Olvasók kérdései

Elfogadják-e Jehova Tanúi a vér kisebb frakcióit?

Az itt közölt válasz tartalmilag megegyezik a 2000. június 15-ei számban megjelent válasszal.

Az alapvető válasz az, hogy Jehova Tanúi nem fogadnak el vért. Szilárdan hiszik, hogy Isten törvényét nem lehet megreformálni a változó vélemények kedvéért. Mégis új kérdések merülnek fel, mert most már lehetséges úgy feldolgozni a vért, hogy elkülönítik a négy elsődleges alkotóelemet, és ezeknek az alkotóelemeknek a frakcióit. Amikor egy keresztény arról dönt, hogy elfogadja-e ezeket, elsősorban nem azt kell figyelembe vennie, hogy mik a lehetséges egészségi előnyök és kockázatok. Azt kell fontosnak tartania, hogy mit mond a Biblia, és hogy a döntése milyen hatással lehet a Mindenható Istennel ápolt kapcsolatára.

A fő kérdések egészen egyszerűek. Hogy miért, azt segít megértenünk, ha megvizsgáljuk egy kicsit a bibliai és a történelmi hátteret, valamint az orvostudományt.

Jehova Isten azt mondta Noénak, a közös ősünknek, hogy a vérrel különleges módon kell bánni (1Mózes 9:3, 4). Később Isten Izraelnek adott törvényei a vér szentségét fejezték ki: „Ha Izrael házából egy ember, vagy egy jövevény . . . bármilyen vért megeszik, akkor én bizony az ellen a lélek ellen fordítom arcomat, aki vért eszik.” Az az izraelita, aki visszautasította Isten törvényét, másokat is beszennyezhetett, ezért Isten hozzátette: „ki fogom irtani a népe közül” (3Mózes 17:10). Később egy jeruzsálemi összejövetelen az apostolok és a vének úgy határoztak, hogy a keresztényeknek ’tartózkodniuk kell a vértől’. Ez ugyanolyan létfontosságú, mint a nemi erkölcstelenségtől és a bálványimádástól való tartózkodás (Cselekedetek 15:28, 29).

Mit jelentett akkoriban a vértől való ’tartózkodás’? A keresztények nem ettek sem friss, sem alvadt vért, és nem ették meg olyan állatnak a húsát sem, amelyiket nem véreztettek ki. Ki volt zárva az olyan ételek fogyasztása is, amelyekbe vért tettek, például a véres hurkáé. Ha az említett bármelyik módon vért vettek volna magukhoz, azzal megszegték volna Isten törvényét (1Sámuel 14:32, 33).

Az ókorban a legtöbb embert nem zavarta a vérevés, amint az Tertullianus írásaiból is kitűnik (i. sz. második és harmadik század). A keresztényeket ért hamis vádakra válaszolva, mely szerint ők vért fogyasztanak, Tertullianus olyan törzseket említ meg, amelyek a szerződéseket vér ízlelésével pecsételték meg. Azt is megjegyezte, hogy „ha előbuggyan az arénában kivégzett gonosztevők torkából a meleg vér, [némelyek] mohó szomjúsággal kapnak rája, hogy a nyavalyatörés gyógyítására meregessék”.

A keresztények helytelennek tekintették ezeket a szokásokat, még akkor is, ha a rómaiak egészségi okokból gyakorolták őket. „Mi még az állatok vérét is kizárjuk élvezhető eledeleinkből” — írta Tertullianus. A rómaiak a vért tartalmazó ételeket arra használták, hogy próbára tegyék az igaz keresztények feddhetetlenségét. Tertullianus hozzátette: „No de hát micsoda eljárás! Akikről [a keresztényekről] elhiszitek: irtóznak a barmok vérétől, egyúttal hiszitek, hogy sóvárognak az emberi vérre.”

Kevesen gondolnának ma arra, hogy a Mindenható Isten törvényei érintve vannak, amikor az orvos azt javasolja nekik, hogy fogadjanak el vért. Noha Jehova Tanúi természetesen szeretnének életben maradni, elkötelezték magukat, hogy engedelmeskednek Jehova vérrel kapcsolatos törvényének. Mit jelent ez a mai orvosi gyakorlat fényében?

