Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

Jehova az alázatosaknak nyilatkoztatja ki a dicsőségét

Jehova az alázatosaknak nyilatkoztatja ki a dicsőségét

Jehova az alázatosaknak nyilatkoztatja ki a dicsőségét

„Az alázatnak és Jehova félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet” (PÉLDABESZÉDEK 22:4)

1—2. a) Hogyan derül ki a Cselekedetek könyvéből, hogy István „hittel és szent szellemmel teljes férfi volt”? b) Mi bizonyítja, hogy István alázatos volt?

ISTVÁN „hittel és szent szellemmel teljes férfi volt”. Ezenkívül telve volt „ki nem érdemelt kedvességgel és erővel”. Jézus egyik korai tanítványaként nagy jeleket és előjeleket tett a nép között. Egyszer bizonyos emberek felkeltek, hogy vitatkozzanak vele, „de nem tudták megvédeni magukat a bölcsességgel és a szellemmel szemben, amellyel beszélt” (Cselekedetek 6:5, 8–10). István nyilvánvalóan szorgalmasan tanulmányozta Isten Szavát, és mesteri módon megvédte azt korának zsidó vallási vezetői előtt. Részletes védőbeszéde, mely a Cselekedetek könyve 7. fejezetében van megörökítve, arra vall, hogy élénk érdeklődéssel figyelte Isten szándékának kibontakozását.

2 A vallási vezetőkkel ellentétben, akik rangjuknál és tudásuknál fogva felsőbbrendűnek érezték magukat az egyszerű embereknél, István alázatos volt (Máté 23:2–7; János 7:49). Noha jártas volt az Írásokban, boldogan fogadta azt a megbízatást, hogy ’eledelt osszon szét az asztalokra’, lehetővé téve ezzel, hogy az apostolok „az imának és a szó szolgálatának” szentelhessék magukat. István jó hírnévnek örvendett a testvérek körében, ezért a hét, jó bizonyságot szerzett férfi közé választották, akikre az eledel kiosztásának naponkénti munkáját bízták. István alázatosan elfogadta a feladatot (Cselekedetek 6:1–6).

3. Milyen rendkívüli módon tapasztalta Isten ki nem érdemelt kedvességét István?

3 Jehova felfigyelt István alázatosságára, szellemi gondolkodására és feddhetetlenségére. Amikor István a rosszindulatú zsidó vezetőknek tanúskodott a szanhedrinben, ellenségei „azt látták, hogy az arca olyan, mint egy angyal arca” (Cselekedetek 6:15). Ábrázata azért hasonlított Isten egyik hírvivőjének az arckifejezésére, mert a dicsőség Istenétől, Jehovától jövő béke ült ki rá. István, miután bátran tanúskodott a szanhedrin tagjainak, rendkívüli módon tapasztalta Isten ki nem érdemelt kedvességét. „Szent szellemmel telve az égre szegezte a szemét, és meglátta Isten dicsőségét, és Jézust, amint ott áll az Isten jobbján” (Cselekedetek 7:55). Ez a lenyűgöző látomás megerősítette benne azt, hogy Jézus Isten Fia és a Messiás. Erőt öntött az alázatos Istvánba, és biztosította őt Jehova helyesléséről.

4. Kiknek nyilatkoztatja ki Jehova a dicsőségét?

4 A látomás, melyet István kapott, jól érzékelteti, hogy Jehova olyan istenfélő embereknek nyilatkoztatja ki a dicsőségét és a szándékát, akik alázatosak, és értékelik a hozzá fűződő kapcsolatukat. „Az alázatnak és Jehova félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet” — olvashatjuk a Bibliában (Példabeszédek 22:4). Ezért létfontosságú, hogy megértsük, mi is az igazi alázatosság, hogyan ápolhatjuk ezt a lényeges tulajdonságot, és hogyan válik a hasznunkra, ha az élet minden területén kimutatjuk.

Isten is alázatos

5—6. a) Mi az alázatosság? b) Hogyan nyilvánított ki Jehova alázatosságot? c) Milyen hatással legyen ránk Jehova alázatossága?

