Fogadd el az élő Isten vezetését!

„Térjetek az élő Istenhez, aki alkotta az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van” (CSELEKEDETEK 14:15)

1—2. Miért nevezhető Jehova méltán ’az élő Istennek’?

MIUTÁN Pál apostol és Barnabás meggyógyított egy férfit, Pál így szólt a lisztraiakhoz, akik látták a történteket: „Mi is emberek vagyunk, akiknek ugyanolyan fogyatékosságaik vannak, mint nektek, és hirdetjük nektek a jó hírt, hogy ezektől a hiábavaló dolgoktól térjetek az élő Istenhez, aki alkotta az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van” (Cselekedetek 14:15).

² Mennyire igaz, hogy Jehova nem élettelen bálvány, hanem „az élő Isten”! (Jeremiás 10:10; 1Tesszalonika 1:9, 10). Amellett, hogy ő maga él, Jehova a mi életünk Forrása is. „Ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent” (Cselekedetek 17:25). Szeretné, ha élveznénk az életet most, és a jövőben is. Pál azt is mondta, hogy Isten „nem hagyta magát tanúság nélkül, hiszen jót cselekedett, esőket adva nektek az égből, és termékeny időszakokat, teljesen betöltve szíveteket eledellel és derűvel” (Cselekedetek 14:17).

3. Miért bízhatunk az Istentől jövő vezetésben?

³ Mivel Istent érdekli az életünk, bízhatunk a vezetésében (Zsoltárok 147:8; Máté 5:45). Némelyek talán nem így fogadják azokat a bibliai utasításokat, amelyeket nem értenek, vagy amelyekről úgy érzik, hogy korlátozzák őket. Mégis azt mondhatjuk, hogy bölcs dolog bízni Jehova vezetésében. Például ha egy izraelita betartotta azt a törvényt, hogy ne érintsen semmilyen tetemet — még akkor is, ha nem értette, miért fontos ez —, abból haszna származott. Először is az engedelmessége révén közelebb került az élő Istenhez, másodszor pedig  elkerülhette a betegségeket (3Mózes 5:2; 11:24).

4—5. a) Milyen útmutatást adott Jehova a vérre vonatkozóan a keresztény kor előtt? b) Honnan tudjuk, hogy Isten vérrel kapcsolatos útmutatása a keresztényekre is érvényes?

⁴ Hasonló a helyzet Istennek a vérre vonatkozó útmutatásával is. Isten azt mondta Noénak, hogy az emberek ne fogyasszanak vért. Később a Törvényben nyilvánvalóvá tette, hogy csak az oltáron szabad felhasználni a vért, a bűnök bocsánatáért. Ezek által az utasítások által lefektette az alapját a vér legfontosabb felhasználási módjának, a Jézus váltsága által megvalósuló életmentésnek (Héberek 9:14). Igen, Isten vezetése azt tükrözte, hogy ő törődik az életünkkel és a boldogságunkkal. Az 1Mózes 9:4-et taglalva Adam Clarke XIX. századi bibliatudós ezt írta: „Ezt a [Noénak adott] parancsot az ortodox keresztények még mindig lelkiismeretesen betartják . . . A törvény korában azért nem ettek vért, mert a törvény arra a vérre mutatott rá, amelyet ki kellett ontani a világ bűnéért; az evangélium korában pedig azért nem volt szabad vért enni, mert mindig azon vér jelképének kellett tekinteni, amelyet kiontottak a bűnök bocsánatáért.”

⁵ Ez a tudós valószínűleg arra az alapvető evangéliumra vagy jó hírre utalt, amelynek Jézus van a középpontjában, és amelyhez hozzátartozik, hogy Isten elküldte a Fiát, hogy meghaljon értünk, kiontsa a vérét, és ezáltal mi örökké élhessünk (Máté 20:28; János 3:16; Róma 5:8, 9). Az iménti idézet arra a későbbi parancsra is célzott, amely szerint Krisztus követőinek tartózkodniuk kellett a vértől.

