„Tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek”

’Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá embereket, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek’ (MÁTÉ 28:19, 20)

1. Milyen beszélgetés folyt Fülöp tanítvány és egy etióp férfi között?

AZ ETIÓP férfi hosszú utat tett meg Jeruzsálemig. Ott imádatot mutatott be Jehovának, az Istennek, akit szeretett. Bizonyára Isten ihletett Szavát is szerette. Szekerén hazafelé tartva éppen Ézsaiás próféta írásainak egy másolatát olvasta, amikor találkozott Fülöppel, Krisztus egyik tanítványával. Fülöp megkérdezte tőle: „Érted is, amit olvasol?” A férfi így felelt: „hogyan is érthetném, hacsak valaki útmutatást nem ad?” Fülöp ezután segített az Írások eme komoly tanulmányozójának Krisztus tanítványává válni (Cselekedetek 8:26–39).

2. a) Miért volt jelentőségteljes az etióp férfi válasza? b) Mely kérdéseket vizsgáljuk meg Krisztus tanítványképzésre vonatkozó parancsával összefüggésben?

² Van valami figyelemre méltó az etióp férfi válaszában. „Hogyan is érthetném, hacsak valaki útmutatást nem ad?” — mondta. Igen, szüksége volt egy vezetőre, valakire, aki mutatja neki az utat. Már maga ez a megjegyzés is rávilágít egy konkrét utasítás fontosságára, melyet Jézus belefoglalt a tanítványképzésre vonatkozó parancsába. Mi ez az utasítás? Keressünk választ erre a kérdésre úgy, hogy tovább boncolgatjuk Jézusnak a Máté evangélium 28. fejezetében található szavait. Az előző cikk a miért? és a hol? kérdésre összpontosított. Most további két kérdést, a mit? és a meddig? kérdést vizsgáljuk meg Krisztus tanítványképzésre vonatkozó parancsával összefüggésben.

’Tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsanak mindent’

3. a) Hogyan válik valaki Jézus Krisztus tanítványává? b) Minek a megtanítását foglalja magában a tanítványképzés?

³ Mit kell tanítanunk, hogy segítsünk másoknak Krisztus tanítványaivá válni? Jézus ezt parancsolta a követőinek: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 28:19, 20). Ezek szerint azokat a dolgokat kell tanítanunk, amelyeket Krisztus parancsolt. * De mi segít elérni, hogy akit Jézus parancsolataira tanítunk, az ne csupán a tanítvánnyá válásig jusson el, hanem tanítvány is maradjon? Jézus átgondolt szavaiból kitűnik egy kulcsgondolat. Figyeljük meg, hogy nemcsak ennyit mondott: „Tanítsátok meg nekik mindazt, amit parancsoltam nektek.” Nem, ő így fogalmazott: „tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek” (Máté 19:17). Mit foglal ez magában?

4. a) Mit jelent megtartani egy parancsot? b) Szemléltesd, hogyan taníthatunk meg valakit arra, hogy megtartsa Krisztus parancsait!

⁴ Egy parancs megtartása azt jelenti, hogy az  ember igazodik hozzá, teljesíti, követi azt. Hogyan taníthatunk hát meg valakit, hogy megtartsa vagy teljesítse azokat a dolgokat, amelyeket Krisztus parancsolt? Gondoljunk arra, hogy egy autóvezetést oktató szakember miként tanítja meg a tanulóinak, hogy betartsák a közlekedési szabályokat. Magukat a szabályokat talán az oktatóteremben magyarázza el. De ha azt is meg akarja tanítani nekik, hogy miként kövessék a szabályokat, útmutatást kell adnia, miközben a tanulók a forgalomban vezetnek, és igyekeznek átültetni a gyakorlatba a tanultakat. Ugyanígy, amikor tanulmányozzuk a Bibliát az emberekkel, oktatjuk őket Krisztus parancsolataira. De arra is szükség van, hogy útmutatást adjunk a tanulmányozóknak, miközben igyekeznek alkalmazni Krisztus utasításait a mindennapi életükben és a szolgálatban (János 14:15; 1János 2:3). Ha tehát teljesen szeretnénk végrehajtani Krisztus tanítványképzésre vonatkozó parancsát, tanítanunk is kell, és útmutatást is kell adnunk. Ezáltal Jézusnak és magának Jehovának a példáját utánozzuk (Zsoltárok 48:14; Jelenések 7:17).

