mihelyt hatalomhoz jutnak. Így aztán megszakította kapcsolatát a közösséggel. Később Jehova Tanúi kopogtattak az ajtaján, és beszéltek neki Isten Királyságáról. Hamarosan elkezdte tanulmányozni a Bibliát, és megtudta, hogy mi az emberiség elnyomása elleni valódi orvosság.

Körülbelül ez idő tájt Átila elment egy katolikus szemináriumra, amely a vallás és a politika kapcsolatáról szólt. „Ez csupán két különböző megközelítési módja a dolgoknak” — magyarázták az oktatók. Részt vett a Királyság-teremben tartott egyik összejövetelen is. Mennyire más volt itt a légkör! Például senki sem dohányzott, senki nem ivott és nem mondott trágár vicceket! Elhatározta magát, és csatlakozott Jehova Tanúihoz a prédikálómunkában, majd nem sokkal később megkeresztelkedett. Most már tudja, hogy a felszabadítás teológiája miért nem valódi megoldás a szegények gondjaira.

[Lábjegyzet]

[Képek a 6. oldalon]

Isten keresztény szolgáinak a semlegessége nem akadály mások megsegítésében