6. Milyen útmutatást kaptak a keresztények a vérrel kapcsolatban, és miért?

⁶ Tudvalévő, hogy Isten több száz előírást adott az izraelitáknak. Jézus halála után a tanítványainak nem kellett mindet betartaniuk (Róma 7:4, 6; Kolosszé 2:13, 14, 17; Héberek 8:6, 13). Idővel azonban felmerült egy kérdés az egyik alapvető kötelességet, a körülmetélést illetően. Körül kell-e metélkedniük azoknak a nem zsidóknak, akik javukra szeretnék fordítani Krisztus vérét, kifejezve ezáltal, hogy a Törvény még mindig érvényes rájuk? I. sz. 49-ben a keresztény vezető testület megvizsgálta ezt a kérdést (Cselekedetek 15. fejezet). Isten szellemének vezetésével az apostolok és a vének arra a következtetésre jutottak, hogy a Törvénnyel együtt a körülmetélés kötelező érvénye is megszűnt. Mindazonáltal bizonyos isteni követelmények a keresztényekre nézve is kötelezőek maradtak. A vezető testület ezt írta a gyülekezeteknek egy levélben: „a szent szellem és mi magunk jónak találtuk, hogy semmi további terhet ne rakjunk rátok a következő szükséges dolgokon kívül: tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a megfojtott állattól és a paráznaságtól. Ha gondosan megőrzitek magatokat ezektől, jól lesz dolgotok” (Cselekedetek 15:28, 29).

7. Mennyire fontos, hogy a keresztények ’tartózkodjanak a vértől’?

⁷ Nyilvánvaló, hogy a vezető testület erkölcsileg ugyanolyan fontosnak tartotta a vértől való tartózkodást, mint a nemi erkölcstelenség és a bálványimádás kerülését. Ez azt bizonyítja, hogy a vért érintő tiltás nagyon is komoly. Azok a keresztények, akik bálványimádatban vesznek részt, vagy nemi erkölcstelenséget követnek el, és nem bánják meg tettüket, ’nem örökölhetik Isten királyságát’; ’osztályrészük a második halál’ lesz (1Korintusz 6:9, 10; Jelenések 21:8; 22:15). Figyeljünk fel az ellentétre: Ha valaki nem törődik Istennek a vér szentségét érintő  útmutatásával, az az örök halálához vezethet. A Jézus áldozata iránti tisztelet ellenben örök életet eredményezhet.

8. Mi bizonyítja, hogy a korai keresztények komolyan vették Istennek a vérre vonatkozó útmutatását?

⁸ Hogyan értették és alkalmazták a korai keresztények Istennek a vérre vonatkozó útmutatását? Idézzük fel Adam Clarke gondolatát: „az evangélium korában pedig azért nem volt szabad vért enni, mert mindig azon vér jelképének kellett tekinteni, amelyet kiontottak a bűnök bocsánatáért.” A történelem tanúsága szerint a korai keresztények komolyan vették ezt az útmutatást. Tertullianus így írt: „Ugyan hol vannak, akik ha előbuggyan az arénában kivégzett gonosztevők torkából a meleg vér, valamelyes ajándékért mohó szomjúsággal kapnak rája, hogy a nyavalyatörés gyógyítására meregessék?” A pogányokkal ellentétben, akik fogyasztottak vért, a keresztények Tertullianus szerint még az állatok vérét is kizárták eledeleikből. Ezt mondja még: „a keresztények gyötrelmére vérrel töltött hurkákat is alkalmaztok, nyilván abban a biztos meggyőződésben, hogy tilos dolog náluk az ilyen.” Nos igen, a keresztények még akkor sem fogyasztottak vért, ha halállal fenyegették őket. Ennyire fontosnak tartották Isten útmutatását.

