Helyesen mérd fel az élet ajándékának értékét!
Helyesen mérd fel az élet ajándékának értékét!
„A Krisztus vére . . . meg fogja tisztítani lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szent szolgálatot végezhessünk az élő Istennek” (HÉBEREK 9:14)
1. Mi bizonyítja, hogy nagyon értékesnek tartjuk az életet?
MIT mondanál, ha megkérnének, hogy becsüld fel az életed értékét? Nagyon értékesnek tartjuk az életet, a sajátunkat csakúgy, mint a másokét. Ezért megyünk orvoshoz, amikor betegek vagyunk, és ezért vizsgáltatjuk ki magunkat rendszeresen. Szeretnénk élni, méghozzá egészségesen. Még az idős vagy fogyatékos emberek között sem igen akad olyan, aki meg akar halni; ők is élni akarnak.
2—3. a) Milyen kötelességre világít rá a Példabeszédek 23:22? b) Hogyan foglalja magában Istent a Példabeszédek 23:22-ben említett kötelesség?
2 Az, hogy mennyire értékeled az életet, hatással van a kapcsolataidra. Isten Szava például erre utasít: „Hallgass apádra, aki nemzett téged, és meg ne vesd anyádat, csupán mert megöregedett” (Példabeszédek 23:22). Hallgatni valakire többet jelent annál, hogy halljuk, amit mond; ez a példabeszéd arra utal, hogy meghalljuk a szavakat, és azok szerint járunk el (2Mózes 15:26; 5Mózes 7:12; 13:18; 15:5; Józsué 22:2; Zsoltárok 81:13). Mit mond Isten Szava, miért hallgassunk a szüleinkre? Nem csupán azért, mert ők idősebbek nálunk, vagy mert nagyobb a tapasztalatuk. Az indoklás szerint az apánk „nemzett” minket. Némelyik fordítás így adja vissza ezt a verset: „Hallgass apádra, aki életet adott neked.” Logikus, hogy ha értékeljük az életünket, akkor lekötelezve érezzük magunkat annak, akitől kaptuk.
3 Igaz keresztények lévén természetesen tisztában vagyunk vele, hogy végső soron Jehova az életünk Forrása. Általa van maga az „életünk”; általa „mozgunk”, vagyis cselekszünk mint érző lények; általa „létezünk” és tudunk gondolni vagy tervezni a jövőre, akár az örök életre is (Cselekedetek 17:28; Zsoltárok 36:9; Prédikátor 3:11). A Példabeszédek 23:22-vel összhangban helyesen tesszük, ha engedelmesen ’hallgatunk’ Istenre, miközben arra vágyunk, hogy megértsük az életről alkotott nézetét, és aszerint járjunk el, nem pedig az élet valamilyen más értékelése szerint.
Mutassunk tiszteletet az élet iránt!
4. Hogyan került a figyelem középpontjába az élet tiszteletének kérdése az emberi történelem korai szakaszában?
4 Az emberi történelem korai szakaszában Jehova világosan kifejezte, hogy nem engedi meg az embereknek, hogy akármilyen — esetleg rossz — célra használják az életet. Káin féltékeny haraggal telve kioltotta egy ártatlan ember életét, a testvéréét, Ábelét. Mit gondolsz, volt hozzá joga, hogy ilyenfajta döntést hozzon az életről? Isten szerint nem. A következő szavakkal vonta felelősségre Káint: „Mit tettél? Halld meg! Testvéred vére kiált hozzám a földről” (1Mózes 4:10). Figyeljük meg, hogy Ábel vére a földön az életét jelképezte, melynek erőszakos módon, időnap előtt lett vége, és ez a vér bosszúért kiáltott Istenhez (Héberek 12:24).
5. a) Milyen tilalmat vezetett be Isten Noé napjaiban, és kikre vonatkozott az? b) Miben volt fontos lépés ez a tilalom?
