Milyen örökséggel tartoztok gyermekeiteknek?

PAVLOSZ Dél-Európában él, és családapa. Van egy 13 és egy 11 éves lánya, valamint egy 7 éves kisfia. Ritkán tartózkodik otthon, hogy feleségével és gyermekeivel töltse idejét. Két műszakban, hosszú órákon át dolgozik a hétnek mind a hét napján, mivel igyekszik megkeresni az álmai valóra váltásához szükséges pénzt. Szeretne mindkét lányának lakást venni, a fiának pedig szeretne beindítani egy kis üzletet. Felesége, Sofia azon fáradozik, hogy összegyűjtse gyermekei leendő háztartásába a vászonneműt, a konyhai felszereléseket, a porcelánokat és az ezüstkészletet. Amikor megkérdezték tőlük, hogy miért dolgoznak ilyen keményen, egyhangúlag azt válaszolták: „A gyermekeinkért!”

 Pavloszhoz és Sofiához hasonlóan sok szülő világszerte a tőle telhető legtöbbet teszi, hogy jó kezdetet adjon gyermekeinek az életben. Egyesek pénzt tesznek félre a gyermekeik részére, mások biztosítják nekik, hogy megfelelő oktatásban részesüljenek, és legyen egy szakma a kezükben, amelyet később fel tudnak használni. Bár a legtöbb szülő az ilyen ajándékokat a szeretet kifejezésének tekinti, közben sokszor nagy nyomás alatt van, hogy megfeleljen a rokonok, barátok vagy azon közösség elvárásainak is, amelyben él. Ezért az aggódó szülők joggal kérdezhetik: „Mennyivel tartozunk a gyermekeinknek?”

Előkészületek a jövőre

Nemcsak hogy természetes, de szentírási követelmény is egyben, hogy a keresztény szülők gondoskodjanak gyermekeikről. Pál apostol ezt mondta az akkoriban élő keresztényeknek: „nem a gyermekek tartoznak félretenni a szüleiknek, hanem a szülők a gyermekeiknek” (2Korintusz 12:14). Pál a továbbiakban kijelentette, hogy a szülői törődés komoly kötelezettség. Ezt írta: „Bizonyos, hogy ha valaki nem gondoskodik az övéiről, és kiváltképp a háznépének tagjairól, a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél” (1Timóteusz 5:8). Számtalan szentírási beszámoló szemlélteti, hogy a bibliai időkben Isten szolgái között fontos volt az örökség kérdése (Ruth 2:19, 20; 3:9–13; 4:1–22; Jób 42:15).

Olykor azonban a szülők túlságosan elfoglalják magukat azzal, hogy gyermekeiknek óriási örökségről gondoskodjanak. Miért? Manólisz, egy apa, aki Dél-Európából költözött az Egyesült Államokba, rámutat egy okra: „Azok a szülők, akik átélték a II. világháború  pusztítását, az éhínséget és a szegénységet, eltökélten azon igyekeznek, hogy gyermekeiknek jobb sora legyen.” Majd hozzáfűzi: „A szülők a túlzott felelősségérzet és az abbeli szélsőséges vágyuk miatt, hogy a lehető legjobb kezdetet adják gyermekeiknek, olykor ártanak maguknak.” Szó ami szó, néhány szülő megfosztja magát az élethez szükséges javaktól, vagy aszkéta életet él, csak hogy anyagi alapot teremtsen gyermekeinek. De vajon bölcsen teszik, ha így járnak el?

„Hiábavalóság és nagy baj”

Az ókori Izrael királya, Salamon a következő figyelmeztetést közölte az örökséggel kapcsolatban: „Én bizony gyűlöltem minden fáradságos munkámat — amelyet fáradsággal véghezvittem a nap alatt —, hogy olyan emberre hagyom, aki utánam következik. Ki tudja, hogy bölcs lesz-e vagy bolond? Mégis uralkodik majd minden fáradsággal létrehozott munkám felett, melyet fáradsággal véghezvittem, és amelyben bölcsnek bizonyultam a nap alatt. Ez is hiábavalóság . . . Mert van olyan ember, aki bölcsességgel, ismerettel és hozzáértéssel végezte fáradságos munkáját, de olyan embernek adatik majd az ő része, aki nem fáradozott azzal. Ez is hiábavalóság és nagy baj” (Prédikátor 2:18–21).

Ahogyan Salamon kifejti, akik az örökséget kapják, nem biztos, hogy felfogják, milyen nagy értékhez jutottak, mert nem ők dolgoztak érte keményen. Ennélfogva az örökösök lehet, hogy ostobán bánnak azzal, amit a szüleik nagy keservek árán gyűjtöttek össze. Még az is előfordulhat, hogy elherdálják a fáradsággal megkeresett javakat (Lukács 15:11–16). Micsoda „hiábavalóság és nagy baj” lenne ez!

Az örökség és a kapzsiság

Van még valami, amit a szülőknek fontolóra kell venniük. Az olyan kultúrákban, ahol nagy hangsúlyt kap az örökösödés és a hozomány, lehet, hogy a gyermekek kapzsikká válnak, és annyi vagyont vagy hozományt követelnek, amennyit a szülők már nem tudnak ésszerű kereteken belül biztosítani. „Jaj annak az apának, akinek két vagy három lánya van! — jegyzi meg csípősen Lukasz, egy görög apa. — A lányai talán azzal hasonlítják össze azt, amiről az apjuk gondoskodni tud, amit más szülők »bőkezűen« felhalmoznak gyermekeiknek. Lehet, hogy azt mondják, rosszabbak lesznek a kilátásaik a házasságra, ha nem tudnak kielégítő hozománnyal előállni.”

