Ugrás a tartalomra

Ugrás a tartalomjegyzékre

„Gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt”

„Gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt”

„Gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt”

„A testvéri szeretetben gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt” (RÓMA 12:10)

1—2. Milyen kapcsolata volt egy misszionáriusnak és Pál apostolnak a testvéreivel?

DON 43 éven át szolgált misszionáriusként a Távol-Keleten, és eközben úgy vált ismertté, mint aki szereti azokat, akiket szolgál. Most, hogy a halálos ágyán feküdt, néhány korábbi tanulmányozója több ezer kilométert utazott, hogy mellette legyen, és ezt mondja neki: „Kamsahamnida, kamsahamnida!”, ami koreai nyelven annyit jelent, hogy ’köszönöm, köszönöm’. Don gyöngéd vonzalma megérintette a szívüket.

2 De nem Don az egyedüli, aki gyöngéd vonzalmat mutatott. Az első században Pál apostol mélységes vonzalmat tanúsított azok iránt, akiket szolgált. Önmagából adott. Bár az elvek embere volt, tudott gyengéd és gondoskodó is lenni, „mint mikor a szoptató anya dédelgeti gyermekeit”. Ezt írta a tesszalonikai gyülekezetnek: „mivel gyöngéd vonzalommal vagyunk irántatok, igen kedvünkre volt, hogy ne csak az Isten jó hírét adjuk nektek, hanem a saját lelkünket is, mivel megszerettünk benneteket” (1Tesszalonika 2:7, 8). Később, amikor Pál arról beszélt az efézusi testvéreinek, hogy nem látják őt újra, „mindannyian . . . sírásra fakadtak, Pál nyakába borultak, és gyengéden csókolgatták” (Cselekedetek 20:25, 37). Egyértelmű, hogy nemcsak a hit fűzte össze Pált a testvéreivel. Gyöngéd vonzalommal voltak egymás iránt.

Gyöngéd vonzalom és szeretet

3. Milyen kapcsolatban vannak egymással a vonzalomnak és a szeretetnek fordított bibliai kifejezések?

3 A Szentírásban a gyöngéd vonzalom, az együttérzés és a könyörület szorosan kapcsolódik a legnemesebb keresztényi tulajdonsághoz, a szeretethez (1Tesszalonika 2:8; 2Péter 1:7). Mint egy szemet gyönyörködtető gyémánt lapjai, ugyanúgy ezek az Istennek tetsző tulajdonságok is egyensúlyban vannak, és kiegészítik egymást. A keresztényeket nem csupán egymáshoz vonzzák közelebb, hanem égi Atyjukhoz is. Pál apostol ezért erre ösztönözte hívőtársait: „Szeretetetek képmutatástól mentes legyen . . . A testvéri szeretetben gyöngéd vonzalommal legyetek egymás iránt” (Róma 12:9, 10).

4. Mit jelent a ’gyöngéd vonzalom’ kifejezés?

4 A ’gyöngéd vonzalomnak’ fordított görög szó, melyet Pál használt, két részből tevődik össze: az egyik rész azt jelenti, hogy ’barátság’, a másik pedig azt, hogy ’természetes vonzalom’. Egy bibliatudós magyarázatával élve ez azt mutatja, hogy a keresztényeket „olyan odaadásnak kell jellemeznie, mely egy szerető, szoros egységet alkotó család sajátossága, melyben a tagok kölcsönösen támogatják egymást”. Ezt érzed keresztény testvéreid és testvérnőid iránt? A keresztény gyülekezetben szeretetteljes légkörnek kell uralkodnia, mintha rokoni szálak fűznének össze minket (Galácia 6:10). Ezért adja úgy vissza a Róma 12:10-et a Dr. Masznyik-fordítás, hogy „egymást testvérekként tiszta szívből szeressétek”. Vagyis a keresztények nem pusztán az elméjükkel, kötelességből szeretik egymást, hanem ’képmutatás nélküli testvéri vonzalomnak’ kell lennie közöttük, és ’buzgón kell szeretniük egymást, szívből’ (1Péter 1:22).

„Isten tanított meg arra, hogy szeressétek egymást”

5—6. a) Hogyan tanítja meg Jehova a népét a nemzetközi kongresszusok által a keresztényi vonzalom kimutatására? b) Hogyan válik idővel szorosabbá a testvérek közötti kötelék?

