Több mint játék

A GYERMEKEK nagyon szeretnek játszani. Ám „ez nem jelentéktelen vagy hiábavaló tevékenység” — írja egy könyv (The Developing Child). „Ez olyan elfoglaltság, melynek során, úgy tűnik, nagyban szélesedik a gyermek látóköre.” Játék közben a gyermekek gyakorolják az érzékszerveik használatát, megismerik a körülöttük levő világot, és a játszótársak nagy hatással vannak egymásra.

Négy-öt éves kortól a gyermekek a játék részeként kezdik utánozni a felnőtteket. Jézus beszélt egyszer játszó gyerekekről. Némelyikük „esküvőt” akart játszani, míg a többiek „temetést”, és ahogy sokszor megesik a gyermekekkel, összevesztek, mert voltak, akik nem akartak bekapcsolódni a játékba (Máté 11:16, 17). Ez a fajta játék elősegítheti, hogy a fontos szerepek bevésődjenek a fejlődő gyermek elméjébe.

A gyermekek ezeken a képeken egy bibliaoktatót és a tanítványát játsszák el. Ez nem valódi bibliatanulmányozás, de a bibliai üzenet továbbadásának gondolata nyilvánvalóan kirajzolódik az elméjükben. Ez pedig fontos tanulság, mivel Jézus azt a parancsot adta minden követőjének, hogy tegyenek tanítványokká embereket, és tanítsák meg nekik azt, hogy megtartsák mindazt, amit ő tanított nekik (Máté 28:19, 20).

Azok a szülők, akiknek a gyermekei szeretik eljátszani a bibliatanulmányozások vezetését, az előadások megtartását vagy a házról házra végzett prédikálást, joggal lehetnek büszkék magukra. A gyermekek természetükből fakadóan azt utánozzák, amit a körülöttük levő felnőttektől látnak. A bibliai játékaik azt tükrözik vissza, hogy szüleik „az Úr tanítása és intése szerint” nevelik őket (Efézus 6:4, Károli-fordítás).

Jehova azt szeretné, ha a gyermekek is részt vennének az igaz imádatban. Azt mondta Mózesnek, hogy ’a kicsinyek’ is legyenek ott a Törvény felolvasásakor (5Mózes 31:12). Ha a kisgyermekek így be vannak vonva, akkor az valószínűleg a játékaikban vissza fog tükröződni. Az a gyermek pedig, aki azt játssza, hogy milyen lenne, ha Istent szolgálná, megteszi az első lépést afelé, hogy csakugyan Isten szolgája legyen.