Amikor a II. világháború után általánossá vált a teljes vér transzfúziója, Jehova Tanúi úgy látták, hogy az ellentétes Isten törvényével — és még mindig ezen az állásponton vannak. Az orvostudomány azonban idővel változott. Ma már legtöbbször nem a teljes vért transzfundálják, hanem az egyik elsődleges alkotóelemét. Ezek az alkotóelemek a következők: 1. vörösvérsejtek, 2. fehérvérsejtek, 3. vérlemezkék és 4. plazma (szérum), a folyékony állomány. A beteg állapotától függően az orvosok talán vörösvérsejteket, fehérvérsejteket, vérlemezkéket vagy plazmát írnak fel.  A fő alkotóelemek transzfúziójával egyetlen egység vért akár több beteg között is el tudnak osztani. Jehova Tanúi úgy gondolják, hogy a teljes vérnek, illetve ennek a négy elsődleges alkotóelemnek az elfogadása egyenlő Isten törvényének a megszegésével. Figyelemre méltó tény, hogy ehhez a Biblián alapuló álláspontjukhoz való ragaszkodásuk sok kockázattól óvta meg őket, például attól, hogy vér útján elkapjanak olyan betegségeket, mint a hepatitis (vírusos májgyulladás) vagy az AIDS.

Mivel azonban a vért nemcsak ezekre az elsődleges alkotóelemekre lehet felbontani, kérdések merülnek fel az elsődleges véralkotó elemekből nyert frakciókkal kapcsolatban. Hogyan használhatók fel ezek a frakciók, és mit kell egy kereszténynek mérlegelnie, amikor ezek felől dönt?

A vér összetett. Még a 90 százalékban vízből álló plazma is rengeteg hormont, szervetlen sót, enzimet és tápanyagot, többek között ásványokat és cukrot tartalmaz. A plazmában fehérjék is vannak, például albumin, alvadási faktorok és antitestek, amelyek a betegségek ellen küzdenek. A technikusok sokféle plazmafehérjét elkülönítenek és felhasználnak. A VIII-as alvadási faktort például hemofíliásoknak, azaz vérzékeny betegeknek adják. Ha pedig valaki bizonyos betegségben szenved, az orvosok talán gamma-globulin-injekciókat írnak fel, amelyeket olyan emberek vérplazmájából vonnak ki, akik már immúnisak. Más plazmafehérjéket is felhasználnak az orvoslásban, de az itt említettek szemléltetik, hogy miként dolgozzák fel az egyik elsődleges véralkotó elemet (a plazmát), hogy frakciókat nyerjenek ki belőle. *

A vérplazmához hasonlóan, amely különböző frakciók forrása lehet, a többi elsődleges alkotóelem (a vörösvérsejtek, a fehérvérsejtek és a vérlemezkék) is alkalmas arra, hogy feldolgozásukkor kisebb részeket különítsenek el belőlük. A fehérvérsejtekből például interferonokat és interleukineket lehet nyerni, amelyeket bizonyos vírusfertőzések és rákfajták kezelésére használnak. A vérlemezkékből olyan faktor nyerhető, amely elősegíti a sebek gyógyulását. Más olyan gyógyszerek kifejlesztése is folyamatban van, amelyek — legalábbis kezdetben — tartalmaznak kivonatokat a véralkotó elemekből. Az ilyen gyógykezelések nem a fő alkotóelemek transzfúzióját foglalják magukban, hanem általában csak ezeknek a részeit vagy frakcióit. Vajon egy kereszténynek el kell fogadnia ezeket a frakciókat az orvosi kezelés részeként? Ezt nem mondhatjuk meg. A Biblia nem közöl részleteket, ezért minden kereszténynek a saját lelkiismerete szerint kell döntést hoznia Isten előtt.

Egyesek minden vérszármazékot visszautasítanak — még az olyan frakciókat is, amelyek az ideiglenes passzív immunitást biztosítják. Ők így értelmezik Isten parancsát, hogy ’tartózkodjunk a vértől’. Úgy érvelnek, hogy Isten Izraelnek adott törvénye előírta, hogy a teremtményből eltávozott vért ’öntsék a földre’ (5Mózes 12:22–24). Miért fontos ez? Azért, mert a gamma-globulin, a véralapú alvadási faktorok és az ehhez hasonló anyagok előállításához össze kell gyűjteni és fel kell dolgozni a vért. Ezért némely keresztény visszautasítja ezeket a készítményeket, ugyanúgy, mint a teljes vér, illetve a vér négy elsődleges alkotóelemének a transzfúzióját. Komoly lelkiismereti döntésüket tiszteletben kell tartani.

Más keresztények nem így döntenek. Ők is elutasítják a teljes vér, illetve a vörösvérsejtek, fehérvérsejtek, vérlemezkék és a plazma transzfúzióját. De talán megengedik, hogy az orvos az elsődleges alkotóelemekből kivont frakcióval kezelje őket. Még ebben is lehetnek különbségek. Lehet, hogy egy keresztény elfogadja a gamma-globulin-injekciót, de nem biztos, hogy beleegyezik egy olyan injekció elfogadásába, amely vörösvérsejtekből vagy fehérvérsejtekből származó kivonatot tartalmaz. De összességében véve miért következtetnek úgy egyes keresztények, hogy elfogadhatják a vérfrakciókat?