9. Mit foglalt magában a vértől való tartózkodás azon kívül, hogy nem ették meg magát a vért?

⁹ Némelyek talán úgy vélik, hogy a vezető testület egyszerűen arra gondolt, hogy a keresztényeknek nem szabad megenniük vagy meginniuk magát a vért, sem vértartalmú ételt vagy olyan húst fogyasztaniuk, amely nincs kivéreztetve. Igaz, Isten Noénak adott parancsának ez volt az elsődleges értelme. És az apostolok végzése is kimondta, hogy a keresztények ’őrizkedjenek a megfojtott állattól’, vagyis az olyan hústól, amelyben még van vér (1Mózes 9:3, 4; Cselekedetek 21:25). A korai keresztények azonban tudták, hogy ennél többről van szó. A vért egyesek néha orvosi célból is fogyasztották. Tertullianus megjegyezte, hogy némelyik pogány friss vért ivott epilepsziája (nyavalyatörése) gyógyítására. Lehetséges, hogy más módokon is felhasználták a vért betegségek kezelésére, illetve az egészségük javításának reményében. Ezért az, hogy a keresztények tartózkodtak a vértől, azt is magában foglalta, hogy „orvosi” célból sem fogyasztották. Ehhez az álláspontjukhoz akkor is ragaszkodtak, ha az életük forgott kockán.

A vér mint gyógymód

10. Egyebek között milyen módokon használják fel orvosi célokra a vért, és milyen kérdést vet ez föl?

¹⁰ Manapság megszokott módszer a vér orvosi célú felhasználása. Eleinte teljes vért transzfundáltak, melyet egy donortól vettek le, tároltak, majd beadtak egy betegnek, például egy sebesült katonának. Később a kutatóknak sikerült elkülöníteniük a vér elsődleges alkotóelemeit egymástól. Az egyes elemek transzfúziójával ugyanabból a vérből több beteg is kaphat, például a plazmát az egyik sérültnek adhatják be, a vörösvérsejteket pedig egy másiknak. A kutatások során rájöttek, hogy egy-egy alkotóelemből, például a vérplazmából számos frakció vonható ki, amelyet még több beteg kezelésekor használhatnak fel. Most is folynak vizsgálatok ezen a területen, és a frakciók újabb és újabb felhasználási módjairól hallani híreket. Mi legyen a keresztények álláspontja? Tegyük fel, hogy egy keresztény szilárdan eltökélte, hogy soha nem fogad el vértranszfúziót, de az orvosa rá akarja bírni, hogy fogadjon el egy elsődleges összetevőt, mondjuk vörösvérsejt-koncentrátumot. Az is lehet, hogy a kezelés során egy kisebb frakciót használnának fel, amelyet az egyik alkotóelemből vontak ki. Hogyan döntsenek Isten szolgái az ilyen kérdésekben, figyelembe véve, hogy a vér szent, és hogy a legnagyszerűbb módon Krisztus vére ment életet?

11. Mi a Tanúk álláspontja már régóta az orvostudomány tényeivel összhangban?

¹¹ Jehova Tanúi már évtizedekkel ezelőtt világosan megfogalmazták az álláspontjukat. Például megjelent egy cikkük egy neves orvosi lapban (The Journal of the American Medical Association, 1981. november 27.; változatlan formában megjelent a Hogyan mentheti meg a vér az életedet? * című füzet 27—9. oldalán). A cikk idézett Mózes  első és harmadik könyvéből, valamint a Cselekedetek könyvéből, majd hozzáfűzte: „Bár ezeket a bibliaverseket nem orvosi szakkifejezésekkel fogalmazták meg, a Tanúk úgy vélik, hogy ezek kizárják a teljes vér, a koncentrált vörösvértest, a plazma, valamint a fehérvérsejtek és a vérlemezkék transzfúzióját.” Egy 2001-es tankönyvben, „A vér összetétele” cím alatt ez olvasható: „A vér több alkotóelemből áll, mégpedig plazmából, vörös- és fehérvérsejtekből, valamint vérlemezkékből” (Emergency Care). Ezért a Tanúk az orvostudomány tényeivel összhangban visszautasítják a teljes vérnek, illetve a négy elsődleges alkotóelemének a transzfúzióját.

