„Minden eszes az ismerettel összhangban cselekszik”

AZ Isten Szavában, a Bibliában található útmutatás ’kívánatosabb az aranynál, sok-sok finomított aranynál’ (Zsoltárok 19:7–10). Miért? Mert Jehova „törvénye életnek forrása, hogy elfordítson a halál csapdáitól” (Példabeszédek 13:14). Amikor alkalmazzuk a szentírási tanácsokat, az nemcsak az életünk minőségét javítja, hanem segít elkerülnünk az életünket fenyegető csapdákat is. Mennyire létfontosságú, hogy keressük a szentírási ismeretet, és a tanultakkal összhangban cselekedjünk!

A Példabeszédek 13:15–25-ben az ókori Izrael királya, Salamon olyan tanácsokat adott, amelyek segítenek az ismerettel összhangban cselekednünk, hogy ezáltal jobb és hosszabb életnek örvendhessünk. * Velős példabeszédek által rámutat, hogy Isten Szava hogyan tud segíteni abban, hogy elnyerjük mások jóindulatát, hűségesek maradjunk a szolgálatunkban, helyes szemléletmóddal fogadjuk a fegyelmezést, és bölcsen válasszuk meg a társaságunkat. Arról is beszél, hogy megfontoltságról árulkodik az, ha örökséget hagyunk az utódainknak, illetve szeretettel fegyelmezzük őket.

Az igazi éleslátás jóindulatot eredményez

„Az igazi éleslátás jóindulatot szerez, de akik csalárdul cselekszenek, azoknak rögös az útjuk”  — mondja Salamon (Példabeszédek 13:15). Az eredeti nyelven az „igazi éleslátás” kifejezés — más szóval a jó felfogóképesség — egy forrásmű szerint „a megfontoltság, a józan ítélőképesség és a bölcs véleményalkotás gondolatát hordozza”. Egy ilyen tulajdonságú személynek nem nehéz elnyernie mások jóindulatát.

Figyeljük meg, milyen éleslátóan bánt Pál apostol keresztény hittársával, Filemonnal, amikor visszaküldte Filemon szökött rabszolgáját, Onézimuszt, aki keresztény lett. Pál arra buzdította Filemont, hogy kedvesen fogadja vissza Onézimuszt, ugyanúgy, ahogy magát az apostolt fogadná. Sőt, Pál felajánlotta, hogy megfizeti azt is, amivel Onézimusz esetleg tartozik Filemonnak. Igen, Pál felhasználhatta volna a tekintélyét, és megparancsolhatta volna Filemonnak, hogy helyesen cselekedjen. De az apostol úgy döntött, hogy tapintatosan és szeretettel jár el. Bízott abban, hogy megnyeri Filemon együttműködését, és arra indítja, hogy többet tegyen annál, mint amit kértek tőle. Vajon nem így kellene nekünk is bánnunk a hívőtársainkkal? (Filemon 8–21).

A csalárdul cselekvők útja ellenben rögös, azaz „kemény” (Károli-fordítás). Milyen értelemben? Egy tudós szerint az itt használt szó azt jelenti, hogy „erős vagy szilárd, és a gonoszok keményszívű viselkedésére utal . . . Az a férfi, aki megrögzötten gonosz utakon jár, valamint érzéketlenül és közömbösen fogadja mások bölcs tanácsait, a pusztulás felé halad.”

Salamon így folytatja: „Minden eszes az ismerettel összhangban cselekszik, de aki ostoba, a bolondságot terjeszti” (Példabeszédek 13:16). Az eszes nem ugyanaz, mint az agyafúrt. Az eszesség itt az ismerettel kapcsolódik össze, és egy megfontolt ember képét rajzolja elénk, aki gondolkodik, mielőtt cselekszik. Amikor méltánytalan bírálattal, vagy akár sértegetéssel kerül szembe, az eszes személy ügyel arra, hogy mit mond. Imádkozik, és megpróbálja kimutatni a szent szellem gyümölcsét, hogy ne váljon túlzottan ingerültté (Galácia 5:22, 23). A megfontolt ember nem engedi, hogy a másik személy vagy a helyzet irányítsa őt. Inkább visszafogja magát, és kerüli az összetűzést, amely gyakran megesik azokkal, akik hamar dühbe gurulnak, ha megbántják őket.