5 Némelyek talán meglepőnek tartják, hogy Jehova Isten, aki a leghatalmasabb és legdicsőségesebb személy a világegyetemben, a legkiválóbb példa az alázatosságban. Dávid király ezt mondta Jehovának: „Megmentő pajzsodat adod nekem, jobb kezed fenntart, és a te alázatosságod tesz naggyá engem” (Zsoltárok 18:35). Amikor Dávid alázatosnak nevezte Jehovát, egy olyan héber szót használt, amelynek az alapjelentése ’meghajol’. Ugyanabból a szógyökből az „alázaton” kívül más szavak is származnak, például a „szerénység”, a „szelídség” és a „leereszkedés”. Jehova alázatosságot nyilvánított ki, amikor lehajolt, hogy a tökéletlen Dáviddal foglalkozzon, és felhasználta mint az őt képviselő királyt. A 18. zsoltár felirata szerint Jehova megvédte és támogatta Dávidot, kiszabadítva „minden ellensége kezéből és Saul kezéből”. Dávid tisztában volt azzal, hogy minden nagyság és dicsőség, amely királyként az övé lehet, azon múlik, hogy Jehova alázatosan felkarolja-e őt. Ez a felismerés segített Dávidnak, hogy alázatos maradjon.

6 Mi a helyzet velünk? Jehova úgy látta jónak, hogy megtanítja nekünk az igazságot. Lehet, hogy különleges szolgálati kiváltságokat ad nekünk a szervezete által, vagy valamilyen módon felhasznál minket az akarata véghezvitelére. Milyen érzéseink legyenek ezzel kapcsolatban? Hát nem alázatra int mindez? Hálásnak kell lennünk Jehova alázatosságáért, és nem szabad magunkat tömjénezni, mert ez elkerülhetetlenül katasztrófához vezetne (Példabeszédek 16:18; 29:23).

7—8. a) Hogyan mutatkozott meg Jehova alázatossága abban, ahogyan Manasséval bánt? b) Hogyan mutat nekünk követésre méltó példát Jehova és Manassé az alázatosságban?

7 Jehova nemcsak nagyfokú alázatosságot tanúsít azáltal, hogy foglalkozik a tökéletlen emberekkel, hanem arra is kész, hogy irgalommal bánjon az alázatosakkal, sőt fölemeli, vagyis fölmagasztalja azokat, akik megalázzák magukat (Zsoltárok 113:4–7). Gondoljunk például Manassénak, Júda királyának az esetére. Visszaélve kiváltságos helyzetével mint király, támogatta a hamis imádatot, és „sok olyasmit művelt, ami rossz Jehova szemében, hogy bosszantsa őt” (2Krónikák 33:6). Jehova végül úgy büntette meg Manassét, hogy megengedte, hogy Asszíria királya elmozdítsa őt a trónjáról. A börtönben Manassé „igyekezett megenyhíteni Istenének, Jehovának az arcát, és nagyon megalázta magát”, ezért Jehova visszaadta neki az uralkodást Jeruzsálemben. Manassé ekkor felismerte, „hogy Jehova az igaz Isten” (2Krónikák 33:11–13). Igen, Manassé alázatossága a végén elnyerte Jehova tetszését, és Jehova is alázatosságot tanúsított, hiszen megbocsátott neki, és visszahelyezte őt a trónra.

8 Az, hogy Jehova kész volt megbocsátani, és Manassé megbánást tanúsított, fontos tanulságokkal szolgál nekünk az alázatosságot illetően. Állandóan észben kell tartanunk, hogy amiként azokkal bánunk, akik esetleg megbántottak minket, és ahogyan egy bűn elkövetése után gondolkodunk, az hatással van arra, ahogyan Jehova bánik velünk. Ha készséggel megbocsátjuk mások vétkeit, és alázatosan beismerjük a hibáinkat, akkor remélhetjük, hogy Jehova irgalmas lesz hozzánk (Máté 5:23, 24; 6:12).

Isten az alázatosaknak nyilatkoztatja ki a dicsőségét

9. Vajon a gyengeség jele az alázatosság? Magyarázd meg!

9 Az alázatosságot és az azzal összefüggő tulajdonságokat azonban nem szabad tévesen a gyengeség jelének, illetve a rossz elnézésére való hajlamnak tekinteni. A Szentírás tanúsága szerint Jehova alázatos, mégis jogosan felháborodik, és kimutatja félelmetes hatalmát, amikor a helyzet úgy kívánja. Mivel alázatos, jóindulattal odafigyel az alázatosakra, de távol tartja magát a gőgös emberektől (Zsoltárok 138:6). Hogyan szentel Jehova különleges figyelmet alázatos szolgáinak?

