„Az evangélium ügyéért küzdő utazó”

ÚGY tartják, hogy 18 éves korára George Borrow már 12 nyelven beszélt. Két évvel később „könnyedén és választékosan” tudott fordítani összesen 20 nyelvre.

Ezt a különleges képességekkel megáldott férfit 1833-ban a Brit és Külföldi Bibliatársaság megbeszélésre hívta Londonba. Nem volt pénze, hogy kifizesse az utazás költségeit, de annyira elszántan igyekezett megragadni ezt a kedvező lehetőséget, hogy a 30 éves Borrow 180 kilométert gyalogolt norwichi otthonából, és mindössze 28 óra alatt tette meg az utat.

A Bibliatársaság egy nehéz feladattal állt elő: hat hónap alatt meg kellene tanulnia a mandzsu nyelvet, melyet Kína egyes részein beszéltek. Ő kért egy nyelvtankönyvet, de csak a Máté evangéliumából tudtak adni neki egy példányt mandzsu nyelven, és egy mandzsu—francia szótárt. Ám még 19 hét sem telt el, s már ezt írta Londonba: „Megtanultam a mandzsu nyelvet”, és ahogy ő fogalmazott, „Isten segítségével”. Ez a teljesítmény annál is inkább figyelemre méltó, mivel állítólag ugyanebben az időben végezte el Lukács evangéliuma navatl, azaz egy mexikói indián nyelvű fordításának korrektori munkáját.

A mandzsu nyelvű Biblia

A XVII. században, amikor a mandzsu nyelv először jelent meg írott formában, olyan betűkkel írtak, melyeket a mongolok által beszélt ujgur nyelv ábécéjéből vettek át, és ez lett a kínai hivatalos körökben használatos nyelv. Bár idővel már nem használták annyira ezt a nyelvet, a Brit és Külföldi Bibliatársaság tagjai szerettek volna mandzsu nyelven kinyomtatni és terjeszteni Bibliákat. 1822-re anyagi támogatásukkal kiadták 550 példányban Máté evangéliumát, melyet Sztyepán V. Lipovcov fordított le. Ő az Oroszországi Külügyminisztérium tagja volt, és korábban 20 évet élt Kínában. Ezt a kiadást Szentpéterváron nyomtatták, de keveset tudtak elterjeszteni belőle, mert a megjelenése után nem sokkal egy árvíz elpusztította a maradék készletet.

Hamarosan az egész Keresztény Görög Iratok fordítása is megjelent. 1834-ben felfedezték a Héber Iratok nagy részét tartalmazó egyik ősi kéziratot, ami növelte a Biblia iránti érdeklődést. Ki tudná irányítani a meglévő mandzsu nyelvű Biblia átdolgozását és a fennmaradó rész lefordítását? A Brit és Külföldi Bibliatársaság George Borrow-t küldte el, hogy elvégezze ezt a feladatot a nevükben.

Utazás Oroszországba

Miután Borrow megérkezett Szentpétervárra, még behatóbban tanulmányozta a mandzsu nyelvet, hogy pontosabban ellenőrizhesse és javíthassa a Biblia szövegét. De még  így is rendkívül nehéz feladat várt rá. Borrow napi 13 órát dolgozott azzal, hogy betűket szerkesszen az Újszövetséghez, melyet végül „kiemelkedően szép ázsiai műnek” tartottak. 1835-ben ezer példányt nyomtattak belőle. Borrow dédelgetett tervei közé tartozott, hogy elvigye ezeket Kínába, és ott terjessze őket, de akadályokba ütközött. Mivel az orosz kormány tartott attól, hogy ez a misszionáriusi vállalkozásnak tűnő könyvterjesztés veszélyeztetné a Kínával fennálló barátságos viszonyát, visszautasította Borrow-nak azt a kérelmét, hogy a kínai határhoz utazhasson, ha csak „egyetlen mandzsu nyelvű Biblia” is van nála.

Néhány példányt elterjesztettek belőle körülbelül tíz évvel később, és 1859-ben megjelent a Máté és a Márk evangéliumának kétnyelvű kiadása, mely egymás mellett tüntette fel a mandzsu és a kínai fordítást. Akkorra azonban a legtöbb ember, aki tudott mandzsu nyelven olvasni, jobban szeretett kínaiul olvasni, és már nem volt akkora érdeklődés aziránt, hogy megjelenjen a teljes Biblia mandzsu fordítása. A mandzsu nyelv valójában kihalófélben volt, és nemsokára a kínai lépett helyébe. Ez az átmenet 1912-ig tartott, amikor Kína köztársaság lett.

A Pireneusi-félszigeten

George Borrow tapasztalataitól felvillanyozva tért vissza Londonba. 1835-ben Portugáliába és Spanyolországba küldték, hogy kiderítse, mennyire készek az emberek befogadni a keresztényi hit igazságait, ahogy ő később megfogalmazta. Akkoriban a széles körű politikai és társadalmi feszültség miatt a Brit és Külföldi Bibliatársaság nagyon kis mértékben fejtette ki tevékenységét ebben a két országban. Borrow örömmel folytatott beszélgetéseket a Bibliáról a Portugália vidéki közösségeiben élő emberekkel, de rövid idő elteltével a vallás iránti érdektelenség és közömbösség miatt inkább Spanyolországba utazott.