12. a) Milyen álláspontot közöltünk a vér elsődleges alkotóelemeiből kivont frakciókat illetően? b) Hol találhatók további tudnivalók erről?

¹² Az orvosi cikk így folytatódott: „A Tanúk vallásos értelmezése azonban nem tiltja meg határozottan olyan [frakciók] használatát, mint például az albumin, az immunglobulinok, és a hemofíliás készítmények; ezek elfogadása tekintetében minden egyes Tanúnak egyénileg kell döntenie.” 1981 óta számos frakciót — a négy elsődleges alkotóelem valamelyikéből felbontással nyert összetevőt — különítettek el orvosi célú felhasználásra. Éppen ezért Az Őrtorony 2000. június 15-ei száma hasznos tudnivalókat közölt ebben a témában az „Olvasók kérdései” rovatban. A folyóirat jelenlegi többmilliós olvasótáborára gondolva a választ most újra közöljük a 29—31. oldalon. Részletek és érvek találhatók benne, de összhangban van az 1981-ben leírtak lényegével.

A lelkiismeret szerepe

13—14. a) Mi a lelkiismeret, és milyen szerepe van a vérrel összefüggő kérdésekben? b) Milyen útmutatást adott Isten Izraelnek a húsevésre nézve, és milyen kérdések merülhettek fel?

¹³ Ezek az információk kiemelik a lelkiismeret szerepét. Hogyan? A keresztények egyetértenek abban, hogy követniük kell Isten vezetését, bizonyos helyzetekben azonban személyes döntést kell hozniuk, és ilyenkor a lelkiismeretükre hagyatkoznak. A lelkiismeret az a velünk született képesség, hogy tudunk mérlegelni és dönteni — gyakran erkölcsi kérdésekben (Róma 2:14, 15). Ám kétségtelen, hogy nem egyformán működik a lelkiismeretünk. * A Biblia utal rá, hogy némelyeknek ’gyönge a lelkiismeretük’, s ezzel azt sejteti, hogy másoknak erős (1Korintusz 8:12). Az egyes keresztények különböző fokon állnak Isten akaratának a megismerésében, gondolkodásmódjának az érzékelésében és annak döntéseikben való visszatükrözésében. Ezt a zsidókkal és a húsevéssel szemléltethetnénk.

 ¹⁴ A Biblia egyértelmű abban, hogy egy Istennek engedelmes személy nem enne olyan húst, amely nincs kivéreztetve. Ez annyira fontos volt, hogy még amikor az izraelita katonák szükséghelyzetben ettek ilyen húst, az is súlyos vétségnek, vagyis bűnnek számított (5Mózes 12:15, 16; 1Sámuel 14:31–35). De felmerülhetett néhány kérdés. Amikor egy izraelita levágott egy juhot, milyen gyorsan kellett kivéreztetnie? El kellett vágnia a torkát, hogy kifolyhasson a vér? Fel kellett függesztenie a hátsó lábainál fogva? Ha igen, mennyi időre? Mi volt a teendő egy nagy testű tehénnel? A kivéreztetés után is maradhatott némi vér a húsban. Megehette az ilyen húst? Ki döntötte el?