Az Őrtorony 1990. június 1-jei számában megjelent „Olvasók kérdései” megjegyezte, hogy a terhes asszony véréből plazmafehérjék (frakciók) jutnak át magzatának különálló vérrendszerébe. Így az anya immunglobulinokat ad át gyermekének, s ezzel létfontosságú immunitást biztosít neki. Mikor a magzat vörösvérsejtjeinek lejár a normális élettartamuk, a bennük levő oxigénszállító  rész szétesik. Egy részéből lesz a bilirubin, amely a méhlepényen át az anyába kerül, és eltávozik a salakanyagaival. Némely keresztény úgy következtethet, hogy mivel a vérfrakciók ilyen természetes körülmények között átjuthatnak egy másik emberbe, ők is elfogadhatnak valamilyen vérfrakciót, amely a vérplazmából vagy a vérsejtekből származik.

Mivel a vélemények és a lelkiismereti döntések eltérőek lehetnek, ez azt jelenti, hogy lényegtelen kérdésről van szó? Nem, ez komoly dolog. De alapvetően egyszerű. A fenti anyag azt mutatja, hogy Jehova Tanúi elutasítják mind a teljes vérnek, mind az elsődleges véralkotó elemeknek a transzfúzióját. A Biblia azt az utasítást adja a keresztényeknek, hogy ’tartózkodjanak a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől és a paráznaságtól’ (Cselekedetek 15:29). Ezen túl, ha az elsődleges alkotóelemek bármelyikének a frakcióiról van szó, minden egyes kereszténynek magának kell döntenie, miután alaposan és imáival kísérve átgondolta a helyzetet.

Sok ember hajlandó elfogadni bármilyen gyógykezelést, amely azonnali előnnyel kecsegtet, még olyan gyógykezeléseket is, amelyek közismerten egészségi kockázatokkal járnak, például amikor vérkészítményeket használnak fel. Egy komoly keresztény arra törekszik, hogy szélesebb legyen a látóköre, kiegyensúlyozottabb az álláspontja, és ne csak fizikai szempontokat vegyen figyelembe. Jehova Tanúi értékelik a színvonalas orvosi kezelésért tett erőfeszítéseket, és minden kezelésnél felmérik, hogy az előnyök milyen arányban vannak a kockázatokkal. De amikor vérkészítményekről van szó, komolyan fontolóra veszik Isten véleményét és az Életadójukkal ápolt személyes kapcsolatukat (Zsoltárok 36:9).

Milyen áldás az, ha egy keresztény úgy tud bízni Jehovában, mint a zsoltáríró, aki így írt: ’nap és pajzs Jehova Isten; kegyet és dicsőséget ad ő. Jehova semmi jót sem tart vissza azoktól, akik feddhetetlenül járnak. Ó, Jehova! Boldog az az ember, aki bízik benned’ (Zsoltárok 84:11, 12).

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 31. oldalon]

MIT KÉRDEZHETSZ AZ ORVOSTÓL?

Ha műtét előtt állsz, vagy olyan kezelésre van szükséged, amelynek során vérkészítményt is felhasználhatnak, kérdezd meg:

A kezelésemben részt vevő orvosi személyzet minden tagja tudja, hogy mivel Jehova Tanúja vagyok, az a kívánságom, hogy semmilyen körülmények között ne alkalmazzanak nálam vértranszfúziót (ne adjanak teljes vért, vörösvérsejteket, fehérvérsejteket, vérlemezkéket vagy vérplazmát)?

Ha a felírandó gyógyszerek között lehet olyan, amelyet vérplazmából, vörös- vagy fehérvérsejtből, illetve vérlemezkékből készítenek, kérdezd meg:

A gyógyszer a vér négy elsődleges alkotóelemei közül valamelyikből készült? Ha igen, lenne szíves elmagyarázni, miből áll?

Milyen mennyiségben és hogyan alkalmaznák ezt a vérből készült gyógyszert?

Ha a lelkiismeretem megengedi, hogy elfogadjam ezt a vérfrakciót, milyen orvosi kockázattal kell számolnom?

Ha a lelkiismeretem miatt visszautasítom ezt a frakciót, milyen más gyógykezelést lehetne alkalmazni?

Ha már átgondoltam a dolgot, mikor értesíthetem Önt a döntésemről?