10. Mit tár fel Jehova az alázatosaknak az 1Korintusz 2:6–10-nek megfelelően?

10 Jehova az általa jónak látott időben a kiválasztott közlési csatorna által részleteket tár fel az alázatosaknak szándéka megvalósulásáról. Ezek a dicsőséges igazságok rejtve maradnak azok előtt, akik önhitten az emberi bölcsességre vagy gondolkodásra támaszkodnak, illetve makacsul ragaszkodnak hozzá (1Korintusz 2:6–10). Az alázatosak ellenben, akiknek megadatott, hogy pontosan megértsék Jehova szándékát, ösztönzést éreznek arra, hogy magasztalják Jehovát, mivel egyre jobban értékelik az ő lenyűgöző dicsőségét.

11. Hogyan nyilvánult meg némelyeknél az alázat hiánya az első században, és milyen kárt okoztak ezzel maguknak?

11 Az első században sokaknál az alázat hiánya nyilvánult meg, és megbotránkoztak azon, amit Pál apostol feltárt nekik Isten szándékáról. Voltak közöttük olyanok is, akik kereszténynek vallották magukat. Pál a „nemzetek apostola” lett, de nem a nemzeti hovatartozása, a műveltsége, a kora vagy a hosszú időn át véghezvitt jótettei alapján (Róma 11:13). A testi gondolkodású emberek gyakran úgy vélik, hogy ilyen szempontoknak kellene meghatározniuk, hogy kit használjon fel Jehova (1Korintusz 1:26–29; 3:1; Kolosszé 2:18). Pált azonban Jehova választotta, az ő szerető-kedvességével és igazságos szándékával összhangban (1Korintusz 15:8–10). Azok, akiket Pál ’fölöttébb kiváló apostoloknak’ nevezett, és az apostol más ellenfelei nem fogadták el Pált és szentírási érvelését. Alázatosságuk hiánya miatt nem ismerhették meg és nem érthették, hogy milyen dicsőséges módon valósítja meg Jehova a szándékát. Mi soha ne becsüljük le és ne ítéljük meg azokat, akiket Jehova kiválaszt, hogy felhasználja őket akarata véghezvitelére (2Korintusz 11:4–6).

12. Hogyan mutatja Mózes példája, hogy Jehova azokat részesíti kegyében, akik alázatosak?

12 Ezzel szemben sok olyan bibliai példát ismerünk, amelyben alázatos emberek abban a kegyben részesültek, hogy betekinthettek Isten dicsőségébe. Mózes, aki „messze a legszelídebb ember volt minden ember közül”, látta Isten dicsőségét, és meghitt kapcsolatnak örvendett a Teremtővel (4Mózes 12:3). Ez az alázatos ember, aki negyven évig a pásztorok egyszerű életét élte — tudomásunk szerint nagyrészt az Arab-félszigeten —, sokféleképpen élvezte a Teremtő jóindulatát (2Mózes 6:12, 30). Jehova támogatásával Mózes lett Izrael nemzetének szószólója és fő szervezője. Beszélgethetett Istennel. Egy látomásban látta „Jehovának a megjelenését” (4Mózes 12:7, 8; 2Mózes 24:10, 11). Akik elismerték Istennek ezt az alázatos szolgáját és képviselőjét, szintén áldásokat kaptak. Mi is áldásokra számíthatunk, ha elismerjük a Mózesnél nagyobb prófétát, Jézust, valamint az általa kinevezett ’hű és értelmes rabszolgát’, és engedelmeskedünk nekik (Máté 24:45, 46; Cselekedetek 3:22).

13. Hogyan nyilatkoztatta ki Jehova a dicsőségét alázatos pásztoroknak az első században?

13 Kiket ragyogott be „Jehova dicsősége”, amikor egy angyal bejelentette a jó hírt, hogy „Megmentő született . . . , aki Krisztus, az Úr”? Nem az önhitt vallási vezetőket vagy a magas rangú, fontos embereket, hanem az alázatos pásztorokat, „akik a szabad ég alatt tartózkodtak, és felváltva őrködtek éjjel a nyájaik mellett” (Lukács 2:8–11). Ezeket az embereket nem tartották nagyra a szakértelmükért és a munkájukért. Jehova mégis észrevette őket, és úgy döntött, hogy először velük közli a Messiás megszületésének hírét. Igen, Jehova az alázatos és istenfélő embereknek nyilatkoztatja ki a dicsőségét.