5. Mi lehet az oka annak, hogy egy bibliatanulmányozó vonakodik Krisztus tanítványképzésre vonatkozó parancsának a megtartásától?

⁵ Ha szeretnénk megtanítani másokat arra, hogy megtartsák Jézus parancsait, akkor abban is segítenünk kell nekik, hogy teljesítsék a tanítványképzésre vonatkozó megbízást. Ez elbátortalaníthat némelyeket, akikkel tanulmányozzuk a Bibliát. Még ha előzőleg gyakorolták is a vallásukat a kereszténység valamelyik egyházában, nem valószínű, hogy korábbi vallási tanítóik arra tanították őket, hogy menjenek, és tegyenek tanítvánnyá embereket. Némelyik egyházi vezető őszintén elismeri, hogy a kereszténység egyházai teljesen elmulasztják megtanítani nyájukat az evangélium hirdetésére. Jézus azon parancsával kapcsolatban, hogy el kell menni a világba, és mindenfajta embernek segíteni kell tanítvánnyá válni, John R. W. Stott bibliatudós megjegyezte: „Nekünk, evangélikus keresztényeknek ma az a legnagyobb hiányosságunk az evangéliumhirdetés terén, hogy nem tartjuk magunkat ahhoz, amit ez a parancs jelent.” Hozzátette még: „Szeretjük bizonyos távolságból hirdetni az üzenetünket. Néha olyanok vagyunk, mint azok az emberek, akik a partról, biztonságos helyről kiabálnak tanácsokat a fuldoklóknak. Nem ugrunk be a vízbe, hogy kimentsük őket. Félünk, hogy vizesek leszünk.”

6. a) Hogyan utánozhatjuk Fülöp példáját, amikor egy bibliatanulmányozónak segítünk? b) Hogyan fejezhetjük ki a törődésünket, amikor egy bibliatanulmányozó elkezd prédikálni?

⁶ Ha a bibliatanulmányozónk előzőleg egy  olyan valláshoz tartozott, amelynek a tagjai „félnek, hogy vizesek lesznek”, nehéz lehet leküzdenie a „víztől való félelmét”, és követnie Krisztus tanítványképzésre vonatkozó parancsát. Segítségre van szüksége. Türelmesnek kell hát lennünk, miközben megadjuk neki azt a fajta oktatást és útmutatást, amely elmélyíti az ismereteit, és tettekre indítja, ahhoz hasonlóan, ahogyan Fülöp tanítása is felnyitotta az etióp férfi szemét, és arra indította, hogy megkeresztelkedjen (János 16:13; Cselekedetek 8:35–38). Ezenkívül, ha szeretnénk megtanítani a bibliatanulmányozóknak, hogy megtartsák a tanítványképzésre vonatkozó parancsot, akkor ott leszünk mellettük, hogy útmutatást adjunk, amikor megteszik első lépéseiket a Királyság-prédikálásban (Prédikátor 4:9, 10; Lukács 6:40).

„Mindazt, amit parancsoltam”

7. Mely parancsok megtanítását foglalja magában az, hogy megtanítunk másokat arra, hogy ’mindent megtartsanak’?

⁷ Az új tanítványokat nem csupán a tanítványképzésre tanítjuk meg. Jézus arra utasított minket, hogy tanítsunk meg másokat arra, hogy „megtartsák mindazt”, amit parancsolt. Ez természetesen magában foglalja a két legnagyobb parancsot, az Isten és a felebarátaink iránti szeretetet (Máté 22:37–39). Hogyan lehet megtanítani egy új tanítványnak, hogy megtartsa ezeket a parancsolatokat?