15. Hogyan döntött némelyik zsidó a húsevés kérdésében, de mi volt Isten utasítása?

¹⁵ Képzeljünk magunk elé egy buzgó zsidót, aki ilyen kérdésekkel találja szembe magát. Úgy gondolhatta, hogy az a legbiztonságosabb, ha nem fogyaszt a húspiacon kapható húsból. Egy társa talán nem evett olyan húsból, amelyet esetleg valamikor felajánlhattak egy bálványnak. Lehet, hogy más zsidók csak bizonyos kivéreztetési szertartások elvégzése után ettek húst (Máté 23:23, 24). * Mi a véleményed ezekről a különféle álláspontokról? Mivel Isten nem követelte meg az effajta állásfoglalást, vajon az lett volna a legjobb, ha a zsidók elküldték volna számtalan kérdésüket egy rabbikból álló tanácsnak, hogy az döntsön mindenben? Igaz, a judaizmusban ez a szokás alakult ki, de mi örülhetünk, hogy Jehova nem adott olyan utasítást igaz imádóinak, hogy így szülessenek döntések a vérrel kapcsolatban. Isten alapvető útmutatást adott a tiszta állatok levágásáról és kivéreztetéséről, de ennél többet nem szabott meg (János 8:32).

16. Miért különbözhet a keresztények véleménye a vér egyik alkotóeleméből kivont kisebb frakció elfogadásáról?

¹⁶ A 11. és 12. bekezdésben már említettük, hogy Jehova Tanúi nem fogadják el a teljes vérnek, illetve a négy elsődleges alkotóelemnek (plazmának, vörösvérsejteknek, fehérvérsejteknek és vérlemezkéknek) a transzfúzióját. Mi a helyzet az elsődleges alkotóelemekből kivont kisebb frakciókkal, például antitesteket tartalmazó szérumokkal, amelyekkel valamilyen betegség ellen küzdenek, vagy kígyómérget igyekeznek hatástalanítani? (Lásd a 30. oldalon a 4. bekezdést.) Némelyek úgy következtettek, hogy az ilyen kisebb frakciók már nem minősülnek vérnek, ezért nem vonatkozik rájuk az a parancs, hogy ’tartózkodjunk a vértől’ (Cselekedetek 15:29; 21:25; 31. oldal, 1. bekezdés). Ez az ő felelősségük. Másokat arra indít a lelkiismeretük, hogy mindent visszautasítsanak, ami állati vagy emberi vérből származik, még egy elsődleges összetevő kisebb frakcióját is. * Megint  mások talán elfogadják a plazmafehérje-injekciót egy betegség leküzdésére vagy kígyóméreg hatástalanítására, de más kisebb frakciókat elutasítanak. Ezenkívül bizonyos termékek, melyeket a négy elsődleges alkotóelem egyikéből nyernek, annyira hasonlóan működhetnek az adott alkotóelemhez, és olyan módon járulhatnak hozzá az élet fenntartásához a szervezetben, hogy a legtöbb keresztény kifogásolhatónak érezné az elfogadásukat.

17. a) Hogyan segíthet a lelkiismeretünk a vérfrakciókat érintő döntésekben? b) Miért olyan súlyos dolog döntést hozni ebben a kérdésben?

¹⁷ Az ilyen döntések meghozatalában segít az, amit a Biblia a lelkiismeretről mond. Először is meg kell ismernünk Isten Szavának az álláspontját, majd igyekeznünk kell ahhoz igazítani a lelkiismeretünket. Így képesek leszünk Isten vezetésével összhangban dönteni, és senkit sem kell megkérnünk, hogy döntsön helyettünk (Zsoltárok 25:4, 5). A vérfrakciók elfogadásáról némelyek így gondolkoznak: „Mivel ez lelkiismereti kérdés, nem számít, hogyan döntök.” Érvelésük hibás. Attól, hogy valami lelkiismereti kérdés, még nem jelentéktelen, sőt nagyon is súlyos lehet. Ennek az egyik oka az, hogy hatással lehet olyanokra, akiknek mást diktál a lelkiismeretük. Ez tűnik ki abból, amit Pál az olyan hússal kapcsolatban tanácsolt, melyet talán bemutattak egy bálványnak, és azután eladták a piacon. A keresztényeknek törődniük kell azzal, hogy ne ’sebezzék a lelkiismeretet, amely gyönge’. Ha megbotránkoztatnak valakit, előidézhetik, hogy ’romlást szenved a testvérük, akiért Krisztus meghalt’, és Krisztus ellen vétkezhetnek. Ezért bár a kisebb vérfrakciókról egyénileg kell döntenünk, a döntésünket nagyon komolyan kell vennünk (1Korintusz 8:8, 11–13; 10:25–31).

