Örömet szerezhetsz Istennek

HATÁSSAL lehetünk arra, hogy mit érez Isten? Tud örvendezni? Egy szótári meghatározás szerint Isten „a legfőbb vagy legvégső valóság”. De mi van, ha ez a fenséges valóság csupán egy erő? Vajon várhatjuk, hogy egy személytelen erő örvendezzen? Aligha. De figyeld csak meg, mit mond Istenről a Biblia.

„Az Isten Szellem” — mondta Jézus Krisztus (János 4:24). A szellemi lét az emberekétől különböző életforma. Bár a szellemszemélyek az emberi szemnek láthatatlanok, van testük, méghozzá „szellemi” (1Korintusz 15:44; János 1:18). A Biblia jelképes nyelvezettel még úgy is beszél Istenről, mint akinek egyebek között van szeme, füle és keze. * Istennek van neve is, ez a név: Jehova (Zsoltárok 83:18). A Biblia Istene tehát szellemszemély (Héberek 9:24). „Ő az élő Isten és a Király időtlen időkig” (Jeremiás 10:10).

Mivel Jehova valóságos, élő személy, ezért tud gondolkodni és cselekedni. Vannak tulajdonságai, érzései; van, amit szeret, és van, amit nem. A Bibliában rengeteg olyan leírás van, amely feltárja, mi szerez Istennek örömet, és mi nem tetszik neki. Míg az emberkéz alkotta istenek és bálványok csupán emberi készítőik jellemvonásainak, tulajdonságainak másai, addig a mindenható Isten, Jehova, maga a Forrása azoknak az érzelmeknek, amelyeket az emberekbe is beleplántált (1Mózes 1:27; Ézsaiás 44:7–11).

Jehova kétségkívül „a boldog Isten” (1Timóteusz 1:11). Nem csak a teremtésművei örvendeztetik meg, a szándékát is élvezettel váltja valóra. Ézsaiás prófétán keresztül Jehova kijelenti: „megteszem mindazt, ami kedvemre van . . . Megmondtam, meg is valósítom. Megformáltam, meg is cselekszem” (Ézsaiás 46:9–11). A zsoltáríró így énekelt: „Jehova örvendezni fog műveiben” (Zsoltárok 104:31). De van még valami, ami örömet szerez Istennek. Ezt mondja: „Légy bölcs, fiam, és örvendeztesd meg szívemet” (Példabeszédek 27:11). Gondolj csak bele, hogy ez mit is jelent: megörvendeztethetjük Istent!

Hogyan örvendeztethetjük meg Isten szívét?

Nézzük csak, hogyan örvendeztette meg Noé családfő Jehova szívét. Noé „kegyet talált Jehova szemében”, mert „feddhetetlen [volt] a kortársai között”. Az akkor élt gonosz emberekkel éles ellentétben Noé hite és engedelmessége olyannyira tetszett Istennek, hogy elmondható: „Noé az igaz Istennel járt”  (1Mózes 6:6, 8, 9, 22). „Hit által mutatott Noé istenfélelmet, és készített bárkát a háznépe megmentésére” (Héberek 11:7). Jehova örömét lelte Noéban. Megáldotta őt és a családját, és így túlélhették az emberi történelemnek azt a veszedelmes időszakát.

Ábrahám patriarcha is mélyen érzékelte, hogy milyen érzései vannak Jehovának. Egyértelműen megmutatkozott, hogy milyen jól ismeri Isten gondolkodásmódját, amikor Jehova közölte vele, hogy Szodoma és Gomorra el fog pusztulni lakóinak züllöttsége miatt. Ábrahám elég sokat tudott Jehováról ahhoz, hogy arra a következtetésre jusson, elképzelhetetlen Istenről, hogy megölje az igazságos embert a gonosszal együtt (1Mózes 18:17–33). Évekkel később, engedelmeskedve Isten utasításának, Ábrahám „mondhatni felajánlotta Izsákot”, mert „úgy vélekedett, hogy az Isten még a halottak közül is képes őt feltámasztani” (Héberek 11:17–19; 1Mózes 22:1–18). Ábrahám olyannyira azonosulni tudott Isten érzéseivel, és olyan erős hitet és engedelmességet mutatott ki, hogy „»Jehova barátjának« hívták” (Jakab 2:23).

Egy másik ember, aki igyekezett megörvendeztetni Isten szívét, Dávid volt, az ókori Izrael királya. Jehova ezt mondta róla: „Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki megteszi majd mindazt, amit kívánok” (Cselekedetek 13:22). Dávid már az óriás Góliáttal való küzdelme előtt is feltétel nélkül bízott Istenben, és ezt el is mondta Izrael királyának, Saulnak: „Jehova, aki megszabadított engem az oroszlán és a medve mancsai közül, ő fog megszabadítani engem e filiszteus kezéből.” Jehova megáldotta Dávidot, amiért beléje vetette a bizalmát, és segített neki, hogy meg tudja ölni Góliátot (1Sámuel 17:37, 45–54). Dávid nemcsak azt akarta, hogy a cselekedetei ’legyenek kedvesek Jehovának’, hanem azt, hogy még ’szája mondásai és szíve elmélkedései’ is legyenek azok (Zsoltárok 19:14).