5 Jóllehet ebben a világban „a legtöbb emberből kihűl . . . a szeretet”, Jehova arra tanítja mai népének tagjait, hogy ’szeressék egymást’ (Máté 24:12; 1Tesszalonika 4:9). Jehova Tanúi nemzetközi kongresszusai kiváló lehetőségek erre a képzésre. Ezeken a kongresszusokon a helyi Tanúk messzi országokból érkezett testvéreikkel találkoznak, és sokan felajánlják az otthonukat a külföldről jött küldötteknek. Az egyik nemrégiben megtartott kongresszusra néhányan olyan országokból érkeztek, ahol az emberek palástolják az érzéseiket. „Amikor megérkeztek ezek a küldöttek, először nagyon idegesek és félénkek voltak — idézi fel egy keresztény, aki a vendégek elszállásolásában segédkezett. — De mindössze hat nap múlva, amikor elbúcsúztak, ők és a házigazdáik összeölelkeztek és sírtak. Mindannyiuknak feledhetetlen élmény marad a túláradó keresztényi szeretet.” Ha valaki vendégszeretetet mutat a testvérei iránt, legyenek azok bármilyen hátterűek, akkor az a vendégekből is, és belőle mint vendéglátóból is a legjobbat hozhatja ki (Róma 12:13).

6 Bármilyen lelkesítőek is ezek a kongresszusi tapasztalatok, még bensőségesebb kapcsolat alakul ki a keresztények között, amikor egy ideig együtt szolgálják Jehovát. Ha jól megismerjük testvéreinket, még jobban fogjuk értékelni megnyerő tulajdonságaikat: őszinteségüket, megbízhatóságukat, lojalitásukat, kedvességüket, nagylelkűségüket, figyelmességüket, könyörületüket és önzetlenségüket (Zsoltárok 15:3–5; Példabeszédek 19:22). Mark, aki Kelet-Afrikában szolgált misszionáriusként, ezt mondta: „Elszakíthatatlan kötelék alakul ki köztünk és a testvéreink között, ha vállvetve szolgálunk velük.”

7. Mi követeltetik meg tőlünk ahhoz, hogy érezzük a keresztényi vonzalmat a gyülekezetben?

7 Ahhoz, hogy ilyen kötelék alakuljon ki és maradjon fenn a gyülekezetben, a keresztényeknek közeledniük kell egymáshoz. A keresztény összejöveteleken való rendszeres részvétellel megerősítjük a testvéreinkkel és testvérnőinkkel ápolt kapcsolatunkat. „Szeretetre és jó cselekedetekre” ösztönözzük egymást, ha jelen vagyunk ezeken az alkalmakon, közreműködünk, illetve ha a program előtt és után odamegyünk a testvéreinkhez (Héberek 10:24, 25). „Kellemes emlékek élnek bennem arról, hogy amikor gyermek voltam, a családunk mindig az utolsók közt hagyta el a Királyság-termet — idézi fel egy egyesült államokbeli vén. — A lehető legtovább akartunk maradni, hogy minél hosszabban tudjunk tartalmas, baráti beszélgetéseket folytatni.”

’Ki kell tárnod a szíved?’

8. a) Mire gondolt Pál, amikor arra buzdította a korintusziakat, hogy ’tárják ki szívüket’? b) Mit tehetünk azért, hogy a gyülekezetben szeretetteljesebb legyen a légkör?

8 Ahhoz, hogy teljes mértékben tudjunk vonzalmat mutatni, talán ’ki kell tárnunk a szívünket’. Pál apostol ezt írta a korintuszi gyülekezetnek: „szívünk kitárult. Nem mibennünk vagytok szűkösen.” Pál arra buzdította őket, hogy viszonzásképpen ’tárják ki szívüket’ (2Korintusz 6:11–13). ’Ki tudnád tárni a szíved’, már ami a vonzalom kinyilvánítását illeti? Nem kell megvárnod, míg mások közelednek feléd. Amikor Pál azt írta a rómaiaknak, hogy érezzenek gyöngéd vonzalmat, ezt a tanácsot is adta: „A tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek” (Róma 12:10). Úgy mutathatsz tiszteletet mások iránt, ha odamész hozzájuk, és üdvözlöd őket az összejöveteleken. Esetleg meghívhatod őket a szántóföldi szolgálatba, vagy felkészülhetnétek együtt az egyik összejövetelre. Ha valaki így tesz, azzal utat nyit a gyöngéd vonzalom előtt.

