Főbb gondolatok Mózes negyedik könyvéből
Jehova Szava élő
Főbb gondolatok Mózes negyedik könyvéből
MIUTÁN az izraeliták kivonultak Egyiptomból, Isten nemzetté szervezte őket. Röviddel ezután bemehettek volna az Ígéret földjére, ám mégsem így történt. Csaknem négy évtizeden át vándorolniuk kellett egy ’nagy és félelmetes pusztában’ (5Mózes 8:15). Mi volt ennek az oka? Mózes negyedik könyvének történelmi beszámolójából megtudhatjuk. Amikor ezt a beszámolót olvassuk, az elménkbe kell vésődnie, hogy mennyire fontos engedelmeskednünk Jehova Istennek, és tisztelnünk az ő képviselőit.
A könyvet Mózes írta a pusztában és Moáb síkságán. Harmincnyolc év és kilenc hónap eseményeit örökítette meg, melyek i. e. 1512—1473-ig történtek (4Mózes 1:1; 5Mózes 1:3). Az elbeszélés három részre osztható. Az első rész a Sínai-hegynél játszódik. A második rész Izrael pusztai vándorlásának az eseményeit tárja elénk. Az utolsó rész pedig azt taglalja, ami Moáb síkságán történt. Miközben ezt a beszámolót olvasod, kérdezd meg magadtól: „Mit tanulhatok ezekből az esetekből? Találok-e olyan alapelveket ebben a könyvben, amelyek a javamra lehetnek?”
A SÍNAI-HEGYNÉL
A két népszámlálás közül az elsőt akkor tartják, amikor az izraeliták még a Sínai-hegy lábánál tartózkodnak. A húszéves és annál idősebb férfiak száma a léviták kivételével 603 550. A népszámlálás feltehetően katonai célokat szolgál. Az egész táborban a nőkkel, a gyermekekkel és a lévitákkal együtt több mint hárommillió fő lehetett.
A népszámlálás után az izraeliták utasításokat kapnak a vonulás rendjéről, részleteket ismernek meg a léviták kötelességeiről és a hajlékban végzett szolgálatról, parancsokat kapnak a betegek elkülönítéséről, valamint törvényeket a féltékenységgel és a nazireusi fogadalmakkal kapcsolatban. A 7. fejezet leírja, hogy milyen felajánlásokat tettek a törzsek fejedelmei az oltár felszentelésének alkalmából, a 9. fejezet pedig a pászka megünneplését taglalja. A közösség ezenkívül utasításokat kap a tábor felállításáról és a táborbontásról.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
2:1, 2 — Mik voltak azok a ’jelek’, amelyek körül a törzseknek hármasával kellett táborozniuk a pusztában? A Biblia nem közöl részleteket ezekről a jelekről. De nem tekintették őket szent jelképeknek, és nem tulajdonítottak nekik vallásos jelentőséget. A jelek hasznos célt szolgáltak, ugyanis segítettek eligazodni a táborban.
5:27 — Mit jelent az, hogy a házasságtörő feleség „csípője . . . elsorvad”? A csípő szó itt a szaporítószervekre utal (1Mózes 46:26). Az elsorvadásuk azt jelentheti, hogy annyira elváltoznak, hogy az asszony nem tud teherbe esni.
Tanulságok nekünk:
6:1–7 A nazireusoknak tartózkodniuk kellett a szőlőből készült termékektől és mindenfajta mámorító italtól, ami önmegtartóztatást követelt tőlük. Hagyniuk kellett, hogy a hajuk hosszúra megnőjön, így jelezve, hogy alárendelik magukat Jehovának, ahogy a nőknek is alá kellett rendelniük magukat a férjüknek vagy az apjuknak. A nazireusoknak ezenkívül meg kellett őrizniük a tisztaságukat, azáltal hogy távol tartották magukat a holttestektől, még akkor is, ha közeli rokonuk halt meg. Ma a teljes idejű szolgák önfeláldozó szellemet tanúsítanak, hiszen önmegtartóztatóak, és alárendelik magukat Jehovának és az elrendezéseinek. Vannak, akik távoli országba kapják a megbízatásukat, így nehezen vagy egyáltalán nem tudják megoldani, hogy hazautazzanak egy közeli családtag temetésére.
8:25, 26 Az idősebb lévitáknak vissza kellett vonulniuk a kötelező szolgálattól a korukra való tekintettel, valamint hogy a szolgálat kellőképpen el legyen látva. De ha akartak, önként segíthettek más lévitáknak. Igaz, ma nem vonulnak vissza a Királyság-hirdetők, de a törvény mögött meghúzódó alapelvből értékes tanulságot vonhatunk le. Ha egy keresztény a koránál fogva már nem tud ellátni bizonyos kötelezettségeket, akkor is részt vehet a szolgálat olyan ágában, amelyet képes végezni.
A PUSZTAI VÁNDORLÁS
Mikor a hajlék fölött lévő felhő végül felemelkedik, elkezdődik az izraeliták vándorlása, mely harmincnyolc évvel és egy vagy két hónappal később ér véget azzal, hogy megérkeznek Moáb kietlen síkságára. Hasznos lehet nyomon követni az útjukat a térképen, a Jehova Tanúi által kiadott „Hadd lássam azt a jó földet” című füzet 9. oldalán.
