Keresztényi felelősségünk, hogy törődjünk az idősekkel

„Én öregkorotokig ugyanaz vagyok, és megőszülésetekig hordozom a terhet” (ÉZSAIÁS 46:4).

1—2. Miben tér el az égi Atyánk nyújtotta gondoskodás attól, ahogyan az emberi szülők gondoskodnak gyermekeikről?

AZ ODAADÓ szülők gondoskodnak gyermekükről csecsemőkorától a gyermekévein át egészen a kamaszkora végéig. Még azután is szeretetteljes figyelmükkel kísérik és támogatják őt, miután felnő, és családot alapít.

² Amit az emberek meg tudnak tenni a gyermekeikért, annak van határa, ám égi Atyánk mindig képes szeretetteljes figyelmével kísérni hűséges szolgáit, és támogatni őket. Jehova így szólt ókori választott népéhez: „Én öregkorotokig ugyanaz vagyok, és megőszülésetekig hordozom a terhet” (Ézsaiás 46:4). Milyen megnyugtató szavak ezek az idősebb keresztényeknek! Jehova nem hagyja el azokat, akik lojálisak maradnak hozzá. Sőt megígéri, hogy fenntartja, támogatja és vezeti őket életük folyamán, még időskorukban is (Zsoltárok 48:14).

3. Mit taglal ez a cikk?

³ Hogyan utánozhatjuk Jehovának az idősek iránti szerető törődését? (Efézus 5:1, 2). Beszéljük meg, hogy milyen módokon törődhetnek nemzetközi testvériségünk koros tagjaival a gyermekeik, a gyülekezeti felvigyázók és minden más keresztény.

A gyermekek felelőssége

4. Mi a keresztény gyermekek kötelessége a szüleik iránt?

⁴ „Tiszteld apádat és anyádat” (Efézus 6:2;  2Mózes 20:12). Pál apostol ezt az egyszerű, ám mély értelmű gondolatot idézte a Héber Iratokból, hogy emlékeztesse a gyermekeket a szüleik iránti kötelességükre. De hogyan vonatkoznak ezek a szavak az idősekről való gondoskodásra? Egy megható történet, mely a keresztény kor előtti időben játszódott, segít választ találnunk erre a kérdésre.

5. a) Mi mutatja, hogy József nem feledkezett meg gyermeki kötelességeiről? b) Mit jelent tisztelni a szüleinket, és hogyan mutatott ebben nagyszerű példát József?

⁵ Józsefnek több mint húsz évre megszakadt a kapcsolata idős apjával, Jákob patriarchával. Az iránta érzett gyermeki szeretete nyilvánvalóan mégis megmaradt, hiszen amikor felfedte kilétét testvéreinek, rögtön azt kérdezte tőlük, hogy ’él-e még az apja’ (1Mózes 43:7, 27; 45:3). Abban az időben Kánaán földjét éhínség sújtotta. József ezért ezt üzente apjának: „Gyere le ide, ne késlekedj. Lakj Gósen földjén, és legyél ezentúl közel hozzám . . . És én ellátlak ott élelemmel” (1Mózes 45:9–11; 47:12). Igen, az idős szülők tisztelete magában foglalja, hogy megóvjuk őket, és gondoskodunk róluk anyagilag, amikor ők már nem tudják ezt megtenni (1Sámuel 22:1–4; János 19:25–27). József szívesen vállalta ezt a felelősséget.

6. Hogyan mutatta ki József, hogy őszintén szereti az édesapját, és hogyan követhetjük a példáját?

⁶ Jehova áldásával József Egyiptom egyik leggazdagabb és leghatalmasabb embere lett (1Mózes 41:40). De nem tartotta magát annyira fontosnak vagy elfoglaltnak, hogy ne tisztelje 130 éves apját. Amikor meghallotta, hogy Jákob (Izrael) közeledik, „befogatott a szekerébe, és felment Izrael, az ő apja elé Gósenbe. Amikor meglátta, azonnal a nyakába borult, és újra meg újra könnyekre fakadt a nyakába borulva” (1Mózes 46:28, 29). Ez az üdvözlés nem csupán formalitás volt, a tiszteletadás illő módja. József nagyon szerette idős édesapját, és nem szégyellte kimutatni a szeretetét. Ha vannak korosodó szüleink, ugye mi sem fogjuk vissza magunkat, amikor kifejezzük irántuk a szeretetünket?

