Isten valóban törődik velünk

A LEGTERMÉSZETESEBB, hogy Isten segítségét kérjük, amikor nehéz körülmények közé kerülünk. Végső soron ő „nagy . . . , és hatalmas erejű; értelme fölmérhetetlen” (Zsoltárok 147:5). Ő van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy segítsen megbirkóznunk a gondjainkkal. Ezenkívül a Biblia arra buzdít, hogy ’öntsük ki előtte a szívünket’ (Zsoltárok 62:8). Miért érzik akkor oly sokan úgy, hogy Isten nem válaszol az imáikra? Vajon ez azt jelenti, hogy nem törődik velünk?

Ne vádoljuk elhamarkodottan Istent azzal, hogy szemmel láthatóan nem lép közbe, inkább gondoljunk vissza arra az időre, amikor még gyermekek voltunk. Ha a szüleink nem teljesítették az első szóra mindazt, amit akartunk tőlük, vajon azzal vádoltuk őket, hogy nem szeretnek minket? Sok gyermek ezt teszi. Amikor azonban felnőttünk, felismertük, hogy a szeretetet sokféleképpen ki lehet mutatni, és hogy egyáltalán nem szeretetről árulkodik az, ha egy gyermek minden kérését azonnal teljesítik.

Ezért, ha Jehova nem válaszol mindig az imáinkra úgy, ahogy azt mi elvárnánk, az nem jelenti azt, hogy nem figyel ránk. Az igazság az, hogy Isten sokféleképpen kimutatja, hogy valamennyiünkkel törődik.

„Általa van életünk”

Először is Istennek köszönhetjük, hogy „van életünk . . . mozgunk és létezünk” (Cselekedetek 17:28). Az, hogy életet adott nekünk, mindenképpen azt bizonyítja, hogy szeretettel törődik velünk!

Továbbá Jehova megadja mindazt, amire szükségünk van az életünk fenntartásához. Ezt olvassuk: „Zöld füvet sarjaszt az állatoknak, és növényzetet az ember szolgálatára, hogy eledelt hozzon elő a földből” (Zsoltárok 104:14). Sőt, a Teremtőnk többet tesz annál, hogy pusztán a létszükségleti dolgokat adja meg nekünk. Nagylelkűen ’esőket ad nekünk az égből, és termékeny időszakokat, teljesen betöltve szívünket eledellel és derűvel’ (Cselekedetek 14:17).

Ám némelyek talán ezen tűnődnek: „Ha Isten ennyire szeret bennünket, akkor miért engedi meg, hogy szenvedjünk?” Vajon tudjuk a választ erre a kérdésre?

Isten a felelős?

Az emberi szenvedés nagy részét az ember saját magának okozza. Például köztudott, hogy bizonyos kockázatos tevékenységek milyen veszélyekkel járnak. De az embereket ez sem rettenti vissza a szexuális erkölcstelenségtől, a mértéktelen italozástól, a kábítószerezéstől, a dohányzástól, az extrém sportoktól, a gyorshajtástól és ehhez hasonlóktól. Ha az ilyen merész viselkedés végül szenvedést okoz, vajon ki a felelős? Isten, vagy az, aki ostobán viselkedett? Isten ihletett Szava ezt mondja: „Ne vezessenek félre titeket: Istent nem lehet megcsúfolni. Mert amit vet az ember, azt fogja aratni is” (Galácia 6:7).

Ezenkívül az emberek gyakran egymásnak is fájdalmat okoznak. Amikor egy nemzet hadat üzen egy másiknak, biztos, hogy nem Isten felelős az abból fakadó szenvedésért. Amikor egy bűnöző megtámad valakit, vajon Isten felelős azért, ha a támadó sérülést vagy halált okoz? Természetesen nem! Amikor egy diktátor elnyomja, kínozza és legyilkolja az uralma alatt élőket, vajon Istent okoljuk a történtekért? Ez ésszerűtlen lenne (Prédikátor 8:9).

És mit mondhatunk azokról a milliókról, akik rettenetes szegénységben élnek, vagy akik éheznek? Isten a felelős? Nem. Földünk olyan sok élelmet terem, amelyből mindenki bőven jóllakhatna (Zsoltárok 10:2, 3; 145:16). Az Istentől jövő bőséges élelem egyenlőtlen elosztása  vezet a világszerte tapasztalható éhezéshez és szegénységhez. Az emberi önzés pedig gátat vet annak, hogy meg lehessen oldani ezt a gondot.