Miközben az izraeliták Kádesbe tartanak, Párán pusztájában legalább háromszor kezdenek panaszkodni. Az első alkalommal Jehova úgy vet véget a zúgolódásnak, hogy tűzzel pusztít el némelyeket. Később, amikor az izraeliták húsért kiáltanak, Jehova fürjeket küld nekik. Mikor pedig Mirjam és Áron Mózesre panaszkodik, Mirjamot átmenetileg lepra sújtja.
A kádesi táborból Mózes elküld tizenkét férfit az Ígéret földjének kikémlelésére. A kémek negyven nap múlva térnek vissza. A nép hisz a rossz híreknek, amelyeket tíz kém hoz, ezért meg akarják kövezni Mózest, Áront meg a két hűséges kémet, Józsuét és Kálebet. Jehova járvánnyal készül sújtani a népet, de Mózes közbenjár az érdekükben. Isten erre kijelenti, hogy negyven évig vándorolnak majd a pusztában, míg a számba vettek egytől-egyik meg nem halnak.
Jehova további utasításokat ad. Kórah és mások fellázadnak Mózes és Áron ellen, de aztán a lázadókat tűz emészti meg, illetve elnyeli a föld. Másnap az egész közösség zúgolódni kezd Mózes és Áron ellen, ami miatt 14 700-an meghalnak egy Jehovától jövő csapásban. Isten úgy teszi nyilvánvalóvá, hogy kit választott főpapnak, hogy kirügyezteti Áron vesszejét. Ezután még több törvényt közöl a léviták kötelezettségeire és a nép megtisztítására vonatkozóan. Amit a vörös tehén hamvával tesznek, az előárnyékolja a Jézus áldozata általi megtisztítást (Héberek 9:13, 14).
Izrael fiai újra Kádesbe érnek, és Mirjam ott meghal. A közösség újfent panaszkodik Mózesre és Áronra, ezúttal azért, mert nincs víz. Mivel Mózes és Áron nem szentelik meg Jehova nevét, amikor csoda útján vizet fakasztanak, nem mehetnek be az Ígéret földjére. Izrael továbbmegy Kádesből, és Áron a Hór hegyénél meghal. Edom körül vándorolva az izraeliták kimerülnek, ezért Isten és Mózes ellen beszélnek. Jehova büntetésül mérges kígyókat küld rájuk. Mózes most is felszólal értük, és azt az utasítást kapja Istentől, hogy készítsen egy rézkígyót, és tegye egy oszlopra, hogy a kígyó marta emberek felnézhessenek rá, és így meggyógyulhassanak. Ez a kígyó Jézus Krisztus oszlopra feszítését árnyékolja elő, amely örök javunkat szolgálja (János 3:14, 15). Izrael legyőzi az amorita Szihon és Óg királyokat, majd birtokba veszi az országukat.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
12:1 — Miért panaszkodott Mózesre Mirjam és Áron? Panaszkodásuk igazi oka nyilvánvalóan az volt, hogy Mirjam nagyobb hatalomra vágyott. Amikor Cippóra újra csatlakozott férjéhez, Mózeshez a pusztában, Mirjam talán attól félt, hogy már nem ő lesz az első asszony a táborban (2Mózes 18:1–5).
12:9–11 — Miért csak Mirjamot sújtotta lepra? Igen valószínű, hogy ő kezdeményezte a panaszkodást, és rábeszélte Áront, hogy tartson vele. Áron helyes szívállapotról tett bizonyságot, amikor elismerte vétkét.
21:14, 15 — Milyen könyvről van itt szó? A Szentírás különböző könyvekre utal, melyeket a bibliaírók felhasználtak forrásként (Józsué 10:12, 13; 1Királyok 11:41; 14:19, 29). „A Jehova háborúiról szóló könyv” is ilyen írás volt. Történelmi beszámolót tartalmazott Jehova népének háborúiról.
Tanulságok nekünk:
11:27–29 Mózes kiváló példát mutat abban, hogy miként kell reagálnunk, amikor mások kiváltságokat kapnak Jehova szolgálatában. Mózes nem kereste féltékenyen a maga dicsőségét, hanem örült neki, hogy Eldád és Medád prófétaként kezdett tevékenykedni.
12:2, 9, 10; 16:1–3, 12–14, 31–35, 41, 46–50 Jehova elvárja az imádóitól, hogy tiszteljék azokat, akiknek hatalmat adott.
14:24 Ha szeretnénk ellenállni a világ nyomásának, mely helytelen tettekre csábít, létfontosságú, hogy ’másfajta szellemet’, vagyis gondolkodásmódot fejlesszünk ki, olyat, amely különbözik a világétól.
15:37–41 Az izraeliták ruháin lévő egyedülálló rojt arra emlékeztette őket, hogy olyan nép tagjai, mely el van különítve Isten imádatára és parancsolatainak a megtartására. Ugyanígy nekünk is Isten irányadó mértékei szerint kell élnünk, és különböznünk kell a világtól.