7. Miért akarta Jákob, hogy Kánaánban temessék el?

⁷ Jákob az élete végéig szilárd odaadással volt Jehova iránt (Héberek 11:21). Hitt Isten ígéreteiben, ezért azt kérte, hogy Kánaánban temessék el. József tiszteletet fejezett ki apja iránt azzal, hogy eleget tett a kérésének, bár ez nem csekély kiadással és erőfeszítéssel járt (1Mózes 47:29–31; 50:7–14).

8. a) Elsősorban mi indít minket arra, hogy gondoskodjunk idős szüleinkről? b) Mit tett egy teljes idejű szolga, hogy gondoskodhasson korosodó szüleiről? (Lásd a 17. oldalon található bekeretezett részt.)

⁸ Mi indította Józsefet arra, hogy gondoskodjon az apjáról? Közrejátszott, hogy szerette őt, és lekötelezve érezte magát neki, amiért életet és nevelést kapott tőle, de kétségtelenül arra is erős vágyat érzett, hogy Jehova kedvében járjon. Nekünk is vágynunk kell erre. Pál ezt írta: „Ha . . . valamely özvegynek vannak gyermekei vagy unokái, ezek először is azt tanulják meg, hogy a saját háznépükben éljenek Isten iránti odaadás szerint, és hogy mindig  adják meg szüleiknek és nagyszüleiknek az őket megillető viszonzást, mert ez elfogadható az Isten szemében” (1Timóteusz 5:4). Nem kérdés hát, hogy a Jehova iránti szeretetünk és tiszteletteljes félelmünk arra fog indítani minket, hogy gondoskodjunk idősödő szüleinkről, bármilyen nehézséggel jár is ez. *

Hogyan mutathatják ki törődésüket a vének?

9. Kiket nevezett ki Jehova az idős keresztényeket is magában foglaló nyáj terelgetésére?

⁹ Hosszú életének a vége felé Jákob így beszélt Jehováról: „az igaz Isten, aki terelgetett engem amióta csak vagyok, mind a mai napig” (1Mózes 48:15). Jehova ma a keresztény felvigyázók, azaz vének által terelgeti földi szolgáit, Fiának, Jézus Krisztusnak, ’a főpásztornak’ a vezetése alatt (1Péter 5:2–4). Hogyan utánozhatják a felvigyázók Jehovát abban, ahogyan a nyáj idősebb tagjaival törődnek?

10. Hogyan kapnak fizikai támogatást az idős keresztények? (Lásd a 19. oldalon lévő bekeretezett részt.)

¹⁰ Röviddel a keresztény gyülekezet megalakulása után az apostolok kineveztek ’hét, jó bizonyságot szerzett férfit, akik telve voltak szellemmel és bölcsességgel’, hogy felügyeljék az étel ’naponkénti kiosztását’ a rászoruló keresztény özvegyek között (Cselekedetek 6:1–6). Később Pál azt az utasítást adta Timóteusznak, egy felvigyázónak, hogy vegye fel a példamutató, idős özvegyeket azoknak a jegyzékébe, akik jogosultak az anyagi támogatásra (1Timóteusz 5:3, 9, 10). A gyülekezeti felvigyázók ma is készségesen megszervezik, hogy az idős keresztények gyakorlati segítséget kapjanak, ha szükséges. De ennél többet foglal magában a hűséges idősekről való gondoskodás.