5 Az Özönvíz után mindössze nyolc lélekkel újraindult az emberiség története. Egy minden emberre vonatkozó kijelentésével Isten még világosabban megmutatta, hogy mennyire értékeli az életet és a vért. Megengedte, hogy az emberek megegyék az állatok húsát, de szabott egy korlátot: „Minden állat, amely él és mozog, legyen nektek eledelül. Mint a zöld növényt, azokat is mind nektek adom. Csak a húst a lelkével — a vérével — együtt meg ne egyétek” (1Mózes 9:3, 4). Egyes zsidók úgy értelmezik ezt a parancsot, hogy az emberek nem ehetik meg egy olyan állat húsát vagy vérét, amely még él. Az Isten kijelentése óta eltelt idő azonban megmutatta, hogy Ő azt tiltotta meg, hogy az élet fenntartása céljából vért fogyasszanak. Ezenkívül Isten rendelkezése, melyet Noé által ismertetett, fontos lépés volt magasztos szándékának kibontakozásában. Ebben a vérnek is van szerepe, és ez a szándék teszi lehetővé, hogy az emberek örök életet nyerjenek.
6. Hogyan hangsúlyozta Isten Noé által az élet értékéről alkotott nézetét?
6 Isten így folytatta: „számon kérem a ti lelketek vérét. Minden élő teremtmény kezéből számon kérem; az ember kezéből — minden embertől, vagyis a testvérétől — számon kérem az ember lelkét. Aki embervért ont, annak a vérét is ember fogja kiontani, mivel Isten a saját képmására teremtette az embert” (1Mózes 9:5, 6). Ebből az egész emberi családra vonatkozó kijelentésből kitűnik, hogy Isten szemében az ember vére az életét jelképezi. A Teremtő ad életet az embernek, és senki sem veheti el ezt az életet, melyet a vér jelképez. Ha valaki Káinhoz hasonlóan gyilkosságot követ el, a Teremtőnek joga van ’számon kérni’ a gyilkos életét.
7. Miért foglalkoztasson minket az a kijelentés, amelyet Isten a vérrel kapcsolatban tett Noénak?
7 Isten ezzel a kijelentéssel azt parancsolta az embereknek, hogy ne használják fel rossz célra a vért. Eltűnődtél már azon, hogy mi volt ennek az oka? Vajon miért gondolkodik Isten így a vérről? A válasz összefügg az egyik legfontosabb bibliai tanítással, amely a keresztény üzenet alapvető része, noha sok egyház szándékosan nem beszél róla. Melyik tanításról van szó, és hogyan érinti az életünket, döntéseinket és tetteinket?
Hogyan volt szabad felhasználni a vért?
8. Milyen korlátozást vezetett be Jehova a vér használatát illetően a Törvényben?
8 Jehova további részleteket közölt az életről és a vérről, amikor átadta Izraelnek a Törvénygyűjteményt. Ezzel újabb lépést tett szándéka megvalósításában. Köztudott, hogy a Törvény szerint kötelező volt például gabonát, olajat és bort vinni Istennek felajánlásként (3Mózes 2:1–4; 23:13; 4Mózes 15:1–5). Állatáldozatok is voltak, amelyekről Isten kijelentette: „a test lelke a vérben van, én pedig az oltárra helyeztem azt értetek, hogy engesztelést szerezzen a lelketekért, mert a vér szerez engesztelést a benne levő lélek által. Ezért mondom Izrael fiainak: »Egyetlen lélek se egyen közületek vért.«” Jehova hozzátette, hogy ha valaki, mondjuk egy vadász vagy gazdálkodó megöl egy állatot, hogy megegye, folyassa ki a vérét, és fedje be porral. A föld Isten lábzsámolya, és az, aki a földre öntötte a vért, elismerte, hogy az élet visszatért az Életadóhoz (3Mózes 17:11–13; Ézsaiás 66:1).
9. Kizárólag mire lehetett használni a vért a Törvény értelmében, és mi volt ennek a célja?
9 Ez a törvény nem pusztán vallási szertartás volt, amelynek nincs jelentősége számunkra. Megfigyelted, miért nem volt szabad az izraelitáknak vért fogyasztaniuk? Isten így szólt: „Ezért mondom Izrael fiainak: »Egyetlen lélek se egyen közületek vért.«” Mi volt az oka ennek? „Az oltárra helyeztem [a vért] értetek, hogy engesztelést szerezzen a lelketekért.” Ez segít megértenünk, hogy miért mondta Isten Noénak, hogy az emberek nem ehetnek vért. A Teremtő úgy döntött, hogy kiemelkedő jelentőséget tulajdonít a vérnek, és egyetlen különleges célra tartja fenn, mely sok-sok élet megmentését eredményezheti. A vérnek fontos szerepet kellett játszania a bűnök elfedezésében, vagyis az engesztelésben. Ezért a Törvényben Isten csak azt engedte meg a vérrel kapcsolatban, hogy az oltáron használják engesztelésül az izraeliták életéért, akik szerették volna elnyerni Jehova bocsánatát.