8. Szemléltesd, hogyan tanulhatja meg egy új tanítvány a szeretet parancsát!

⁸ Gondoljunk még egyszer a tanuló vezetős szemléltetésre. Miközben a tanuló a forgalomban halad az oktatóval, nemcsak abból tanul, hogy odafigyel az oktatójára, hanem abból is, hogy megfigyeli a többi sofőrt. Előfordulhat például, hogy az oktató felhívja a figyelmét egy vezetőre, aki kedvesen beenged másokat maga elé; egy másikra, aki udvariasan lekapcsolja a távolsági fényszóróját, hogy ne vakítsa el a szembejövőket; vagy egy olyan sofőrre, aki készségesen segít egy ismerősének, akinek elromlott az autója. Az ilyen példák értékes tanulságokkal szolgálnak a tanulónak, amelyeket alkalmazhat vezetés közben. Ehhez hasonlóan egy új tanítvány, aki az élethez vezető úton halad, nemcsak a tanítójától tanul, hanem a gyülekezetben látott jó példákból is (Máté 7:13, 14).

9. Hogyan tanulja meg egy új tanítvány, hogy mit jelent megtartani a szeretet parancsát?

⁹ A bibliatanulmányozó például megfigyelhet egy egyedülálló szülőt, akinek nagy erőfeszítésébe kerül, hogy eljöjjön a Királyság-terembe kisgyermekeivel. Talán észrevesz valakit, aki bár depresszióval küzd, mégis hűségesen eljár az összejövetelekre; egy idősebb özvegyet, aki kocsival elhoz más időseket a gyülekezeti összejövetelekre; vagy egy tizenévest, aki részt vesz a Királyság-terem takarításában. Feltűnhet neki valamelyik gyülekezeti vén, aki hűségesen jó példával jár elöl a szántóföldi szolgálatban, pedig rengeteg gyülekezeti feladata van. Esetleg találkozik egy olyan Tanúval, aki mozgáskorlátozott, és nem tud elmenni otthonról, mégis mindenkit buzdít szellemileg, aki meglátogatja őt. Láthatja, hogy egy házaspár gyökeresen megváltoztatja az életét, hogy gondoskodhasson idős szüleiről. Ezeknek a kedves, segítőkész és megbízható keresztényeknek a példáját látva az új tanítvány megtanulja, mit jelent teljesíteni Krisztus azon parancsát, hogy szeressük Istent és a felebarátainkat, kivált a hívőtársainkat (Példabeszédek 24:32; János 13:35; Galácia 6:10; 1Timóteusz 5:4, 8; 1Péter 5:2, 3). Ilyen módon a keresztény gyülekezet valamennyi tagja taníthat is, és útmutatást is adhat, sőt meg is kell tennie ezt (Máté 5:16).

„A világrendszer befejezéséig”

10. a) Meddig folytatjuk a tanítványképzés munkáját? b) Milyen példát mutatott Jézus a megbízatások teljesítésében?

¹⁰ Meddig kell folytatnunk a tanítványképzés munkáját? A világrendszer befejezése alatt végig (Máté 28:20). Képesek leszünk megfelelni a parancs ezen részének? Nemzetközi gyülekezetként ez az elhatározásunk. Az elmúlt években  boldogan adtunk az időnkből, erőnkből és anyagi forrásainkból, hogy megtaláljuk azokat, akik ’helyesen viszonyulnak az örök élethez’ (Cselekedetek 13:48). Jehova Tanúi világviszonylatban most átlagosan több mint hárommillió órát töltenek naponta a Királyság-prédikáló és tanítványképző munkával. Azért tesszük ezt, mert követjük Jézus példáját. Ő kijelentette: „Az én eledelem az, hogy cselekedjem annak akaratát, aki küldött engem, és elvégezzem a munkáját” (János 4:34). Nekünk is ez az őszinte vágyunk (János 20:21). Nem csupán elkezdeni akarjuk a ránk bízott munkát, hanem szeretnénk el is végezni (Máté 24:13; János 17:4).