11. Mit mondott Jézus a nincstelen özvegyről, aki kis összegű adományt adott?

¹¹ Földi szolgálatának a vége felé Jézus leült a templomban, és „figyelni kezdte, hogyan dob a sokaság pénzt a perselyekbe”. Egyszer csak feltűnt neki valaki. A beszámoló szerint „jött . . . egy szegény özvegy, és bedobott két igen csekély értékű kis pénzérmét”. Jézus magához hívta a tanítványait, és ezt mondta nekik: „Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet dobott be mindazoknál, akik pénzt dobtak a perselyekbe; mert azok mind a fölöslegükből dobtak be, de ő a nélkülözéséből dobta be mindazt, amije volt,  egész megélhetését” (Márk 12:41–44). Az összegére nézve kicsi volt az özvegy adománya, de Jézus tudta, mennyire értékeli égi Atyja az odaadás ilyen teljes lelkű megnyilvánulásait. Akárhány éves volt is a szegény özvegy, a tette nem kerülte el Jézus figyelmét.

12. Hogyan fejezhetik ki értékelésüket a vének azért, amit az idős keresztények tesznek?

¹² A keresztény felvigyázók figyelmét sem kerüli el az, amit az idősek tesznek az igaz imádatért. A vének méltán dicsérhetik meg az idősebbeket, amiért részt vesznek a szolgálatban, közreműködnek az összejöveteleken, jó hatással vannak a gyülekezetre, és kitartanak. Egy őszinte dicséret segíthet az időseknek, hogy okot találjanak „az ujjongásra” szent szolgálatukban, és ne hasonlítsák össze az eredményeiket azzal, amire más keresztények képesek, vagy a saját, múltbeli teljesítményükkel, mert ez kedvüket szegheti (Galácia 6:4).

13. Hogyan építhetnek a vének az idősebbek képességeire és tapasztalatára?

¹³ A vének úgy ismerhetik el az idősebb keresztények értékes támogatását, ha építenek a tapasztalatukra és képességeikre. A példamutató időseket olykor meg lehet kérni bemutatókra vagy interjúkra. „A hallgatóság csupa fül, amikor egy olyan idősebb testvérrel vagy testvérnővel készítek interjút, aki gyermekeket nevelt az igazságban” — jegyzi meg egy vén. Egy másik gyülekezet vénjei arról számolnak be, hogy egy 71 éves úttörő testvérnő ügyesen tud segíteni a Királyság-hírnököknek, hogy rendszeressé váljanak a szántóföldi szolgálatban. Arra is buzdítja őket, hogy tegyék szokásukká az olyan alapvető tevékenységeket, mint a bibliaolvasás, a napiszöveg elolvasása és az olvasottakon való elmélkedés.

14. Hogyan fejezték ki értékelésüket a vének az egyik gyülekezetben egy idősebb felvigyázótársuk iránt?

¹⁴ A vének az idősebb felvigyázótársaik munkáját is értékelik. José, aki a hetvenes éveiben jár, és már évtizedek óta vénként szolgál, nemrég komoly műtéten esett át. Várható volt, hogy elhúzódik majd a felépülése, ezért arra gondolt, hogy lemond a kiváltságáról, és nem szolgál többé elnöklőfelvigyázóként. „A többi vén meglepően reagált  — mondja José. — Nem fogadták el a javaslatomat, hanem megkérdezték, hogy milyen gyakorlati segítségre lenne szükségem, hogy továbbra is el tudjam látni a felelősségeimet.” José egy fiatalabb vén segítségével képes volt örömmel szolgálni tovább mint elnöklőfelvigyázó, ami a gyülekezet áldására vált. „A testvérek nagyra értékelik José véni munkáját — mondja egy másik vén a gyülekezetből. — Szeretik és tisztelik őt a tapasztalata és a hitben mutatott példája miatt. José kincset ér a gyülekezetünknek.”

Törődjünk egymással!

15. Miért kell törődnie minden kereszténynek a közöttük lévő idősekkel?

¹⁵ Nem csupán a koros szülők gyermekeinek és a kinevezett szolgáknak kell törődniük az idősekkel. Pál az emberi testhez hasonlítva a keresztény gyülekezetet, ezt írta: „Az Isten . . . úgy szerkesztette egybe a testet, hogy a hiányt szenvedő résznek bőségesebb tisztességet adott, hogy ne legyen meghasonlás a testben, hanem egyformán törődjenek egymással a tagjai” (1Korintusz 12:24, 25). Ahhoz, hogy a keresztény gyülekezet harmonikusan működjön, minden egyes tagjának törődnie kell a hívőtársaival, köztük az idősekkel is (Galácia 6:2).