10. Miért nem eredményezhetett teljes megbocsátást az állatok vére, és mire emlékeztettek a Törvényben előírt áldozatok?
10 Ez a gondolat nem idegen a keresztényi hittől. A keresztény apostol, Pál a Törvénynek erre az Isten által meghatározott vonására utalva ezt írta: „csaknem mindent vérrel tisztítanak meg a Törvény szerint, és vér kiontása nélkül nincsen megbocsátás” (Héberek 9:22). Pál világosan elmagyarázta, hogy az előírt áldozatok nem tették tökéletes, bűntelen emberekké az izraelitákat. „Ezek az áldozatok évről évre emlékeztetnek a bűnökre, mert nem lehetséges, hogy a bikák és kecskék vére elvegye a bűnöket” — írta (Héberek 10:1–4). Mégis volt valami hasznuk az áldozatoknak. Arra emlékeztették az izraelitákat, hogy bűnösök, és többre van szükségük a teljes megbocsátáshoz. De ha az állatok életét jelképező vér nem tudta teljesen elfedezni az emberek bűneit, vajon van egyáltalán olyan vér, amely képes erre?
Az Életadó megoldást kínál
11. Honnan tudjuk, hogy az állatok vérét magukban foglaló áldozatok előremutattak valamire?
11 A Törvény olyan valamire mutatott előre, ami jóval eredményesebben valósítja meg Isten akaratát. „Akkor miért a Törvény?” — kérdi Pál. Majd így válaszol: „A törvényszegések nyilvánvalóvá tétele végett adták ráadásként, míg meg nem érkezik a mag, akinek az ígéretet tették; és angyalok révén közvetítették, közvetítő [vagyis Mózes] keze által” (Galácia 3:19). Máshol Pál egy hasonló gondolatot fogalmaz meg: „a Törvényben az eljövendő jó dolgok árnyéka, nem pedig maga a dolgok lényege van” (Héberek 10:1).
12. Hogyan tárul fel előttünk Isten szándéka a vérrel kapcsolatban?
12 Foglaljuk össze az eddigieket. Emlékezzünk vissza, hogy Noé napjaiban Isten úgy határozott, hogy az emberek megehetik az állatok húsát az életük fenntartása végett, de nem fogyaszthatnak vért. Később kijelentette, hogy „a test lelke a vérben van”. Igen, úgy döntött, hogy a vért az élet jelképének tekinti, és így szólt: „az oltárra helyeztem [a vért] értetek, hogy engesztelést szerezzen a lelketekért.” Isten szándékából azonban még egy csodálatos részletnek fel kellett tárulnia. A Törvény eljövendő jó dolgokat árnyékolt elő. Mik voltak ezek?
13. Miért volt fontos Jézus halála?
13 „A dolgok lényege” Jézus Krisztus halálával van összefüggésben. Tudjuk, hogy Jézust megkínozták és oszlopra feszítették. Úgy halt meg, mint egy bűnöző. „Krisztus, még mikor gyengék voltunk, meghalt a meghatározott időben olyanokért, akik istentelenek — írta Pál. — Az Isten pedig abban ajánlja nekünk szeretetét, hogy amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk” (Róma 5:6, 8). Krisztus azzal, hogy meghalt értünk, váltságról gondoskodott, mely elfedezi a bűneinket. Ez a váltság a keresztény üzenet lényege (Máté 20:28; János 3:16; 1Korintusz 15:3; 1Timóteusz 2:6). Hogyan függ össze mindez a vérrel és az élettel, és hogyan érinti az életünket?
14—15. a) Hogyan helyezi a hangsúlyt Jézus halálára némelyik fordítás az Efézus 1:7-ben? b) Mi kerülhetné el a figyelmünket az Efézus 1:7-et olvasva?
14 Némelyik egyház nagy hangsúlyt fektet Jézus halálára, és a híveik olyasmiket mondanak, hogy Jézus meghalt értük. Figyeljük meg, hogyan adják vissza különböző bibliafordítások az Efézus 1:7-et: „Őbenne és a halála által van szabadulásunk, azaz a vétkeink eltörlése” (The American Bible, Frank Scheil Ballentine 1902-es fordítása). „Krisztus halála által szabaddá válunk, és a bűneink meg vannak bocsátva” (Today’s English Version, 1966). „Krisztusban és őáltala, valamint életének feláldozása révén szabadulunk meg, és ez a szabadulás a bűnök bocsánatát jelenti” (The New Testament, William Barclay műve, 1969). „Krisztus halála által nyernek bocsánatot bűneink, és válunk szabaddá” (The Translator’s New Testament, 1973). Ezek a fordítások Jézus halálára helyezik a hangsúlyt. „De hát Jézus halála nagyon fontos — mondhatná valaki. — Mi hiányzik akkor ezekből a fordításokból?”