A korábban említett Manólisz kijelenti: „Előfordulhat, hogy egy fiatalember addig húzza az udvarlás idejét, míg a leendő menyasszonyának az apja nem ígér valamit a lányért, és általában ilyenkor egy ingatlanról vagy egy óriási összegről van szó. Ez felérhet a zsarolással.”

 A Biblia óva int a kapzsiság minden formájától. Salamon ezt írta: „Az örökséget először kapzsiságból szerzik meg, de a jövője nem lesz áldott” (Példabeszédek 20:21). Pál apostol pedig hangsúlyozta: „a pénz szeretete mindenfajta ártalmas dolognak gyökere” (1Timóteusz 6:10; Efézus 5:5).

„A bölcsesség örökséggel együtt”

Való igaz, hogy az örökség értékes valamennyire, ám a bölcsesség sokkal értékesebb az anyagi javaknál. Salamon király ezt írta: „Jó a bölcsesség örökséggel együtt, és hasznos . . . Mert oltalom a bölcsesség, mint ahogy a pénz is oltalom, de az ismeretnek az az előnye, hogy a bölcsesség életben tartja tulajdonosait” (Prédikátor 7:11, 12; Példabeszédek 2:7; 3:21). Míg a pénz bizonyos fokú oltalmat biztosít, és lehetővé teszi ugyan a tulajdonosának, hogy megszerezze, amit akar, ámde semmivé lehet. A bölcsesség viszont — vagyis az a képesség, hogy az ismeret felhasználásával megoldjuk a gondokat, vagy elérjünk egyes célokat — megóvhatja az embert a bolondság következményeitől. Helyénvaló istenfélelmen alapulva a bölcsesség segíthet az embernek elnyerni az örök életet Isten hamarosan beköszöntő új világában. Ez aztán az értékes örökség! (2Péter 3:13).

A keresztény szülők azáltal mutathatnak fel ilyen bölcsességet, hogy megfelelő fontossági sorrendet állítanak maguk és gyermekeik elé (Filippi 1:10). A gyermekek részére gyűjtött anyagi javak ne élvezzenek elsőbbséget a szellemi dolgokkal szemben. Jézus erre buzdította követőit: „Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és [Isten] igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként” (Máté 6:33). Azok a szülők, akik szellemi célokat tűznek ki keresztény családjuk elé, gazdag jutalomra számíthatnak. A bölcs Salamon király ezt írta: „Az igazságosnak apja bizony örül, és a bölcsben örömét leli a nemzője. Apád és anyád örvendezik, és örül, aki szült téged” (Példabeszédek 23:24, 25).

Maradandó örökség

A régen élt izraeliták szemében nagyon fontos volt az örökösödés (1Királyok 21:2–6). Jehova azonban így intette őket: „Legyenek ezek a szavak, melyeket ma parancsolok neked, a szívedben; vésd ezeket fiaid elméjébe, és beszélj róluk, amikor a házadban ülsz, amikor úton vagy, amikor lefekszel, és amikor felkelsz” (5Mózes 6:6, 7). A keresztény szülők hasonlóképpen ezt a tanácsot kapják: „továbbra is Jehova fegyelmezésében és az ő gondolkodásának zsinórmértéke szerint neveljétek [gyermekeiteket]” (Efézus 6:4).

A szellemi gondolkodású szülők felismerik, hogy a háznépük tagjairól való gondoskodás magában foglalja a Bibliából származó oktatást. Egy háromgyermekes családapa, Andreas megjegyzi: „Ha a gyermekek megtanulják alkalmazni az életükben az isteni alapelveket, felszereltebbek lesznek a jövőre.” Az effajta örökség hangsúlyt fektet arra is, hogy segítsen a gyermekeknek személyes kapcsolatot kialakítani és ápolni a Teremtőjükkel (1Timóteusz 6:19).

Gondoltál már arra, hogy gyermeked szellemi jövőjére tegyél előkészületeket? Például mit tehetnek a szülők, ha a gyermekük a teljes idejű szolgálatban van? Bár egy teljes idejű szolgának nem szabad sem követelnie, sem elvárnia, hogy anyagilag támogassák, a szeretetteljes szülők úgy dönthetnek, hogy ’osztoznak a szükségletei szerint’, hogy segítsenek neki megmaradni a teljes idejű szolgálatban (Róma 12:13; 1Sámuel 2:18, 19; Filippi 4:14–18). Az ilyen segítőkészség biztosan tetszik Jehovának.

Akkor hát mivel tartoznak a szülők gyermekeiknek? Az anyagi szükségletek kielégítése mellett a keresztény szülők azért is lépéseket tesznek, hogy gyermekeik gazdag szellemi örökséget kapjanak, melyből örökké tartó hasznot meríthetnek. Így valóra válnak a Zsoltárok 37:18 szavai: „Ismeri Jehova a feddhetetlenek napjait; örökségük időtlen időkig megmarad.”

[Képek a 26–27. oldalon]

Milyen jövőt szántok gyermekeiteknek?