Fedezzük fel Chester Beatty kincseit!

„SZÁMOS letűnt civilizáció kincseiben dúskál . . . , káprázatosan szép miniatűröknek és festményeknek van birtokában.” Így jellemezte tömören R. J. Hayes volt kiállításszervező a dublini Chester Beatty Könyvtárat, mely rengeteg értékes régiségnek, remekbe készült műalkotásnak, valamint felbecsülhetetlen értékű kézirat- és könyvritkaságnak ad helyet. Ki is volt Chester Beatty? És milyen kincseket gyűjtött?

Alfred Chester Beatty 1875-ben született New Yorkban skót, ír és angol ősök leszármazottjaként. Harminckét éves korára hatalmas vagyonra tett szert mint bányamérnök és -szakértő. Egész életében arra használta nagy gazdagságát, hogy gyönyörű és kiváló tárgyakat gyűjtsön. Amikor 1968-ban kilencvenkét évesen meghalt, egész gyűjteményét Írország népére hagyta.

Miket gyűjtött?

Beatty gyűjteményei terjedelmesek és sokfélék. Egyszerre mindig csupán körülbelül egy százalékukat mutatják be. Ritka és értékes tárgyakat gyűjtött össze évezredeket felölelő különböző korokból és kultúrákból, például a középkorból és a reneszánsz Európából, valamint számos ázsiai és afrikai országból. A Japánból való, tökéletesen kidolgozott fametszeteit például a világon a legszebbek közé sorolják.

A képzőművészet remekeitől nagyban eltér a több mint száz babiloni és sumer, ékírásos agyagtábla érdekes gyűjteménye. Mezopotámia lakói több mint 4000 évvel ezelőtt apró részletekig beszámoltak az életükről nedves agyagtáblákon, majd kiégették azokat. Sok ilyen tábla máig is fennmaradt, ékes bizonyítékát adva annak, hogy milyen nagy múltra tekint vissza az írás.

A könyvek szerelmese

Úgy tűnik, Chester Beattyt vonzotta a szép könyvek készítésének művészi mestersége. Több ezer nem vallásos és vallásos témájú könyvet gyűjtött össze, köztük a Korán néhány aprólékos gonddal díszített példányát. Egy író szerint Beattyt „megigézte az arab írás matematikai arányossága . . . , és színérzékére ösztönzően hatott a cirkalmas betűk arany- és ezüstfóliával, valamint más élénk színű ásványokkal történő díszítése”.

A jade elbűvölte Chester Beattyt, ahogy korábbi századok néhány kínai császárát is, akik a tiszta jade-ot minden ásvány közül a legbecsesebbnek tartották, az aranynál sokkal értékesebbnek. Ezek az uralkodók hozzáértő mesterembereket azzal bíztak meg, hogy készítsenek jadetömbökből sima, vékony lapokat. Ezután tehetséges művészek finom vonásokkal teleírták ezeket a jadelapokat, és aranyba metszett illusztrációkkal egészítették ki őket, így a valaha készült legkáprázatosabb könyvek kerültek ki a kezük alól. Beattynek világhírű gyűjteménye van ezekből a könyvekből.

Felbecsülhetetlen értékű bibliai kéziratok

Akik szeretik a Bibliát, azok Chester Beatty legnagyobb kincsének az ókori és középkori bibliai kéziratok tömkelegét tekintik. A gyönyörűen díszített kéziratok az őket kézzel másolók türelméről és művészi érzékéről árulkodnak, a nyomtatott könyvek pedig a korai könyvkötők és nyomdászok hozzáértését és szakmai tudását tükrözik.  A Biblia Latinát például 1479-ben Nürnbergben nyomtatta Anton Koberger, aki Gutenberg Jánossal nagyjából egy időben élt, és egy jellemzés szerint „a korai nyomdászok közül az egyik legkiemelkedőbb és legserényebb volt”.

A Chester Beatty Könyvtár kiállított tárgyai között is kivételesnek számít egy negyedik század eleji pergamen kézirat, mely Efrémtől, egy szíriai tudóstól származik. Efrém sokszor idéz egy második századi műből, a Diatesszaronból, melyben a szerző, Tatianosz a Jézus Krisztus életéről szóló négy evangéliumi beszámolót egyetlen harmonikus elbeszéléssé olvasztotta össze. Későbbi írók utaltak erre a munkára, de magának a Diatesszaronnak egyetlen példánya sem maradt fenn. Némelyik XIX. századi tudós még a létezését is kétségbe vonta. Azután 1956-ban Beatty rábukkant Efrém magyarázatára, melyet Tatianosz Diatesszaronjához fűzött, és ezzel gyarapodott a Biblia hitelességét és megbízhatóságát támogató bizonyítékok sora.