15 Nos, ha csak ilyen fordítások lennének kéznél, egy fontos gondolat elkerülhetné a figyelmünket, és ez gátolhatna minket abban, hogy jól megértsük a Biblia üzenetét. Az ilyen fordításokból ugyanis nem derül ki az, hogy az Efézus 1:7 eredeti szövegében van egy görög szó, amelynek a jelentése ’vér’. Sok bibliafordítás — például az Új világ fordítás — pontosabban adja vissza az eredeti szöveget: „Őáltala van a mi váltság általi szabadításunk a vére révén, igen, vétségeink megbocsátása az ő ki nem érdemelt kedvességének gazdagsága szerint.”
16. Minek kell eszünkbe jutnia a „vére” szóról?
16 A „vére” szó nagyon kifejező, és sok mindennek eszünkbe kell jutnia róla. Nem volt elég, hogy valaki meghaljon, még ha ez a valaki a tökéletes ember, Jézus volt is. Ő beteljesítette azt, amit a Törvény, kivált az engesztelés napja előárnyékolt. Ezen a különleges napon meghatározott állatáldozatokat kellett bemutatni. Ezután a főpap bevitt valamennyit a vérükből a hajlék vagy a templom szentek szentjének nevezett helyiségébe, és ott bemutatta Istennek, mintegy az ő jelenlétében (2Mózes 25:22; 3Mózes 16:2–19).
17. Hogyan teljesítette be Jézus azt, amit az engesztelés napja előárnyékolt?
17 Pál fejtegetése szerint Jézus beteljesítette azt, amit az engesztelés napja előárnyékolt. Először azt említi, hogy Izrael főpapja évente egyszer belépett a szentek szentjébe, és vér volt nála, hogy felajánlja „önmagáért és a nép tudatlanságból fakadó bűneiért” (Héberek 9:6, 7). Ennek az előképnek megfelelően Jézus, miután feltámadt szellemként, felment az égbe. Szellem lévén nem hús-vér teste volt, így megjelenhetett „az Isten személye előtt értünk”. Mit mutatott be Istennek? Nem kézzelfogható dolgot, hanem valami nagyon fontosat. Pál így folytatja: ’Amikor Krisztus eljött mint főpap, nem kecskék és fiatal bikák vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szent helyre, és örök szabadítást szerzett nekünk. Mert ha a kecskék és bikák vére megszentel annyira, hogy a test tiszta legyen, akkor a Krisztus vére, aki örök szellem által önmagát ajánlotta fel szeplő nélkül az Istennek, mennyivel inkább meg fogja tisztítani lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy szent szolgálatot végezhessünk az élő Istennek!’ Bizony, Jézus a vére értékét mutatta be Istennek (Héberek 9:11–14, 24, 28; 10:11–14; 1Péter 3:18).
18. Miért fontos a ma élő keresztényeknek az, amit a Biblia a vérről mond?
18 Ez az Istentől származó igazság segít megértenünk minden csodálatos alapelvet, amelyet a Biblia a vérről közöl: azt, hogy mi az alapja Isten szemléletmódjának, hogyan tekintsünk mi a vérre, és miért tartsuk tiszteletben azokat a korlátozásokat, amelyeket Isten meghatározott a használatára. A Keresztény Görög Iratok könyveiben számos utalást találunk Krisztus vérére. (Lásd a kiemelt részt.) Ezekből nyilvánvaló, hogy minden kereszténynek hinnie kell Jézus ’vérében’ (Róma 3:25). Csakis Jézus „kiontott vére által” nyerhetünk bűnbocsánatot, és lehetünk békében Istennel (Kolosszé 1:20). Ez természetesen igaz azokra, akikkel Jézus különleges szövetséget kötött, hogy uralkodjanak vele az égben (Lukács 22:20, 28–30; 1Korintusz 11:25; Héberek 13:20). És igaz a ma élő ’nagy sokaságra’ is, amely túl fogja élni a közelgő ’nagy nyomorúságot’, és örök életet kap egy földi paradicsomban. Ők jelképesen ’megmossák köntösüket a Bárány vérében’ (Jelenések 7:9, 14).
