„Járjatok utána, ki méltó” a jó hírre!

DAMASZKUSZ virágzó város volt az időszámításunk szerinti első században. Gyümölcsösöktől övezve olyan volt a keleti országokból érkező karavánoknak, mint egy oázis. Nem sokkal Jézus Krisztus halála után már működött egy keresztény gyülekezet Damaszkuszban. A tagjai között voltak olyan zsidók is, akik föltehetően i. sz. 33-ban, a jeruzsálemi pászka idején váltak Jézus követőivé (Cselekedetek 2:5, 41). Lehetséges, hogy néhány júdeai tanítvány akkor költözött Damaszkuszba, amikor István megkövezése után üldözés támadt (Cselekedetek 8:1).

Valószínűleg i. sz. 34-ben egy damaszkuszi keresztény, akit Anániásnak hívtak, szokatlan feladatot kapott. Az Úr ezt az utasítást adta neki: „Kelj fel, menj el az Egyenesnek nevezett utcába, és keress Júdás házában egy Saul nevű tárzuszi embert. Mert íme, imádkozik” (Cselekedetek 9:11).

Az Egyenesnek nevezett utca hozzávetőleg másfél kilométer hosszú volt, és Damaszkusz központján haladt át. Az itt látható XIX. századi metszet segít elképzelnünk, hogy milyen lehetett ez az utca az ókorban. Az utca jellegéből adódóan Anániásnak bizonyára keresnie kellett egy ideig, mire megtalálta Júdás házát. Végül aztán sikerült neki, és a látogatásának köszönhetően Saulból Pál apostol, a jó hír buzgó hirdetője lett (Cselekedetek 9:12–19).

Jézus elküldte tanítványait, és azt mondta nekik, hogy ’járjanak utána, ki méltó’ a jó hírre (Máté 10:11). Anániás kétségtelenül szó szerint is kutatott Saul után. Hozzá hasonlóan Jehova Tanúi boldogan kutatnak a jó hírre méltók után, és nagyon örülnek, amikor az emberek elfogadják a Királyság jó hírét. Az ilyenek felkutatása minden fáradságot megér (1Korintusz 15:58).

[Kép a 32. oldalon]

’Az Egyenesnek nevezett utca’ ma

[Kép forrásának jelzése a 32. oldalon]

From the book La Tierra Santa, Volume II, 1830