Jehova Szava élő

Főbb gondolatok Mózes ötödik könyvéből

IDŐSZÁMÍTÁSUNK ELŐTT 1473-ban járunk. Negyven év telt el azóta, hogy Jehova kiszabadította Izrael fiait az egyiptomi rabszolgaságból. Az izraeliták a pusztában töltötték ezeket az éveket, így a nemzetnek még mindig nincs földje. Most azonban végre ott állnak az Ígéret földjének küszöbén. Mi vár rájuk, amikor birtokba veszik ezt a földet? Milyen nehézségekbe fognak ütközni, és hogyan tudják leküzdeni azokat?

Mielőtt Izrael a Jordánon átkelve Kánaán földjére lép, Mózes felkészíti a gyülekezetet az előttük álló nagy feladatra. Hogyan teszi ezt? Több beszédet is tart, melyekben bátorítja és buzdítja, valamint inti és figyelmezteti a népet. Emlékezteti az izraelitákat, hogy Jehova Isten kizárólagos odaadást érdemel, és hogy nem szabad átvenniük a körülöttük élő nemzetek szokásait. Mózes ötödik könyvének nagy részét ezek a beszédek teszik ki. A bennük foglalt tanácsokra nagy szükségünk van napjainkban, hiszen mi is olyan világban élünk, amelyben nem könnyű kizárólagos odaadással lennünk Jehova iránt (Héberek 4:12).

Mózes ötödik könyvét az utolsó fejezet kivételével * Mózes írta, és a könyv valamivel több mint két hónapnyi időszakot ölel fel (5Mózes 1:3; Józsué 4:19). Nézzük, hogy a benne megírtak hogyan segítenek nekünk abban, hogy teljes szívünkből szeressük Jehova Istent, és hűségesen szolgáljuk őt.

’NE FELEJTSD EL MINDAZT, AMIT SAJÁT SZEMEDDEL LÁTTÁL’

(5Mózes 1:1—4:49)

Első beszédében Mózes részletesen elmondja a pusztai vándorlás néhány epizódját, azokra fektetve hangsúlyt, amelyek hasznára lesznek az izraelitáknak, amint  az Ígéret földjének elfoglalására készülődnek. A bírák kinevezéséről szóló beszámoló bizonyára arra emlékeztette őket, hogy amikor Jehova megszervezi a népét, odafigyel arra, hogy szeretetteljes gondoskodásban legyen részük. Mózes azt is elbeszéli, hogy a tíz kém borúlátó jelentése miatt az előző nemzedék nem mehetett be a megígért földre. Képzelhetjük, milyen hatással volt Mózes hallgatóira ez az intő példa most, hogy a saját szemükkel látták ezt a földet!

Amikor Izrael fiai annak felidézését hallották, hogy Jehova győzelmeket adott nekik, mielőtt átkeltek a Jordánon, ez alighanem bátorsággal töltötte el őket most, amikor készen álltak arra, hogy elkezdjék a folyón túli területek meghódítását. Az országban, melyet elfoglalnak majd, elterjedt volt a bálványimádás. Mennyire aktuális volt tehát, hogy Mózes óva intse az izraelitákat a bálványimádástól!

Válasz néhány bibliai kérdésre:

2:4–6, 9, 19, 24, 31–35; 3:1–6 — Mi az oka annak, hogy az izraeliták a Jordántól keletre egyes népeket kiirtottak, másokat viszont nem? Jehova azt parancsolta Izraelnek, hogy ne bocsátkozzon harcba Ézsau fiaival. Vajon miért? Azért, mert ők Jákob testvérének az utódai voltak. Az izraelitáknak nem volt szabad háborgatniuk a moábitákat és az ammonitákat, sem hadba szállniuk ellenük, mivel ezek a népek Ábrahám unokaöccsének, Lótnak a leszármazottai voltak. Az amorita Szihon és Óg királynak azonban nem volt hasonló indokkal joga a földhöz, amely fölött uralkodott. Így amikor Szihon nem engedte meg az izraelitáknak, hogy átvonuljanak a területén, Óg pedig kiment, hogy megütközzön velük, Jehova megparancsolta az izraelitáknak, hogy rombolják le városaikat, és senkit se hagyjanak életben.

4:15–20, 23, 24 — Vajon azt jelenti a faragott képmások készítésének a megtiltása, hogy művészi célból is helytelen ábrázolásokat készíteni? Nem, nem ezt jelenti. A tiltás arra vonatkozott, hogy imádat céljából ne készítsenek képmásokat, tehát arra, hogy ’ne hajoljanak meg bálványok előtt, és ne szolgálják őket’. A Szentírás nem tiltja, hogy művészi célból szobrot faragjunk, vagy képet fessünk (1Királyok 7:18, 25).

Tanulságok nekünk:

1:2, 19 Izrael fiai mintegy 38 évig vándoroltak a pusztában, pedig csupán „tizenegy napig tartott az út a Hórebtől [a Sínai-hegy körüli hegyvidéktől, ahol a tízparancsolatot kapták] a Szeir-hegyen át Kádes-Barneáig”. Milyen nagy árat fizettek azért, hogy nem engedelmeskedtek Jehova Istennek! (4Mózes 14:26–34).