Papirusz kéziratok kincsestára

Beatty papirusz kéziratokat is szép számmal összegyűjtött, vallásos és nem vallásos témájúakat. Több mint ötven papiruszkódexe az i. sz. negyedik század előtti időkből való. Ezeknek egy része nagy papiruszhalmokból — lényegében szemétdombokból — lett kimentve, melyek századokon át az egyiptomi sivatagban hevertek felfedezetlenül. Sok papirusziratot igen töredékes állapotban kínáltak eladásra. A kereskedők gyakran papiruszdarabkákkal teli kartondobozokkal jelentek meg. „Akik vásárolni akartak, egyszerűen belenyúltak a dobozba, és kivették a legnagyobb darabot, amelyen a legtöbb írás volt” — mondja Charles Horton, a Chester Beatty Könyvtár nyugati gyűjteményének kiállításszervezője.

Beatty „legszenzációsabb felfedezése”, ahogy Horton fogalmaz, az értékes bibliai kódexek voltak, melyek „között ott volt a keresztény Ó- és Újszövetség néhány legrégebbi ismert másolata”. Azok a kereskedők, akik tisztában voltak a kódexek értékével, akár szét is téphették volna őket, és az egyes részeket más-más vevőknek adhatták volna el. Beattynek azonban sikerült megszereznie a leletek zömét. Mennyire jelentősek ezek a kódexek? Sir Frederic Kenyon úgy véli, hogy ez „messze a legfontosabb” felfedezés, amióta Tischendorf 1844-ben ráakadt a Codex Sinaiticusra.

Ezeknek a kódexeknek a keletkezése az i. sz. második és negyedik századra tehető. A Héber Iratok könyvei között, melyeknek a görög Septuaginta fordítása van meg, található két példány Mózes első könyvéből. Ezek azért különösen értékesek, ahogy Kenyon magyarázza, „mert [ez] a könyv szinte teljesen hiányzik a Vaticanusból és a Sinaiticusból”, ezekből a negyedik századi pergamen kéziratokból. Három kódex tartalmaz könyveket a Keresztény Görög Iratokból. Az egyikben csaknem a teljes négy evangélium és a Cselekedetek könyvének nagy része olvasható. A második kódex, melynek néhány oldalát Beatty később szerezte be, csaknem teljes másolata Pál apostol leveleinek, beleértve a hébereknek írt levelét is. A harmadik kódex a Jelenések könyvének körülbelül az egyharmadát foglalja magában. Kenyon szerint ezek a papiruszok „nagyon kézzelfogható bizonyítékokkal erősítették meg az Újszövetség szövegének mai formája iránti bizalmunk már eddig is igen szilárd alapjait”.

 Chester Beatty bibliai papiruszai azt bizonyítják, hogy a keresztények már nagyon hamar, valószínűleg még az i. sz. első század vége előtt kezdték használni a kódexet, azaz a lapokból álló könyvet a nehezen kezelhető könyvtekercs helyett. A papiruszokról az is látható, hogy mivel kevés volt az anyag, amelyre írni lehetett, a másolók gyakran régi papiruszlapokat használtak fel újra. Példaként említhetjük azt a kopt kéziratot János evangéliumának egy részéről, amely „szemmel láthatóan egy görög számtanpéldákat tartalmazó iskolai füzetbe” lett beírva.

Ezek a papiruszon lévő írások nem annyira káprázatosan szépek, de az értékük felbecsülhetetlen. Látható, tapintható kapcsot jelentenek a keresztényi hit kezdeteivel. „Itt az ember a saját szemével láthat olyan könyveket, melyeket a legelső keresztény közösségek némelyike használt, és amelyeket nagyra értékeltek” — mondja Charles Horton (Példabeszédek 2:4, 5). Ha lehetőséged lesz szemügyre venni ezeknek a kincseknek egy részét a Chester Beatty Könyvtárban, biztos, hogy nem fogsz csalódni.

[Kép a 31. oldalon]

Hokuszai Kacusika japán fametszetei

[Kép a 31. oldalon]

A „Biblia Latina” a Biblia egyik legrégebbi nyomtatott példánya volt

[Kép a 31. oldalon]

A Biblia hitelességét erősíti Efrém magyarázata, melyet Tatianosz „Diatesszaron”-jához fűzött

[Kép a 31. oldalon]

A Chester Beatty P45 jelzetű kódex — a világ legrégibb kódexe — egyetlen kötetben tartalmazza csaknem a teljes négy evangéliumot és a Cselekedetek könyvének nagy részét

[Kép forrásának jelzése a 29. oldalon]

Reproduced by kind permission of The Trustees of the Chester Beatty Library, Dublin

[Kép forrásának jelzése a 31. oldalon]

Minden kép: Reproduced by kind permission of The Trustees of the Chester Beatty Library, Dublin