11. Mi történt néhány testvérünkkel és testvérnőnkkel, és mit kérdezzünk meg magunktól?

¹¹ Azt viszont szomorúan tapasztaljuk, hogy néhány hívőtársunk szellemileg elgyengült, és emiatt lelassult vagy le is állt abban, hogy végrehajtsa Krisztus tanítványképzésre vonatkozó parancsát. Tudunk-e valahogy segíteni nekik abban, hogy újra bekapcsolódjanak a gyülekezet életébe és a tanítványképzésbe? (Róma 15:1; Héberek 12:12). Ahogyan Jézus segített átmenetileg elgyengült apostolainak, az megmutatja, mit tehetünk.

Törődjünk egymással!

12. a) Mit tettek az apostolok közvetlenül Jézus halála előtt? b) Hogyan bánt Jézus az apostolaival, noha súlyos hiányosságok mutatkoztak náluk?

¹² Jézus földi szolgálatának a vége felé, röviddel a halála előtt az apostolai „otthagyták őt, és elmenekültek”. Ahogy megjövendölte, ’szétszóródtak, ki-ki a maga házához’ (Márk 14:50; János 16:32). Hogyan bánt Jézus a szellemileg elgyengült társaival? Nem sokkal a feltámadása után ezt mondta néhány követőjének: „Ne féljetek! Menjetek, adjatok hírt a testvéreimnek, hogy elmenjenek Galileába; és ott majd látni fognak engem” (Máté 28:10). Jóllehet az apostoloknál súlyos hiányosságok mutatkoztak, Jézus még ekkor is a testvéreinek nevezte őket (Máté 12:49). Nem mondott le róluk. Irgalmas és megbocsátó volt hozzájuk, ahogyan Jehova is irgalmas és megbocsátó (2Királyok 13:23). Hogyan utánozhatjuk Jézust?

13. Hogyan tekintsünk azokra, akik szellemileg elgyengültek?

¹³ Mélységesen törődnünk kell azokkal, akik lelassultak vagy leálltak a szolgálatban. Még emlékszünk szeretetből fakadó tetteikre, amelyeket a múltban hajtottak végre, némelyikük talán évtizedeken át (Héberek 6:10). Igazán hiányoljuk a társaságukat (Lukács 15:4–7; 1Tesszalonika 2:17). De hogyan fejezhetjük ki, hogy törődünk velük?

14. Jézust utánozva hogyan segíthetünk egy gyenge személynek?

 ¹⁴ Jézus azt mondta a csüggedt apostoloknak, hogy menjenek Galileába, és hogy ott látni fogják őt. Ezzel lényegében meghívta őket egy különleges összejövetelre (Máté 28:10). Ehhez hasonlóan mi is buzdítjuk a szellemileg gyengéket, hogy járjanak a keresztény gyülekezet összejöveteleire. Lehet, hogy nem elég egyszer ösztönözni őket erre. Az apostolok esetében eredményes volt a meghívás, hiszen „a tizenegy tanítvány . . . elment Galileába, arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket” (Máté 28:16). Mennyire örülünk olyankor, amikor a gyengébbek ugyanígy fogadják kedves meghívásunkat, és újra járni kezdenek a keresztény összejövetelekre! (Lukács 15:6).

15. Hogyan utánozhatjuk Jézus példáját abban, hogy üdvözöljük a gyengéket, akik eljönnek az összejöveteli helyünkre?

¹⁵ Mit teszünk, amikor egy gyengébb keresztény eljön a Királyság-terembe? Nos, mit tett Jézus, amikor meglátta a megbeszélt találkozóhelyen az apostolait, akiknek a hite átmenetileg meggyengült? ’Odament, és beszélt hozzájuk’ (Máté 28:18). Nem méregette őket távolról, hanem odament hozzájuk. Képzeljük csak el, mennyire megkönnyebbülhettek az apostolok, amikor Jézus ilyen kezdeményező volt! Mi is tegyük ugyanezt, és szívélyesen üdvözöljük a szellemileg gyengéket, akik erőfeszítést tesznek azért, hogy visszatérjenek a keresztény gyülekezetbe.