1:16, 17 Istennek ma ugyanazok a bíráskodásra vonatkozó irányadó mértékei, mint akkor. Akikre azt a felelősséget bízták, hogy egy bírói bizottságban szolgáljanak, azok nem engedhetik, hogy a részrehajlás vagy az emberektől való félelem befolyásolja a döntésüket.

4:9 Izrael sikeréhez elengedhetetlen volt, hogy ’ne felejtsék el mindazt, amit saját szemükkel láttak’. A megígért új világ közeledtével létfontosságú, hogy mindig észben tartsuk Jehova csodálatos tetteit, mégpedig Szavának szorgalmas tanulmányozása által.

SZERESD JEHOVÁT, ÉS TARTSD MEG PARANCSOLATAIT

(5Mózes 5:1—26:19)

Második beszédében Mózes felidézi azt, amikor megkapták a Törvényt a Sínai-hegynél, és megismétli a tízparancsolatot. Hét nemzetet említ, amelyet mindenestől ki kell irtani. Egy fontos tanulságra emlékezteti Izrael fiait, melyet a pusztában értettek meg: „nemcsak kenyérrel él az ember, hanem Jehova szájának minden kijelentésével él az ember.” Új helyzetükben is meg kell tartaniuk „az egész parancsolatot” (5Mózes 8:3; 11:8).

Mikor az izraeliták letelepednek majd a megígért földön, nemcsak az imádatra vonatkozó  törvényekre lesz szükségük, hanem a bíráskodásra, kormányzásra, háborúzásra, valamint a mindennapi közösségi és magánéletre vonatkozó törvényekre is. Mózes átismétli ezeket, és hangsúlyozza, hogy milyen fontos szeretni Jehovát, és megtartani a parancsolatait.

Válasz néhány bibliai kérdésre:

8:3, 4 — Mit jelentett az, hogy az izraelitákról nem kopott le a ruha, és a lábuk nem dagadt meg a pusztai vándorlás alatt? Ez csoda volt, akárcsak a mannáról való rendszeres gondoskodás. Az izraeliták végig ugyanazokat a ruhákat és lábbeliket hordták, és valószínűleg továbbadták a felnövekvő gyermekeknek, amikor a felnőttek meghaltak. Minthogy a pusztai vándorlás elején és végén tartott népszámlálás eredménye szerint az izraeliták száma nem emelkedett, elegendőnek bizonyult az eredeti ruha- és cipőkészlet (4Mózes 2:32; 26:51).

14:21 — Miért adhatták oda egy jövevénynek, vagy adhatták el egy idegenből jöttnek az izraeliták egy kivérezetlen állat tetemét, amelyet ők maguk nem ettek volna meg? A Bibliában a „jövevény” szó olyan nem izraelitákra utalhat, akik prozelitákká váltak, vagy olyan telepesekre, akik betartották az ország alaptörvényeit, de nem váltak Jehova imádóivá. Az idegenből jöttekre és azokra a jövevényekre, akik nem váltak prozelitákká, nem vonatkozott a Törvény, és ők különböző módokon használhatták fel a kivérezetlen állati tetemeket. Az izraeliták odaadhatták vagy eladhatták nekik az ilyen állatokat. A prozelitákra nézve viszont kötelező érvényű volt a Törvényszövetség. Ahogy a 3Mózes 17:10-ben olvashatjuk, nekik tilos volt állati vért fogyasztaniuk.

24:6 — Ha valaki zálogba vett egy „kézimalmot vagy annak felső őrlőkövét”, az miért volt olyan, mintha „lelket” vett volna zálogba? A kézimalom és annak felső őrlőköve az ember ’lelkét’, azaz a létfenntartását jelképezte. Ha bármelyiket zálogba vették, azzal az egész családot megfosztották a mindennapi kenyerétől.

25:9 — Mit fejeztek ki azzal, hogy aki nem volt hajlandó sógorsági házasságot kötni, annak lehúzták a saruját, és az arcába köptek? „Korábban az volt a szokás Izraelben a kiváltási joggal . . . kapcsolatban, hogy . . . a férfi lehúzta a saruját, és odaadta a felebarátjának” (Ruth 4:7). Az tehát, hogy lehúzták a sógorsági házasságra nem hajlandó férfi saruját, megerősítette, hogy lemondott arról a helyzetéről és jogáról, hogy örököst támasszon elhunyt fivérének. Ez szégyenteljes dolog volt (5Mózes 25:10). És ha valakinek az arcába köptek, azzal megalázták (4Mózes 12:14).

Tanulságok nekünk:

6:6–9 Ahogy az izraeliták parancsot kaptak arra, hogy ismerjék meg a Törvényt, nekünk is hasonlóképpen ismernünk kell Isten parancsait, mindig észben kell tartanunk, és gyermekeink elméjébe kell vésnünk őket. ’Kössük azokat jelként a kezünkre’, vagyis a tetteink — melyeket a kezünk jelképez — tükrözzék, hogy engedelmeskedünk Jehovának. Engedelmességünknek  mindenki előtt jól láthatónak kell lennie, akárcsak egy ’homlokkötőnek a szemeink fölött’.