18. Hogyan kerülhetik el a keresztények, hogy a lelkiismeretük érzéketlenné váljon a vérrel összefüggő döntések meghozatalakor?

¹⁸ Egy másik szempont is aláhúzza a vérrel összefüggő döntések komolyságát, mégpedig az, hogy ránk milyen hatással lehetnek ezek a döntések. Ha a Bibliából kiiskolázott lelkiismeretünket zavarná, hogy elfogadunk egy kisebb vérfrakciót, nem lenne szabad figyelmen kívül hagynunk a hangját. Amiatt sem szabad elnyomnunk a lelkiismeretünket, ha valaki azt mondja, hogy nyugodtan elfogadhatunk egy bizonyos vérfrakciót, hiszen már sokan elfogadták. Ne felejtsük el, hogy ma emberek milliói nem törődnek a lelkiismeretükkel, így az érzéketlenné válik, és már egyáltalán nem ébreszt bennük bűntudatot, amikor hazudnak, vagy más helytelenséget követnek el. A keresztények semmiképpen sem szeretnék ezt az utat követni (2Sámuel 24:10; 1Timóteusz 4:1, 2).

19. Legfőképpen mire gondoljunk, amikor olyan orvosi kezelésről hozunk döntést, amelynél szóba kerül a vér felhasználása?

¹⁹ A 29—31. oldalon újraközölt válasz a vége felé ezt mondja: „Mivel a vélemények és a lelkiismereti döntések eltérőek lehetnek, ez azt jelenti, hogy lényegtelen kérdésről van szó? Nem, ez komoly dolog.” Annál is inkább, mert „az élő Istenhez” fűződő kapcsolatunkat érinti. Ez az egyetlen kapcsolat, amely örök élethez vezethet, Jézus kiontott vérének megmentő erejéből fakadóan. Ápoljunk mélységes tiszteletet a vér iránt, mivel Isten életeket ment általa. Pál joggal írhatta, hogy „reménység nélkül és Isten nélkül voltatok a világban. Most azonban Krisztus Jézussal egységben, ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek a Krisztus vére által” (Efézus 2:12, 13).

[Lábjegyzetek]

Vissza tudsz rá emlékezni?

• Milyen útmutatást adott Isten a vérről Noénak, az izraelitáknak és a keresztényeknek?

• Mi az, amit Jehova Tanúi teljesen elutasítanak a vérrel kapcsolatban?

• Milyen értelemben lelkiismereti kérdés a vér egyik elsődleges alkotóeleméből származó kisebb frakciók elfogadása, de mit nem jelent ez?

• Miért az Istenhez fűződő kapcsolatunkra gondoljunk legfőképpen, amikor döntéseket hozunk?

[Tanulmányozási kérdések]

[Táblázat a 22. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

ÁLLÁSFOGLALÁS A VÉRRE VONATKOZÓAN

TELJES VÉR

ELFOGADHATATLAN

vörösvérsejtek

fehérvérsejtek

vérlemezkék

plazma

A KERESZTÉNYEK EGYÉNI DÖNTÉSE

vörösvérsejtekből származó frakciók

fehérvérsejtekből származó frakciók

vérlemezkékből származó frakciók

plazmából származó frakciók

[Kép a 20. oldalon]

A vezető testület úgy döntött, hogy a keresztényeknek ’tartózkodniuk kell a vértől’

[Kép a 23. oldalon]

Ne hagyjuk figyelmen kívül a lelkiismeretünket, amikor egy vérfrakcióról kell döntenünk!