A mexikói indiánok hallanak a jó hírről

EGY csoport misték, azaz mexikói indián gyűlt össze 2002. november 10-én a San Miguelben lévő Quetzaltepecben. Ez a város a délen fekvő, gyönyörű Oaxaca államban található. A csoport Jehova Tanúi kerületkongresszusán vett részt. A program fénypontja a délelőtt bemutatott bibliai dráma volt.

Amikor a bibliai dráma első szavai hallatszottak a hangszórókból, a hallgatóság először meglepődött, majd tapsban tört ki, és sokaknak könny szökött a szemébe. A drámát misték nyelven mutatták be! Amikor befejeződött, sokan fejezték ki szívből jövő hálájukat ezért a váratlan ajándékért. „Először értettem a drámát. Megérintette a szívem” — mondta valaki. „Még ha meg kell is halnom, boldog vagyok, mert Jehova megadta, hogy a saját nyelvemen hallhassam a drámát” — jelentette ki egy másik résztvevő.

Ami akkor délelőtt történt, az része volt annak a fokozott erőfeszítésnek, amellyel Jehova Tanúi az utóbbi időben igyekeznek elérni a mexikói indiánokat a Királyság jó hírével (Máté 24:14; 28:19, 20).

Jehova meghallgatja az imákat

Mexikóban az indián lakosság több mint hatmillió fős; szinte egy önálló, sokféle kultúrájú nemzetet alkotnak, melynek tagjai összesen 62 nyelvet beszélnek. E nyelvek közül tizenöt olyan van, melyet külön-külön több mint százezren beszélnek. Az egymilliót is meghaladja azoknak az indiánoknak a száma, akik nem beszélnek spanyolul, azaz Mexikó hivatalos nyelvén. Vannak, akik beszélnek spanyolul, de ők is sokkal könnyebben meg tudják tanulni a bibliai igazságot az anyanyelvükön (Cselekedetek 2:6; 22:2). Némelyek már évek óta tanulmányozták a Bibliát, és hűségesen eljártak a keresztény összejövetelekre, az ismeretük mégis korlátozott volt. Ezért már egy ideje azért imádkoztak, hogy a saját nyelvükön hallhassák az igazság üzenetét.

Ennek érdekében Jehova Tanúi mexikói fiókhivatala 1999-ben megszervezte, hogy gyülekezeti összejöveteleket tartsanak indián nyelveken. Fordítói csapatok is alakultak. 2000-ben a kerületkongresszusi drámát maja nyelven mutatták be, és később több más nyelven is.

A következő lépés az volt, hogy Jehova Tanúi bibliatanulmányozási segédeszközeit is lefordítsák. Először a Mindörökké örvendj az életnek a földön! című füzetet fordították le celtál, cotzil, maja, mazaték, totonac és vave nyelvre. Ezt további kiadványok követték, például a Királyság-szolgálatunk rendszeresen megjelenő maja nyelvű kiadása. Valamelyik kiadványt még audiokazettára is felveszik. Ahhoz, hogy megtanítsák a saját nyelvükön írni-olvasni az indiánokat, a helyi körülmények szerint használják fel a Foglalkozz az írással és olvasással! (Apply Yourself to Reading  and Writing) című füzetet. Jelenleg 15 indián nyelven jelennek meg bibliai kiadványok, és már készülnek a továbbiak.

„Mindent megtesznek”

A fordítói munka nem könnyű. Először is nagyon kevés kiadványt adtak ki Mexikóban az indián nyelveken. Sok esetben nehéz szótárakat találni. Ezenkívül némelyik nyelvnek sok nyelvjárása is van. Például egyedül a zapotéknak legalább öt nyelvjárását beszélik. Ezek a dialektusok annyira különböznek egymástól, hogy a különböző helyekről származó zapoték nyelvet beszélők képtelenek megérteni egymást.

Továbbá ha egy nyelvnek nincsenek meghatározott szabályai, akkor a fordítóknak kell felállítaniuk a saját szabályaikat. Ez sok kutatást és konzultálást igényel. Nem csoda, ha sokuk először úgy érzett, mint Élida a vave fordítói csapatból! Ő ezt mondja: „Amikor meghívtak Jehova Tanúi mexikói fiókhivatalába, hogy vegyek részt a fordításban, az öröm és a félelem érzései kavarogtak bennem.”

A fordítóknak meg kell tanulniuk a számítógép használatát, a munka ütemezését és a fordítási módszereket is. Ez igen nagy feladat. Hogyan éreznek ezzel kapcsolatban? Gloria, a maja fordítói csapat egyik tagja így válaszol: „Leírhatatlan az örömünk, mivel részünk lehet abban, hogy maja nyelvre, vagyis az anyanyelvünkre legyenek lefordítva a bibliai kiadványok.” A fordítói osztályon az egyik felvigyázó ezt figyelte meg a fordítóknál: „Annyira erősen él bennük a vágy, hogy lefordítsák a saját nyelvükre a bibliai kiadványokat, hogy mindent megtesznek, hogy elvégezhessék ezt a feladatot.” Vajon érdemes?