Az eszes ezenkívül az ismerettel összhangban cselekszik, amikor döntéseket hoz. Tudja, hogy bölcs tettek ritkán fakadnak találgatásokból, érzelmi felindulásból vagy abból, hogy valaki egyszerűen követi a tömeget. Ezért időt szán arra, hogy megvizsgálja a szóban forgó helyzetet. Elemez minden tényt, és meghatározza, hogy milyen lehetőségek közül választhat. Majd az Írásokban kutat, és megállapítja, hogy mely bibliai törvények vagy alapelvek vonatkoznak az adott helyzetre. Az ilyen ember nem tér le az egyenes útról (Példabeszédek 3:5, 6).

„A hűséges küldött gyógyító”

Jehova Tanúiként az a megbízatásunk, hogy az Istentől kapott üzenetet hirdessük. A következő példabeszéd  segít hűségesnek maradnunk megbízatásunk végzésében. Ezt olvassuk: „A gonosz követ bajba kerül, de a hűséges küldött gyógyító” (Példabeszédek 13:17).

A hangsúly itt a követ tulajdonságain van. Mi a helyzet akkor, ha a hírvivő gonosz módon eltorzítja vagy megváltoztatja az üzenetet? Kedvezőtlen ítéletben fog részesülni, igaz? Gondoljunk Elizeus próféta szolgájára, Géházira, aki kapzsiságból hamis üzenetet vitt Naámánnak, a szíriai hadsereg parancsnokának. A lepra, melyből Naámán kigyógyult, Géházira szállt (2Királyok 5:20–27). Mi a helyzet akkor, ha a küldött hűtlenné válik, és egyáltalán nem hirdeti tovább az üzenetet? Ha „te nem szólsz, hogy figyelmeztesd a gonoszt az útja miatt, ő mint gonosz meghal a vétkében, de vérét a te kezedből kérem számon” — mondja Jehova (Ezékiel 33:8).

Másrészt a hűséges küldött gyógyító hatással van mind önmagára, mind pedig azokra, akik hallgatnak rá. Pál erre ösztönözte Timóteuszt: „Állandóan ügyelj magadra és a tanításodra. Maradj meg ezek mellett, mert ezt cselekedve magadat is megmented, és azokat is, akik figyelnek rád” (1Timóteusz 4:16). Gondolj arra a gyógyításra, amelyet a Királyság jó hírének hűséges hirdetése megvalósít. Felébreszti a helyes szívállapotúakat, és az igazsághoz vezeti őket, mely szabaddá teszi az embert (János 8:32). Még ha mások nem hallgatnak is az üzenetre, a lojális hírvivő ’megszabadítja lelkét’ (Ezékiel 33:9). Bárcsak sose hanyagolnánk el a prédikálói megbízatásunk teljesítését! (1Korintusz 9:16). Mindig gondosan ’prédikáljuk a szót’, sose hígítsuk fel az üzenetet, és sose vonjuk be a megalkuvás cukormázával (2Timóteusz 4:2).

„Aki megfogadja a feddést, azt dicsőítik”

Vajon egy megfontolt személy zokon veszi a segítő szándékkal adott tanácsokat? A Példabeszédek 13:18 kijelenti: „Aki figyelmen kívül hagyja a fegyelmezést, arra szegénység és gyalázat jön, de aki megfogadja a feddést, azt dicsőítik.” Bölcsen tesszük, ha örömmel fogadjuk még a kéretlen helyreigazítást is. A jó tanács nagyon hasznos lehet, amikor nem ismerjük fel, hogy szükségünk van rá. Az ilyen tanács megfogadása megóvhat minket a szívfájdalmaktól, és segít elkerülnünk a tragédiát. Ha figyelmen kívül hagyjuk a helyreigazítást, az gyalázatot hoz ránk.