14. Milyen áldásokat kapnak Istentől azok, akik alázatosak?

14 Mit tanulhatunk ezekből a példákból? Azt, hogy Jehova az alázatosakat részesíti kegyében, nekik nyilatkoztatja ki a szándéka ismeretét és megértését. Olyan embereket választ ki, akik talán nem felelnek meg bizonyos emberi elvárásoknak, és felhasználja őket arra, hogy közölje másokkal dicsőséges szándékát. Indítson ez arra minket, hogy továbbra is Jehovától, a prófétai Szavától és a szervezetétől várjuk a vezetést. Biztosak lehetünk abban, hogy Jehova mindig tájékoztatni fogja alázatos szolgáit dicsőséges szándékának a kibontakozásáról. Ámós próféta kijelentette: „a legfőbb Úr, Jehova semmit sem tesz úgy, hogy ki ne nyilatkoztatná bizalmas ügyét szolgáinak, a prófétáknak” (Ámós 3:7).

Ápoljuk az alázatosságot, és élvezzük Isten kegyét!

15. Miért kell dolgoznunk az alázatosság megőrzésén, és hogyan válik ez világossá Izrael királyának, Saulnak a példájából?

15 Ha szeretnénk tartósan élvezni Isten kegyét, akkor meg kell őriznünk alázatosságunkat. Nem biztos, hogy egy alázatos ember mindig alázatos is marad. Elveszítheti ezt a tulajdonságát, és büszkévé, önmagát magasztalóvá válhat, ami elbizakodottsághoz és katasztrófához vezet. Pontosan ez történt Saullal, Izrael első felkent királyával. Amikor kiválasztották, ’kicsiny volt a maga szemében’ (1Sámuel 15:17). Ámde mindössze kétévi uralkodás után már elbizakodott lépésre ragadtatta el magát. Semmibe vette Jehova elrendezését, mely szerint Sámuel prófétának kellett felajánlania az áldozatokat, és mentegetőzni próbált, hogy miért vette a saját kezébe az ügyet (1Sámuel 13:1, 8–14). Ezzel olyan események sorozata vette kezdetét, amelyek minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy nincs már alázat Saulban. Emiatt elvesztette Isten kegyét és szelleme támogatását, és végül gyalázatos módon halt meg (1Sámuel 15:3–19, 26; 28:6; 31:4). A tanulság egyértelmű: dolgoznunk kell azon, hogy megőrizzük az alázatosságunkat és engedelmességünket, és el kell fojtanunk az önhittség érzését, hogy elkerüljük az elbizakodott tetteket, melyek Jehova kegyének az elvesztéséhez vezetnek.

16. Hogyan segíthet az alázatosság ápolásában, ha eltűnődünk azon, hogy kik vagyunk Jehovához és az embertársainkhoz viszonyítva?

16 Bár az alázatosság nem alkotja részét Isten szelleme gyümölcsének, mégis Istennek tetsző tulajdonság ez, amelyet ápolnunk kell (Galácia 5:22, 23; Kolosszé 3:10, 12). Mivel egy fajta gondolkodásmódról van szó — arról, hogy miként vélekedünk önmagunkról és másokról —, tudatos erőfeszítésre van szükség az alázatosság kimunkálásához. Ha érveket sorakoztatunk fel magunknak, és elmélkedünk azon, hogy kik vagyunk Jehovához és az embertársainkhoz viszonyítva, az segíthet megőriznünk az alázatosságot. Isten szemében minden tökéletlen test olyan, mint a zöld fű, amely egy ideig él, aztán elszárad és elhervad. Olyanok az emberek, mint a kis szöcskék a mezőn (Ézsaiás 40:6, 7, 22). Van-e oka dicsekedni egy fűszálnak, csak mert kicsit hosszabb, mint a többi? Méltán kérkedhet-e az ügyességével egy szöcske, mivel egy picit nagyobbat tud ugrani a társainál? Maga az ötlet is nevetséges! Pál apostol ezért erre emlékeztette keresztény hittársait: „ki tesz téged mástól különbözővé? Igen, mid van, amit nem kaptál? Ha meg úgy kaptad, miért dicsekszel, mintha nem kaptad volna?” (1Korintusz 4:7). Az ilyen bibliaverseken eltűnődve könnyebb lesz ápolnunk és kimutatnunk az alázatosságot.