19—20. a) Miért döntött úgy Isten, hogy korlátozza a vér felhasználását, és mit érezzünk ezzel kapcsolatban? b) Mit szeretnénk megtudni?
19 Nem kétséges, hogy Isten szemében különleges jelentősége van a vérnek. Nekünk is így kell róla gondolkodnunk. A Teremtőnek, akit érdekel az élet, joga van korlátozni, hogy mit tehetnek az emberek a vérrel. Mivel a mi életünk is nagyon érdekli, úgy döntött, hogy a vért csakis egy nagyon fontos módon lehet felhasználni, és ez az egyetlen út, amely lehetővé teszi az örök életet. Jézus értékes vérének a felhasználásáról van szó. Mennyire hálásak lehetünk, hogy Jehova Isten a mi javunkra használta fel a vért — Jézus vérét — ezen az életmentő módon! És milyen hálásaknak kell lennünk Jézusnak, amiért áldozatként kiontotta értünk a vérét! Biztosan megértjük azokat az érzéseket, amelyeket János apostol így fejezett ki: „Aki szeret minket, és aki saját vére által feloldott bennünket bűneink alól — és királysággá tett minket, papokká az ő Istenének és Atyjának —, igen, azé legyen a dicsőség és a hatalom örökké! Ámen” (Jelenések 1:5, 6).
20 Páratlanul bölcs Istenünk és Életadónk már régen gondolt erre az életmentő szerepre. Ezért megkérdezhetjük magunktól, hogy milyen hatással legyen ez a döntéseinkre és tetteinkre. A következő cikk ezzel a kérdéssel foglalkozik.
Hogyan válaszolnál?
• Mit tanulhatunk Ábel és Noé történetéből arról, hogy miként vélekedik Isten a vérről?
• Hogyan korlátozta a vér felhasználását Isten a Törvényben, és miért?
• Hogyan teljesítette be Jézus azt, amit az engesztelés napja előárnyékolt?
• Hogyan mentheti meg az életünket Jézus vére?
[Tanulmányozási kérdések]
[Kiemelt rész a 18. oldalon]
KINEK A VÉRE MENT ÉLETEKET?
„Ügyeljetek magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem felvigyázóknak nevezett ki benneteket, hogy terelgessétek az Isten gyülekezetét, amelyet saját Fiának a vérén vásárolt meg” (Cselekedetek 20:28).
„Mivel tehát most igazságossá nyilvánítottak minket a vére által, sokkal inkább megmentetünk őáltala a haragtól” (Róma 5:9).
„Reménység nélkül és Isten nélkül voltatok a világban. Most azonban Krisztus Jézussal egységben, ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek a Krisztus vére által” (Efézus 2:12, 13).
„Isten jónak látta, hogy őbenne lakjon az egész teljesség, és őáltala békéltessen meg magával minden mást — akár a földön levőket, akár az egekben levőket —, békét szerezve az ő kínoszlopon kiontott vére által” (Kolosszé 1:19, 20).
„Ezért, testvérek . . . Jézus vére által bátran beléphetünk a szent helyre az úton” (Héberek 10:19).
„Nem romlandó dolgokon . . . szabadítottak meg titeket az ősatyáitoktól hagyományként kapott, gyümölcstelen viselkedésformátoktól, hanem értékes véren, mint egy szeplőtlen és szennyfolt nélküli bárányén, igen, Krisztusén” (1Péter 1:18, 19).
„Ha . . . a világosságban járunk, ahogy ő maga a világosságban van, akkor részességünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának a vére megtisztít minket minden bűntől” (1János 1:7).
„Méltó vagy rá, hogy elvedd a tekercset, és felnyisd a pecsétjeit, mert levágattál, s véreddel embereket vettél meg az Istennek minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből” (Jelenések 5:9).
„Levetették testvéreink vádlóját . . . És legyőzték őt a Bárány vére miatt és tanúskodásuk szava miatt” (Jelenések 12:10, 11).
[Kép a 16. oldalon]
A Törvény által Isten világossá tette, hogy a vérnek szerepe van a bűnök megbocsátásában
[Kép a 17. oldalon]
Jézus vére által sok ember életét meg lehet menteni