16. Hogyan érdeklődhetünk az idősek iránt az összejöveteleken?

¹⁶ A keresztény összejöveteleken remek lehetőség kínálkozik arra, hogy érdeklődjünk az idősek iránt (Filippi 2:4; Héberek 10:24, 25). Szakítunk rá időt, hogy elbeszélgessünk velük? Az is jó, ha a hogylétükről kérdezzük őket, de vajon tudnánk „valami szellemi ajándékot” is adni, például elmondani egy építő tapasztalatot, vagy felidézni egy bibliai gondolatot? Mivel némelyik idős nehezen mozog, kedves lenne, ha odamennénk hozzájuk, és nem várnánk el, hogy ők jöjjenek hozzánk. Ha valamelyikük nagyothall, beszéljünk lassan és tagoltan. És ha szeretnénk ’kölcsönösen bátorítani egymást’, figyelmesen meg kell hallgatnunk az időseket, amikor beszélnek (Róma 1:11, 12).

17. Hogyan fejezhetjük ki törődésünket azok iránt az idős keresztények iránt, akik nem tudnak kimozdulni otthonról?

¹⁷ Mit tehetünk, ha vannak olyan idősek a gyülekezetünkben, akik nem tudnak eljönni az összejövetelekre? A Jakab 1:27 szerint kötelességünk „gondot viselni az árvákra és az özvegyekre nyomorúságukban”. A „gondot viselni” kifejezéssel fordított görög ige egyik jelentése az, hogy ’meglátogat’ (Cselekedetek  15:36). És mennyire örülnek a látogatásainknak az idősek! Pál, egy immár „idős ember” i. sz. 65 környékén, amikor Rómában raboskodott, lényegében egyedül volt. Vágyakozott rá, hogy lássa munkatársát, Timóteuszt, és ezt írta: „Tégy meg minden tőled telhetőt, hogy hamar eljöjj hozzám” (Filemon 9; 2Timóteusz 1:3, 4; 4:9). Az idősek némelyike, bár szó szerint nem rab, nem tud kimozdulni otthonról a betegsége miatt. Lehet, hogy ők is ilyesmit mondanak: „Kérlek, tégy meg minden tőled telhetőt, hogy mihamarabb meglátogass.” Eleget teszünk a kérésüknek?

18. Milyen haszna van annak, ha meglátogatjuk az időseket?

¹⁸ Soha ne becsüld alá annak hasznát, hogy meglátogatsz egy idős testvért vagy testvérnőt. Amikor a keresztény Onéziforusz Rómában volt, szorgalmasan kereste Pált, meg is találta, és utána ’gyakran szerzett neki felüdülést’ (2Timóteusz 1:16, 17). „Nagyon szeretek fiatalok társaságában lenni — mondja egy idősebb testvérnő. — Az esik legjobban, hogy családtagként bánnak velem. Ez nagyon felvidít.” Egy másik éltes keresztény asszony kijelenti: „Nagyra értékelem, amikor valaki képeslapot küld, felhív, és beszélget velem egypár percig, vagy beugrik hozzám. Szinte újjászületek tőle.”

Jehova megjutalmazza azokat, akik törődnek az idősekkel

19. Milyen áldásokat eredményez az idősekkel való törődés?

¹⁹ Az idősebbekkel való törődés számos áldást eredményez. Már önmagában az is páratlan élmény, hogy együtt lehetünk velük, és meríthetünk tudásukból, tapasztalatukból. Akik törődnek velük, azok érezhetik az adakozás örömét, valamint az abból fakadó elégedettséget és belső békét, hogy teljesítették Írás szerinti kötelességüket (Cselekedetek 20:35). Azonkívül nem kell attól tartaniuk, hogy idősebb korukban magukra maradnak. „A bőkezű lélek megkövéredik, és aki bőven öntöz, maga is bőven öntözött lesz” — biztosít minket Isten Szava (Példabeszédek 11:25).

20—21. Hogyan vélekedik Jehova azokról, akik törődnek az idősekkel, és mit határozzunk el?