6:16 Soha ne tegyük próbára Jehovát, mint ahogy az izraeliták hűtlenül próbára tették Massánál, ahol zúgolódtak a víz hiánya miatt (2Mózes 17:1–7).

8:11–18 Az anyagiasság oda vezethet, hogy megfeledkezünk Jehováról.

9:4–6 Óvakodjunk az önelégültségtől!

13:6 Ne engedjük, hogy bárki is eltérítsen minket Jehova imádatától!

14:1 Az öncsonkítás tiszteletlenség az emberi testtel szemben, és kötődhet a hamis valláshoz, ezért tartózkodnunk kell tőle (1Királyok 18:25–28). A feltámadásba vetett reménységünk alapján nem helyes ennyire szélsőségesen kifejeznünk a gyászunkat.

20:5–7; 24:5 Tekintettel kell lenni azokra, akiknek különlegesek a körülményeik, még akkor is, ha fontos az adott feladat.

22:23–27 A sikoltozás a védekezés egyik leghatásosabb formája, amikor egy nőt meg akarnak erőszakolni.

„VÁLASZD AZ ÉLETET”

(5Mózes 27:1—34:12)

Harmadik beszédében Mózes kijelenti, hogy a Jordánon való átkelés után az izraelitáknak fel kell írniuk a Törvényt nagy kövekre, továbbá kihirdeti az engedetlenségért járó átkokat és az engedelmességért járó áldásokat. A negyedik beszéd Jehova és Izrael szövetségének a megújításával kezdődik. Mózes ismét óva inti a népet az engedetlenségtől, és arra buzdítja őket, hogy ’válasszák az életet’ (5Mózes 30:19).

A négy beszéden kívül Mózes bejelenti a vezetőváltást, egy gyönyörű, Jehovát dicsérő éneket tanít az izraelitáknak, és a hűtlenségből eredő bajokra figyelmeztet. Miután megáldja a törzseket, 120 évesen meghal, és eltemetik. Harminc napon át gyászolják, ami csaknem a felét teszi ki a Mózes ötödik könyve által felölelt időnek.

Válasz néhány bibliai kérdésre:

32:13, 14 — Ha az izraelitáknak nem volt szabad megenniük az állatok kövérjét, mit jelent az, hogy ’kosok kövérjét’ ették? Ez a kifejezés itt jelképesen értendő, és a nyáj legjavára utal. Az is a költői nyelvezetet jelzi, hogy ugyanez a vers a ’búza veséjének a kövérjéről’ és a ’szőlő véréről’ is beszél.

33:1–29 — Miért nem említette Mózes külön Simeont, amikor megáldotta Izrael fiait? Azért, mert Simeon Lévivel együtt „könyörtelenül” cselekedett, és haragjuk „kegyetlen” volt (1Mózes 34:13–31; 49:5–7). Nem teljesen egyforma örökséget kaptak a többi törzzsel. Lévi 48 várost kapott, Simeon pedig Júda területén belül kapta meg a részét (Józsué 19:9; 21:41, 42). Mózes ezért nem áldotta meg külön Simeont. Áldása azonban benne foglaltatott az Izraelre vonatkozó általános áldásban.

Tanulságok nekünk:

31:12 A fiatalok üljenek a felnőttek mellett a gyülekezeti összejöveteleken, és igyekezzenek odafigyelni és tanulni.

32:4 Jehova minden tette tökéletes, mivel tökéletes egyensúlyban nyilvánítja ki az igazságosságát, bölcsességét, szeretetét és hatalmát.

Nagy értéke van számunkra

Mózes ötödik könyve úgy mutatja be Jehovát, mint aki „e g y Jehova” (5Mózes 6:4). Olyan népről szól ez a könyv, amely egyedülálló kapcsolatban volt Istennel. Ezenkívül óva int a bálványimádástól, és kiemeli, milyen fontos kizárólagos odaadással lenni az igaz Isten iránt.

Nem kétséges, hogy Mózes ötödik könyvének nagy értéke van számunkra. Igaz, ránk nem vonatkozik a Törvény, de sok mindent tanulhatunk belőle, ami hozzásegít, hogy ’szeressük Jehovát, a mi Istenünket teljes szívünkből, lelkünkből és életerőnkből’ (5Mózes 6:5).

[Lábjegyzet]

[Térkép a 24. oldalon]

(A teljes beszerkesztett szöveget lásd a kiadványban.)

SZEIR

Kádes-Barnea

Sínai-hegy (Hóreb)

Vörös-tenger

[Forrásjelzés]

Based on maps copyrighted by Pictorial Archive (Near Eastern History) Est. and Survey of Israel

[Kép a 24. oldalon]

Mózes ötödik könyvének nagy részét Mózes beszédei teszik ki

[Kép a 26. oldalon]

Mi a tanulság abból, hogy Jehova gondoskodott mannáról?

[Kép a 26. oldalon]

Ha valaki zálogba vett egy kézimalmot vagy annak felső őrlőkövét, az olyan volt, mintha „lelket” vett volna zálogba