„Köszönöm, Jehova!”

Nyilvánvaló, hogy Jehova megáldja az indiánok között végzett prédikálómunkát. A keresztény összejövetelek és kongresszusok látogatottsága megsokszorozódott. 2001-ben például 223 misték ajkú Tanú vett részt Krisztus halálának emlékünnepén. Ám a teljes létszám 1674 volt, azaz a Tanúk számának hét és félszerese!

Akik most fogadják el az igazságot, már kezdettől fogva jól érthetnek mindent. Mirna visszaemlékszik arra, hogy mi történt vele, mielőtt megkezdték a maja nyelvű összejövetelek megtartását. „Három hónap bibliatanulmányozás után megkeresztelkedtem — mondja. — Tudtam, hogy meg kell keresztelkednem, de be kell vallanom, hogy nem igazán értettem a bibliai igazságokat oly mértékben, ahogy kellett volna. Szerintem ennek az volt az oka, hogy az én anyanyelvem a maja, és nem értek olyan jól spanyolul. Beletelt egy időbe, mire igazán megértettem az igazságot.” Ma a férjével együtt örömmel dolgozik a maja fordítói csapatban.

A gyülekezetek minden tagjának nagy öröm a saját nyelvén megkapnia a kiadványokat. Amikor először lett közreadva a lefordított Mindörökké örvendj az életnek a földön! című füzet cotzil nyelven, egy asszony, aki már egy ideje járt a keresztény összejövetelekre, magához ölelte és ezt kiáltotta: „Köszönöm, Jehova!” A beszámolókból  kiderül, hogy sok bibliatanulmányozó gyorsabban előrehaladt a keresztelkedésig, tétlen hírnökök újra tevékennyé váltak, és sok keresztény testvér most már képesítettnek érzi magát arra, hogy felelősségeket vállaljon a gyülekezetben. És egyik-másik házigazda készségesebben elfogadja és tanulmányozza a bibliai kiadványokat a saját nyelvén.

Egyszer egy Tanú elment, hogy bibliatanulmányozást vezessen egy asszonnyal, de a tanulmányozó nem volt otthon, és a férje nyitott ajtót. A testvérnő megkérdezte, hogy felolvashat-e valamit egy füzetből. „Én nem akarok semmit” — válaszolta. A testvérnő azt mondta neki totonac nyelven, hogy ezt a füzetet az ő anyanyelvükön adták ki. Ezt hallva a férfi közelebb húzott egy padot, és leült. Amint a testvérnő felolvasott neki, ő folyton ezt mondta: „Ez igaz. Igen, ez is igaz.” A férfi most már eljár a keresztény összejövetelekre.

Yucatán államban egy Tanúnak a férje ellenezte az igazságot, és időnként megütötte a feleségét, amikor az hazajött az összejövetelekről. Amikor maja nyelven kezdték megtartani az összejöveteleket, a testvérnő elhatározta, hogy meghívja a férjét, és ő el is jött. Igazán tetszett neki. Most már rendszeresen eljár az összejövetelekre, tanulmányozza a Bibliát, és mondani sem kell, már nem veri a feleségét.

Egy totonac ajkú férfi azt mondta két Tanúnak, hogy sohasem imádkozott még, mert a katolikus pap azt mondta neki, hogy Isten csak a spanyolul mondott imákat hallgatja meg. Sőt, fizetnie kellett a papnak, hogy  imádkozzon a totonac ajkú emberekért. A Tanúk elmagyarázták, hogy Isten minden nyelven meghallgatja az imákat, és adtak neki egy totonac nyelvű füzetet, amelyet boldogan elfogadott (2Krónikák 6:32, 33; Zsoltárok 65:2).

„Kualtsin tajtoua”

Ezektől az eseményektől felbuzdulva sok Királyság-hírnök igyekszik megtanulni egy indián nyelvet, vagy csiszolni a nyelvtudását. Éppen ezt teszi egy körzetfelvigyázó is, aki öt navatl nyelvű gyülekezetet szolgál ki Puebla északi részén. Ezt meséli el: „Azok a gyermekek, akik el szoktak aludni az összejöveteleken, most teljesen éberek, és nagyon figyelnek, amikor navatl nyelven beszélek. Egyszer az összejövetel végén egy négyéves kisfiú jött oda hozzám, és ezt mondta: »Kualtsin tajtoua« [szépen beszélsz]. Ez megerősítette bennem, hogy megérte erőfeszítést tennem.”

