A legértékesebb örökség, ami csak létezik

ÉLETE alkonyán az idős János apostol ezt írta: „Nincs nagyobb okom a hálára ezeknél, vagyis hogy azt halljam, hogy gyermekeim továbbra is az igazságban járnak” (3János 4).

A hűséges apostol itt a szellemi értelemben vett gyermekeire utalt. Ám sok szülő visszhangozná az apostol szavait. Keményen dolgoztak azon, hogy „Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint” neveljék gyermekeiket, és most örömmel látják, hogy felcseperedett gyermekeik „az igazságban járnak” (Efézus 6:4). Igazából azzal, hogy valaki az örök élet útjára tanítja gyermekét, a legértékesebb örökséget adja neki, ami csak létezik. Ez azért van így, mert az Isten iránti odaadásban, amely magában foglalja, hogy úgy éljük az életünket, ahogyan Jehova elvárja a keresztényektől, „a mostani és az eljövendő élet ígérete” is megvan (1Timóteusz 4:8).

Jehova, a tökéletes Atya igen nagyra becsüli azokat az istenfélő szülőket, akik mindent megtesznek, hogy szellemileg oktassák gyermekeiket. Ha a gyermekek kedvezően reagálnak, nagy örömet jelent majd nekik a szüleikkel együtt gyakorolni az igaz imádatot. Amint ezek a gyermekek éretté válnak, szép emlékekkel gazdagodnak az ehhez kapcsolódó tevékenységekről. Néhányan boldogan emlékeznek vissza arra, amikor először vettek részt a teokratikus szolgálati iskolán *. Vagy felidézik, amikor először tudtak felolvasni egy verset a Bibliából, miközben elkísérték az édesanyjukat vagy édesapjukat a házról házra végzett szolgálatban. Hogyan is felejthetnék el, hogy milyen volt, amikor a szüleik felolvastak nekik Az én könyvem bibliai történetekről vagy a Hallgass a Nagy Tanítóra! című könyvből *? Gabriel egy nagyon kedves emlékét osztja meg velünk: „Amikor még csak négyéves voltam, édesanyám mindennap énekelt nekem főzés közben. Még mindig mély érzéseket kelt bennem, ha visszagondolok egy bizonyos Királyság-énekre, mely később segített látnom Jehova szolgálatának a fontosságát.” Talán te is emlékszel arra a gyönyörű énekre, amelyre Gabriel utal. Az Énekeljetek dicséreteket Jehovának című énekeskönyvben a 157-es énekről van szó, melynek címe: „Imádd Jehovát ifjúságod idején”.

Az ének így kezdődik: Gyermekek szájából dicséret szólt, / Jézusnak úgy mondtak köszöntő szót. Valóban, voltak gyermekek, akiknek kiváltságukban állt együtt lenni Jézussal, és alighanem megörvendeztették őt felüdítő, őszinte viselkedésükkel. Jézus a tanítványainak  még követendő példaként is megemlítette a kisgyermekek taníthatóságát (Máté 18:3, 4). A gyermekeknek tehát megvan a maguk helye Jehova imádatában. Az ének úgy folytatódik, hogy ma is kisgyermekek / Jehovát dicsérik, Istenünket.

Példamutató viselkedésével — otthon, az iskolában és máshol — sok gyermek tiszteletet szerez Istennek és a családjának. Micsoda áldás, hogy keresztény szüleik vannak, akik szeretik azt, ami igaz (5Mózes 6:7). Az istenfélő szülők azt teszik, amit Isten mond, aki mint egy szerető Atya, arra tanítja teremtményeit, hogy azon az úton járjanak, amelyen járniuk kell. És milyen áldásban van részük a szülőknek! Amikor aztán rajtuk a sor, hogy tanítsák a családjukban lévő ifjakat, bizony fellelkesíti őket, hogy gyermekeik hallgatnak rájuk, és nem szereznek bánatot nekik! (Ézsaiás 48:17, 18). Angélica, aki jelenleg Jehova Tanúi mexikói fiókhivatalában szolgál, ezt mondja: „A szüleim mindig arra törekedtek, hogy átültessék a gyakorlatba a Biblia alapelveit. Ezért igazán csodás volt a gyerekkorom. Boldog voltam.”

Ezek a keresztények egyetértenek abban, hogy megéri gondosan őrizni a szellemi örökséget. Talán olyan családban élő fiatal vagy, ahol valódi keresztényi értékek szerint nevelkedsz. Ha igen, az ének erre buzdít téged, mint keresztény fiatalt: Szent legyen mindvégig az utatok. Eljön az idő, amikor saját magadnak kell majd döntened, ezért már most, amíg fiatal vagy, tanulj meg bízni az Úrban. / Ne legyen benned dicsőségvágy.

Ha tévesen mindent dicsőségvágyból teszel az életedben, vagyis a népszerűséget teszed az első helyre, az összes nevelés, amelyet kapsz, hiábavalóvá válhat, és semmivé teheted a jövőre vonatkozó kilátásaidat. A népszerűség utáni vágyad arra indíthat, hogy engedj az éberségedből. Ez egyeseket olyanok társaságába sodort, akik ugyan ártalmatlanoknak látszanak, sőt akár vonzónak is, de nem érdeklődnek a keresztényi irányadó mértékek iránt. Erről szól Tara példája is, aki a Fiatalok kérdezik — Hogyan szerezhetek igazi barátokat? című videofilm egyik főszereplője. Tarához hasonlóan bármely fiatal keresztény, aki olyanokkal barátkozik, akik nem értékelik az igaz imádatot, azt fogja tapasztalni, hogy előbb vagy utóbb jó szokást megront a rossz társaság, ahogyan az ének folytatja. Évekig tartó erőfeszítésbe telik a jó szokások kialakítása, de gyorsan meg lehet rontani őket.

Igaz, nem könnyű az istenfélelem útján járni. Ám ahogy az ének mondja, míg az Úr Szava a szívedben van, / Szellemben szolgálsz és  igazságban, addig szilárd alapot építesz a valódi sikerhez. Így boldogan éled majd felnőttkorod. Még inkább átérzed majd, hogy ha Jehova szeretetteljes törődését élvezed, semmi sem akadályozhat meg abban, hogy azt tedd, ami helyes a szemében. Ily módon válhatsz érett, istenfélő felnőtté. Sőt mi több, ha bölcsen javadra fordítod a keresztényi nevelést, lehetőséged nyílik arra, hogy Jehova szívét is felvidítsd. Mi lehetne ennél nagyobb kiváltság egy embernek? (Példabeszédek 27:11).

Ezért fiatalok, mindig emlékezzetek arra, milyen értékes az a nevelés, amelyet Jehovától és keresztény szüleitektől kaptok. Bárcsak az a mélységes szeretet, amelyben részesültök, arra indítana benneteket, hogy azt tegyétek, ami kedves Jehova szemében. Akkor Jézus Krisztushoz és a hűséges, fiatal Timóteuszhoz hasonlóan boldoggá teszitek majd égi Atyátokat és szüleiteket. És ha egyszer ti magatok is szülők lesztek, valószínűleg egyet fogtok érteni a korábban említett Angélicával, aki ezt mondja: „Ha valaha gyermekem lesz, minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy csecsemőkorától a szívébe ültessem a Jehova iránti szeretetet, hogy ez világítsa meg útját.” Kétségtelen, hogy az örök életre vivő igazságos út a legértékesebb örökség, ami csak létezik!

[Lábjegyzetek]