Mi a helyzet velünk? Mi hogyan szerezhetünk örömet Jehovának? Minél jobban érzékeljük azt, hogy mit érez Isten, annál inkább tudatában leszünk annak, hogy mivel örvendeztethetjük meg szívét. Ha a Bibliát olvassuk, mindenképpen igyekezzünk megfigyelni, miként érez Isten, hogy így ’beteljünk az ő akaratának pontos ismeretével minden bölcsességben és szellemi megértésben, s Jehovához méltón tudjunk járni, avégett hogy teljesen kedvére legyünk’ (Kolosszé 1:9, 10). Az ismeret segít kiépíteni hitünket. Ez pedig feltétlenül szükséges, hiszen „hit nélkül . . . lehetetlen Isten kedvére lenni” (Héberek 11:6). Ha igyekszünk erős hitet kifejleszteni, és az életünket összhangba hozzuk Jehova akaratával, akkor megörvendeztethetjük szívét. Ugyanakkor vigyázzunk, nehogy szívfájdalmat okozzunk Jehovának.

Ne bántsuk meg Istent

A Noé napjairól készült beszámolóban találhatunk egy példát arra, hogy mi az, amivel Jehovát megbántjuk. Abban az időben „megtelt a föld erőszakkal. Isten tehát a földre tekintett, és íme: romlott volt az, mert minden test megrontotta útját a földön.” Mit érzett Isten, amikor felmérte, milyen nagy a züllöttség és az erőszak? Jehova „sajnálta, hogy embert alkotott a földön, és bánkódott a szívében” — mondja a Biblia (1Mózes 6:5, 6, 11, 12). Isten azért érzett sajnálatot, mert az emberek olyannyira gonosszá váltak, hogy másképp kellett viszonyulnia az Özönvíz előtti gonosz nemzedékhez: mivel nem állhatta a gonoszságot, Isten, az emberek Teremtője, a pusztítójukká vált.

 Jehova akkor is gyötrelmet élt át, amikor tulajdon népe, Izrael ókori nemzete minduntalan semmibe vette az érzéseit és szeretetteljes irányítását. A zsoltáríró így kesergett: „Mily sokszor lázongtak ellene a pusztában, és bántották meg a sivatagban! Újra meg újra próbára tették Istent, fájdalmat okoztak Izrael Szentjének!” „De ő irgalmas volt; elfedezte a vétket, és nem hozott pusztulást. Sokszor elfordította haragját, és nem ébresztette föl teljes dühét” (Zsoltárok 78:38–41). A Biblia elmondja nekünk, hogy bár a lázadó izraeliták jogosan szenvedték el a bűneik következményeit, Isten mégis „minden gyötrelmükben gyötrelmet élt át” (Ézsaiás 63:9).

Isten bőséges bizonyítékát adta Izrael népe iránt érzett szeretetének, „ők azonban csak tréfát űztek az igaz Isten követeiből, megvetették szavait, és csúfolták prófétáit, mígnem Jehova dühödt haragja felgerjedt népe ellen, és nem volt már gyógyulás” (2Krónikák 36:16). Végül nyakas lázadásukkal olyannyira „megbántották szent szellemét”, hogy elveszítették Jehova kegyét (Ézsaiás 63:10). Mi lett ennek a következménye? Isten jogosan megvonta tőlük védelmét, és nagy baj zúdult rájuk: a babiloniak legyőzték Júdát, és elpusztították Jeruzsálemet (2Krónikák 36:17–21). Milyen szomorú, amikor az emberek úgy döntenek, hogy bűnös életmódot folytatnak, ami bántja a Teremtőjüket, és gyötrelmet okoz neki!

A Biblia nem hagy kétséget afelől, hogy Isten mélységes fájdalmat érez az igazságtalan viselkedés miatt (Zsoltárok 78:41). Egyebek között ezek azok a dolgok, amik bántják Istent, sőt utálatosak előtte: a büszkeség, hazugság, gyilkosság, mágia, jövendőmondás, az ősök imádata, gátlástalanság, homoszexualitás, házastársi hűtlenség, vérfertőzés és a szegények elnyomása (3Mózes 18:9–29; 19:29; 5Mózes 18:9–12; Példabeszédek 6:16–19; Jeremiás 7:5–7; Malakiás 2:14–16).

Mit érez Jehova a bálványimádással kapcsolatban? A 2Mózes 20:4, 5 kijelenti: „Ne készíts magadnak faragott képmást, vagy ahhoz hasonló alakot, ami fenn van az egekben, vagy lenn van a földön, vagy ami a vizekben van a föld alatt. Ne hajolj meg előttük, és ne hagyd magad rávenni a szolgálatukra.” Miért? Azért, mert a bálvány ’utálatos Jehovának’ (5Mózes 7:25, 26). János apostol így figyelmeztetett minket: „Kicsiny gyermekek, őrizzétek meg magatokat a bálványoktól!” (1János 5:21). Pál apostol pedig ezt írta: „szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól” (1Korintusz 10:14).