Igen, az indián nyelvű szántóföld valóban ’fehér az aratásra’, és azok, akik ott tevékenykednek, nagyon felbuzdulnak (János 4:35). Roberto, akinek a fordítói csapatok megszervezése volt a feladata, ezt mondja összegzésképpen: „Felejthetetlen élmény látni a testvérek arcán végiggördülő örömkönnyeket, amint az anyanyelvükön hallják az igazságot, és felfogják az értelmét. Ha erre gondolok, mindig összeszorul a torkom.” Kétségtelen, hogy ha segítenek ezeknek az őszinte embereknek állást foglalni a Királyság mellett, az Jehova szívét is megvidámítja (Példabeszédek 27:11).

[Kiemelt rész a 10–11. oldalon]

Ismerkedjünk meg néhány fordítóval!

● „Amióta az eszemet tudom, a szüleim az igazságra tanítottak. Sajnos, amikor tizenegy éves voltam, édesapám elhagyta a keresztény gyülekezetet. Két évvel később édesanyám magunkra hagyott bennünket. Mivel az öt gyermek közül én voltam a legidősebb, nekem kellett magamra vállalnom anyu felelősségeit, miközben még iskolába jártam.

A szellemi testvéreink szeretettel támogattak bennünket, de az élet így is nehéz volt. Néha eltűnődtem: »Miért történik ez velem? Még olyan fiatal vagyok!« Csakis Jehova segítségével tudtam helytállni. A középiskola elvégzése után teljes idejű szolga lettem, és ez sokat segített. Amikor a navatl fordítói csapat megalakult, engem is meghívtak a fordítói munkára.

Édesapám már visszatért a gyülekezethez, öcséim és húgaim pedig szintén Jehovát szolgálják. Nagyon is megéri hűségesnek maradni Jehovához. Gazdagon megáldotta a családomat” (Alicia).

● „Egy Tanú-osztálytársnőm előadást tartott az iskolában az élet eredetéről. Én éppen hiányoztam azon az órán, de mivel nagyon szerettem volna felkészült lenni a vizsgán, megkértem, hogy magyarázza el nekem ezt a témát. Mindig eltűnődtem azon, hogy miért halnak meg az emberek. Amikor felajánlotta nekem a Teremtés könyvet * és egy bibliatanulmányozást, elfogadtam. Mélyen megérintett a Teremtő szándéka és szeretete.

Amikor befejeztem az iskolát, lehetőséget kaptam, hogy spanyol és cotzil nyelven tanítsak. De ehhez messzire kellett volna költöznöm, hétvégenként egy külön tanfolyamra kellett volna járnom, és lemaradtam volna a keresztény összejövetelekről. Inkább kőművesként kezdtem dolgozni. Édesapámnak, aki nem volt Tanú, egyáltalán nem tetszett ez a döntésem. Később, mialatt úttörőként szolgáltam, megalakult a bibliai kiadványokat fordító cotzil fordítói csapat. Ösztönöztek, hogy én is vegyek részt a munkában.

Látom, hogy ha a testvérek a saját nyelvükön kapnak kiadványokat, akkor érzik, hogy értékelik és megbecsülik őket. Ez igazi örömet jelent. Nagy kiváltságnak tartom, hogy ebben a megbízatásban szolgálhatok” (Humberto).

● „Amikor hatéves voltam, édesanyám elhagyta a családunkat. Tizenéves koromban Jehova Tanúi tanulmányozást kezdtek az édesapámmal. Egyszer egy testvérnő felajánlotta nekem, hogy tanulmányozza velem a Bibliát, és megmutatja, hogy milyen tanácsokat ad a Szentírás a fiataloknak. Tinédzserként és anya nélkül úgy éreztem, hogy éppen erre van szükségem. Tizenöt évesen keresztelkedtem meg.

1999-ben az édesapámat meggyilkolták rosszindulatú emberek, akik a földjét akarták megszerezni. Teljesen összetörtem. Súlyos depresszióba estem, és úgy éreztem, hogy képtelen vagyok tovább élni. De folyton imádkoztam Jehovához erőért. Az utazófelvigyázó és a felesége sokat buzdítottak. Nemsokára általános úttörő lettem.

Egyszer láttam néhány személyt, akik hat órát gyalogoltak csak azért, hogy hallhassanak egy 20 perces előadást totonac nyelven, bár az összejövetel többi része spanyolul volt megtartva, amelyet nem értettek. Ezért nagyon izgatott lettem, amikor meghívtak, hogy segítsek bibliai kiadványokat lefordítani totonac nyelvre.

Régen mindig azt mondtam az édesapámnak, hogy arról álmodozom, hogy Jehova Tanúi fiókhivatalában szolgálhatok. Azt válaszolta, hogy ez nem lesz könnyű egy korombeli egyedülálló lánynak. Mennyire örül majd, amikor a feltámadáskor visszatér, és megtudja, hogy a fiókhivatalba kerültem, és bibliai kiadványokat fordíthattam az anyanyelvünkre!” (Edith).

[Lábjegyzet]

[Kép a 9. oldalon]

A cotzil fordítói csapat tagjai egy nehezen lefordítható szóról beszélgetnek