17. Mi segített Dániel prófétának az alázatosság ápolásában, és nekünk mi segíthet?

17 Dánielről, a héber prófétáról azt olvassuk, hogy „nagyon kedvelt férfiú” volt Isten szemében, mivel ’megalázta magát’, vagyis alázatos volt (Dániel 10:11, 12). Mi segített neki ennek a tulajdonságnak az ápolásában? Először is rendíthetetlenül bízott Jehovában, ami abból is látszik, hogy rendszeresen imádkozott hozzá (Dániel 6:10, 11). Ezenkívül szorgalmasan és helyes indítékból tanulmányozta Isten Szavát, és ez segítségére volt abban, hogy mindig Isten dicsőséges szándékára összpontosítson. Kész volt beismerni a saját hibáit is, nemcsak a népe hibáit, és őszintén törekedett rá, hogy Isten igazságosságát helyezze előtérbe, ne a magáét (Dániel 9:2, 5, 7). Tudnánk-e tanulni Dániel kiváló példájából, és dolgozni azon, hogy életünk minden területén ápoljuk és kimutassuk az alázatosságot?

18. Milyen dicsőség vár azokra, akik ma alázatosságot tanúsítanak?

18 „Az alázatnak és Jehova félelmének jutalma gazdagság, dicsőség és élet” — szögezi le a Példabeszédek 22:4. Igen, Jehova a kegyében részesíti az alázatosakat, és ez dicsőséget és életet eredményez. Asáf, a zsoltáríró már majdnem felhagyott Isten szolgálatával, de Jehova helyreigazította őt, és Asáf alázatosan elismerte: „Tanácsoddal vezetsz engem, aztán dicsőségre emelsz” (Zsoltárok 73:24). Mit jelentenek ezek a szavak ma? Milyen dicsőség vár azokra, akik alázatosságot tanúsítanak? Amellett, hogy Jehova kegyét és áldását élvezik, előretekinthetnek arra az időre, amikor saját szemükkel látják majd teljesedni Dávid király következő ihletett szavait: „A szelídek . . . öröklik a földet, és gyönyörködnek majd a béke bőségében.” Valóban dicsőséges jövő elé néznek! (Zsoltárok 37:11).

Emlékszel?

• Hogyan bizonyult István olyan alázatos embernek, akinek Jehova kinyilatkoztatta a dicsőségét?

• Milyen módokon tanúsított Jehova Isten alázatosságot?

• Milyen példák bizonyítják, hogy Jehova az alázatosaknak nyilatkoztatja ki a dicsőségét?

• Hogyan segíthet nekünk Dániel példája abban, hogy ápoljuk az alázatosságot?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kiemelt rész a 12. oldalon]

Határozott, mégis alázatos volt

A Bibliakutatók (mai nevükön Jehova Tanúi) 1919-es Cedar Point-i kongresszusán az ötvenéves J. F. Rutherford, aki akkoriban felügyelte a munkát, szívesen cipelte a résztvevők csomagjait, miközben elkísérte őket a szobájukba. A kongresszus utolsó napján a következő szavakkal tűzbe hozta a hétezres hallgatóságot: „a királyok Királyának és az urak Urának vagytok nagykövetei, [bejelentve] az embereknek . . . Mesterünk dicsőséges Királyságát.” Rutherford testvérnek szilárd volt a meggyőződése, úgy ismerték, mint akinek erő volt a szavaiban, és nem volt hajlandó megalkudni abban, amit igaznak hitt; mindamellett igazán alázatos volt Isten előtt, ami gyakran megnyilvánult a Bételben mondott reggeli imáiban.

[Kép a 9. oldalon]

István, aki jártas volt az Írásokban, alázatosan az eledel szétosztásával foglalatoskodott

[Kép a 10. oldalon]

Manassé alázatossága tetszett Jehovának

[Kép a 12. oldalon]

Miért volt Dániel „nagyon kedvelt férfiú”?