A dicséret, ha megérdemeljük, felvidít, és igazán buzdító hatással van ránk. De a feddésre is számítanunk kell, és azt is el kell  fogadnunk. Figyeljük meg Pál apostolnak azt a két levelét, amelyet Timóteusznak írt. Bár megdicsérte Timóteuszt a hűségéért, számtalan tanácsot is adott neki ezekben a levelekben. Pál bőségesen ellátta a nála fiatalabb Timóteuszt tanácsokkal arról, hogy ragaszkodjon a hithez és a jó lelkiismerethez, miként bánjon másokkal a gyülekezetben, fejlesszen ki Isten iránti odaadást és megelégedettséget, oktasson másokat, utasítsa el a hitehagyást, és lássa el a szolgálatát. A gyülekezet fiatalabb tagjai jól teszik, ha szívesen veszik, és ki is kérik a tapasztaltabbak tanácsát.

’Bölcsekkel járj!’

„A beteljesült kívánság kellemes a léleknek, az ostobáknak pedig utálatos elfordulni a rossztól” — mondja a bölcs király (Példabeszédek 13:19). Ennek a példabeszédnek a jelentésével kapcsolatban egy forrásmű megjegyzi: „Amikor valaki elér egy kitűzött célt, vagy valóra válik egy álma, akkor egész lénye megtelik a megelégedettség érzésével . . . Mivel elérni egy célt rendkívül örömteli tapasztalat, ebből következik, hogy utálatos a bolondoknak elhagyni a rosszat. Vágyakozásaikat csak gonosz módszerekkel képesek megvalósítani, és ha el kellene hagyniuk a rosszat, akkor meg kellene tagadniuk maguktól azt az örömet, hogy valaha is kielégítik kívánságaikat.” Mennyire létfontosságú, hogy helyes vágyakat tápláljunk magunkban!

Milyen erőteljes hatással van a társaságunk a gondolatainkra, illetve arra, hogy mit szeretünk, és mit nem! Salamon ezt az örök igazságot jelentette ki: „Aki bölcsekkel jár, maga is bölcs lesz, de aki ostobákhoz társul, az rosszul jár” (Példabeszédek 13:20). Igen, akivel kapcsolatba kerülünk, akár a kikapcsolódásunk alatt, akár az interneten, vagy azon keresztül, amit olvasunk, hatással van arra, hogy milyenek vagyunk, és milyenekké fogunk válni. Mennyire fontos, hogy bölcsen válasszuk meg a társaságunkat!

’Hagyj örökséget!’

„A bűnösöket üldözi a veszedelem, az igazságosak viszont jóval jutalmaztatnak” — jelenti ki Izrael királya (Példabeszédek 13:21). Jutalommal jár, ha valaki igazságosságra törekszik, mert Jehova törődik az igazságosakkal (Zsoltárok 37:25). De be kell látnunk, hogy „bajokkal teljes idő jön, és előre nem látható események történnek” mindannyiunkkal (Prédikátor 9:11). Tehetünk-e bármit is, hogy felkészüljünk a nem várt eseményekre?

„A jó ember örökséget hagy fiainak fiaira” — jelenti ki Salamon (Példabeszédek 13:22a). Milyen értékes örökséget hagynak a szülők a gyermekeikre, amikor segítenek nekik megismerni Jehovát és jó kapcsolatot ápolni vele! De vajon nem vallana körültekintésre az is, ha az ember lépéseket tenne — ha módjában áll —, hogy gondoskodjon a családjáról anyagilag arra az esetre, ha az egyik szülő hirtelen meghalna? Sok helyen a családfő talán biztosítást köthet, végrendeletet írhat, vagy megtakaríthat valamennyi pénzt.

