Kappadócia — Ahol az emberek szél és víz vájta házakban éltek

PÉTER APOSTOL említést tett Kappadóciáról, amikor első ihletett levelét megírta, egyebek közt a „Kappadóciában . . . szétszóródott ideiglenes lakosoknak” címezte (1Péter 1:1). Miféle vidék volt Kappadócia? Miért laktak kőbe vájt házakban az ottaniak? Hogyan kerültek kapcsolatba a keresztényiséggel?

„Hirtelen elvesztünk a kőkúpok és sziklaoszlopok rengetegében” — mondta egy brit utazó, W. F. Ainsworth, aki az 1840-es években látogatott el Kappadóciába. A furcsa táj manapság is megdöbbenti azokat, akik Törökország e területére látogatnak. A kappadóciai völgyek szokatlan „kőszobrai” olyanok, mint egymást érő, néma őrszemek. Némelyikük 30 méterre vagy még magasabbra nyúlik, és úgy néz ki, mint egy hatalmas kémény. Vannak olyanok is, melyek jókora fagylalttölcsérre, obeliszkre vagy gombára emlékeztetnek.

Csodaszép az, ahogy a nap — a napszaktól függően — más-más színűre festi ezeket a szobrokat. Hajnalban halvány rózsaszínbe öltözteti, délelőtt fakó vajszínű ruhába bújtatja a sziklákat, amikor pedig lenyugszik, okkersárga színt kölcsönöz nekik. Mi alakította ki a kőkúpok és sziklaoszlopok rengetegét? És miért költöztek ide a térség lakói?

Szél és víz vájta házak

Kappadócia az Európát és Ázsiát összekötő félsziget, Anatólia szívében található. A terület fennsíknak számítana, ha nem lenne két vulkánja. Évezredekkel ezelőtt heves vulkánkitörések kétféle kővel borították be a tájat — kemény bazalttal és puha tufával, mely egy fehér kőzet megszilárdult vulkáni hamuból.

A folyók, csapadék és szél koptatta puha tufában keskeny, meredek völgyek alakultak ki. Idővel a völgyeket szegélyező sziklafalak némelyike lassanként szétvált, megannyi kőkúpnak adva életet. Olyan képződmények ezek, melyekhez fogható a földön sehol másutt nincs. Egyik-másik kőkúp kísértetiesen hasonlít a méhek által készített lépre. A helyi lakosok lakóhelyeket vájtak maguknak a puha kőzetbe, majd a családjuk növekedésével újabb és újabb részeket alakítottak ki. A lakások nyáron hűvösek, télen pedig melegek voltak.

Élet a civilizációk találkozásánál

A kappadóciai barlangok lakói valószínűleg nemigen érintkeztek volna másokkal, ha nem a civilizációk egy  fontos találkozópontjában élnek. A Római Birodalmat Kínával összekötő, 6500 kilométer hosszú kereskedelmi útvonal, a híres selyemút áthaladt Kappadócián. A kereskedőkön kívül perzsa, görög és római csapatok is igénybe vették ezt az utat. Az utazók addig ismeretlen vallási elképzeléseket hoztak magukkal.

Az i. e. második századra több zsidó település jött létre Kappadóciában. I. sz. 33-ban innen is mentek zsidók Jeruzsálembe a pünkösd megünneplésére. Így hát a szent szellem kitöltetése után Péter apostol prédikált a kappadóciai zsidóknak (Cselekedetek 2:1–9). Néhányan nyilvánvalóan elfogadták az üzenetét, és hazavitték újonnan talált hitüket. Ezért említette meg Péter az első levelében a kappadóciai keresztényeket.

Ám amint telt-múlt az idő, a kappadóciai keresztényekre kezdtek hatással lenni a pogány filozófiák. Mi több, három befolyásos IV. századi kappadóciai egyházatya — Nazianzoszi Gergely, Nagy Baszileiosz és az öccse, Nüsszai Gergely — foggal-körömmel védelmezte a Háromság Írás-ellenes tanát.

Nagy Baszileiosz pártolta a szerzetesi életformát is. A kőbe vájt, szerény kappadóciai hajlékok kiválóan alkalmasak voltak az általa javasolt aszkéta életmódra. Amint nőtt a szerzetesi közösség, néhány nagyobb kúp belsejében egész templomokat alakítottak ki. A XIII. századra úgy háromszáz templomot vájtak a sziklákba, és ezek közül sok mind a mai napig megvan.

Bár a templomok és kolostorok már nincsenek használatban, a helyiek életmódja nem sokat változott az évszázadok során. Számos barlangban még mindig laknak. Majdnem mindenki, aki Kappadóciába látogat, elámul azon, hogy miként tudták az itteni leleményes emberek lakható otthonná tenni ezeket a természetes képződményeket.

[Térkép a 24–25. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

KAPPADÓCIA

KÍNA (Catai)