A fő ok

Ki tehető azonban felelőssé azért, amikor valaki megbetegszik vagy az időskor miatt meghal? Vajon meglepődnénk, ha megtudnánk, hogy Isten még ezért sem felelős? Isten nem úgy teremtette meg az embert, hogy megöregedjen és meghaljon.

Amikor Jehova az első emberpárt, Ádámot és Évát az Éden kertjébe helyezte, az örök élet lehetőségét kínálta fel nekik egy paradicsomi földön. De az volt a kifejezett szándéka, hogy a földet olyan emberek népesítsék be, akik értékelik azt, amit kaptak. Ezért feltételhez kötötte a jövőbeli életüket. Ádám és Éva csak addig maradhatnak a Paradicsomban, ameddig engedelmeskednek szerető Teremtőjüknek (1Mózes 2:17; 3:2, 3, 17–23).

Sajnos Ádám és Éva fellázadtak. Éva úgy döntött, hogy Sátánra, az Ördögre hallgat. Sátán hazudott, és lényegében azt mondta, hogy Isten visszatart valami jót Évától. Ezért Éva a függetlenség útjára lépett, és megkísérelt ’olyan lenni, mint Isten: tudni, mi a jó és mi a rossz’. Ádám csatlakozott hozzá a lázadásban (1Mózes 3:5, 6).

Amikor Ádám és Éva ily módon bűnt követtek el, kimutatták, hogy nem méltók az örök életre. Tapasztalniuk kellett a bűn végzetes következményeit. Életerejük és energiájuk elfogyott, és végül meghaltak (1Mózes 5:5). Ám lázadásuknak sokkal súlyosabb következményeik lettek. Még mindig szenvedünk amiatt, hogy Ádám és Éva bűnt követett el. Pál apostol ezt írta: „e g y ember [Ádám] által jött be a világba a bűn, és a bűn által a halál, s így a halál minden emberre átterjedt, mivel mindnyájan vétkeztek” (Róma 5:12). Igen, Ádám és Éva lázadása miatt a bűn és a halál, mint egy végzetes kór, megfertőzte az egész emberiséget.

Isten törődésének legnagyobb bizonyítéka

Vajon ez azt jelenti, hogy véglegesen megromlott az egész emberiség, melyet Isten  teremtett? Nem, és itt láthatjuk Isten irántunk tanúsított törődésének legnagyobb bizonyítékát. Nagy áldozatot vállalva, Isten gondoskodott róla, hogy az emberiség meg legyen váltva a bűntől és a haláltól. A váltságdíj Jézus tökéletes élete volt, melyet ő készségesen odaadott értünk (Róma 3:24). Ezért írta János apostol a következőt: „az Isten annyira szerette a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy mindaz, aki hitet gyakorol benne, el ne pusztuljon, hanem örök élete legyen” (János 3:16). Ennek a kiemelkedő szeretetnek köszönhetően újra reménykedhetünk abban, hogy örökké élhetünk. Pál ezt írta a rómaiaknak: „e g y megigazulást hozó cselekedet eredménye . . . mindenfajta ember számára az ő igazságossá nyilvánításuk az életre” (Róma 5:18).

Biztosak lehetünk benne, hogy az Isten által meghatározott időben nem lesz többé szenvedés vagy halál sehol a földön. Sőt, olyan állapotok lesznek mindenfelé, melyekről a Jelenések könyve jövendöl: „Íme! Az Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakozni, azok pedig az ő népei lesznek. És maga az Isten lesz velük. És letöröl minden könnyet a szemükről, és nem lesz többé halál, sem kesergés, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé. A korábbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:3, 4). Talán azt mondjuk: „Nem fogom én azt megérni.” Pedig bizony megeshet, hogy megérjük. És ha mégis meghalunk, Isten képes feltámasztani bennünket a halálból (János 5:28, 29). Istennek ez a szándéka velünk, és ez így is lesz. Milyen távol áll az igazságtól az, amikor azt mondják, hogy Isten nem törődik az emberekkel!