16. a) Mit tanulhatunk abból, ahogyan Jézus a követőivel bánt? b) Hogyan tükrözhetjük vissza Jézusnak a gyengébbekkel kapcsolatos szemléletmódját? (Lásd a lábjegyzetet.)

¹⁶ Mi mást tett még Jézus? Először leszögezte, hogy neki „adatott minden hatalom”. Másodszor megbízást adott nekik: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá . . . embereket.” Harmadszor ígéretet tett nekik a következő szavakkal: „veletek vagyok minden napon.” Észrevetted, hogy mit nem tett Jézus? Nem szidta össze a tanítványokat a hibáikért és a kételyeikért (Máté 28:17). Vajon bevált a módszere? Igen, bevált. Az apostolok hamarosan „folytatták a tanítást és a jó hír hirdetését” (Cselekedetek 5:42). Valószínűleg mi is ilyen örömteli eredményeket láthatunk a gyülekezetünkben, miközben Jézushoz hasonlóan tekintünk a gyengébbekre, és úgy bánunk velük, mint ő (Cselekedetek 20:35). *

„Veletek vagyok minden napon”

17—18. Milyen erőt adó gondolatokat hordoznak Jézus azon szavai, hogy „veletek vagyok minden napon”?

¹⁷ Jézus utasításának befejező szavai — „veletek vagyok minden napon” — erőt adó gondolatot  hordoznak mindazok számára, akik törekszenek arra, hogy teljesítsék Krisztus tanítványképzésre vonatkozó parancsát. Bármilyen akadályokat gördítenek is ellenségeink a Királyság-prédikáló munkánk elé, és bármilyen rágalmakkal illetnek is bennünket, nem kell félnünk. Miért nem? Azért, mert Jézus, a Vezetőnk, akié „minden hatalom az égben és a földön”, velünk van, és támogat minket!

¹⁸ Jézusnak az az ígérete is nagyon vigasztaló, hogy ’velünk van minden napon’. Miközben igyekszünk végrehajtani Krisztus tanítványképzésre vonatkozó parancsát, nemcsak örömteli napjaink vannak, hanem szomorúak is (2Krónikák 6:29). Némelyikünk valamelyik nagyon kedves hozzátartozóját gyászolva bánkódik (1Mózes 23:2; János 11:33–36). Mások az időskorral küszködnek, mert az egészségük és az erőnlétük már nem a régi (Prédikátor 12:1–6). Megint másokat a depresszió keríthet hatalmába időről időre (1Tesszalonika 5:14). És egyre többen küzdenek súlyos anyagi gondokkal. Az ilyen nehézségek ellenére mégis megálljuk a helyünket a szolgálatunkban, mert Jézus velünk van „minden napon”, még életünk legkomorabb napjain is (Máté 11:28–30).

19. a) Mi mindenre terjed ki Jézus tanítványképzésre vonatkozó utasítása? b) Miért tudjuk végrehajtani Krisztus utasítását?

¹⁹ Ebben és az előző cikkben láthattuk, hogy Jézus tanítványképzésre vonatkozó utasítása mindenre kiterjed. Jézus megmondta, hogy miért és hol kell teljesítenünk a parancsát, mit kell tanítanunk, és meddig kell folytatnunk ezt a munkát. Nem kérdés, hogy erőpróbát jelent ennek a fontos utasításnak a végrehajtása, de mivel Krisztus támogat minket hatalmával, és velünk van, mégis sikerülhet! Ugye, te is így érzed?

[Lábjegyzetek]

Hogyan válaszolnál?

• Hogyan tanítunk meg másokat arra, hogy megtartsák, amit Jézus parancsolt?

• Mi mindent tanulhat egy új tanítvány a gyülekezetben másoktól?

• Hogyan segíthetünk azoknak, akik szellemileg elgyengültek?

• Hogyan meríthetünk erőt és vigaszt Jézus azon ígéretéből, hogy ’velünk lesz minden napon’?

[Tanulmányozási kérdések]

[Képek a 15. oldalon]

Tanítanunk is kell, és útmutatást is kell adnunk

[Képek a 17. oldalon]

Egy új tanítvány értékes tanulságokat vonhat le mások példájából