9. Mit tesznek némelyek, hogy jobban összebarátkozzanak keresztény hittársaikkal? (Említs meg helyi példákat is!)

9 A gyülekezetben lévő családok és egyedülálló személyek ’kitárhatják szívüket’ azáltal, hogy meglátogatják egymást, elfogyasztanak közösen valamilyen egyszerű ételt, vagy építő tevékenységekben vesznek részt együtt (Lukács 10:42; 14:12–14). Hakop időnként kiruccanásokat szervez kis csoportoknak. „Minden korosztály jelen van, az egyedülálló szülőket sem hagyjuk ki — mondja. — Mindenki kellemes emlékekkel tér haza, és közelebb érzi magát a többiekhez.” Keresztényekként törekednünk kell rá, hogy ne csak hívőtársai legyünk egymásnak, hanem igaz barátai is (3János 14).

10. Mit tehetünk, ha feszültség támad a testvéreinkkel ápolt kapcsolatunkban?

10 Időnként azonban a tökéletlenség gátat vethet a barátságok kialakításának és a vonzalom kimutatásának. Mit tehetünk? Először is imádkozhatunk, hogy jó legyen a kapcsolatunk a testvéreinkkel. Isten akarata az, hogy a szolgái jól kijöjjenek egymással, ezért válaszolni fog az ilyen témájú őszinte imákra (1János 4:20, 21; 5:14, 15). Összhangban is kell cselekednünk az imáinkkal. Ric, aki utazószolgaként tevékenykedik Kelet-Afrikában, visszaemlékszik egy testvérre, akinek a nyers természetét nehéz volt elviselni. „Elhatároztam, hogy nem fogom kerülni a testvért, hanem jobban megismerem — meséli. — Kiderült, hogy nagyon keményen fogta őt az apja. Miután megtudtam, hogy mennyire fáradságos küzdelmet folytatott azért, hogy ellensúlyozza mindazt, ami történt vele a múltban, és milyen jelentős előrehaladást tett már, csodálat ébredt bennem iránta. Jó barátok lettünk” (1Péter 4:8).

Mutasd ki az érzéseidet!

11. a) Mire van szükség ahhoz, hogy még inkább érezhető legyen a vonzalom a gyülekezetben? b) Miért lehet szellemileg káros, ha érzelmileg elszigetelődünk másoktól?

11 Sok ember manapság úgy éli le az életét, hogy nem alakít ki szoros barátságot senkivel sem. Milyen szomorú! Ennek nem kell — és nem is szabad — így lennie a keresztény gyülekezetben. Az őszinte testvéri szeretet nem merül ki az illedelmes beszélgetésekben és az udvariassági formulákban, de az érzelemkitörésekben sem. Legyünk inkább készek úgy kimutatni az érzéseinket, ahogy Pál is kimutatta a korintusziak iránt, és fejezzük ki, hogy igazán szívünkön viseljük hívőtársaink sorsát. A természeténél fogva nem mindenki társaságkedvelő vagy beszédes, az viszont káros lehet, ha valaki túlontúl visszahúzódó. „Aki elszigeteli magát, az a saját önző vágyát hajszolja — figyelmeztet a Biblia —, és minden gyakorlati bölcsesség ellen kifakad” (Példabeszédek 18:1).

12. Miért létfontosságú a jó gondolatcsere ahhoz, hogy szoros kapcsolatok alakuljanak ki a gyülekezetben?

12 Az őszinte gondolatcsere az igaz barátság alapja (János 15:15). Mindnyájunknak olyan barátokra van szükségünk, akikkel megoszthatjuk legbensőbb gondolatainkat és érzéseinket. Minél jobban ismerjük egymást, annál könnyebb lesz kielégítenünk a felmerülő szükségleteket. Ha ily módon szem előtt tartjuk egymás érdekeit, akkor a gyöngéd vonzalom még nagyobb teret kap, és tapasztalni fogjuk Jézus szavainak igaz voltát: „Nagyobb boldogság adni, mint kapni” (Cselekedetek 20:35; Filippi 2:1–4).