Mit mondhatunk arról, hogy a gonoszok milyen örökséget hagynak? „A bűnös gazdagsága pedig az igazságosnak van eltéve” — folytatja Salamon (Példabeszédek 13:22b). A jelenlegi áldások mellett ebben is részünk lesz,  amikor Jehova valóra váltja azt az ígéretét, hogy „új egeket és új földet” teremt, melyekben „igazságosság fog lakni” (2Péter 3:13). Akkor el lesznek pusztítva a gonoszok, „a szelídek pedig öröklik a földet” (Zsoltárok 37:11).

Egy megfontolt személy az ismerettel összhangban cselekszik még akkor is, amikor nagyon kevés vagyona van. „A szűkölködők fölszántott földje sok eledelt terem, de van olyan, akit elsöpörnek a jog hiánya miatt” — mondja a Példabeszédek 13:23. Kemény munkával és Isten áldásával a nagyon keveset is gyarapítani lehet. Ám ha nem jut érvényre a jog, akkor az igazságtalan ítélkezés könnyen elsöpörheti a gazdagságot.

’Keresd meg fegyelmezéssel!’

A tökéletlen embereknek gyermekkoruktól fogva fegyelmezésre van szükségük. „Aki visszatartja vesszejét, gyűlöli a fiát, de aki szereti, az megkeresi fegyelmezéssel” — mondja Izrael királya (Példabeszédek 13:24).

A vessző a hatalom jelképe. A Példabeszédek 13:24-ben a szülői hatalomra utal. Ebben a szövegkörnyezetben a fegyelmezés vesszeje nem feltétlenül a gyermek elfenekelésére utal. Inkább a helyreigazítás eszközét jelképezi, bármi legyen is az. Van, hogy egy kedves dorgálás is elegendő, hogy egy gyermek kiigazítsa helytelen viselkedését. Egy másik gyermeknek talán erőteljesebb fegyelmezésre van szüksége. „A dorgálás mélyebben érinti az értelmest, mint a százszoros verés az ostobát” — mondja a Példabeszédek 17:10.

A szülői fegyelmezést mindig szeretettel és bölcsességgel kell adni, a gyermekek érdekeit szem előtt tartva. Egy szerető szülő nem hagyja figyelmen kívül a gyermeke hibáit. Éppen ellenkezőleg, figyeli azokat, hogy el tudja távolítani, mielőtt túl mélyre eresztenék gyökerüket. Természetesen egy szerető szülő megszívleli Pál tanácsát: „apák, ne ingereljétek föl gyermekeiteket, hanem továbbra is Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint neveljétek őket” (Efézus 6:4).

Mi történik akkor, ha egy szülő engedékeny és nem gondoskodik a szükséges helyreigazításról? Vajon egy ilyen szülő köszönetet kap majd az engedékenységéért? Aligha! (Példabeszédek 29:21). A Biblia kijelenti: „a szabadjára engedett fiú . . . megszégyeníti anyját” (Példabeszédek 29:15). Aki nem gyakorolja szülői hatalmát, az közönyös, és nem mutat szeretetet. A hatalom kedves és határozott gyakorlása ellenben szerető törődésről tanúskodik.

Egy megfontolt és becsületes ember, aki az igaz ismerettel összhangban cselekszik, áldásban részesül. Salamon erről biztosít minket: „Az igazságos eszik, míg lelke meg nem elégszik, a gonoszok hasa azonban üres lesz” (Példabeszédek 13:25). Jehova tudja, hogy mi válik a javunkra az élet különböző területein: a családi életben, másokkal való kapcsolatainkban, szolgálatunkban, vagy amikor fegyelmezést kapunk. Ha bölcsen elfogadjuk a Szavában található tanácsokat, akkor kétségtelenül a legjobb életúton fogunk járni.

[Lábjegyzet]

[Kép a 28. oldalon]

Az eszes megtartóztatja a nyelvét, amikor igazságtalan bírálat éri

[Kép a 29. oldalon]

Egy hűséges Királyság-hirdető sok jót megvalósít

[Kép a 30. oldalon]

Bár a dicséret buzdító, a helyreigazítást is szívesen kell vennünk

[Kép a 31. oldalon]

Egy szerető szülő nem hagyja figyelmen kívül a gyermeke hibáit