Spanyolországban teljesen más volt a helyzet, különösen a cigány embereket tekintve, akikkel Borrow hamar szoros kapcsolatot alakított ki, hiszen beszélte a nyelvüket. Nem sokkal a megérkezése után, elkezdte fordítani az „Újszövetséget” a spanyolországi cigány nyelvre, a gitanóra. Ehhez a vállalkozáshoz meghívott két cigány nőt, akik segítettek neki. Felolvasta nekik a spanyol változatot, majd megkérte őket, hogy fordítsák le. Ezáltal pontosan meg tudta tanulni a cigány nyelvi fordulatokat. Ennek eredményeképpen 1838 tavaszán megjelent a Lukács evangéliuma, melyről az egyik püspök ezt jelentette ki: „Ez az ember egész Spanyolországot megtéríti a cigány nyelv által.”

George Borrow felhatalmazást kapott, hogy találjon „egy olyan embert, aki le tudná fordítani a Szentírást baszk nyelvre”. Ezt a feladatot dr. Oteiza kapta, egy orvos, aki „jól ismeri ezt a nyelvet, amelyről nekem is van némi ismeretem” — írta Borrow. 1838-ban a Lukács evangéliuma lett az első olyan bibliai könyv, amely megjelent a spanyolországi baszk nyelven.

 Attól a vágyától indíttatva, hogy felvilágosítsa az egyszerű embereket, Borrow hosszú, gyakran veszélyes utazásokat tett, hogy a vidéken élő szegények között terjessze a Biblia könyveit. Úgy gondolta, hogy megszabadíthatja őket a vallási tudatlanságtól és a babonáktól. A megvásárolható bűnbocsánat értéktelenségét így leplezte le: „Lehetséges, hogy Isten, aki jó, szentesítené azt, hogy kereskedjenek a bűnnel?” De a Bibliatársaság félni kezdett attól, hogy az egyház tekintélyének ilyenfajta lerontása miatt betiltják a tevékenységét, ezért azt az utasítást adta Borrow-nak, hogy kizárólag a Szentírás terjesztésére összpontosítson.

Borrow szóbeli engedélyt kapott az El Nuevo Testamento, azaz a spanyol nyelvű Újszövetség kinyomtatására a római katolikus hittételekről szóló jegyzetek nélkül. Mindezt a miniszterelnök kezdeti tiltakozása ellenére érte el, aki korábban úgy beszélt a fordításról, mint veszélyes és „elfogadhatatlan könyvről”. Borrow ezután nyitott egy üzletet Madridban, hogy ezt a spanyol nyelvű Újszövetséget árulja, de emiatt a vallási vezetőkkel és a világi hatóságokkal egyaránt összetűzésbe került. Tizenkét napra börtönbe zárták. Amikor tiltakozott, arra kérték, hogy csendben menjen el. Mivel nagyon jól tudta, hogy bebörtönzése törvénytelen volt, Pál apostol példáját idézte, és azt választotta, hogy addig marad, míg jogszerűen fel nem mentik a vádak alól, hogy semmilyen becstelenség ne tapadjon a nevéhez (Cselekedetek 16:37).

Mire 1840-ben a Bibliatársaság e buzgó küldöttje elhagyta Spanyolországot, a társaság ezt jelenthette ki: „Közel 14 000 példány került forgalomba a Szentírásból Spanyolországban az elmúlt öt évben.” Borrow, mivel ilyen nagy szerepet játszott ebben, spanyolországi élményeit ezekkel a szavakkal összegezte: „életem legboldogabb évei.”

A The Bible in Spain című könyv, mely először 1842-ben jelent meg, és még mindig nyomtatják, George Borrow saját tollából származó izgalmas beszámolója utazásairól és kalandjairól. Ebben a műben, mely azonnal sikerkönyv lett, az evangélium ügyéért küzdő utazónak nevezte magát. Ezt írta: „Elhatároztam, hogy elmegyek a sziklás hegyvidékek legeldugottabb helyeire, és a magam módján beszélek Krisztusról az embereknek.”

Mivel George Borrow ilyen lelkesedéssel vett részt a Szentírás terjesztésében és fordításában, lefektette az alapokat a Biblia későbbi terjesztőinek és fordítóinak — ami valóban csodálatos kiváltság.

[Térkép a 29. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

George Borrow Angliában (1), Oroszországban (2), Portugáliában (3) és Spanyolországban (4) igyekezett lefordítani és terjeszteni a Bibliát

[Forrásjelzés]

Mountain High Maps® Copyright © 1997 Digital Wisdom, Inc.

[Kép a 28. oldalon]

Bevezető szavak a mandzsu nyelven 1835-ben kiadott János evangéliumából (balról jobbra fentről lefelé olvasandó)

[Forrásjelzés]

From the book The Bible of Every Land, 1860

[Kép forrásának jelzése a 27. oldalon]

From the book The Life of George Borrow by Clement K. Shorter, 1919