²⁰ Jehova megjutalmazza azokat az istenfélő gyermekeket, felvigyázókat és más törődő keresztényeket, akik önzetlenül ellátják idős hívőtársaikat. Magatartásuk összhangban van a következő példabeszéddel: „Aki kegyes az alacsony sorúhoz, az Jehovának ad kölcsön, és Ő majd visszafizeti neki tettét” (Példabeszédek 19:17). Ha a szeretet arra sarkall, hogy kegyesek legyünk az alacsony sorúakhoz és a szegényekhez, Jehova az adakozásunkat kölcsönnek tekinti, amelyet áldások formájában fizet vissza. Akkor is így tesz, amikor szeretetteljesen törődünk idős hívőtársainkkal, akik közül sokan ’szegények a világot tekintve, de gazdagok a hitben’ (Jakab 2:5).

²¹ Milyen bőkezűen fizet vissza Isten! Még örök életet is ad! Jehova szolgái nagy többségének ez egy paradicsomi földön való örök életet jelent majd. Akkor megszűnnek az öröklött bűn hatásai, és a hűséges idősek élvezni fogják, amint visszakapják fiatalos frissességüket (Jelenések 21:3–5). Amíg erre az áldott időre várunk, keresztényi kötelességünket teljesítve törődjünk az idősekkel.

[Lábjegyzet]

Mi a válaszod?

• Hogyan tisztelhetik a gyermekek koros szüleiket?

• Hogyan fejezhetik ki értékelésüket a vének a nyáj idősebb tagjai iránt?

• Mivel mutathatja ki minden egyes keresztény az idősek iránti őszinte érdeklődését?

• Milyen áldásokat eredményez az idős keresztényekkel való törődés?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész a 17. oldalon]

A szüleinek segítségre volt szükségük

Philip önkéntes építőmunkásként szolgált Libériában, amikor 1999-ben kiderült, hogy az édesapja súlyos beteg. Tudta, hogy az édesanyja nem tudna egyedül megbirkózni a helyzettel, ezért úgy döntött, hogy hazamegy intézni az apja orvosi kezelését.

„Nem volt könnyű visszamennem, de úgy éreztem, hogy elsődlegesen a szüleim iránt tartozom felelősséggel” — emlékszik vissza Philip. A következő három év alatt a szüleit megfelelőbb lakásba költöztette, melyet a közelben lakó keresztény hittársai segítségével átalakított, figyelembe véve az édesapja különleges szükségleteit.

Philip édesanyja most már jobban megállja a helyét a férje súlyos betegsége miatt kialakult helyzetben. Philip nemrég igent mondhatott a meghívásra, hogy dolgozzon önkéntesként Jehova Tanúi macedóniai fiókhivatalában.

[Kiemelt rész a 19. oldalon]

Törődtek vele

Amikor Ada, egy 85 éves keresztény testvérnő, aki Ausztráliában él, annyira legyöngült, hogy nem tudott kimozdulni otthonról, a gyülekezeti vének megszervezték, hogy segítséget kapjon hívőtársaitól. A testvérek örömmel kitakarítottak nála, mostak, főztek rá, és elintéztek neki ezt-azt.

A segítségnyújtás közel tíz évvel ezelőtt kezdődött. Eddig több mint harminc Jehova Tanúja segített gondoskodni hívőtársáról, Adáról. Rendszeresen meglátogatják, felolvasnak neki a bibliai kiadványokból, beszámolnak a gyülekezet tagjainak szellemi fejlődéséről, és imádkoznak vele.

Egy ottani keresztény vén megjegyezte: „Akik Adával foglalkoznak, kiváltságnak érzik, hogy segíthetnek neki. Sokakra nagy hatással van a hűséges szolgálata, melyet évtizedek óta végez, és egyszerűen el sem tudják képzelni, hogy ne törődjenek vele.”

[Kép a 16. oldalon]

Ugye nem fogjuk vissza magunkat, amikor kifejezzük idős szüleink iránt a szeretetünket?

[Képek a 18. oldalon]

A gyülekezetben mindenki kimutathatja idős hívőtársai iránti szeretetét