Keressük Isten helyeslését

„A becsületeseknek . . . meghitt társa” Isten. „Azokban gyönyörködik, akik feddhetetlenek útjukon” (Példabeszédek 3:32; 11:20). Ezzel szemben, akik folyton megbántják Istent, konokul semmibe veszik igazságos érzéseit és dacolnak velük, azok hamarosan tapasztalni fogják nemtetszését (2Tesszalonika 1:6–10). Rövidesen véget vet mindenféle gonoszságnak, amely napjainkban olyannyira elterjedt (Zsoltárok 37:9–11; Sofóniás 2:2, 3).

A Biblia azonban világosan elmondja, hogy Jehova „nem kívánja, hogy bárki is elpusztuljon, hanem azt kívánja, hogy mindenki megbánásra jusson” (2Péter 3:9). Szívesebben mutatja ki az őt szerető, igazságos emberek iránti vonzalmát, mint a rosszallását azok iránt, akik nem akarnak jobb útra térni. Jehova kijelenti: „nem gyönyörködöm a gonosz halálában. Inkább abban gyönyörködöm, ha a gonosz megtér útjáról, és életben marad” (Ezékiel 33:11).

 Senki sincs arra kárhoztatva, hogy Jehova haragjának a célpontja legyen. „Jehova nagyon gyöngéd vonzalmú és irgalmas” (Jakab 5:11). Ha teljes mértékben megbízol Isten érzéseiben, ’minden aggodalmadat őrá vetheted, mert ő törődik veled’ (1Péter 5:7). Biztos lehetsz benne, hogy akik megörvendeztetik Isten szívét, azok előtt nagyszerű lehetőség nyílik: élvezhetik az ő helyeslését és barátságát. Ma sürgetőbb, mint valaha ’állandóan megbizonyosodni arról, hogy mi elfogadható az Úr előtt’ (Efézus 5:10).

Mily csodálatos, hogy Isten ki nem érdemelt kedvességből feltárta előttünk dicsőséges tulajdonságait és érzéseit, és mi, emberek, meg tudjuk örvendeztetni a szívét! Ha szeretnéd ezt tenni, vedd fel a kapcsolatot a környékeden élő Jehova Tanúival. Boldogan megmutatják majd neked, mit találtak gyakorlatiasnak és megvalósíthatónak abban, ahogyan igyekeznek örömet szerezni Istennek.

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 7. oldalon]

Miért ruházza fel a Biblia Istent emberi jellemzőkkel?

Mivel „az Isten Szellem”, nem láthatjuk őt fizikai szemünkkel (János 4:24). A Biblia éppen ezért jelképes nyelvezetet használ, egyebek között hasonlatokat, metaforákat és antropomorfizmust, hogy el tudjuk képzelni Isten hatalmát, fenségét, és megértsük a cselekedeteit. Az antropomorfizmus (a görög „antropomorf” szóból származik, melynek jelentése: ’emberi alakú, emberi jegyeket hordozó’) emberi tulajdonságokkal ruház fel nem emberi lényeket. Így bár nem tudjuk, hogyan néz ki Isten szellemi teste, a Biblia úgy beszél róla, mint akinek szeme, füle, keze, karja, ujja, lába és szíve van (1Mózes 8:21; 2Mózes 3:20; 31:18; Jób 40:9; Zsoltárok 18:9; 34:15).

Ez a leíró nyelvezet nem azt jelenti, hogy Isten szellemi testének ugyanolyan részei vannak, mint az emberi testnek. Az antropomorfizmust nem szabad szó szerint vennünk. Csupán abban segít, hogy az emberek jobban megérthessék Istent. E nélkül a jelképes nyelvezet nélkül nehéz volna — ha nem egyenesen lehetetlen — olyan leírást adni Istenről, amelyet az emberek fel tudnak fogni. De mindez nem jelenti azt sem, hogy az emberi fantázia találta ki Jehova Isten személyiségét. A Biblia világosan elmagyarázza, hogy az ember lett Isten képmására teremtve, nem pedig Isten az ember képmására (1Mózes 1:27). Mivel a Biblia íróit ’Isten ihlette’, így amit az ő személyiségéről írtak, az valójában Istennek a leírása saját tulajdonságairól, azokról a tulajdonságokról, amelyeket különféle mértékben az emberi teremtményeibe is beléplántált (2Timóteusz 3:16, 17). Ezek nem az emberek tulajdonságai Istenben, hanem Isten tulajdonságai az emberekben.

[Kép a 4. oldalon]

Noé kegyet talált Isten szemében

[Kép az 5. oldalon]

Ábrahám azonosulni tudott Isten érzéseivel

[Kép a 6. oldalon]

Dávid feltétel nélkül bízott Jehovában

[Kép a 7. oldalon]

A Biblia olvasásával megtanulhatjuk, hogyan örvendeztethetjük meg Istent

[Kép forrásának a jelzése a 4. oldalon]

Courtesy of Anglo-Australian Observatory, photograph by David Malin