„Közeledjetek az Istenhez”

Vigasztaló tudni, hogy Isten hosszú távú, tartós megoldást kínál az emberi szenvedésre. Mit mondhatunk azonban a dolgok jelenlegi állásáról? Mit tehetünk, ha szeretteink közül valakit elveszítünk, vagy ha gyermekünk megbetegszik? Nos, az Isten által meghatározott idő a betegségek és a halál eltávolítására még nem jött el. A Biblia rámutat, hogy még egy kicsit várnunk kell arra, hogy mindez megvalósuljon. De Isten nem hagyott magunkra bennünket. Jakab tanítvány ezt mondta: „Közeledjetek az Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok” (Jakab 4:8). Igen, a Teremtőnk arra kér, hogy szoros, személyes kapcsolatot ápoljunk vele, és akik így tesznek, azok mindig tapasztalni fogják a támogatását, még a legnehezebb körülmények között is.

Hogyan tudunk hát közeledni Istenhez? Dávid király hasonló kérdést tett fel körülbelül háromezer évvel ezelőtt: „Ó, Jehova . . . Ki lakhat szent hegyeden?” (Zsoltárok 15:1). Dávid maga válaszolta meg a kérdését: „Aki feddhetetlenül jár, aki igazságosságot cselekszik, és szívében az igazságot szólja. Aki nem rágalmaz nyelvével, nem tesz rosszat társával” (Zsoltárok 15:2, 3). Más szavakkal Jehova szívesen fogadja azokat, akik olyan úton járnak, melyet Ádám és Éva megvetett. Közeledik azokhoz, akik az akaratát teszik (5Mózes 6:24, 25; 1János 5:3).

Hogyan tehetjük Isten akaratát? Meg kell ismernünk, hogy mi „jó és elfogadható a mi Megmentőnk, Isten szemében”, és utána azzal összhangban kell cselekednünk (1Timóteusz 2:3). Ez magában foglalja azt, hogy pontos ismeretet szerzünk Isten Szavából, a Bibliából (János 17:3; 2Timóteusz 3:16, 17). Ez nem pusztán azt jelenti, hogy felületesen olvassuk a Bibliát. Utánoznunk kell az első századi, Bereában élt zsidókat, akik hallgatták Pál prédikálását. Ezt olvassuk róluk: „a legnagyobb készséggel fogadták a szót, naponta gondosan vizsgálva az Írásokat, hogy úgy vannak-e ezek a dolgok” (Cselekedetek 17:11).

Ma ehhez hasonlóan szintén a Biblia mélyreható tanulmányozása erősíti meg az Istenbe vetett hitünket, és segít szoros kapcsolatot kialakítanunk vele (Héberek 11:6). Annak pontos megértésében is segít, hogy miként bánik Jehova az emberekkel, vagyis, hogy nemcsak a rövid távú, hanem a hosszú távú érdekeit is nézi mindazoknak, akiknek jó a szívállapotuk.

Figyeljük meg, hogyan fejezte ki érzéseit néhány keresztény, aki szoros kapcsolatot ápol Istennel. „Annyira szeretem Jehovát, és annyi  mindenért köszönetet tudok neki mondani — mondja a 16 éves Danielle. — Szerető szülőket adott, akik szívből szeretik őt, és akik az ő Szava szerint tanítanak engem.” Egy uruguayi keresztény ezt írja: „Szívem túlárad a hálától, és arra indít, hogy megköszönjem Jehovának a ki nem érdemelt kedvességét és a barátságát.” Isten még a nagyon fiatalokat is szívesen fogadja. A 7 éves Gabriela ezt mondja: „Az egész világon mindennél jobban szeretem Istent! Van saját Bibliám. Szeretek tanulni Istenről és a Fiáról.”

Ma világszerte milliók szívből egyetértenek a zsoltáríró szavaival: „oly jó közelednem Istenhez” (Zsoltárok 73:28). Segítséget kaptak, hogy megküzdjenek azokkal a gondokkal, melyekkel jelenleg küszködnek, és biztos reményük van arra, hogy örökké élhetnek a Paradicsomban a földön (1Timóteusz 4:8). Miért ne tűznénk ki célul, hogy ’közeledni fogunk Istenhez’? Biztosak lehetünk abban, hogy „nincs messze egyikünktől sem” (Cselekedetek 17:27). Igen, Isten valóban törődik velünk!

[Képek az 5. oldalon]

Számtalan bizonyítékát láthatjuk annak, hogy Jehova törődik velünk

[Kép a 7. oldalon]

Még kisgyermekek is közeledhetnek Istenhez

[Képek a 7. oldalon]

Ma Jehova segít kitartanunk. A kellő időben el fogja távolítani a betegséget és a halált