13. Hogyan mutathatjuk ki, hogy őszintén vonzódunk a testvéreinkhez?

13 Ha azt szeretnénk, hogy a vonzalmunk a legtöbb jót eredményezze, ne tartsuk titokban az érzéseinket (Példabeszédek 27:5). Őszinte vonzalmunk valószínűleg látszani fog az arcunkon, és ez talán másokban is hasonló érzéseket ébreszt. „A szem ragyogása megörvendezteti a szívet” — mondja egy bibliai példabeszéd (Példabeszédek 15:30). Figyelmességünkkel is elmélyíthetjük a gyöngéd vonzalmat. Noha nem lehet megvásárolni az őszinte vonzalmat, sokat jelenthet egy szívből jövő ajándék. Egy képeslap, egy levél és „a megfelelő időben mondott szó” mélységes vonzalmat fejezhet ki (Példabeszédek 25:11; 27:9). Mihelyt sikerült összebarátkoznunk másokkal, ápolnunk is kell a kialakult kapcsolatot, mégpedig úgy, hogy továbbra is önzetlen szeretetet mutatunk irántuk. Különösen a nehézségek idején szeretnénk ott lenni a barátaink mellett. „Minden időben szeret az igaz társ, és testvérül születik a nyomorúság idejére” — mondja a Biblia (Példabeszédek 17:17).

14. Mit tehetsz, ha valaki a jelek szerint nem viszonozza az érzéseidet?

14 Őszintén szólva nem várhatjuk, hogy a gyülekezet minden tagjával szorosra tudjuk fűzni a köteléket. Természetesen némelyekhez közelebb érezzük magunkat, mint másokhoz. Ha tehát valaki a jelek szerint nem bánik veled olyan szívélyesen, mint szeretnéd, ne vond le elhamarkodottan azt a következtetést, hogy valami baj van veled vagy a másikkal, és ne próbáld ráerőltetni magad az illetőre. Legyél annyira barátságos, amennyire csak a személy engedi, így nyitva marad a lehetőség arra, hogy a jövőben közelebbi kapcsolatba kerüljetek.

„Helyesellek téged”

15. Milyen hatással lehet a dicséret vagy annak hiánya az emberekre?

15 Mennyire örülhetett Jézus, amikor a megkeresztelkedésekor ezeket a szavakat hallotta az égből: „helyesellek téged” (Márk 1:11). Ez az elismerés biztosan megerősítette Jézusban, hogy az Atyja vonzalmat érez iránta (János 5:20). Sokan sajnos sohasem hallanak ilyen dicséretet azoktól, akiket tisztelnek és szeretnek. „Nem én vagyok az egyedüli fiatal, akinek a családtagjai nem fogadják el a keresztény hitnézeteit — jegyzi meg Ann. — Otthon csak bírálatot hallunk, ami nagyon elszomorító.” Amikor azonban ezek a fiatalok a gyülekezet részévé válnak, megérzik a támogató, gondoskodó szellemi család melegét; apákat, anyákat és testvéreket kapnak a hitben (Márk 10:29, 30; Galácia 6:10).

16. Miért nem hasznos a bíráló magatartás?

16 Bizonyos kultúrákban a szülők, az idősebbek és a tanárok ritkán fejezik ki szívből jövő értékelésüket, mivel azt gondolják, hogy a dicséret önelégültté, büszkévé teheti a fiatalokat. Ez a gondolkodásmód még a keresztény családokba és a gyülekezetbe is beszivároghat. Egy előadásról vagy valamilyen más erőfeszítésről egy idősebb személy talán ezt mondja: „Jó volt, de máskor lesz ez még jobb is!” Vagy valahogy még a nemtetszését is éreztetheti a fiatallal. Sokaknak ezzel az a céljuk, hogy arra ösztönözzék a fiatalokat, hogy a legjobbat hozzák ki magukból. De gyakran épp az ellenkezőjét érik el vele, mivel a fiatalok visszahúzódóvá válhatnak, vagy úgy érezhetik, hogy képtelenek megütni a mércét.

17. Miért keressük a lehetőséget arra, hogy megdicsérjünk másokat?

17 Nem jó azonban, ha a dicséret csakis a tanács bevezetéseképpen hangzik el. Az őszinte dicséret a gyöngéd vonzalom kimutatására sarkall a családban és a gyülekezetben, a fiatalok pedig késztetve érzik majd magukat, hogy kikérjék tapasztalt testvéreik és testvérnőik tanácsát. Ne engedjük hát, hogy a kultúránk szabja meg, miként bánunk másokkal, hanem inkább ’öltsük fel az új egyéniséget, amely Isten akarata szerint teremtetett igazi igazságosságban és lojalitásban’. Dicsérjünk, ahogy Jehova is ezt teszi (Efézus 4:24).

18. a) Fiatalok, hogyan tekintsétek az idősebbektől kapott tanácsot? b) Miért körültekintőek az idősebbek abban, ahogyan tanácsot adnak?