MOÁB SÍKSÁGÁN
Izrael fiai Moáb kietlen síkságán táboroznak, és a moábitákat beteges rettegés fogja el miattuk. Moáb királya, Bálák ezért felbéreli Bálámot, hogy átkozza meg az izraelitákat. Jehova azonban arra kényszeríti, hogy áldást mondjon rájuk. Azután moábita és midiánita nők által erkölcstelenségre és bálványimádásra csábítják az izraelita férfiakat. Ennek következtében Jehova elpusztít 24 000 vétkest. A csapás akkor szűnik meg, amikor Fineás kifejezi tetteivel, hogy nem tűr versengést Jehovával szemben.
A második népszámlálásból kiderül, hogy az első alkalommal számba vett férfiak közül már senki sincs életben, kivéve Józsuét és Kálebet. Jehova kinevezi Józsuét Mózes utódjául. Az izraeliták utasításokat kapnak különböző felajánlásokkal és fogadalmakkal kapcsolatban. A nép bosszút áll a midiánitákon. Rúben és Gád törzse, valamint Manassé fél törzse letelepszik a Jordántól keletre. Izrael utasításokat kap a Jordánon való átkelésre és az ország elfoglalására. Pontosan kijelölik az ország határait. Az örökségről sorsvetéssel kell rendelkezni. A lévitáknak kijelölnek 48 várost, amelyek közül 6 menedékváros lesz.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
22:20–22 — Miért gerjedt haragra Jehova Bálám ellen? Jehova megmondta Bálám prófétának, hogy ne átkozza meg az izraelitákat (4Mózes 22:12). A próféta mégis azzal az eltökélt szándékkal tartott Bálák embereivel, hogy megátkozza Izraelt. Bálám a moábita király kedvében akart járni, és az általa ígért jutalomra pályázott (2Péter 2:15, 16; Júdás 11). Amikor kénytelen volt átok helyett áldást mondani Izraelre, még akkor is a király kegyét kereste, és azt javasolta, hogy Baál-imádó nők csábítsák el az izraelita férfiakat (4Mózes 31:15, 16). Isten tehát azért gerjedt haragra Bálám ellen, mert a próféta gátlástalanul kapzsi volt.
30:6–8 — Érvénytelenné teheti egy keresztény férj a felesége fogadalmait? Ami a fogadalmakat illeti, Jehova ma egyénenként foglalkozik az imádóival. Például amikor valaki átadja magát Jehovának, személyesen tesz fogadalmat (Galácia 6:5). A férj nincs felhatalmazva arra, hogy érvénytelenné tegyen egy ilyen fogadalmat. Másfelől, a feleségnek nem szabad olyan fogadalmat tennie, amely ütközik Isten Szavával vagy a férje iránti kötelezettségeivel.
Tanulságok nekünk:
25:11 Milyen remek példa előttünk Fineás a Jehova imádata iránti buzgalomban! Mivel szeretnénk, hogy a gyülekezet tiszta maradjon, jelentenünk kell a keresztény véneknek, ha tudomásunkra jut, hogy valaki súlyos erkölcstelenséget követett el.
35:9–29 Abból, hogy a nem szándékos emberölőknek el kellett hagyniuk otthonukat, és egy időre az egyik menedékvárosba kellett menekülniük, azt tanulhatjuk, hogy az élet szent, és tisztelnünk kell.
35:33 Az ártatlan áldozat kiontott vérével beszennyezett földért csak annak a vérével szerezhető engesztelés, aki a vért kiontotta. Mennyire helyénvaló, hogy Jehova el fogja pusztítani a gonoszokat, mielőtt a föld paradicsommá válik! (Példabeszédek 2:21, 22; Dániel 2:44).
Isten Szava erőt fejt ki
Tiszteletet kell tanúsítanunk Jehova iránt, és azok iránt is, akiket ő felelősséggel bízott meg a népe között. Mózes negyedik könyvéből szépen kikristályosodik ez az igazság. Milyen fontos tanulság ez, ha szeretnénk megőrizni a gyülekezet békéjét és egységét!
A Mózes negyedik könyvében elbeszélt esetek rámutatnak, hogy akik elhanyagolják szellemiségüket, azok nagyon könnyen bűnbe eshetnek, például elkezdenek zúgolódni, erkölcstelenséget követnek el, vagy bálványimádásra adják a fejüket. A könyvben található példák és tanulságok némelyike felhasználható a helyi szükségletek alapjául Jehova Tanúi gyülekezeteiben, a szolgálati összejövetelen. Nem kétséges, hogy „Isten szava élő, és erőt fejt ki” az életünkben (Héberek 4:12).
[Kép a 24–25. oldalon]
A hajlék fölött lévő rendkívüli felhő által Jehova irányította az izraelita tábor felállítását és a táborbontást
[Képek a 26. oldalon]
Jehova megérdemli, hogy engedelmeskedjünk neki, és elvárja, hogy tiszteljük a képviselőit