18 Másrészt fiatalok, ne vonjátok le azt a következtetést, hogy ha egy idősebb személy helyreigazít titeket, vagy tanácsot ad nektek, akkor ellenszenvet érez irántatok (Prédikátor 7:9). Ennek épp az ellenkezője igaz. Valószínűleg az aggodalom és az irántatok érzett mélységes vonzalom vezérli. Máskülönben miért venné a fáradságot, hogy beszéljen veletek a dologról? Mivel az idősebbek — főképp a gyülekezeti vének — tudják, hogy milyen hatása lehet a szavaknak, és a javatokat akarják, tekintélyes időt szánnak arra, hogy végiggondolják, milyen tanácsot adjanak, és imájuk tárgyává is teszik ezt (1Péter 5:5).

„Jehova nagyon gyöngéd vonzalmú”

19. Miért tekinthetnek Jehovára segítségért azok, akik már átéltek csalódásokat?

19 Lehetnek olyanok, akik a kellemetlen élményeik miatt úgy érzik, hogy a gyöngéd vonzalom kimutatása további csalódásokhoz vezet. Bátorságra és erős hitre van szükségük, hogy újra ki tudjanak tárulkozni mások előtt. Nem szabad azonban elfelejteniük, hogy Jehova „nincs messze egyikünktől sem”. Arra ösztönöz minket, hogy közeledjünk hozzá (Cselekedetek 17:27; Jakab 4:8). Megérti, hogy félünk a sérüléstől, és megígéri, hogy mellettünk áll majd, és segíteni fog. A zsoltáríró Dávid erről biztosít minket: „Jehova közel van a megtört szívűekhez, és megmenti azokat, akik szellemükben összetörtek” (Zsoltárok 34:18).

20—21. a) Honnan tudjuk, hogy szoros kapcsolatot ápolhatunk Jehovával? b) Mi kell ahhoz, hogy meghitt kapcsolatban legyünk Jehovával?

20 A Jehovával ápolt bensőséges barátság a legfontosabb kapcsolat, amit ápolhatunk. De vajon csakugyan lehetséges kialakítani ilyen köteléket? Igen, lehetséges. A Biblia feltárja, hogy igazságos férfiak és nők milyen közel érezték magukat égi Atyánkhoz. Azért maradtak fenn szeretettől áthatott szavaik, hogy bizalommal legyünk aziránt, hogy mi is közeledhetünk Jehovához (23., 34., 139. zsoltár; János 16:27; Róma 15:4).

21 Bárki eleget tehet Jehova azon kérésének, hogy ápoljon vele meghitt kapcsolatot. „Ó, Jehova, ki lehet vendéged sátorodban?” — kérdezte Dávid. „Aki feddhetetlenül jár, aki igazságosságot cselekszik, és szívében az igazságot szólja” (Zsoltárok 15:1, 2; 25:14). Miközben tapasztaljuk, hogy az Istennek végzett szolgálat jó gyümölcsöket terem, illetve vezetést és védelmet eredményez számunkra, érezzük majd, hogy „Jehova nagyon gyöngéd vonzalmú” (Jakab 5:11).

22. Mit szeretne Jehova, milyen kapcsolatban legyenek a szolgái vele és egymással?

22 Milyen jó nekünk, hogy Jehova ilyen személyes kapcsolatot szeretne fenntartani tökéletlen emberekkel! Akkor hát nem kellene nekünk is gyöngéd vonzalmat mutatnunk mások iránt? Jehova segítségével mindannyian kimutathatjuk és érezhetjük a gyöngéd vonzalmat, mely keresztény testvériségünk sajátossága. Isten Királyságának az uralma alatt a föld minden lakójában örökre ott él majd ez a vonzalom.

Meg tudod magyarázni?

• Milyen légkörnek kell uralkodnia a keresztény gyülekezetben?

• Hogyan mutathatunk személy szerint gyöngéd vonzalmat a gyülekezetben?

• Hogyan sarkall az őszinte dicséret a keresztényi vonzalom kimutatására?

• Hogyan segít és tart fenn minket Jehova gyöngéd vonzalma?

[Tanulmányozási kérdések]

[Kép a 15. oldalon]

A keresztények nemcsak kötelességtudatból szeretik egymást

[Képek a 16–17. oldalon]

’Ki tudnád tárni a szíved?’

[Kép a 18. oldalon]

Bírálgatsz másokat, vagy buzdítod őket?